Látogatás

Vivikéék ma eljöttek hozzánk. Lackóékhoz, hozzám és valamelyik barátosnéjához. Lackóéknak elvitték az esküvői meghívót, az apjuk is ott volt, utána jöttek hozzám, illetve ez így teljesen nem igaz, mert először fel sem jöttek. Én lementem a ház elé, mert mentünk hamburgerezni 1 Bitang Joe nevű helyre.

Bitang Joe, bármennyire bitang, felejthető. Nem azt mondom, hogy szar volt a hamburger, de a hús vízízű volt benne, csak a rárakott zöldségektől, szósztól volt íze. Győző sem rajongott a kajájáért és Vivinek hajszál volt a krumplijában, amit visszaküldött és természetesen másikat hoztak helyette. A Dönerből sokkal jobb hambikat hoz nekem a kollégám.

Utána elmentünk a cukormentes cukrászdába, mert innen akarják rendelni a tortákat az esküvőre. Pici hely, de volt süti is, fagyi is. Vivi meg én fagyiztunk, Győző nem kért semmit. Sétáltunk egyet a főutcán, aztán irány hozzám.

Kaptam ajándékot anyák napjára, keveset beszélgettünk, aztán mentek is.

Ennyi volt.

Visszatérek a korábbi bejegyzéseimre.

Tuuudom, tuuudom, unalmas, de ma megint megnéztem az Igazából szerelem című filmet. Mit tegyek? Ismételték. Ettől jobb éppen nem volt akkor, de, ahogy írtam, nekem ez bármikor bejön. Tulképp ténylegesen nem is nagyon nézek tv-t, csak háttérnek megy és hallgatom az esetek 90 %-ában.

A másik a könyv. Említettem, hogy sajnos, nem vagyok 1 nagy könyvolvasó, de a Szürke ötven árnyalata felén már túl vagyok.

István jut eszembe a könyvről. A mi kapcsolatunk is ilyen volt. No, nem ilyen perverz, de ő volt az Uralkodó és én az Alávetett. Semmiről nem szólt a kapcsolatunk, mint a szexről. Érzések csak bennem voltak, benne nem. Arra voltam jó, hogy jó legyen neki és örömet okozott neki, hogy nekem is jó. Szó se róla, hatalmasakat szexeltünk. Cserébe kaptam dolgokat, ruhákat, cipőket, elvitt étterembe és külföldre is és sorolhatnám.

Hogy hiányzik-e? ... A lelkemnek igen, de nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel bármilyen kapcsolatra, így Istvánnal sem... nem tudom. Ő volt az utolsó férfi az életemben több, mint 5 évvel ezelőtt.

Most sajnáljam magam?

Elvagyok, mint a befőtt. Tulajdonképpen egészen jól vagyok. Az hiányzik, hogy nem tudok senkivel kimozdulni, mert egyedül nem megyek sehova. István volt az, aki kimozdított itthonról. Jártunk fürdőhelyekre és nyaranta a Tiszára. Az egész jó volt. Csak az a baj, hogy szinte mindenhez köt negatív emlék a pozitívak mellett és általában a negatív erősebb.

Manapság alkalmanként váltunk 1-1 e-mailt, ami kivétel, mondom, kivétel nélkül úgy fejeződik be, hogy én írok utoljára és ő "elfelejt" válaszolni, pedig már számtalanszor említette, hogy találkoznunk kéne. Én sosem mondtam neki és nem is válaszoltam konkrétan, csak olyat például, hogy vigyázz 1x a szavadon foglak:-)

A film

Kevés olyan nyálas, nyúlós, szirupos, csöpögős, 1 szóval romantikus film van, mint az Igazából szerelem. Igazából ez az a film, amit bármikor képes vagyok megnézni. Ez az a műfaj, ami nekem való, feldob, tudok rajta mosolyogni vagy akár nevetni  is. Nem, nem akarom én ezt a filmet A-tól Z-ig kielemezni, hiszen nem vagyok filmkritikus és nem is fogom a spanyol viaszt feltalálni ennek kapcsán, csupán van néhány gondolatom.

Nézzük csak, ez a film csupa happy end, de kicsit jobban belepillantva láthatjuk, hogy szinte minden kis történetnek megvan a maga negatív előélete. Megcsalások, halál, reménytelen szerelem... Ugye?

3 kis részletet ragadnék ki. A legviccesebb számomra az volt, amikor Emma Thompson azt mondja Hugh Grant-nak(nek), hogy bátyám. Bár nagyjából egyidősek - Hugh 1 picivel fiatalabb, mint Emma -, de a filmben határozottan idősebbnek látszik Emma, így viccesen hangzik az ő szájából, hogy bátyám.

A legromantikusabb, talán zsepi után kiáltó jelenet, mikor a cuki srác, Marc (Andrew Lincoln), papírlapokkal vall szerelmet Julietnek, akit Kiera Knightley játszik. Nagyon jól eltalálták. Sajnáljuk a srácot és nem vagyunk biztosak abban, hogy a lány tudja-e igazából, hogy mit is szeretne, hiszen Marc után szalad és puszit nyom a szájára --- ha jól emlékszem, a szájára.

A legszexibb jelenet szerintem... --- meg fogsz lepődni ---, amikor Bill Nighy, akire épp nem mondható, hogy szép pasi, szétterpesztett lábakkal ott vonaglik a mikrofon előtt. Ez még a film legelején van és szerintem őrülten szexin csinálja. Csípem ezt a pasit, mint ahogy a Keleti nyugalom - Marigold Hotel című filmben is imádtam.

Hát, ez a 3 jelenet.

De, ne feledkezzünk el Hugh Grant fenekéről sem:-))) elhíresült táncjelenetéből.

És még egy. Alan Rickman. Micsoda jó pali volt. Óh, csak sóhajtozok.

A könyv

Régóta vágyom rá, hogy olvassak. Könyvet. Igen, tudom. Az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Na, nálam a könyv mindig háttérbe szorult. Mindig volt/van fontosabb.

Úgy 2-3 napja elkezdtem, olvasni a Szürke ötven árnyalatát. Hát, mit mondjak? Eléggé leköt a könyv. Nem vagyok 1 gyors olvasó, de kb. már a felénél járok. Igaz nem papíralapú a könyv, hanem .pdf-ben olvasgatom, viszont így bent is van rá lehetőségem, mert ott van az e-mailjeim között. Lementeni nem akarom, csak megnyitom és kész. Úgy csinálok, mintha lázasan keresnék valamit, dolgoznék a  gépen, miközben olvasok. De egyébként nem titok, hogy már nem sok dolgom van bent, hiszen 1 bő hónap múlva, már letelnek a munkanapjaim. A dolgaimat, munkámat már nagyrészt átadtam, így elvagyok, mint a befőtt. 1-2, néhány apróságot kell csak megcsinálnom.

Szóval, visszatérve a könyvre --- érdekes. Vonz is és taszít is. Jó vége nem lehet, mert normális ember nem szereti azt, ami ott le van írva.

Olvasok tovább. Remélem, sikerül befejezni, mert igen sok könyvet elkezdtem, aztán az elején, közepén, vége felé szépen abba is hagytam.

Majd beszámolok:-)

A ma

Tegnap elvittem a ruhát levágatni, a szép nyári ruhát, amit a netről rendeltem.

Ma nem történt semmi különös. Volt bent 1 kis munkám, de már alig van mit csinálom, szinte már mindent átvettek tőlem. Kicsit unalmas lesz így a következő hónap. Majd olvasok, meg játszom a telefonon. Van a leveleim között 3 könyv, A szürke 50 árnyalata és az utána következő 2 könyv. El is kezdtem és bizony nagyon tetszik. Régen olvastam könyvet és vágyom is rá. Sok könyvet elkezdtem, de szinte mindet abbahagytam valahol, de nem a végén. Remélem, ezt most végigolvasom. Furcsa ugyan így könyvet olvasni, mert nem papíron vannak a betűk, de a 100 éves embert is így olvastam, aki kiugrott az ablakon. Az is jó könyv volt, tetszett.

Hazafelé menet együtt a kolléganővel megvettük a bérleteket, a következőt már egyedül fogja venni.

Aztán a postára mentem és átvettem a 8 gigás pendrive-ot, amit nyertem:-)

Délután menten a kicsikért az oviba, most mentek el nem rég.

A tegnap említett kutyusról 2 db ma reggeli kép felteszek. Komolyan mondom, 1 faágat rágcsált, mikor épp fotóztam. Ott van előtte. A szívem belesajdult:-( 

Még teregetnem kell.

Szegény kutya a cigányoknál

Munkába menet a cigánysoron van 1 nagyon szerencsétlen kutyus. Egy utolsó cigány család putriját őrzi. Mert őrzi. Ha megállok pár másodpercre a kerítés mellett, már ugat.

Korábban a ház oldalánál volt 1 kibelezett bútordarab, az volt a háza, ahova kb. félméteres lánccal volt odakötve. Mikor esett az eső, állt a víz az udvaron, olyankor fel tudott menni a háza tetejére.

Aztán cigányék rendezkedtek. A kutya háza átkerült szembe a kapuval, talán a lánca is kicsit hosszabb lett és előfordult, hogy az edényét már nemcsak fejjel a talaj felé leborítva láttam, hanem talán volt is benne valami.

Ezek az utolsók az utóbbi időben eszméletlen mennyiségű lommal pakolták tele a zsebkendőnyi udvart. A kutyának megint arrébb kellett mennie. Ilyenkor mindig napokba telik, míg felfedezem szerencsétlent, hogy hol van. Nem is tudom, hogy van-e még háza, mert azt már nem látni.

Ma reggel direkt ara mentem, mert egyébként már nem azon az útvonalon járok. Gondoltam csinálok 1 képet szerencsétlen jószágról. A fotózást meg tudnám oldani a ház sarkától, mert ott még cigányék nem látnak engem és ablak sem nyílik arra.

Na, leszálltam a buszról, szemüveg elő, fényképező elő, osonok a fal mellett, erre komolyan mondom, mintha a büdös cigány asszony megérezte volna, kijött 1 tállal a kezében és ment az akkor még láthatatlan kutyához. A kutyus előjött a sok lom közül, nem is tudom, hol tud megbújni. A budi és a kerítés közötti részt is bepakolták minden szarral. Van ott, kerekes kocsi, amit a cigányok szoktak, tolni vagy húzni a sok lopott, csencselt ócskasággal. Rengeteg fa, talán azzal tüzelnek. Ezért gondolom, hogy esetleg a kutya házát is elégették már. nem tudom, mert nem látom. És valami hullámpala. Szürke hullámpala. A kutyus valahol ott él a hullámpalák alatt. Csak rá ne omoljon.

Holnap megint megpróbálok fotózni, de bevallom, félek.

Jó napom volt:-)

Melóban már alig kell dolgoznom. Majdnem mindent megtanítottam, átadtam akiknek kell. Csak vagyok, mint a befőtt. No, nem egészen, de lassan tényleg unatkozom.

Itthon megkaptam 1 netről rendelt ruhámat, amivel nagyon elégedett vagyok, jó választás volt. Kicsit ugyan hosszú, muszáj lesz levágatnom, de tényleg szép. Nekem az:-) Vivinek nem tetszene:-) Így néz ki. Földig ér, nyári, állatmintás. Méghozzá afrikai jellegű, mert leopárdmintás. Már most imádom. remélem, nyáron soszor fel fogom venni.

A levelesládámban volt még 1 postai értesítő is. Ennek a következő a története: múlt héten kaptam e-mailt attól  cégtől, ahonnan tavaly nyáron vettem a számítógépemet. Az e-mailben arról értesítettek, hogy nyertem egy 8 gigás pendrive-ot:-) Szóval, ma kihozták ajánlott küldeményként, de mivel nem voltam itthon, ezért maradt az értesítő, hogy holnap átvehetem a postán:-)

Szóval, jó napom volt:-)

Megvolt a találkozó

Nagyon tudok szervezni, ezt már máskor is megállapítottam és egyébként szeretek is bármit megszervezni. Tegnap megvolt a 40 éves érettségi találkozónk, ami marha jól sikerült.

Szinte mindenki odajött és megköszönte, még a tanárok is. Volt 1 apró zavaró körülmény, Bözsénk kissé kapatos volt, borzasztóan viselkedett. Vagy mondhatnám, hogy nem tudott viselkedni.

A csapat szépen öregszik, 2 fő kivételével mindenki elég jól néz ki, még aránylag én is:-) Meglátszik, hogy kinek van sok pénze, ki tud költeni magára. Hát, én nem ezek közé tartozom.

Ketten olyan dagadtak, hogy az 1 katasztrófa.

Az egyik különösen alaktalan, szinte torz. Behízta még a nyakát is, hordó combjai vannak és mindehhez 1 térd fölöttig érő ruhát vett fel. Hiába fekete vagy sötétkék a ruha, az semmit nem korrigál már ebben az esetben.

A másik hasonló, csak legalább térdig érő ruhát vett fel.

Sikerélménnyel tértem haza tegnap, de jó, hogy túl vagyok rajta.

Egyedül szerveztem mindent!

Búcsúztató...?

Szóba került már bent melóban a nyugdíjas búcsúztatásom. Többször mondtam, hogy nem tartok búcsúztatót, de cserébe nem is kérek semmit.

Van némi plusz pénz, amivel nem kell elszámolni senkinek, például nőnapra is abból szoktak virágot, meg desszertet venni, vagyis a zsebükbe nem nyúlnak bele. Most azt az ajánlatot kaptam, hogy ebből a "fals" pénzből rendelnek néhány hidegtálat, meg vesznek üdítőt.

Ebben az esetben nekem is illene hozzájárulnom. El is mondtam, hogy én is gondolkodtam rántott húsban, meg zserbóban.

Erre azt a választ kaptam, hogy ha tényleg nem kérek semmit, akkor ők azt tudják vállalni, amit az előbb már leírtam --- a hidegtálakat. De az hogy jönne ki, hogy én is rájuk költök 1 csomó pénzt, ők meg vesznek nekem ajándékba mondjuk 2 hidegtálat, amit meg is esznek??? Qrvára nem akarom. Vagyis én költök rájuk, de ők rám semmit, mert a hidegtál is a "fals" pénzből lenne.

Nem, én ezt nagyon!!! nem akarom.

Tulajdonképpen mit foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak majd rólam, ha már úgysem teszem be többé oda a lábam? Nem? Hát, kit érdekel? Mert, hogy furcsán jönne ki, ha csak úgy lelépnék az utolsó napon. Na, ja.

Hogy fogom megoldani? Igazából NEM AKAROK SEMMILYEN BÚCSÚZTATÓT!!!

NEM! NEM! NEM!

Pozitív telefon

Az érettségi találkozónkkal kapcsolatosan hívott ma 1 volt kedves osztálytársnőm, akivel nem mellesleg 1 klikkbe is tartoztunk, talán mondhatom, barátnők voltunk. Nagyon jól jött a hívása, mert dicsérettel kezdte, ami az utolsó levelemre vonatkozott. Elmondta, hogy nagyon jól írtam meg a levelet, frappáns, ügyes a megfogalmazás, stb., stb., stb. Kifejezetten örültem neki, hogy így gondolja.

Aztán az öcsémmel is beszéltem, elmondtam neki részletesen, hogy miként tervezem az egész megnyitót. Mindent jó ötletnek tartott és tetszett neki. Hát, ennek is nagyon örültem.

Szerintem jól elterveztem mindent, remélem a végeredmény is majd ezt mutatja...

Találkozóra készülve

Talán nem is írtam, hogy szervezem a 40 éves érettségi találkozónkat. Na, most már tudod:-) Máskor is én szerveztem, de ez az utolsó. 10 éve nem volt, de nem is hiányolta senki. Sok örömöm nincs benne, nem igazán ad sikerélményt. Csak nagyon kevés embertől kapok kedves, esetleg köszönő szavakat. Pedig, őszintén? Megérdemlem. Vagy megérdemelném. Viszont kaptam kioktatást és lekezelést.

Ma például az egyik osztálytárs, nem nézte ki belőlem, hogy képes vagyok hibátlanul megírni 1 word táblázatot. Ő kijavította és majd elküldi nekem - mondta. Nem is akartam vitatkozni vele, csak elmondtam, hogy jó az a táblázat. Végül nem küldte el. Mindegy. Úgyis kell még javítani, majd megcsinálom úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Vagyok annyira profi, hogy tudom mi volt a gond. Az, hogy a margót keskenyebbre vettem, mint a standard és ezért náluk megtörte a sorokat, illetve az 1 oldalból kettő lett. Profi vagyok, mert észreveszek akár 1 fölösleges spacet - szóközt is.

Januárban kezdtem a szervezést, de szerencsére szombaton a végére érünk. Igazából egyetlen porcikám nem kíván elmenni.

30 nap

Elindítottam bent melóban a nyugdíjazásomhoz szükséges folyamatot.

ÉÉÉÉÉÉÉÉs ma, quuurva jó hírt kaptam! Jajj, nagyon bocsánat a csúnya beszédért, de tényleg boldog vagyok.

Május 31. lesz az utolsó munkával töltött napom. Utána a felmondási idő teljes tartamára felmentenek a munkavégzés alól. Július 25. lesz az utolsó munkaviszonyos napom és július 26-tól nyugdíjas lehetek.

Hát, nagyon örülök, de biztos fogok sírni, amilyen hülye érzékeny vagyok. Biztos kapok is valamit majd a fiúktól, bár én eléggé elzárkózom előle (ennek hangot is adtam, nem 1x), mert hálásnak kell lennem érte, az pedig pénzembe fog kerülni. Még nem tudom hogy fogom megoldani, de már gondolkodom rajta.

Irénke sírt, mikor elmondtam neki, hogy már csak ilyen rövid időt töltök ott. Nagyon magányos lesz nélkülem, de minden héten felhívom majd. Talán arra is rá tudom beszélni, hogy meglátogasson, eljöjjön hozzám 1 teára, kávéra vagy üdítőre. Ahogy ismerem, mást úgysem fogadna el.

Itt tartok:-)))

Nyugdíjazásom

Tegnap bejött hozzám az igazgató, hogy a nyugdíjba vonulásommal kapcsolatosan érdeklődjön. Elmondtam, hogy júliusban meglesz a 40 évem. A rám vonatkozó felmondási idő 55 naptári nap, ezt megelőzően 1-2 héttel beadom a felmondásom. Mindenáron arra beszélt rá, hogy már most el kéne kezdenem kommunikálni a HR-rel így mondta: kommunikálni. Olyan érthetetlenül, rébuszokban beszélt, hogy igazából nem is értem, hogy miért kell már most..., mert nem magyarázta el érthetően. Egyébként is viszolygok a HR-től. Nem kedvesek, néha cinikusan és kioktatóan beszélnek velem, bizonyos ügyekben dilettánsok, bizony. Nem is részletezem.

Valami olyasmit magyarázott az igazgató, hogy ők számolni tudjanak időben, mert, ha már beadom a felmondásomat, akkor nem tudnak nekem  adni valamit... Nem értem. Egy hablaty volt az egész. Vissza is kérdeztem, hogy ha adni akarnak valamit, miért nem adhatnak, ha beadtam a felmondásomat (ha akarnak adni, nem?)? Nyugdíjba vonulás kapcsán "jutalmazhatják" az embert. Valami 40 nap plusz juttatásról beszélt, csak azt nem tudom,hogy ez munkanap vagy naptári nap. Ha munkanap, akkor durván 2 hónap, de, ha csak naptári nap, akkor nincs másfél hónap. Meg, hogy az én dolgom, hogy megbízom- e bennük... Ha-ha-ha. A válaszom 1 határozott NEM! De ezt nem mertem kimondani.

Hogy megbízom-e benne, meg a HR-ben... - mondta. Hát, nem! Sem az igazgatóban nem tudok bízni, a HR-ben meg végképp nem, miután dilettáns, érdektelen, flegma módon elnavigálták (hogy ne írjam elb@szták) a végtörlesztésemet is, sok százezer forinttal megkárosítva engem.

Mondtam az igazgatónak, hogy 1 dolgot próbálok "védeni" magamnak, a szabadságomat, mert azt nagyon szeretném, ha kifizetnék, hiszen azért spóroltam vele már tavaly óta, így tudnék 1 kis plusz pénzt "csinálni" magamnak. Erre azt mondta, hogy ők senkit nem küldenek szabadságra. Mire én mondtam, hogy máris megcáfolom, hiszen a tőlem 1 hónappal korábban nyugdíjba vonuló kollégámnak írt levelet a HR szinte azzal kezdte, hogy vegye ki az összes szabadságát, mind a 40 napot. A kolléga felhívta a hozzá nem értő HR-es kolléganőt és elmondta neki, mintegy felvilágosította, hogy mivel pont félévkor megy el, ezért nem jár neki az idei 30 nap szabadság, csak időarányosan, valamint  10 napot hozott tavalyról, akárcsak én. Az, ugye, jogos.

A HR felé megírandó levéllel kapcsolatban még azt is mondta az igazgató, hogy kérdezzem meg, hogy milyen juttatást kaphatok esetleg. Na, erre nagyon kiakadtam és ennek hangot is adtam. Hogy miii??? Hogy én kérjek??? Hát, azt úgysem fogom beleírni a levélbe. Ha akarnak adni valamit, adhatnak kérés nélkül is. Ha meg nem akarnak, akkor minek kérjek, alázzam meg magam. Nem, szó sem lehet róla, hogy én bármiért is pitizzek, esdekeljek, könyörögjek. Attól sokkal büszkébb vagyok. Szegény vagyok, de büszke!

Na, ma felhívott 1 HR-es kolléganő is, hogy mutassam meg a nyugdíjintézettől kapott határozatomat, küldjem el nekik. Ilyenem nincs, csak az, amin összeszámolták a munkaviszonyomat még tavaly, de az nem határozat. Nehogy rosszul legyen számolva - mondta. Nincs azzal semmi baj, hiszen megszakítás nélküli munkaviszonyom van, mióta elkezdtem érettségi után dolgozni - feleltem. Meg, hogy ők majd kitöltik nekem a nyugdíjigénylő nyomtatványt. Isten őrizz, gondoltam, még csak az hiányozna és udvariasan visszautasítottam, hogy nagylány vagyok, én magamnak szeretnék intézni mindent, már a nyomtatvány is otthon van nálam.

Szóval kezd tele lenni velük a kiscipőm... Irgum-burgum.

(Lehet, hogy nem írtam mindent kristálytisztán, érthetően...)

Szotyi, kis papagájom

Péntek óta van nálam Szotyi, akit a sors küldött hozzám, mert utcán, illetve melóban az üzembe talált kis hullámos papagáj. Óvatosan szoktatom. Nem űzöm, mert az rossz lenne a kézhez szoktatás szempontjából.

Érdekes 1 kis madár. Amikor itthon vagyok, állandóan nyitva van a kalitka ajtaja, de nem jön ki. Még 1x sem jött ki, pedig bármikor megtehetné.

A kezemből, illetve a tenyeremből eddig 2x fogadta el az eleséget, de az ujjamra nem hajlandó ráülni. Milliméterről milliméterre közelítem, tényleg nagyon óvatosan, de arrébb megy vagy átugrik 1 másik ülőbotra.

Tegnap vettem neki 1 kis műanyag barátot. Eddig a kalitka oldalára csimpaszkodva aludt, tegnap már a kis barátja mellett töltötte az éjszakát, konkrétan most is ott ül mellette, egyem a szívét♥

Ma délután, mikor hazajöttem melóból, ma tűnt először úgy, mintha örülne nekem. Kicsit ugrándozott a kalitkában ide-oda, nyújtózkodott is.

Szóval szokjuk egymást. Nagyon tudnék örülni, ha a kezemhez szokna, ráülne az ujjamra. Bonikámnak is elmondtam, hogy már nem vagyunk egyedül...♥

Így aludt a kalitka rácsaiba csimpaszkodva

Itt evett először a tenyeremből

Ugye milyen szép?

A sors keze

Megtörtént az, amire titokban vágytam. A véletlen nekem adott 1 kis állatot. A tudatom kézzel-lábbal tiltakozott minden állatka ellen, miközben a lelkem vágyott rá.

És most megtörtént! Tegnap melóban lent az üzemben kolbászolt 1 kis hullámos papagáj. A fiúk megfogták és felhozták hozzám.

Kérdeztem, hogy van-e gazdája, mire azt felelték, hogy nincs. Oké, mondtam, akkor hazaviszem. Így is lett.

Hazahoztam 1 dobozban, kiengedtem és elmentem eleséget venni neki. Lackóék este hoztak 1 hatalmas kalitkát, ami a néhai Fondü patkányé volt. 

Ma szépen kitakarítottam, rendbe tettem a kalitkát és beköltöztettem Szotyit:-) Szotyinak neveztem el, mert még melóban a dobozra tett lyukakon keresztül fekete napraforgót szórtam be neki, amit meg is evett, mire hazaértem vele, pedig a hullámosnak nem kedvence a napraforgó.

Kicsit fél, nem nagyon, de ez épp elég arra, hogy ne engedje magát megfogni.

Remélem a kezemhez fog szelídülni.

Hiszem, hogy őt a Sors küldte nekem:-)

Szotyi