Tovább

Június 17-én, hétfőn a Pennyben voltam. Semmi egyebet nem tudok, nincs felírva más.

Kedden itthon voltam, kevés munka, lazítás.

Szerdán Emese unokám szülinapja volt, 14 éves nagylány. 6 osztályos gimibe jár és igazolt sportoló. Bár, én annak nem örülök, hogy hokizik, nem 1 nőies sport, de 1rést nyilván nincs beleszólásom, másrészt meg, ha ő jól érzi magát ebben, akkor tegye. Ez volt az utolsó szerda ebben a tanévben, hogy feljöttek hozzám kajálni. Megbeszéltük, hogy a Gyros Tanyáról hozok 2 hamburgert, Gábornak és magamnak, Emese gyros tálat kért. Gáborral megbeszéltem, hogy 1/4 3-kor talizunk a villamosmegállóban, mert úgy jön ki a suliból. Én korábban mentem, mert van ott madaras, ahol Szotyikámnak vettem kaját, gyógyszertárban is voltam és 100-as boltban is. Elég hamar végeztem, ezért még nem mentem a kaját megvenni, hogy minél frissebb legyen. 1xcsak csörög a telóm, Gábor hív, hogy otthon vagyok-e, merthogy ő ott van. Mondtam, hogy nem ezt beszéltük meg, mert én meg itt vagyok nem messze a sulijától. Kérdezte, hogy visszajöjjön-e, de mondtam, hogy nem, üljön le vhol árnyékban, mert emlékszem, rohadt meleg volt aznap. Na, gyorsan elmentem megvenni az ebédet és szaladtam is vele haza. Mindig finom itt a kaja, amit veszek. Eddig bármit vettem tényleg jó volt. Gáborral megkajáltunk, aztán befutott Emese is. Ő is megkajált és felköszöntöttem szülinapja alkalmából. Tanulni már nem kellett Gáborral - szerencsére. Később jött értük az apjuk, de nem jött fel, csak lent megvárta őket. Mindannyian mentek edzésre.

Csütörtökön lementem a piacra, gondoltam veszek palántát az örökbefogadott kertünkbe, de már nem árulnak. Nem tudom, kapok-e még vhol. Egyébként sztem ez a Vasgyári piac hamarosan megszűnik. Lesújtó volt látni, hogy nincsenek eladók, nincs áru és vevők sem. 3 eladó volt kint az asztalos részen, érted? Három eladó. Nénikék, akik hoztak a kertjükből pár apróságot, semmi jelentőset. Az első csarnokban is 3 eladó volt, de ott azért mindent meg lehetett venni, zöldséget, gyümölcsöt is. Na, ezután visszamentem abba a 100-as boltba, ahol előző nap voltam, mert láttam icipici szemetest, amit régóta szerettem volna az előszobába. Szóval megvettem.

Pénteken sokat dolgoztam itthon. Takarítottam, kimostam 2 adag ruhát és sütöttem 1 sajtos-sós cuccot leveles tésztából. Pfú, de bezabáltam belőle, emlékszem.

Szombaton itthon voltam, nagy volt a hőség, keveset dolgoztam.

Vasárnap Ágival kimentünk a Gyros tanyára, mert vágyott oda. Neki nem ízlett a gyros tál, amit ettünk, én bepusziltam az utolsó morzsáig. Hát, nagyon nehezen jár Ági, de még mindig benne van, hogy menni akar, csak éppen úgy, hogy más segít neki. 86 éves elmúlt. Hazafelé nem kísértem haza Ágit, mert lementem még a Pennybe. Később mondta telefonban, hogy olyan ideges volt a hazaúton - alig pár száz méter -, hogy kihányta a kaját. Nyilván arra számított, hogy majd hazakísérem, de nem így történt, mert muszáj volt elmennem a Pennybe.

Innen folytatom.

Pár napot...

 ... igyekszem bepótolni.

Olyannyira el vagyok maradva, hogy már nem emlékszem, hogy melyik nap mi volt, csak a tőszavakból álló jegyzeteimre hagyatkozhatom.

Június 10-én, hétfőn lementem a Főtérre kuponokat beváltani a Sparba. Azt tudom, hogy igazából az Intersparba akartam menni, de rohadtul nem volt kedvem hozzá. Nem mindegy, hogy 5 percet villamosozom vagy 20-at, igaz? DM-ben is voltam.

Kedden megint lementem a Főtérre a Bükk Áruházba. Most gyógyszertárban voltam, felmentem az emeletre a Familybe és visszafelé leszálltam a villamosról, hogy a Pennyben is vásároljak.

Szerdán jöttek a gyerekek, Carbonara volt, mert előző héten Gábor célzott rá, hogy jó lenne. Nagyon finom Carbonarát sikerült készítenem. Sütöttem alá kis szalonnát, sonkát és persze a csirkemellet. Olyan alapot használtam, amit eddig még nem, Spar saját márkásat. Azóta vettem újat, jobban ízlett, mint a Knorr. Fagyi volt a desszert. Este feljöttek Lackóék, az egész család, hogy tartsak kis élménybeszámolót az olasz útról, ezen kívül a felnőtteknek is odaadtam az ajándékot. Hát, nagy érdeklődést nem mutattak. Gábor feküdt, mert fájt a hasa, Emese a telefonját nyomkodta, Kata telefonált, Lackó pedig kókadozott mellettem, ahogy figyeltem, hiába mondtam akármit, rá sem nézett a monitorra. Talán nem is számítottam másra, nagyon gyorsan lezavartam az egészet, aztán mentek is haza.

Csütörtökön kimentem Hernádnémetibe 1 olyan ismerőshöz, akivel 1 házban laktunk még, mikor az előző lakásomban laktam. 6 éve meghalt a felesége, az ismerősöm nem sokkal később eladta a lakását és 5 éve él Hernádnémetiben. Korábban is ott lakott, meg az egyik lánya most is ott él a közelében, bár túl szoros kapcsolat nincs köztük. Hatalmas a telek 35 gyümölcsfával, aminek a termése legnagyobb részt a fa alatt lehullva megy tönkre. Nagyon  szerettem volna 1 kis cseresznyét, de nem volt. Illetve, ami volt vagy rossz volt vagy még éretlen. Viszont kaptam faepret. Az olyan finom volt, hogy elaléltam tőle, nagyon-nagyon szeretem a faepret. Kis vályogház, idős 83 éves férfi lakja. Nem azt mondom, hogy olyan is, mert Pista igényes, midig az volt, de hát... érted. Képek Hernádnémetiből:

Ahogy leszálltam a buszról, gólyafészket láttam, nagy örömömre.

Ennek a gyümölcsnek a neve szedermálna, merthogy a kettő keresztezéséből hozták létre.

Óh, Istenem, a csodás faeper. A nyálam csurog tőle még most is. Hatalmas volt, nézd a kezemben, érett és finom édes.

Pénteken itthon voltam, sokat dolgoztam.

Szombaton is itthon voltam, hasonló volt a helyzet, mint előző nap, sokat dolgoztam és még sokat tornáztam is, 1 órát futópadoztam.

Vasárnap már kevesebbet dolgoztam, lazább nap volt.

Innen folytatom.

Még pár nappal...

... korábban kértem a gyerekeket, írják meg mit szeretnének szerdán kajálni. Tettek rá magasról, így az lett, amit én kitaláltam.

Tehát, júni 05-én, szerdán sült oldalas volt, mellesleg nagyon finom lett, Emese külön el is mondta. Krumplipüré volt hozzá és uborkasaláta. A gyerekeknek odaadtam az Olaszországból nekik hozott ajándékokat. Úgy láttam, örültek neki. Külön-külön 3-3 db ajándékot kaptak.

Csütörtökön mentem Katihoz Kosdra. Hajnalban keltem, mert a fél 9-e IC-t el kellett érnem. Hatvanban (60-ban 😂 ) leszálltam, odajött értem Kati kocsival. Nem egyszerű Kosdra eljutni. Jó nagy házban laknak, de a nappalijuk nekem olyan üres, mintha még várna valamire. Bútorra... Na, mindegy is, nem ez a lényeg. Megmutatta Kati a házat, odaadtam a kis ajándékot, a magokat és a söröket, aztán szedtünk cseresznyét a kertben. Sőt, málnát is. Mindkettő nagyon finom volt. A málnát megtartottam, de a cseresznyéből az egyik zacskót Lackóéknak adtam. Kati csinált ebédet, sült csirke volt krumplival, savanyúsággal és utána a Kati által készített keksz volt a desszert. Délután megérkezett a férje is, ő szedte el nekem a 2 adag cseresznyét. Mikor indulni kellett haza, Kati férje vitt vissza Hatvanba, bizony 1 óra oda az út autóval, ugyanúgy IC-vel jöttem haza.

Pénteken csak postán voltam.

Szombaton itthon voltam, sokat dolgoztam, sokat tornáztam és főztem 1 kis pörköltet.

Vasárnap volt a szavazás, természetesen elmentem és, hogy nagyon hivatalosan is leírjam, eleget tettem állampolgári kötelességemnek.

Mára ennyi.

Pár mondatot...

... írok ma is.

Június 03., hétfő, még csak itt járunk. Ezen a héten csütörtökön mentem Kosdra Katihoz. Katival igen szoros barátságunk van már régóta, úgy a 2000-es évek végétől. Azért mentem hozzájuk, hogy cseresznyét szedjek és hozzak. Szóval, mondtam Katinak, hogy vmit akarok nekik vinni - neki és a férjének -, de, hogy ne vigyek hülyeséget, ezért mondja meg, hogy mi legyen az. Kati egyfajta magkeveréket kért a Lidl-ből, ezért muszáj voltam elmenni a Lidl-be, ahova soha nem járok. Legalábbis évek óta nem voltam a Lidl-ben. Katinak megvettem a magkeveréket, 3 zacskóval és magamnak vettem 1 doboz nagyon finom bonbont. Kétszerre elfogyott... Naponta megenném.

Kedden lementem az Intersparba, mert Kati férjének Borsodi Bivaly sört kellett vinnem. Nem volt sem előző nap a Lidl-ben és sem a nagy Intersparban. Csak a hűlt helye volt. Bementem a Centrum Sparba, de ott még a hűlt helye sem volt. Egy ismerősöm mondta, hogy a Centrum mellett van 1 palackozott italokat árusító bolt. Na, ott végre megkaptam a bivalyt --- jó drága volt.

Nem írok most többet, álmos vagyok. Egy ideje rászoktam, hogy még ma ágyba kerüljek, lehet, hogy ezt érzem már, pedig még csak 11 lesz.

A megszokott...

... rend szerint folytatom a további bejegyzéseimet, annyi eltéréssel, hogy pár mondat összefoglalást írok az olaszországi útról.

Összességében nagyon boldog vagyok, hogy végre - így közelebb már a 70-hez, mint a 60-hoz - kipipálhattam 1 bakancslistás álmomat, nevezetesen Velencét. Nem hagytam, hogy Kati tönkre tegye az utamat, ez fontos, igen, úgy érzem fontos, hogy képes voltam őt elengedni és a magam örömére koncentrálni. Sztem még önző sem voltam, ez így volt normális. Az utazási iroda részéről igen sok hiányosságot tapasztaltunk, én és utastársaim is, ahogy beszélgettünk egymás között. Azért örülök, hogy ott voltam, csak önmagam tudom ismételni, felejthetetlen életre szóló élmények és, amit látsz, megtapasztalsz, azt soha senki nem veheti el tőled. Így igaz. Az enyém.

Csütörtökön természetesen nagyon sokat pakolásztam, mostam is és több, nem rövid telefonálást is megejtettem.

Pénteken már kimozdultam, muszáj volt, mert határidős volt az egyik csekkem, ezért postára kellett mennem. Az 5hetes lottóm is épp esedékes volt. Vettem 1 sorsjegyet, 1.000.- Ft volt, nyertem vele 2 ezret. A posta után elsétáltam a benzinkútra, mert ott szokott lenni datolyaparadicsom, amit szeretek. Volt is és még 1 színes RTV-t kellett vennem.

Szombaton volt június 01. Nagyon kemény napom volt. Sokat dolgoztam itthon és még mindig sok telefonom volt. Alkalmanként már utálok telefonálni. Ezen kívül sokat tornáztam, mert olyan hülye vagyok, hogy, ami elmaradt torna - bármikor -, azt bepótolom. Most az olasz út miatt kimaradt tornákat elkezdtem bepótolni. Kemény volt.

Vasárnap átmentem Ágihoz, ott ebédeltem nála. Átvittem neki a kis ajándékaimat, 1 szép sálat Velencéből és 1 gyógyszeres dobozkát a Miramare-kastélyból. A tetején Sisi van, ez a része belülről tükrös. Jó pár ezer forintomba került a 2 ajándék. Na, nem panaszként mondom, hanem: Ági sok hurkát vett valamilyen célból, amit elkezdett kiárusítani, gondoltam, veszek tőle én is 1 párat. Így is volt, az egész nem volt egészen fél kiló. Otthagytam érte 600.- Ft-ot, egyébként ha pontosan kiszámoljuk az árát csak 520 lett volna. Gondoltam, Ági nem fogadja el a hurkáért a pénzt, miután vittem neki ezeket a szép ajándékokat.

Elfogadta. Kicsit csalódtam. Érted, most nem a pénz "nagyságáról" van szó, hanem a gesztusról...

Innen folytatom.

4. nap

Még a hazautazás napjára is volt 1 jó kis tartalmas program. Visszafelé ismét megálltunk Triesztben és kérem szépen, az EGYETLEN hely, ahova bementünk, az a szépséges Miramare-kastély. A Miramare-kastélyt Ferenc József testvére, Miksa építtette. Töltötte itt idejét Sisi is. A kastély egyébkéntis gyönyörűséges mivolta mellett igen nagy különlegessége, hogy minden eredeti benne! Hihetetlen. Az idegenvezető mesélte azt, amit most leírok. Szóval. Amikor az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt, felbomlott és kiderült, hogy Trieszt a továbbiakban nem az osztrákoké lesz, hanem Olaszországhoz csatolják, akkor az osztrákok üresre kipakolták a kastélyt és elvittek mindent Ausztriába. Ebből nemzetközi per lett, amit az olaszok megnyertek. Ekkor szerencsére, az osztrákok nem azt döntötték, hogy hú, ha a mienk nem lehet, akkor ne legyen senkié és összetörünk, elégetünk mindent. Nem, nem így döntöttek, hanem mindannyiunk - akik jártunk a Miramare-kastélyban - nagy örömére visszaadtak mindent. Katiról. Nem tudom, kivel lehetett Kati, mert nem veszett el. Beszélgettem az előző napon Katira vigyázó házaspárral, ők kerek perec megmondták az idegenvezetőnek, hogy nem vállalják Kati "kézen fogását" az utolsó napon. Katival biztos, hogy vmi gond van, ha szóba került mindenki azt mondta, hogy demens vagy, annyit, hogy vmi nem stimmel vele. A rá vigyázó házaspár pl. mesélte, hogy Kati nem tudta megmondani, hogy mikor települt vissza Magyarországra Kanadából. Mielőtt befejezem az utazásomról a rövidke beszámolót, még annyit, hogy Katival totálisan megszűnt a kapcsolatom, amit egyébként nem bánok, hiszen nem vagyok a családja, gondoskodjanak róla ők. Én nagyon sok élmény nyújtottam Katinak. Voltunk színházban, balett előadáson, különféle kiállításokon és nem is sorolok fel mindent. De! Életemben ennyire negatív nővel nem találkoztam, pedig néhány negatív emberrel összehozott a sors. Nem volt neki jó se a sütemény, se fagyi, de Olaszországban sem! Nem jó a magyar zöldség, mire mondtam, hogy higgye el, néhány millió magyar ember ezt eszi. Őt mindenki átverte. Áh, nem is tudom... Jót nem hallottam tőle soha. Szóval, nekem erre már nincs szükségem, 1 gonddal kevesebb. És akkor jöjjön néhány szép kép a Miramare-kastélyból.

Bocsi, hogy belóg 1 autó, biztos dolga volt ott.

A kert részlete a kastélyon körülfutó teraszról.

A végtelen tenger.

A lépcsőház részlete.

Sok csodás bútort láthattunk.

Szép szobarészlet. Nézd, a székek nem egyformák, mégis ugyanazt a stílust képviselik, összhangban vannak.

Fantasztikus intarziás szekrény.

Gyönyörű ez a komód vagy fogalmam sincs, milyen szekrényke, engem nagyon megfogott és a másik szobába is beleshetünk. De minden szobában ilyen és hasonló látvány fogadott.

Ez az ágy talán még ma is kényelmes lehet.

Ez a bútort csak nagyítsd ki, a faragása önmagáért beszél!

A lépcsőház faragott korlátja.

Házi kápolna

Utunk végeztével, olyan este fél 10 körül értünk Budapestre, ahová befutott minden busz. Megkerestük azt, amelyik vissza hozott Miskolcra minket, egyébként ugyanaz volt, mint amivel mentünk is. Itt már nem ültem Kati mellett, hiszen mindenki odaült, ahova akart. Miskolcra olyan hajnali fél 1 körül értünk, hívtam 1 taxit - bevallom, közben félszemmel lestem Katit, mert eredetileg arról volt szó, hogy 1 taxival jövünk haza, csak ő hamarabb kiszáll, mint én, de én megmondtam neki, hogy nem akarok vele együtt taxizni. Na, szóval, azért lestem őt. Vkihez odacsapódott, sztem egyedül képtelen megtenni bármit is. Persze, most nem 1 bevásárlásra gondolok, hanem attól azért komolyabb dolgokra. Én kb. 1 órára voltam a lakásban és 2-kor feküdtem le. Szotyikámmal örültünk egymásnak💕

3. nap

Most úgy alakult, hogy kihagytam 2 napot az írással, egyik nap azért, mert a gyerekek itt voltak, olyankor általában másra nincs időm. Tegnap meg mit tudom én.... Próbálom behozni a lemaradást, tényleg, mert jobb volt a frissebb dolgokat írni.

3. nap Olaszországban. Sirmionéba és Veronába mentünk. Sirmoine a Garda-tó mellett van. A tó felülete kb. 60 %-a a mi Balatonunknak, de vízmennyisége kb. 25x több, mint a Balatoné, mert nagyon mély gleccsertó, legnagyobb mélysége megközelíti a 350 métert. Hihetetlen! Legalábbis nekem nagyon nehéz elképzelni is. A Balaton átlagos mélysége 3-4 méter között van. Na, érted? Szóval, Sirmionéban van 1 nagyon szép vár és nagyon régi, még a XIII. században építették. Szerettünk VOLNA bemenni, de nem volt idő beállni a sorba, a jegyet meg - állítólag - nem lehetett előre megvenni. Szóval, ez is kimaradt. Sirmionéban csak 1 vacak pizzát vettem. Tényleg nem volt jó. Pár fotó:

Panorámakép a Garda-tóról.

Egy pálmafákkal szegélyezett út, ami levezet a tóhoz.

A Sirmionéban található Scaliger-kastély.

Következő állomásunk Verona volt. Városi sétán vettünk részt itt is, csak úgy, mint máshol. Jó lett volna megnézni Júlia erkélyét, amihez ugyan semmi köze nincs Júliának, de turistalátványosság. Hogy miért nem láthattuk? Mert nem volt idő beállni a sorba. Gondolom, már nem lepődsz meg, hogy mindig ugyanazt írom, de erre az egész útra ez volt a jellemző, hogy nem volt idő semmire, csak 1 városi sétára és ennyi. Viszont megnéztük Rómeó házát. Magántulajdonban van, talán jelenleg is lakják, kívülről megtekinthető. Ezen kívül még van 1 arénája Veronának, ami híres, római korból való.

A Veronai Aréna az I. (első!) században épült!

Rómeó háza, az épület középkori.

Különleges épület, 1 családé volt. Magas, keskeny. Ahogy növekedett a család, mindig ráépítettek 1 szintet, így lett 8 szintes. Állítólag csak kívülről létráról lehetett elérni a különböző szinteket.

A Piazza della Erbe, hátul a Maffei-palota, ami ma múzeum. Ez a tér már a római korban is létezett, az akkor élt fontos emberek adtak itt egymásnak találkozót és vitatták meg a politika és a gazdaság eseményeit.

Katinkról annyit, csak azért nem veszett el ezen az útvonalon, mert 1 idősebb házaspár elvállalta, hogy vigyáz rá ezen a napon. Én már teljesen elengedtem, vagyis nem foglalkoztam vele, hiszen nem azért mentem erre az útra, hogy egy 76 éves nőt kézen fogva vezessek, mint 1 óvodást. Neki kellett volna tudnia, hogy nem lett volna szabad vállalnia ezt az utat. Na, már mindegy, nem hiszem, hogy valaha még találkozom vele. Nem baj, nem hiányzik.

2. nap

Az első éjszakát elég jól töltöttem, vagyis aludtam. Minden este vettem be félszem altatót, különben nem tudom hogy vészeltem volna át a fáradsággal, izgalommal teli napokat. Jó volt ez így, kellett. Reggelente fél 6-kor keltem, de úgy, hogy este már kikészítettem a ruháimat és mindent a hátizsákba, amit vinni akartam. Ez utóbbi nagyjából ugyanaz volt naponta. 7-től volt reggeli és 8-kor indulás. Minden nap így volt, ezt a hazafelé, jobban mondva visszafelé a szállodába vezető úton kb. 3x elmondta az idegenvezető. Kati ezt is elfelejtette, tőlem kérdezte. Mondtam neki, hogy minden nap ugyanúgy indul. Szóval, a reggeli. Az olaszok rengeteg édességet esznek reggelire. Croissant lekvárral, meg nutellával pl. Nem bírnám. A reggeli kínálat ugyanaz volt minden nap. Frissen pirítottak nekünk toast kenyeret, én ezt választottam sonkával és sajttal. Vaj nem volt hozzá és zöldféle sem semmi. És 1 jó kv, ami indította a reggelt. Nos, induláskor kiderült, hogy a hajóskapitányunk - akivel Muranoba és Velencébe kellett volna menni - felmondott. Új kapitányt kellett keríteni. Addig is, hogy csesszük a drága időnket, elvittek minket a jesoloi homokos tengerpartra. Kati itt be akart menni 1 olyan boltba, ami még - olasz időszámítás szerint - korán reggel ki sem nyitott. Az egyik utastársunk lefotózta.

Tényleg szép a jesoloi tengerpart, gondozott, tiszta. A háttérben szállodasor.

Látod, ilyen hosszú volt még az árnyékom, mert reggel volt.

Miután "kihomokoztuk" magunkat, mentünk a kikötőbe, ahova vártuk a tanuló hajóskapitányt, akit végül sikerült az utazás irodának "beszereznie". Elég sokat kellett várni rá és rohadt lassan értünk Muranoba, amit onnan tudok, hogy a visszafelé út töredéke idő alatt megtörtént, mint az odafelé, mert más hajóskapitánnyal jöttünk vissza.

Muranoi világítótorony, az első 1912-ben épült, ami a képen van, az 1934-es, ma is működik, de teljesen automatizált.

Az üvegfúvó mester, akinek a műhelyébe vittek minket. Kb. 5 perc alatt készített 1 füles kancsót, merthogy magyarok vagyunk:-)

Murano után mentünk Velencébe, ami a bakancslistámon volt, az egész utat ezért vállaltam be. Ja, Katival én itt már nem foglalkoztam, mert nem akartam, hogy elrontsa a hangulatomat, meg egyébként is. Lesz itt még story. De előbb néhány kép Velencéből. Közel 100 db képet készítettem csak Velencében és összesen 305-öt az egész úton.

A csodás Velence, ahogy a hajóról a szemem elé tárult. Gyönyörű♥

A Sóhajok hídja és no comment. Önmagáért beszél.

A Dózsepalota. Meghatódtam, amikor itt álltam és  láttam ezt a sok szépséget, amikre annyira vágytam.

A Szent Márk-székesegyház. Nagy bánatom, hogy az égadta világon sehova, de sehova nem mentünk be. Pedig azt hittem...

A híres velencei Harangtorony. Már a római korban is állt itt harangtorony, de leégett, összeomlott, újjáépítették. Látszik is a 2 stílus a bejárat és a torony között.

A Rialto híd, 1951-ben adták át, de már a XII. században is állt itt híd.

A Rialto híd után szabadprogram volt. Bevásároltam 7 embernek ajándékokat, sok időt kellett tölteni vele. Magamnak is vásároltam pár apróságot. Egyedül töltöttem ezt a szabadidőt, nagyon élveztem, nem tévedtem el és igen jól elboldogultam az angolommal. Kedves, még vicces dolgok is történtek velem, amit most nem részletezek, de remélem, sosem fogom elfelejteni. Nos, amikor délután 5 órára vissza kellett menni a kikötőbe, hogy visszahajózzunk, csak viccből megkérdeztem az idegenvezetőt, hogy Katink megvan-e. Erre ő azt felelte: - "Hogyne, miután bementem érte a konzulátusra." Azt hittem hanyatt vágódom, nem hittem a fülemnek. Innentől kezdve az idegenvezető sem tárgyalt túl sokat Katival, mondta , hogy a visszafelé úton nem reagált arra, amiket mondott és nem is válaszolt semmire. Ha nem is mondta ki, de levegőnek nézte. Mondta, hogy ilyen még nem fordult elő a praxisában, hogy ugyanaz az ember 2x eltűnjön. Katinak fogni kellett volna a kezét, mint 1 ovisnak. Na, ezt nem vállaltam fel, de nincs lelkifurdalásom.

Így telt a 2. nap, csodás Velence, itt éreztem magam a legjobban az egész út során. Milyen jó lenne visszamenni és belülről megnézni mindazt, ami kimaradt, de nem hiszem, hogy erre valaha sor kerülne. Nem.

Tudom, tudom...

... trehány vagyok, nagyon elmaradtam az írással, pedig réges-régen hazajöttem Olaszból, épp írhattam volna. Nem is fogunk gyorsan haladni, mert minden napról külön-külön szeretnék írni. Totál részletesen nem fog menni, de a lényeget megpróbálom.

Szóval, készültem az olaszországi útra. Vasárnap hajnali 02:50 percre beszéltük meg, hogy jön értem Lackó, megyünk Katiért és 03:20-kor a megbeszélt helyen leszünk. Próbáltam kicsit pihenni, de nem nagyon ment. Azért próbáltam. Szotyikámtól elköszöntem és lecuccoltam, Lackó már várt. Beütötte a kütyübe Kati címét, az meg elnavigált a pi-csába, de szó szerint. Hívtam Katit, szerencsére megtaláltuk egymást. A megbeszélt helyen kiszálltunk, elköszöntünk Lackótól, hiszen neki még alvásidő volt, örültem, hogy kihozott. Rengetegen várakoztak már a buszra, nem hittem a szememnek. Kis késéssel megérkezett, csomagok el, mi fel, indulás. Fiatal srác volt a sofőr, nyomta a gázt rendesen. Budapesten vhol az Üllői úton 1 benzinkútnál volt a közös találkozó, 8 busz gyűlt össze. Amivel mi jöttünk, az Lengyelbe ment tovább. Na, Kati már itt 1 kicsit csinálta a palávert, mert nagyon felháborodott azon, hogy nincs ott - a benzinkúton - 1 információs pult, ahol tájékoztatást kaphatnánk, hogy hol a mi buszunk, vagyis, amelyik Velencébe megy. Más olasz út is volt egyébként, persze máshova. Szóval, nekünk kellett buszról buszra járni és kérdezni, hogy melyik busz hova megy. Jó, igaz, hogy ettől jobb megoldást is találhattak volna, de én ezen nem háborodtam fel, hanem elfogadtam. Átcuccoltunk a mi buszunkba, vagyis abba, amelyik Velencébe ment, felszálltunk a buszra, itt már mindenkinek fix helye volt. Aztán leszálltunk, mert volt még kis idő az indulásig, sétáltunk, mozogtunk. Na, indultunk volna... Mit gondolsz, kire kellett várni? Katira. Ő ült az ablak mellett, úgyis maradt az út végéig. Vittem 1 nyakpárnát és próbáltam kicsit pihenni, kompenzálni az éjjel kimaradt alvásomat. Hát, erről most inkább nem írnék. Alapvetően igen rossz alvó vagyok. Szlovéniába érkezve Katinak be nem állt a szája, hogy ez milyen szép, milyen gyönyörű, rendezett és tiszta. Végül is neki tök mindegy, minden szép, csak ne magyar legyen. Katiról tudni kell, hogy Kanadából települt haza. Nem tudom pontosan, illetve szinte semmit nem tudok róla,  de olyan 30 -40 évet élt kint. Megálltunk 1 helyen, amit úgy hívnak, hogy Marché Mövenpick. Itt van hideg-meleg étel, helyben sütött pékáru, édes és sós, ajándékokat lehet venni és nem mellesleg kulturált mellékhelyiség is van. Ez a zöld tehén a jelképük:

Szlovénia - Marché Mövenpick

Ezután Trieszt volt az első komoly állomásunk, ahol Kati szó szerint az első kanyarban eltűnt. Míg a többi 40 turista ment az idegenvezetővel, ő úgy döntött, hogy bemegy az első boltba és szépen le is maradt. Rohadt ideges voltam. bementünk 1 áruházba, én olyan állapotban voltam, hogy 1 pohár vizet kellett kérnem. Szóltam az idegenvezetőnek, hogy tudjon róla, akinek egyébként megkaptuk a telefonszámát, hogy gond esetén elérhessük. De, mint kiderült, 1. - Kati nem emlékezett rá, hogy felírta ezt a telszámot és azon kívül 2. - Katinak olyan mobilja van, ami külföldön nem működik. Hurrá! Ezért engem hívtak 1 olasz számról, de akkor már ott volt mellettem az idegenvezető, így ő tudott beszélni a hívóval. Kati mindig mondta magáról, hogy hülye, mármint ő saját maga, de én leintettem, hogy ne mondjon ilyet magára. Azonban be kellett látnom, hogy tényleg hülye. Illetve nem hülye, hanem sajnos, beteg. Talán demens, de, hogy vmi rohadtul nem stimmel vele, az tuti. Na, az idegenvezető elment Katiért, aki nagyon büszkén, fülig érő szájjal jött vissza. A buszban kicsit összekaptunk és innentől kezdve nem sokat beszéltünk egymással. Most teszek ide néhány szép trieszti képet.

Soha nem láttam még tengerjáró hajót, csak a tv-ben. Persze, hol is láthattam volna. Lenyűgözött a monumentalitása.

Triesztben is van 1 Canal Grande (mint Velencében), mesterségesen hozták létre.

Ez a kis csoportunk 1 része, a srác, aki szemben áll, ő az idegenvezető, Laci. Kiváló ember! A háttérben a trieszti városháza.

Nehezen érkeztünk meg a szállásra, mert olyan dugó volt az autópályán, hogy gyalog gyorsabban lehetett volna haladni. Voltak, akik még mentek vacsorázni 1 közeli étterembe, mi nem választottuk ezt a lehetőséget. Este még a szállodában volt 1 kis összeszólalkozásunk Katival, ki is kértem magamnak, hogy ne beszéljen velem úgy...

Így telt az első nap.