Kicsit nagyon magam alatt vagyok. Ez még a "bérfejlesztés" folytatása.
Reggel hallottam, ahogy beszélgettek a fiúk a konyhában. Nem
hallgatóztam, csak hallottam. Nos, Pisti is megkapta az 5 %-ot. Pisti,
aki úgy áll a munkához, hogy lehetőleg más is hozzáférjen és az idejébe bőven belefér az is, hogy a maszek dolgaival foglalkozzon. Ő megérdemli az 5
%-ot, én nem. Ezen megint csak nagyon kiakadtam.
Laci hívott reggel, hogy kicsit később jön. Pont akkor hívott, mikor már sírdogáltam itt magamban. Alig bírtam beszélni, de mondtam, hogy nem kell ezt nekem bejelenteni. Nem is értem miért szólt? Miért nem Zolit hívta? Mikor beért, bejött hozzám és mondta, hogy igen bánatos volt a hangom, mi baj van. Mondtam, hogy nem akarok beszélni róla, de rá sem bírtam nézni. Ő meg csak kérdezett, mire mondtam, hogy hagyjuk. Erre még tovább próbálkozott, amikor már mondtam neki, hogy folyik a könnyem, kérem, hogy hagyjon békén, nem akarok mondani semmit. De mit is mondtam volna? Hogy mindenki 1 gennyláda? Csak azt szeretném tudni, hogy ki a fő gennyláda, de változatlanul Péterre gyanakszom és csak bízni merek abban, hogy nem Zoli ilyen szemét velem, mert Zoli szemtől szembe rendes(nek tűnik).
Hogy folytassam, Laci kiment az irodámból és szinte éreztem, hogy pár perc múlva Zoli is megjelenik, mert Laci elmondja neki, hogy valami gond van velem. Be is nyitott Zoli és azt kérdezte, hogy miért vagyok ilyen mérges. Így: miért vagyok mérges? Annyit feleltem, hogy magánügy, erre be is csukta az ajtót --- kívülről.
Nem akarok már és nem is szabad nekem itt senkivel semmit megosztanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése