Itt volt apa, én hívtam, hogy jöjjön, illetve maradjon, mert nyugdíjas találkozóra jött. Nyavalygott előtte, hogy jön, nem jön, benéz, de mégsem, nem akar cipelni ruhát, nem akar bőrönddel menni az ebédre. Erre kitaláltam, hogy jöjjön el csütörtökön, pénteken elmegy a találkozóra, szombaton én Szikszón voltam a gyerekekkel Hell egészségnapon - mellesleg qrva jó volt -, vasárnap megebédeltetjük a családot és hazamegy, amikor akar, mert utána úgyis pünkösd jön, meg én még itthon leszek 2 nap szabin. Rám fér.
Nos, a közösen eltöltött idő alatt 1x megkaptam, hogy "te (mármint én) tiszta hülye vagy", aztán még 1x, hogy "már megint hülye vagy".
Egyszer kiálltam a szőnyeg szélére és szalutáltam neki (mivel katonatiszt volt), mert úgy beszélt velem. Nem tetszett neki, de tehetetlenségemben nem tudtam már mit tenni. Nagyon-nagyon igyekeztem nem visszapofázni, amit azt hiszem sikerült is teljesítenem.
Az előszobában a függönyt kihúzta, mondván, hogy azt nem kell behúzni, holott én behúzva tartom. Mindegy. Mikor elment és becsuktam mögötte az ajtót, rögtön behúztam a függönyt is.
Kijött a konyhába, mikor főztem és anélkül, hogy bármit kérdezett volna, ő átkapcsolt 1 másik tv csatornára, nevezetesen a Rigócsőr királyfit kellett néznem, pedig én Harry Pottert szerettem volna. De nem szóltam, ráhagytam. Vele már nem lehet másként.
Annyi jó volt az ittlétében, hogy a bevásárlás költségét ő fizette, ami nekem sokat jelent, bevallom őszintén.
Lackónak a szülinapjára hozott 1 külső-belső hőmérőt, aminek a madzagját ki kell dugni az ablakon és igazából semmi szüksége rá - szerintem. És nekem is hozott. Mikor Vivike megtudta, akkor mondta, hogy már megint csak ő nem kapott semmit.
Vasárnap akart hazamenni, aminek különösen örültem, mert így van még néhány kellemes napom itthon --- egyedül.
Nem marasztaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése