Múlt héten nem tudtam tornázni menni, mert épp itt voltak a beteg unokák. Szeretek erre a tornára járni, bár a kiugrott lapockámnak úgy érzem nem tesz jót.
Ili néni is ott volt, akinek 40.- Ft-ot adtam 2 hete, hogy tudjon venni 1 szelet túrós pitét. A 40.- Ft-omat nem hozta és közölte, hogy neki nem ízlett a pite, amit egyébként én sejtettem, mert ő valahogy nem teljesen pozitív ember. Kicsit olyan belekötekedős fajta, úgy érzem. Na, mindegy. Ilyenekből igyekszem mindig tanulni, hogy ezek után milyen beszélgetést lehet vele folytatni. Ili néni már elég idős, mondhatnám igen öreg és szerintem nem teljesen 100-as.
Aztán ott volt a szomszéd házból 1 nagyon beteg csaj. Fiatalabb, mint én, de hordozható oxigénpalackkal kell járnia, mert olyan beteg a tüdeje. A gyakorlatokat is azzal végezte.
A lánya a lányomnak nagyon jó barátnője volt még általános iskolás korukban, de aztán ez a barátság megszakadt. Az ő lánya válik. Nem akart róla beszélni, láttam rajta és én vagyok annyira intelligens, hogy nem is kérdeztem többet.
Viszont jól jártam, mert hazahozott kocsival.
Úgy volt, hogy ma feljön hozzám a cicamenhelyes ismerősöm, akinek felajánlottam a segítségemet már majdnem 1 éve, de sosincs rám ideje. Most is állandóan csak mondja, hogy majd jön megbeszélni a szükséges dolgokat, de ikszedszer halasztotta el a ami találkozót is.
A legújabb ígérvénye, holnap reggel 9. Így fel kell kelnem olyan 7-kor, hogy 9-re felöltözzek, rendbe tegyem magam és befűtsek 1 kicsit a nagyszobába. Remélem eljön. Én fogom elpostázni a licites tárgyakat, amelyeket elnyertek a kedves licitálók. Persze, ő már 1 csomó mindent elintézett, holott én egy az egyben átvettem volna az egész licites dolgot tőle, de nem hagyta. Közben meg belefullad a munkába. Nehéz neki segíteni. Na, meglátom holnap, hogy jön-e........ vagy........
Elfelejtettem a mai határidős csekkemet befizetni. Kicsit mérges vagyok magamra, mer nem szokott ilyen előfordulni velem. Holnap befizetem a csekket és elmegyek Szotyinak is veszek magot.
Sokat gondolkodom rajta, hogy miket írtam, mikor elkezdtem ezt az egészet. A lányommal teljesen más volt a kapcsolatom, mint most és inkább negatív irányba. Arra szoktam gondolni, hogy ha valaha elolvassa ezt, akkor remélem nem fog haragudni rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése