2016. december 11., vasárnap

Szomorú nap volt:-(

Hajnalban felébredtem 5-kor. Nem szoktam megnézni, hogy mennyi az idő, de most vettem a kis zseblámpámat és rávilágítottam az órára. 5 volt. Persze, visszaaludtam és csak 8 után keltem fel. Elmentem a fürdőbe, elintéztem, amit kellett, aztán ittam 1 kv-t és eldöntöttem, hogy visszabújok az ágyba, mert így akartam és így is lett. Olvastam újságokat és könyvet, játszottam a telómmal, rejtvényt fejtettem és átnéztem a műsorújságot.
Mikor felkeltem végre, felöltöztem, pakolásztam, ágyat húztam és nézegettem ki az ablakon, szokásom szerint. Láttam, hogy 1 szokatlan zöld autó áll a túloldalon, olyan villogója van, mint a rendőrautóknak. Néztem többször is, de nem láttam semmi érdekeset. A sofőr kiszállt, cigizett. Ha esetleg volt valami felirat az autón, azt pont nem láthattam, mert a kukatároló eltakarta. Később ez az autó már nem volt ott.
Aztán láttam, hogy 1 szürke autó itt áll a füvön, 2 pasi jön, kezükben 1 hordággyal. Na, rögtön tudtam, hogy Sanyi bácsival van baj, mert a héten már kedden bevitték a kórházba, de szerdán vissza is hozták. A kis öreg már vagy 1 féléve csak feküdt, pedig még 1 évvel ezelőtt nagyon energikus volt. Minden áldott nap, de komolyan, minden nap bevillamosozott a városba és ott vásárolt a maga 89 évével. Aztán nagyon hirtelen lerobbant.
Hát, ahogy térültem-fordultam a lakásban, kinéztem másik ablakon és láttam a szürke zárt autó hátulján a feliratot. Temetkezési cégtől jött.
Valamikor hajnalban meghalt a kis öreg. Biztosan tudom, hogy kedvelt engem. Kedves volt velem, midig vidám, jóindulatú. De szerintem mással is ilyen volt. Tisztelettudó, pedig 30 évvel volt idősebb nálam. A zsebéből mindig kaptam pocket kávét. Mosolyogva elővette és a kezembe nyomta. Tiszta volt, ápolt, mondhatnám nett. A lépcsőházban tudtuk, ha ő jött le, mert illatfelhőt hagyott maga után. A cipőjén hasra esett a napsugár.
Gyerekük nem volt, de szép életet éltek. Fiatalabb korukban jártak kirándulni, aztán nyugdíjas klubba táncolni. Sanyi bácsi nagyon szeretett táncolni. Ica néni, a felesége nem táncolt, de ő megtáncoltatott más nőket:-) A tv-ben mindig megnézte a táncversenyeket. Ő mondta nekem.

Olyan kiábrándító volt, mikor a halottszállítók lehozták a hordágyon 1 fekete zsákban. Legalább betették volna 1 lezárható dobozba. Rossz volt látni.
Lehallatszott a 4. emeletről Ica néni sírása. Szegénykém. Vele tegeződöm. Velem mindig kedves, de tudom, hogy volt, akivel összeveszett itt a házban. Nagyon keveset lehet őt látni, már az újságot is más viszi fel nekik/neki. Van 1 keresztlányuk és annak 1 férje. Bár, inkább csak a pasit láttam itt. Az utóbbi időben már ők vásároltak nekik, sőt, még a szemetet is ők vitték le. Nem lesz most egyszerű Ica néninek.

Szeretettel fogok emlékezni Sanyi bácsira! +Nyugodjon békében+

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése