Szotyi

Szotyi a neve a tavasszal mentett kis hullámos papagájomnak. Írtam akkoriban róla. Még dolgoztam, ott kolbászolt szerencsétlen az üzem udvarán. Megfogták a fiúk, én meg hazahoztam, azóta együtt vagyunk.

Szotyi mára már nagyon elszemtelenedett. Nem azt mondom, hogy nagyon szelíd, de hatalmasakat léptünk előre. A kalitkája nagy, 60x60x40 centi. Eredetileg a fiam patkánya lakott benne. A kalitka állandóan nyitva van, télen, nyáron és nappal és éjjel. Kb. fél évbe telt, míg kimerészkedett a kalitkából. Előtte az volt a reggeli program, hogy finoman kizavartam, legalább itt a kisszobában repüljön 1-2 kört. Addig csak bent gyakorlatozott az ülőrúdon.

Aztán elkezdte csipkedni az elé nyújtott ujjaimat. Nem kicsit, nagyon. De bírtam. Addig-meddig, hogy ez a kis hülye szerelmes lett az ujjaimba. A körmeimet kocogtatja a csőrével és eteti, de szó szerint. Magokat köpköd vissza a begyéből és adja a körmömnek. Aztán a körmöm mögé megy, az ujjamra, mintha a körmöm lenne a szerelme feje és hátulról megkeféli. Megkeféli, de úgy, hogy utána mehetek kezet mosni, mert odaélvez a kezemre.

Már nagyon sokat kijön a kalitkából, ami itt van mellettem az íróasztalon. Kiáll a kalitka tetejére és pofázik nekem. Állandóan foglalkozni kéne vele, azt szeretné. Röpköd körülöttem, de úgy, hogy szinte súrol a szárnyával.

Így élünk kettecskén:-)

Délelőtt voltam tornázni, aztán bementem a Plázába ajándékot venni Vivike szülinapjára, mert 02-án volt neki és most jönnek szombaton, így fel tudom köszönteni. Az ő autójával jönnek és gondolom, ő fog vezetni.

(Mellesleg, az én októberi szülinapomra beígért színházjegyből nem lett semmi, azért arra majd rákérdezek alkalomadtán.)

Hazafelé jövet a Plázából, bementem a Centrumba és vettem 1 rántott csirkemellet és 1 rántott csirkeszárnyat. Nagyon finom volt, azt ebédeltem.

1 liter vörösborból főztem forralt bort. Hogy most a rántott húsoktól vagy a bortól, nem tudom, de el kezdet menni a hasam és most is zuborog a belem. Nem túl jó  a közérzetem.

Remélem, reggelre jól leszek.