Nem keltem túl korán, de minden jól alakult. Átgondoltam, hogy 9-ig rendbe teszem magam és a lakást, 10-ig kitakarítom a fürdőszobát és utána főzök. És pontosan így is lett:-)) Hepi voltam. Mire Laciék megérkeztek, kész volt a kaja.
Ebéd után elmentünk vásárolni kajafélét. Utána bevillamosoztunk a városba és túráztunk 1 hatalmasat. Mire a végére értünk, fájt a lábam és a gerincem.
De kezdjük az elején. A Városház téren szétnéztünk, vettem néhány kézműves szappant Karcsinak, ez még a névnapi ajándéka. A szappanok egyébként hihetetlenül lenyűgözőek voltak. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nem használok szappant, illetve csak alig, alig. Elég szép a Városház tér, de rohadt hideg volt. talán inkább huzatos, kicsit fáztam.
Utána irány lefelé. Következő állomás a DM volt. Ott megvettem a krémet, amit majd Ági kifizet nekem, mint karácsonyi ajándékot, kapok érte 2 ezer forintot tőle... Én is vettem neki több, mint 3 ezerért 2 db Nivea krémet, de kértem rá kedvezményt a pontjaimért, így az összes cucc valami 4.600.- Ft körüli összegbe került. És ugye, ebből még visszakapok legalább 2 ezret. Ez jó üzlet volt.
Ezután a svájci számozott, arannyal futtatott órámban cseréltettem elemet, csakis 1 óráshoz járok ezzel az órával, már emlékezett rám vagy inkább az órámra. Szeretem ezt az órát. Szép és értékes. Laciék találták valahol és, mivel női óra, ezért nekem adták, én meg jól jártam vele. Az eredeti ára 6 számjegynél kezdődik. Raymond Weil.
Na, eztán a Centrumba mentünk, ruhát vettünk a 2 kicsinek. Illetve nem vettünk, hanem Laciék vették. Nem nagy cucc, 2 kis pamut felső szép mintával az elején. Nem volt drága.
Miután itt végeztünk, elmentünk a Plazaba és kicseréltettük a szar klaviatúrát. Lacit kértem még itthon, hogy írjon vele keveset, de nem mondtam semmit. Nos, ő magától ugyanazt mondta, amit én, hogy nem jó a space billentyű. Ennek most jó.
A Plazaból a Hősök tere felé a Déryné utcán mentünk vissza a főutcára. Irány a Spar, vettünk felvágottakat. Az eladó valami undormány kelletlen pasi volt. Kértem 10 deka aszpikos nyelvet, de azt sem tudta mi az. Mást akart adni. Kétszer is. Nagy nehezen megértette harmadszorra, hogy mit akarok. 20 deka lett, amit a mérlegre tett. Kérdezte, hogy maradhat-e, hát mondtam, hogy nem. Nem mindegy, hogy 10 deka vagy 20. Mert, ha 1-2 dekával több, abból nem csinálok gondot, de ne a dupláját adja. Egyébként is hármunk közül csak én eszem.
Na, ezután végre hazajöttünk. Hulla voltam. Kajáltunk, beszélgettünk Lacival. Legnagyobb örömömre érdeklődéssel hallgatta a szafaris beszámolóimat. Tényleg érdekelte. Többször is mondtam, hogy szóljon, ha unja, de biztosított róla, hogy nem unja és nyugodjak meg, fog szólni.
Így telt a nap.
Holnap megyek Sanyi bácsi temetésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése