Próbáltam a mai napomat hasznosabban tölteni. Valamennyire össze is jött. Délelőtt port töröltem, pókhálóztam és rendet raktam, ruhákat is pakoltam el. Kora délután elmentem a Pennybe. Rengeteg cuccot vásároltam. Annyit, hogy nem fért a banyatankomba. Ahhoz képest viszont nem fizettem még 6 ezer forintot sem. Meg is lepődtem. Átnéztem itthon a blokkot, lehet, hogy 1 gránátalmát nem blokkolt le a csaj, 2x is megnéztem, nem láttam sehol.
Mikor hazajöttem, még porszívóztam, felmostam és mostam is. A szőnyegeket is átcsapkodtam nedves ruhával. Elmostam a sült-húsos tepsit. Utálom ezt a tepsit. Sütéskor elferdül a sütőben, hallottál már ilyet? És az egyik sarka szinte éget. Vágyom nagyon 1 jó tűzhelyre, de... majd... egyszer.
Holnap jönnek Viviék, reggel időben kéne kelnem. Még a konyhában takarítanék kicsit, meg ebédet kell készítenem. Sült csirke lesz kukoricás rizzsel és megsütöm a túróst, amit már 1x megsütöttem és valami isteni finom lett, arról nem beszélve, hogy baromi egyszerű. Korábban már írtam róla.
Fáj a hátam. A jobb lapockámnál, ott ahol a szakadás lehet. Kicsit nehezen kapok levegőt. Egy bizonyos testhelyzetet kell felvenni, hogy tudjak venni 1 tisztességes, mély lélegzetet. Nem szoktam panaszkodni, de most elmondom, mindenem fáj. A derekam is, a hüvelykujjam is, a vállam, a lábaim. Nehéz a lépcsőn lemenni. És erősen megyek össze. Nem is merem megmérni magam. Valaha 157 centi voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése