Látogatás

Vivikéék ma eljöttek hozzánk. Lackóékhoz, hozzám és valamelyik barátosnéjához. Lackóéknak elvitték az esküvői meghívót, az apjuk is ott volt, utána jöttek hozzám, illetve ez így teljesen nem igaz, mert először fel sem jöttek. Én lementem a ház elé, mert mentünk hamburgerezni 1 Bitang Joe nevű helyre.

Bitang Joe, bármennyire bitang, felejthető. Nem azt mondom, hogy szar volt a hamburger, de a hús vízízű volt benne, csak a rárakott zöldségektől, szósztól volt íze. Győző sem rajongott a kajájáért és Vivinek hajszál volt a krumplijában, amit visszaküldött és természetesen másikat hoztak helyette. A Dönerből sokkal jobb hambikat hoz nekem a kollégám.

Utána elmentünk a cukormentes cukrászdába, mert innen akarják rendelni a tortákat az esküvőre. Pici hely, de volt süti is, fagyi is. Vivi meg én fagyiztunk, Győző nem kért semmit. Sétáltunk egyet a főutcán, aztán irány hozzám.

Kaptam ajándékot anyák napjára, keveset beszélgettünk, aztán mentek is.

Ennyi volt.

Visszatérek a korábbi bejegyzéseimre.

Tuuudom, tuuudom, unalmas, de ma megint megnéztem az Igazából szerelem című filmet. Mit tegyek? Ismételték. Ettől jobb éppen nem volt akkor, de, ahogy írtam, nekem ez bármikor bejön. Tulképp ténylegesen nem is nagyon nézek tv-t, csak háttérnek megy és hallgatom az esetek 90 %-ában.

A másik a könyv. Említettem, hogy sajnos, nem vagyok 1 nagy könyvolvasó, de a Szürke ötven árnyalata felén már túl vagyok.

István jut eszembe a könyvről. A mi kapcsolatunk is ilyen volt. No, nem ilyen perverz, de ő volt az Uralkodó és én az Alávetett. Semmiről nem szólt a kapcsolatunk, mint a szexről. Érzések csak bennem voltak, benne nem. Arra voltam jó, hogy jó legyen neki és örömet okozott neki, hogy nekem is jó. Szó se róla, hatalmasakat szexeltünk. Cserébe kaptam dolgokat, ruhákat, cipőket, elvitt étterembe és külföldre is és sorolhatnám.

Hogy hiányzik-e? ... A lelkemnek igen, de nem hiszem, hogy képes lennék bárkivel bármilyen kapcsolatra, így Istvánnal sem... nem tudom. Ő volt az utolsó férfi az életemben több, mint 5 évvel ezelőtt.

Most sajnáljam magam?

Elvagyok, mint a befőtt. Tulajdonképpen egészen jól vagyok. Az hiányzik, hogy nem tudok senkivel kimozdulni, mert egyedül nem megyek sehova. István volt az, aki kimozdított itthonról. Jártunk fürdőhelyekre és nyaranta a Tiszára. Az egész jó volt. Csak az a baj, hogy szinte mindenhez köt negatív emlék a pozitívak mellett és általában a negatív erősebb.

Manapság alkalmanként váltunk 1-1 e-mailt, ami kivétel, mondom, kivétel nélkül úgy fejeződik be, hogy én írok utoljára és ő "elfelejt" válaszolni, pedig már számtalanszor említette, hogy találkoznunk kéne. Én sosem mondtam neki és nem is válaszoltam konkrétan, csak olyat például, hogy vigyázz 1x a szavadon foglak:-)