... rend szerint folytatom a további bejegyzéseimet, annyi eltéréssel, hogy pár mondat összefoglalást írok az olaszországi útról.
Összességében nagyon boldog vagyok, hogy végre - így közelebb már a 70-hez, mint a 60-hoz - kipipálhattam 1 bakancslistás álmomat, nevezetesen Velencét. Nem hagytam, hogy Kati tönkre tegye az utamat, ez fontos, igen, úgy érzem fontos, hogy képes voltam őt elengedni és a magam örömére koncentrálni. Sztem még önző sem voltam, ez így volt normális. Az utazási iroda részéről igen sok hiányosságot tapasztaltunk, én és utastársaim is, ahogy beszélgettünk egymás között. Azért örülök, hogy ott voltam, csak önmagam tudom ismételni, felejthetetlen életre szóló élmények és, amit látsz, megtapasztalsz, azt soha senki nem veheti el tőled. Így igaz. Az enyém.
Csütörtökön természetesen nagyon sokat pakolásztam, mostam is és több, nem rövid telefonálást is megejtettem.
Pénteken már kimozdultam, muszáj volt, mert határidős volt az egyik csekkem, ezért postára kellett mennem. Az 5hetes lottóm is épp esedékes volt. Vettem 1 sorsjegyet, 1.000.- Ft volt, nyertem vele 2 ezret. A posta után elsétáltam a benzinkútra, mert ott szokott lenni datolyaparadicsom, amit szeretek. Volt is és még 1 színes RTV-t kellett vennem.
Szombaton volt június 01. Nagyon kemény napom volt. Sokat dolgoztam itthon és még mindig sok telefonom volt. Alkalmanként már utálok telefonálni. Ezen kívül sokat tornáztam, mert olyan hülye vagyok, hogy, ami elmaradt torna - bármikor -, azt bepótolom. Most az olasz út miatt kimaradt tornákat elkezdtem bepótolni. Kemény volt.
Vasárnap átmentem Ágihoz, ott ebédeltem nála. Átvittem neki a kis ajándékaimat, 1 szép sálat Velencéből és 1 gyógyszeres dobozkát a Miramare-kastélyból. A tetején Sisi van, ez a része belülről tükrös. Jó pár ezer forintomba került a 2 ajándék. Na, nem panaszként mondom, hanem: Ági sok hurkát vett valamilyen célból, amit elkezdett kiárusítani, gondoltam, veszek tőle én is 1 párat. Így is volt, az egész nem volt egészen fél kiló. Otthagytam érte 600.- Ft-ot, egyébként ha pontosan kiszámoljuk az árát csak 520 lett volna. Gondoltam, Ági nem fogadja el a hurkáért a pénzt, miután vittem neki ezeket a szép ajándékokat.
Elfogadta. Kicsit csalódtam. Érted, most nem a pénz "nagyságáról" van szó, hanem a gesztusról...
Innen folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése