Nyugdíjazásom

Tegnap bejött hozzám az igazgató, hogy a nyugdíjba vonulásommal kapcsolatosan érdeklődjön. Elmondtam, hogy júliusban meglesz a 40 évem. A rám vonatkozó felmondási idő 55 naptári nap, ezt megelőzően 1-2 héttel beadom a felmondásom. Mindenáron arra beszélt rá, hogy már most el kéne kezdenem kommunikálni a HR-rel így mondta: kommunikálni. Olyan érthetetlenül, rébuszokban beszélt, hogy igazából nem is értem, hogy miért kell már most..., mert nem magyarázta el érthetően. Egyébként is viszolygok a HR-től. Nem kedvesek, néha cinikusan és kioktatóan beszélnek velem, bizonyos ügyekben dilettánsok, bizony. Nem is részletezem.

Valami olyasmit magyarázott az igazgató, hogy ők számolni tudjanak időben, mert, ha már beadom a felmondásomat, akkor nem tudnak nekem  adni valamit... Nem értem. Egy hablaty volt az egész. Vissza is kérdeztem, hogy ha adni akarnak valamit, miért nem adhatnak, ha beadtam a felmondásomat (ha akarnak adni, nem?)? Nyugdíjba vonulás kapcsán "jutalmazhatják" az embert. Valami 40 nap plusz juttatásról beszélt, csak azt nem tudom,hogy ez munkanap vagy naptári nap. Ha munkanap, akkor durván 2 hónap, de, ha csak naptári nap, akkor nincs másfél hónap. Meg, hogy az én dolgom, hogy megbízom- e bennük... Ha-ha-ha. A válaszom 1 határozott NEM! De ezt nem mertem kimondani.

Hogy megbízom-e benne, meg a HR-ben... - mondta. Hát, nem! Sem az igazgatóban nem tudok bízni, a HR-ben meg végképp nem, miután dilettáns, érdektelen, flegma módon elnavigálták (hogy ne írjam elb@szták) a végtörlesztésemet is, sok százezer forinttal megkárosítva engem.

Mondtam az igazgatónak, hogy 1 dolgot próbálok "védeni" magamnak, a szabadságomat, mert azt nagyon szeretném, ha kifizetnék, hiszen azért spóroltam vele már tavaly óta, így tudnék 1 kis plusz pénzt "csinálni" magamnak. Erre azt mondta, hogy ők senkit nem küldenek szabadságra. Mire én mondtam, hogy máris megcáfolom, hiszen a tőlem 1 hónappal korábban nyugdíjba vonuló kollégámnak írt levelet a HR szinte azzal kezdte, hogy vegye ki az összes szabadságát, mind a 40 napot. A kolléga felhívta a hozzá nem értő HR-es kolléganőt és elmondta neki, mintegy felvilágosította, hogy mivel pont félévkor megy el, ezért nem jár neki az idei 30 nap szabadság, csak időarányosan, valamint  10 napot hozott tavalyról, akárcsak én. Az, ugye, jogos.

A HR felé megírandó levéllel kapcsolatban még azt is mondta az igazgató, hogy kérdezzem meg, hogy milyen juttatást kaphatok esetleg. Na, erre nagyon kiakadtam és ennek hangot is adtam. Hogy miii??? Hogy én kérjek??? Hát, azt úgysem fogom beleírni a levélbe. Ha akarnak adni valamit, adhatnak kérés nélkül is. Ha meg nem akarnak, akkor minek kérjek, alázzam meg magam. Nem, szó sem lehet róla, hogy én bármiért is pitizzek, esdekeljek, könyörögjek. Attól sokkal büszkébb vagyok. Szegény vagyok, de büszke!

Na, ma felhívott 1 HR-es kolléganő is, hogy mutassam meg a nyugdíjintézettől kapott határozatomat, küldjem el nekik. Ilyenem nincs, csak az, amin összeszámolták a munkaviszonyomat még tavaly, de az nem határozat. Nehogy rosszul legyen számolva - mondta. Nincs azzal semmi baj, hiszen megszakítás nélküli munkaviszonyom van, mióta elkezdtem érettségi után dolgozni - feleltem. Meg, hogy ők majd kitöltik nekem a nyugdíjigénylő nyomtatványt. Isten őrizz, gondoltam, még csak az hiányozna és udvariasan visszautasítottam, hogy nagylány vagyok, én magamnak szeretnék intézni mindent, már a nyomtatvány is otthon van nálam.

Szóval kezd tele lenni velük a kiscipőm... Irgum-burgum.

(Lehet, hogy nem írtam mindent kristálytisztán, érthetően...)