Kevés olyan nyálas, nyúlós, szirupos, csöpögős, 1 szóval romantikus film van, mint az Igazából szerelem. Igazából ez az a film, amit bármikor képes vagyok megnézni. Ez az a műfaj, ami nekem való, feldob, tudok rajta mosolyogni vagy akár nevetni is. Nem, nem akarom én ezt a filmet A-tól Z-ig kielemezni, hiszen nem vagyok filmkritikus és nem is fogom a spanyol viaszt feltalálni ennek kapcsán, csupán van néhány gondolatom.
Nézzük csak, ez a film csupa happy end, de kicsit jobban belepillantva láthatjuk, hogy szinte minden kis történetnek megvan a maga negatív előélete. Megcsalások, halál, reménytelen szerelem... Ugye?
3 kis részletet ragadnék ki. A legviccesebb számomra az volt, amikor Emma Thompson azt mondja Hugh Grant-nak(nek), hogy bátyám. Bár nagyjából egyidősek - Hugh 1 picivel fiatalabb, mint Emma -, de a filmben határozottan idősebbnek látszik Emma, így viccesen hangzik az ő szájából, hogy bátyám.
A legromantikusabb, talán zsepi után kiáltó jelenet, mikor a cuki srác, Marc (Andrew Lincoln), papírlapokkal vall szerelmet Julietnek, akit Kiera Knightley játszik. Nagyon jól eltalálták. Sajnáljuk a srácot és nem vagyunk biztosak abban, hogy a lány tudja-e igazából, hogy mit is szeretne, hiszen Marc után szalad és puszit nyom a szájára --- ha jól emlékszem, a szájára.
A legszexibb jelenet szerintem... --- meg fogsz lepődni ---, amikor Bill Nighy, akire épp nem mondható, hogy szép pasi, szétterpesztett lábakkal ott vonaglik a mikrofon előtt. Ez még a film legelején van és szerintem őrülten szexin csinálja. Csípem ezt a pasit, mint ahogy a Keleti nyugalom - Marigold Hotel című filmben is imádtam.
Hát, ez a 3 jelenet.
De, ne feledkezzünk el Hugh Grant fenekéről sem:-))) elhíresült táncjelenetéből.
És még egy. Alan Rickman. Micsoda jó pali volt. Óh, csak sóhajtozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése