Ma dolgoztam a cicamentő alapítvány ügyében. Postázásra előkészítettem a licites tárgyakat, borítékoltam, csomagoltam, felvezettem postai összesítőre és az elkelt tárgyak képeit kivettem a listából.
Közben az egyik manusz hívott Egerből, hogy a kollégája ma bejönne a tálkáért, amit ő nyert el. Kicsit nehezen találtak ide, de ezt is letudtam.
Utána mentem a postára, valamint a közeli Coop boltba a 20 %-os kedvezményeket levásárolni. Persze, nagy dolgot nem lehet ilyenkor venni, mert az eleve akciós dolgokra nem vonatkozik és majdnem minden akciós. Szalvétát vettem? Tejfölt? Hát, ilyen vacakságokra használtam. 2 db picit drágább dolog volt benne, 1 öntet és 1 marha drága margarin. Ja, és 1 fogkrém is volt. Talán nyertem pár forintot.
Aztán átmentem a szomszédos papírboltba megvenni a jövő évi naptáraimat. Speditőrt, asztalit, határidőnaplót és zsebnaptárt. 2.300.- Ft-ot hagytam ott. Bizony, bizony, eddig ez ingyen volt. Hoztam bentről.
Mikor hazajöttem, már üzenet várt, hogy az egyik licitáló lemondta a délutáni talit. Talán majd holnap. De volt 1 másik is mára, azzal találkoztam, lerendeztük a lerendezni valót.
Holnapra is van valaki, hátha eljön az is, aki mára lett volna.
Ezeken kívül már csak 1 boríték lesz, amit fel kell majd adnom, de az a csaj még nem utalt és címet sem adott.
Tegnap és ma volt a tv-ben a Hair. Szinte sírva néztem a filmet tegnap. Ha ki kellene választanom, hogy melyik a legkedvencebb filmem a sok kedvenc közül, azt hiszem ezt választanám. Mindig nagyon szerettem, de most, hogy már elmúlt a fiatalságom, nagyon is elmúlt, talán még inkább a szívemhez, sőt a lelkemhez szól. Mennyire szerettem volna 1 kicsit lázadó lenni, hippi lenni, de sosem mertem. Hiszen még discoba is alig jártam. Szégyenlős voltam, talán frusztrált is kicsit, pedig nem voltam csúnya lány. Keserédes fájdalommal gondolok vissza arra az időre. A kihagyott dolgokra, amit nem lehet visszahozni, hogy megélhessem azt, amit nem tettem meg. A mai eszemmel 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy nem úgy élném az életem, ahogy éltem. A lányomnak si mindig - mindig - azt mondtam, hogy ne úgy éljen, ahogy én éltem. Ő sokkal okosabb nálam. Tudatosan cselekszik, talált 1 jó párt magának - remélem örökre szól - és közösen vezetgetik az életüket. Én még nem voltam 20 éves, már anya voltam. Na, ez sem kellett volna. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyerekem nem kellett volna, hanem nem AKKOR kellett volna, hanem jó pár évvel később.
Na, még kicsit visszatérve magamra. Mindig szerettem volna extravagáns lenni, valamivel kitűnni a többiek közül, ha már a 157 cm-mel nem magasodhattam ki a sokaság közül. Az extravaganciám abban merült ki, hogy nem a bal csuklómra tettem a karórámat, hanem a jobbra. Ez gimnazista koromból ered és azóta is így van. Na, ugye milyen extravagáns vagyok?:-)))
Ha még 1x 16 éves lehetnék... Ha azok közül kéne pasit választanom,a kiket akkor ismertem, akkor Kriszt választanám. De helyes srác volt, de jóval fiatalabb tőlem. Vele feküdtem le először. Lengyelországban voltunk ketten. Nagyon szerettem. Itt lakik légvonalban nem túl messze tőlem és 3 gyereket neveltek fel a feleségével. Van 1 vállalkozása, valami vízszereléshez szükséges anyagokkal foglalkoznak. Szerintem a felesége van a boltban - 1x felhívtam valamilyen apropóból -, ő meg talán beszerzi a dolgokat. Hangsúlyozom, nem tudom, csak így gondolom. Nagyon régóta megvan neki ez a vállalkozása.
Mikor még tartottuk a kapcsolatot a lányom keresztanyjával és mentünk hozzájuk, akkor ahogy leszálltunk a buszról, Kriszék háza előtt kellett elmennünk, de sosem láttam őt.
Utoljára akkor találkoztam vele, mikor eltört a kezem, neki meg talán a lába és összefutottunk a sürgősségin. Éreztem, ahogy végignézett rajtam, talán tetszettem neki. A felesége sosem volt 1 szépségkirálylány. Slampos volt, kövér. Régebben itt laktak ezen a lakótelepen, sőt 1 oviba jártak a gyerekeink, akkor előfordult, hogy láttam a csajt. Mosolytalan volt, nem szimpi.
Hát, Drágám, ennyi jutott eszembe a Hair-ről.
Hair forever♥
Erre olvadozom, óh, meg ah, meg satöbbi:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése