István barátja

Tegnap, a boltból hazafelé jövet leültem a villamoson és eszegettem valami frissen sült cuccot, nagyon finom volt.

Egyszer csak felpillantva, István barátját, haverját láttam a villamos túlsó végében ülni és, mintha a napszemüvegén keresztül engem nézett volna. Mint, ahogy én is őt. De csak 1 rövid ideig néztem, nem akartam semmilyen szemkontaktusba kerülni vele. Nem mondhatnám, hogy hú, de csinos voltam, mert 1 marha nagy, de számomra kényelmes póló volt rajtam és 1 farmer halásznadrág, de az sem csinos fajta. Na, gondoltam is, mi lehet a véleménye, ha így lát.

Ő (Laci) egyébként szinte teljesen megőszült és szerintem számára előnytelen kecskeszakállt visel, aminek következtében olyan hosszúra nyúlt arca lett, mint 1 lónak. Mindezzel együtt nem csúnya pasi.

Igazából nem nevezném István barátjának, mert szerintem neki nincs barátja, legfeljebb haverja.

Az igazság az, hogy elég gyakran gondolok Istvánra. Évek óta semmit, de semmit nem tudok róla. Biztos jól van, élvezi az életet és ezer százalék, hogy van valaki vele, talán össze is költöztek, engem már elfelejtett. Nem hiszem, hogy bármit is akarnék tőle, nem. Talán még 1 találkozástól is félnék, mert azért már nem vagyok olyan, mint sok évvel ezelőtt. Zavarban lennék, szégyellném magam. De kíváncsi lennék rá. Lehet, hogy majd meglesem, ha nyugdíjas leszek, akkor lesz rá időm.

Ha 1x majd megadatik, hogy elköltözzek Pestre, akkor - talán - fogok kérni tőle 1 utolsó találkozót. Talán.

Több évvel ezelőtt, mikor utoljára levelet váltottunk, szerintem én szúrtam el, mert egyértelműen leírtam, hogy jó lett volna újra összejönni. De az adott rá alapot, hogy ő írta vagy 3x, hogy találkoznunk kéne, aztán sosem lett belőle semmi.

Hát, ez van:-(