3. nap

Most úgy alakult, hogy kihagytam 2 napot az írással, egyik nap azért, mert a gyerekek itt voltak, olyankor általában másra nincs időm. Tegnap meg mit tudom én.... Próbálom behozni a lemaradást, tényleg, mert jobb volt a frissebb dolgokat írni.

3. nap Olaszországban. Sirmionéba és Veronába mentünk. Sirmoine a Garda-tó mellett van. A tó felülete kb. 60 %-a a mi Balatonunknak, de vízmennyisége kb. 25x több, mint a Balatoné, mert nagyon mély gleccsertó, legnagyobb mélysége megközelíti a 350 métert. Hihetetlen! Legalábbis nekem nagyon nehéz elképzelni is. A Balaton átlagos mélysége 3-4 méter között van. Na, érted? Szóval, Sirmionéban van 1 nagyon szép vár és nagyon régi, még a XIII. században építették. Szerettünk VOLNA bemenni, de nem volt idő beállni a sorba, a jegyet meg - állítólag - nem lehetett előre megvenni. Szóval, ez is kimaradt. Sirmionéban csak 1 vacak pizzát vettem. Tényleg nem volt jó. Pár fotó:

Panorámakép a Garda-tóról.

Egy pálmafákkal szegélyezett út, ami levezet a tóhoz.

A Sirmionéban található Scaliger-kastély.

Következő állomásunk Verona volt. Városi sétán vettünk részt itt is, csak úgy, mint máshol. Jó lett volna megnézni Júlia erkélyét, amihez ugyan semmi köze nincs Júliának, de turistalátványosság. Hogy miért nem láthattuk? Mert nem volt idő beállni a sorba. Gondolom, már nem lepődsz meg, hogy mindig ugyanazt írom, de erre az egész útra ez volt a jellemző, hogy nem volt idő semmire, csak 1 városi sétára és ennyi. Viszont megnéztük Rómeó házát. Magántulajdonban van, talán jelenleg is lakják, kívülről megtekinthető. Ezen kívül még van 1 arénája Veronának, ami híres, római korból való.

A Veronai Aréna az I. (első!) században épült!

Rómeó háza, az épület középkori.

Különleges épület, 1 családé volt. Magas, keskeny. Ahogy növekedett a család, mindig ráépítettek 1 szintet, így lett 8 szintes. Állítólag csak kívülről létráról lehetett elérni a különböző szinteket.

A Piazza della Erbe, hátul a Maffei-palota, ami ma múzeum. Ez a tér már a római korban is létezett, az akkor élt fontos emberek adtak itt egymásnak találkozót és vitatták meg a politika és a gazdaság eseményeit.

Katinkról annyit, csak azért nem veszett el ezen az útvonalon, mert 1 idősebb házaspár elvállalta, hogy vigyáz rá ezen a napon. Én már teljesen elengedtem, vagyis nem foglalkoztam vele, hiszen nem azért mentem erre az útra, hogy egy 76 éves nőt kézen fogva vezessek, mint 1 óvodást. Neki kellett volna tudnia, hogy nem lett volna szabad vállalnia ezt az utat. Na, már mindegy, nem hiszem, hogy valaha még találkozom vele. Nem baj, nem hiányzik.