Nagy öröm ért ma és egyben megtiszteltetés is! Végre elmondhatom, hogy önkéntes állatvédő vagyok. Teljesen feldobódtam tőle.
Annyi diszkrét rábeszélés után ma eljött 1 kis hölgy, ő viszi szinte teljesen egyedül az egyik cicamentő alapítvány minden ügyét. Mellette még dolgozik is, sőt, talán tanul is.
Már régóta írogattam neki, hogy segítek a licitre bocsátott tárgyak nyertesekhez való eljuttatásában. A legutóbbi licitből azért sok mindent elintézett, de még így is van maradék, aminek 1 részét el kell postáznom. Egy másik részének még kell boríték, azokat megírom, aztán azok is mennek a postára. És van néhány emberke, akikkel személyesen fogok találkozni, mert itt laknak és így nekünk nem kell postázni, nekik meg postaköltséget fizetni. Egy csaj holnap eljön hozzám, amitől annyira nem vagyok boldog, de így alakult. Hétfőn találkozom 2 csajjal és kedden még eggyel. Azzal majdnem minden rendezve is lesz, mert addigra a postai cuccokat is fel akarom adni.
2 cuccal lesz gondom, az egyik Egerbe kéne, hogy menjen, de törékeny, így csak csomagként adható fel, nem levélként, annak meg pár forint híján 2 ezer forint a postaköltsége. A pasi azt mondta, hogy ne postázzam. Meg tudom érteni, hiszen, amit licitált, az 3 ezer forint, na, add hozzá a 2 ezer postaköltséget, így már 5 ezerbe lenne 1 kis cicatányér.
A másik cucc, amivel gondom van, az meg nem fér bele a legnagyobb puhiborítékba. Azzal még nem tudom, mit csinálok.
Hát, ez van most.
Már megírtam pár borítékot és a feladó összesítőt, holnap 14 pufiborítékot viszek a postára. Közben persze leveleztem azokkal, akikkel személyesen fogok talizni. Időpontot, helyet egyeztettünk és telszámot cseréltünk. Lelkes vagyok, hasznosnak érzem magam. Sosem gondoltam, hogy "macskás" leszek. Persze, nem hiszem, hogy valaha macskám lesz, sőt találkozni sem nagyon akarok velük, de jól érzem magam, hogy segítek, mert segítek:-).
Reggel, mikor feljött a kis hölgy, mondta, hogy nagyon siet, mert nyitva hagyta az autót, mivel 2 kiskutya benne van. Ha lezárja az autót, akkor a kiskutyák beriasztanak. Mondtam, hogy hozza fel őket. Először nem akarta, de aztán csak felhozta a 2 pici yorkit. Az egyik ölbe kéredzkedett hozzám, kicsit kutyázhattam, jó érzés volt. Az egyik kisebb, mint a másik. Állítom a kisebb, talán 1 kiló, ha lehet és kilóg a pici nyelve. Kidobott kutyus. Mennyire szomorú, hogy 1 ilyen icipici jószágot kidobnak, nem? Na, ő nem barátkozott velem. Nem is félt, de nem barátkozott. Körbenéztek, szimatoltak, mint a kutyusok.
Ja, és valamelyikük megtisztelte a nagyszobában az asztalsarkát. Istenem, mint Bonikám...♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése