Kedves rokonom írt nekem még kedden a Messengeren, hogy itt van Miskolcon a Szent Ferenc kórházban. Nem kérte, hogy látogassam meg, adott 1 telszámot én meg felhívtam. Eredetileg ő Mezőkövesden lakik, de sokx járnak a férjével, ide Miskolcra orvosokhoz, mert feltételezem, hogy Mezőkövesden gyatrább az amúgy is elég gyatra ellátás. Egyem a szívét, 130 kiló és persze minden baja van. A szívével is van gond, vizesedik, de a lába még fekélyes is lett a víztől, cukros is. Most megpróbálják - nemcsak őt, hanem más betegeket is - 1 életmódváltásra megtanítani és persze közben fogyasztják a súlyukat. Azt kell mondjam, nekem az az érzésem, hogy ő ezt nem fogja betartani otthon, amikor majd hazamegy. Süt-főz az unokáinak, akik még kicsik. Nem hiszem, hogy ne kóstolná meg, amit készít. Szóval, sztem tök fölösleges neki ez a kórház --- ne legyen igazam.
Honnan is a rokonság? Az ő nagymamája meg az én nagymamám édestestvérek voltak és jó testvérek voltak. Pesti viszonylatban elgondolhatod mit jelent, hogy gyalog jártak egymáshoz. Unokatestvéremnek nevezném ezt a mezőkövesdi rokont. Szóval gyerekkorunkban sokat nyaraltunk együtt. De jó is volt💖
Így néztünk ki a '60-as években:
Nos, tegnap, 2025. nov., 06-án, csütörtökön bementem hozzá a kórházba. Még kedden, mikor beszéltünk, kérdeztem, hogy mit vihetek. Ásványvizet vittem, rózsaszínt és citromot. Azt mondta, hogy citrommal kell inniuk a vizet. Mást nem is kért, mert hiszen nem ehet semmit a kórházi kaján kívül.
Ott is voltam 3 után pár perccel, 3-kor kezdődik a látogatási idő. Nagyon örült nekem, megölelgetett és én is őt.Tény, valóban nagyon kedves közös emlékeink vannak gyerekkorunkból és, ha nincs is nagy kapcsolattartás köztünk, a gyerekkorunk, az emlékek összekötnek minket.
Kiültünk a társalgó részbe és dőlt belőle a szó. 4 óra volt, mikor először az órámra néztem, mondtam, hogy max. fél 5-ig maradok. Mondta, hogy olyan jó velem beszélgetni... Persze, ő beszélt, én meg hallgattam😄😄😄
Szóval így váltunk el egymástól és megígértem neki, hogy jövő csütörtökön ismét bemegyek.
Ja, el is felejtettem, horgolt nekem 1 kis angyalkát, amit kitettem a szekrényre.
Hazafelé jövet még bementem a közeli gyógyszertárba, mert volt a felhőben 1 receptem, azt kiváltottam.
Itthon sztem elment a napom, mint a pintyőke. Ez volt...
Folyt. köv.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése