Péntek óta van nálam Szotyi, akit a sors küldött hozzám, mert utcán, illetve melóban az üzembe talált kis hullámos papagáj. Óvatosan szoktatom. Nem űzöm, mert az rossz lenne a kézhez szoktatás szempontjából.
Érdekes 1 kis madár. Amikor itthon vagyok, állandóan nyitva van a kalitka ajtaja, de nem jön ki. Még 1x sem jött ki, pedig bármikor megtehetné.
A kezemből, illetve a tenyeremből eddig 2x fogadta el az eleséget, de az ujjamra nem hajlandó ráülni. Milliméterről milliméterre közelítem, tényleg nagyon óvatosan, de arrébb megy vagy átugrik 1 másik ülőbotra.
Tegnap vettem neki 1 kis műanyag barátot. Eddig a kalitka oldalára csimpaszkodva aludt, tegnap már a kis barátja mellett töltötte az éjszakát, konkrétan most is ott ül mellette, egyem a szívét♥
Ma délután, mikor hazajöttem melóból, ma tűnt először úgy, mintha örülne nekem. Kicsit ugrándozott a kalitkában ide-oda, nyújtózkodott is.
Szóval szokjuk egymást. Nagyon tudnék örülni, ha a kezemhez szokna, ráülne az ujjamra. Bonikámnak is elmondtam, hogy már nem vagyunk egyedül...♥
 |
| Így aludt a kalitka rácsaiba csimpaszkodva |
 |
| Itt evett először a tenyeremből |
Ugye milyen szép?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése