Mindig szomorúsággal tölt el, mikor látom az elmúlás közeledtét. Mert mi is az elmúlás? Az ősz, aztán a tél. És mivel kezdődik? Azzal, hogy reggel 1/2 5-kor, mikor felkelek és kinézek az ablakon, még világítanak az utcai lámpák. Hogy mennyire utálom.
Utáltam, mikor Bonikámmal jártunk sétálni, hogy már augusztusban úgy kellett mennünk 5-kor, hogy égett a közvilágítás. És egyre sötétebb és sötétebb lett. Arról nem beszélve, hogy míg Bonikám élt, 4-kor keltem. Gondolom, totális sötétséget látnék, ah felkelnék 4-kor. De nem kelek...
Minden évben beleesek abba a tévedésbe, hogy hátha csak felhős az ég és holnap újra világos lesz... De nem. Még sosem volt úgy. Megyünk bele újra az őszbe annak ellenére, hogy a hétre megint 35 fokos melegeket ígérnek, basszus.
Jó lenne, ha jövőre nyugdíjba mehetnék és nem kéne látnom a hajnali - reggeli sötétséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése