Megígértem és igen, sikerült, itt vagyok. Elmesélem a csütörtöki napot, amikor is elmentem Biatorbágyra 1 hajstúdióba.
A történet nagyon régre nyúlik vissza, sok-sok évvel ezelőttre. Mennyire meséljem részletesen? Nos, 27 éves voltam, amikor a gyönyörű vörösesbarna, seggig érő hosszú, hullámos hajam nagyon elkezdett hullani. Elmentem bőrgyógyászhoz az SZTK-ba. Ott 1 nő az asztal mögül rám nézett és ezt mondta: rossz foga mandulája van? Csináltassa meg, vetesse ki és nem fog hullani. Igen, ez volt az ellátás az asztal mögül. Akkoriban, konkrétan '84-ben, még nagy szó volt maszek orvoshoz elmenni, de a fenti eset után elmentem 1 maszek bőrgyógyászhoz. Na, ő már felállt az asztal mögül, megnézte legalább a fejbőrömet. Egyébként 1 idős pasi volt. Bevetetett velem 180 db Prednisolon tablettát, amitől püffedt, vizes lettem, mint 1 alkoholista és ezt az ismerőseim is megjegyezték, hogy mi van velem, mi történt velem, hogy nézek ki. Mikor visszamentem a dokihoz, elmondtam mi a helyzet - persze a vizesedéstől híztam is -, akkor azt mondta, hogy szedjek vízhajtót. Na, ekkor voltam 27 éves, ahogy az előbb mondtam, többé nem mentem a dokihoz és máshoz sem. Na, hogy haladjunk, a 2000-es években már meglehetősen kevés hajam volt. Tök simán lenyalva és hátrafésülve hordtam. Beletettem hajcsatot, összefogtam és ennyi. Évekig nézegettem 1 miskolci fodrászszalon oldalát, ahol ilyen hajritkulásra felcsatolható póthajakat kínálnak és végül 2019. októberében vettem egyet. Valódi hajból van, a mai napig viselhető, igen nagy gonddal ápoltam mindig. Ez csak azért lényeges, mert a szalonban azt mondták, hogy olyan másfél-két év a póthaj élettartama. Ehhez képest, én 4,5 évet hordtam és elképzelhető, hogy még ezután is fogom hordani. A szalonban dolgozó hölggyel sajnos megromlott a kapcsolatom, illetve nem is sajnos, mert töredéke áron festi-vágja most a hajamat 1 másik fodrász, mint amennyiért korábban csinálták. És nem kell a város túlsó végébe elmennem, mert az ablakomból rálátok az új helyre, ahova járok.
De ettől a póthajtól már vannak másabbak. Az volt a bajom az elsővel, hogy olyan bizonytalan érzésem volt, mindig attól féltem, hogy leesik. Mindössze 3 csattal kell rögzíteni a fejem tetején, pont ott, ahol alig van hajam, vagyis nincs mibe belekapaszkodnia a csatnak. És az egész 1 szilikontalpon van rajta, ami teljesen összeizzadt a fejbőrömmel.
Aztán megint csak az volt, hogy évekig nézegettem 1 másik hajstúdió oldalát, ahol póthajakat és parókákat is árulnak mind valódi hajból, mind szintetikus anyagból. Nagyon messze van Miskolctól, a Dunántúlra kellett utaznom érte. Természetesen előre egyeztetett időpontra mentem, Vivit megkértem, hogy kísérjen el. Az üzletben olyan készlet van, hogy rögtön tudtam vásárolni. A parókáról lebeszélt a tulaj, így maradtam a póthajnál. Felpróbáltam vagy 5 póthajat és abból közös egyetértéssel, mármint Vivivel, kiválasztottuk a leginkább megfelelőt. Ez nem valódi haj, ez szintetikus. Nagyon hasonló színárnyalatú szőke, mint az előző és kissé melírozott. Ja, és 5 csattal lehet feltenni és nem szilikonos. Eddig, aki véleményt alkotott, azoknak tetszett.
Nekem még szokni kell.
Hát, ez volt csütörtökön. Már az új hajamat viselve utaztam haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése