Munkába menet a cigánysoron van 1 nagyon szerencsétlen kutyus. Egy utolsó cigány család putriját őrzi. Mert őrzi. Ha megállok pár másodpercre a kerítés mellett, már ugat.
Korábban a ház oldalánál volt 1 kibelezett bútordarab, az volt a háza, ahova kb. félméteres lánccal volt odakötve. Mikor esett az eső, állt a víz az udvaron, olyankor fel tudott menni a háza tetejére.
Aztán cigányék rendezkedtek. A kutya háza átkerült szembe a kapuval, talán a lánca is kicsit hosszabb lett és előfordult, hogy az edényét már nemcsak fejjel a talaj felé leborítva láttam, hanem talán volt is benne valami.
Ezek az utolsók az utóbbi időben eszméletlen mennyiségű lommal pakolták tele a zsebkendőnyi udvart. A kutyának megint arrébb kellett mennie. Ilyenkor mindig napokba telik, míg felfedezem szerencsétlent, hogy hol van. Nem is tudom, hogy van-e még háza, mert azt már nem látni.
Ma reggel direkt ara mentem, mert egyébként már nem azon az útvonalon járok. Gondoltam csinálok 1 képet szerencsétlen jószágról. A fotózást meg tudnám oldani a ház sarkától, mert ott még cigányék nem látnak engem és ablak sem nyílik arra.
Na, leszálltam a buszról, szemüveg elő, fényképező elő, osonok a fal mellett, erre komolyan mondom, mintha a büdös cigány asszony megérezte volna, kijött 1 tállal a kezében és ment az akkor még láthatatlan kutyához. A kutyus előjött a sok lom közül, nem is tudom, hol tud megbújni. A budi és a kerítés közötti részt is bepakolták minden szarral. Van ott, kerekes kocsi, amit a cigányok szoktak, tolni vagy húzni a sok lopott, csencselt ócskasággal. Rengeteg fa, talán azzal tüzelnek. Ezért gondolom, hogy esetleg a kutya házát is elégették már. nem tudom, mert nem látom. És valami hullámpala. Szürke hullámpala. A kutyus valahol ott él a hullámpalák alatt. Csak rá ne omoljon.
Holnap megint megpróbálok fotózni, de bevallom, félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése