Súlyom

Nem írtam, mert semmi nem történt. Mit írjak? Hogy boltban voltam? Meg piacon? Kit érdekel ez? Legfeljebb engem, mert én vagyok az érintett, nekem kell cipekednem.

Húsvét után itthon voltam 2 napot szabin. Nagyon szeretek itthon lenni. Régebben I-nal csináltunk ilyenkor programot. Elmentünk fürdeni például. Imádtam Egerszalókra járni, csuda jó hely. Többet nem megyek. Illetve, talán majd egyszer elviszem a családot. Vagyis ők elvisznek engem, én meg kifizetem a belépőjüket, mert L. eléggé skót, mondhatnám kisstílű. Mert, ha az ember csóró is, de legalább ne mutassa. Ő viszont helyenként és alkalmanként ki is jelenti.

Csütörtökön 11 órát dolgoztam bent. Pénteken is becsülettel kitöltöttem a 8 órámat. Hétfőn és kedden is túlóráznom kéne, de nem tudom még, hogy oldom meg a kutya délutáni levitelét.

Rettenetes az a zabálás, amit mostanában csinálok. Ma is, amit összeettem, olyan mennyiség, hogy ihaj. Megtalálom a magyarázatát, méghozzá azt, hogy ennyi örömöm van ebben a rohadt életben. Ennyi, hogy zabálok 1 jót. Csakhogy hajlamos vagyok a hízásra. Ma közel 56 kg voltam, holnap 1 kilóval több leszek. Mindig magyarázom magamnak, hogy fogjam szépen vissza magam, ami alkalmanként megy is. Még tavaly januárban 54 kg voltam és le akartam fogyni 1 kilót. Nem ment. Amilyen boldogtalan vagyok, úgy ragadnak rám a dekák, amik aztán kilóvá cseperednek.

Voltam én nem rég 50 kg közelében is. Mikor I-nal már rosszul álltak a dolgok. Igen szarul néztem ki. Mondjuk most jobban nézek ki, mert nem vagyok olyan nyúzott, de a hurkácskák gömbölyödnek a passzentos póló alatt, azt meg utálom, pedig ez már így lesz.

Annó:

Ma isteni töltött csirkecombot csináltam, holnap lasagne lesz. Vágytam valami jó kis gyümölcsre, de nem volt kedvemre való. Déli gyümölcs már nem kell, nem kívánom, a hazai meg még nem érik. Először jön az eper, jó drága lesz, de azért 1x-2x biztos veszek. L. kedvence. Majd a szülinapja környékén.

Aztán a cseresznye. A cseresznye a gyengém. Pukkadtra tudom magam zabálni jó ropogós cseresznyéből.

Holnap anyák napja.

Gondolok anyura. Egyébként is gondolok rá.

Nem is tudom, melyik volt az utolsó anyák napja, amit együtt töltöttünk. A távolság elválasztott minket. Ritkán volt anyagi lehetőségem, hogy Pestre menjek. Drága volt a vonatjegy mindig.

Itthon szinte minden nap gyújtok mécsest illóolajos párologtató alatt. Szoktam mondani magamban, mikor meggyújtom, hogy ez most anyuért égjen.

Ámen.

Húsvét

Eltelt húsvét. Jól telt és nagyon jól sikerült. Profi háziasszony módjára mindent úgy oldottam meg, ahogy előre elterveztem és ez fontos. Nyolcan voltunk ebédkor, nem is tudunk ilyenkor egyszerre ebédelni, de én szívesen szolgálom ki, ugrálom körbe a "népet".

Íme a húsvéti tükörtojás kinézetű sütim:

 

Eljött apa és az öcsém is, én hívtam őket. Úgy szerveztem mindent, hogy tudtunk sokat beszélgetni és még játszottunk is délután. Aputól kaptam egy tízest. Nem számítottam rá, mert már régen kaptam. Persze marhára örültem neki, minden fillér jól jön, bármikor.

Úgy néz ki, hogy nyertünk a panelprogram keretében benyújtott pályázaton, ez azt jelenti, hogy újabb anyagi teher kerül a vállamra. Nem vagyok oda a boldogságtól, de tudom, hogy ennek így kell lennie. Valahogy kiizzadom.

Jó lenne kis anyagi támogatás valahonnan, de hát nincs honnan. Régebben I. alkalmanként adott nekem munkát és fizetett érte, de ez rendszertelen volt.

Nagyon sokat gondolok I-ra, de a mi kapcsolatunknak azt kell, hogy mondjam, örökre vége.

Reméltem, hogy húsvétra ír valamit, de nem tette. Nem fog ő már írni soha. Sem hívni, sem semmi... Azt pozitívumként könyvelem el magamban, hogy képes vagyok nem írni neki és nem felhívni és újra megalázva magam, "visszakéredzkedni". Mennyire reméltem, hogy egyszer úgy látja, hogy én vagyok számára az ideális társ, hogy velem akarja leélni öreg napjait. De nem sikerült ezt elérnem, mert valaki elhomályosította az én létemet. Sosem fogom tudni feldolgozni. Sosem. Hiszen tavaly bevettem 1 csomó tablettát miatta, de erről majd akkor írok, mikor ennek az egyéves évfordulója lesz. Mert akkor akarok róla írni.

Nem tudom, hogy depressziós vagyok-e, de sokat vagyok magamba zárkózva, minden közeledést elhárítok, még a családét is. Persze, ők nem tudják a miértre a választ.

Számomra az a legborzasztóbb, amikor a miértre nincs válasz. Miért nem vagyok elég jó? Miért nem tudok megfelelni?

Miért nem érdemlek meg 1 kis boldogságot??? Hiszen annyira vágyom rá.

Törekszem arra, hogy jó ember legyek, de nem igazán sikerül. Sokszor azon kapom magam, hogy gonosz vagyok. Egy kibírhatatlan természetű vénasszony lesz belőlem. Mondhatnám, nem tehetek róla, mert ilyenné faragott az élet. Ez igaz, de akkor is jobb emberré kéne válnom. De mitől? Hiszen a sors szinte csak nehéz dolgokat mér rám. Örömöm nem sok van.

Nincs 1 társam, 1 párom, mert csak egyetlen ember van, akit el tudok képzelni magam mellett, de ő már másé. Hiába töltöttem vele durván 13 évet, neki nem számít. Illetve én nem jelentettem neki semmit. Csak 1 tárgyat, amit használhatott. Néha megajándékozott ezzel-azzal és így a saját lelkiismeretét megnyugtatta. Már, ha van neki lelke, vagy lelkiismerete. Szerintem nincs is.

Életem legrosszabb húzásának tartom, amikor megismerkedtem I-nal. Akkor voltam 40 éves és szépen hagytam, hogy elmenjen mellettem az élet.

Visszafordíthatatlan. Utolsó stádiumban lévő rák.

Unalmas szombat

Tegnap mondtam V-nek néhány benti dolgot. Vártam, hogy kicsit együtt érez velem, de nem mutatott semmi empátiát.

Ma a reggeli kutyasétáltatás közben összefutottam K-val. Megállt mellettem kocsival, kiszállt és mondta, hogy kb. 3/4 óra múlva mennek vásárolni az "Osánba", menjek el én is, ha úgy gondolom. Mondtam, hogy jó lenne, de nem tudok addigra elkészülni, hiszen most jöttem le a kutyával, az 1 fél óra. Felmegyünk, megetetem a kutyát és magamat. Még nem gondoltam át, hogy mit kell vásárolnom, tehát össze kell írni a listát, fel kell öltöznöm, mert kutyasétáltató cuccba nem megyek és kicsit kivakolni magam. Hát, ez 1 negyedóra alatt nem megy, én meg nem szeretek kapkodni. Szívesen elmentem volna, ha időben szólnak. Ezt mondtam is.

Különben szerintem nem is szólt volna, ha véletlenül nem látjuk egymást kutyasétáltatás közben.

Lötyi kávé

Tegnap nem volt időm írni, de azt az elején is jeleztem, hogy nem fogok minden nap írni.

Na, tegnap azért jól meglepődtem. Megérkezett melóba a húsvéti ajándék, utalvány formájában. Úgy kaptuk a központunkból, hogy, aki bruttó 5.500.000.- forint felett keres, az nem kap. A folyosón 13 emberből négyen kaptunk. "Kedves" kollegina sem kapott. Ezen meglepődtem. Azt jelenti, hogy LEGALÁBB 400.000.- forint a bruttója. Azért, mert beszél japánul? Arra nagy szükségünk van.

Nagyon kezd a tököm tele lenni a mosogatással. Bátorságot kell vennem és beszélni a főnökömmel, hogy nem akarok 15 ember után mosogatni semmit. Mindenki mosogasson maga után. Oldja meg úgy, hogy tegye bele a takarítónők szerződésébe.

Röhögtem ma, mert a hülyék úgy főznek kávét, hogy a tartályt csurig öntik vízzel. Nem, amennyit a kiöntő "elbír", nem. Na, ennek az lett a következménye, hogy az újonnan felavatott kávéfőzőt is így töltötték az "okosok", JP-val az élen. A kávé úgy jött le, hogy a kiöntőből már kifolyt a kávé és még 1 csésze is tele lett. Gondolhatod milyen kávé lett abból! Vicces. Kávénak nem is nevezném. Lötty. Igyák csak, amit megfőztek.

Nullaság

JK. ma várt a buszmegállóban tollal, papírral a kezében, hogy felírja a telszámom. Állítólag hívott, de gond volt a telefonnal. Nem hiszem, még sose mondta senki, hogy gond lenne, ha hívni akart.

Aztán kaptam tőle emilt. Hogy nemcsak jól néztem ki, de NAGYON jól néztem ki. Írhat ő nekem, nyugodtan. Intelligens pasi, nem csúnya, de nem az esetem és, ha jól emlékszem, a kos jegyében született, akik nekem nem jönnek be. Tavaly azon akadt ki, hogy én szeretem a kínai kaját. Hm. Ehhez nem tudok más kommentárt fűzni.

A mailben persze érdeklődött, hogy van-e új pasim. Válaszoltam, hogy nincs és nem is keresek. Ebből érteni fog. Ha ír ír, ha meg nem, azt sem bánom.

K. ma kicsit megharagudott rám. Mosogatógépet vettek és ajánlottam a jól bevált szerelőmet a bekötésre, de nem éltek a lehetőséggel. Ma mondja K., hogy kihívtak 2 idegen "bácsit", akik úgy tekintettek a dologra, mintha most látnának először vízvezetéket. Na, erre megmondtam, hogy többet nem ajánlok nekik semmit, mert úgysem hallgatnak rám soha. Hallottam a hangján, hogy rosszul esett neki. Nekem is, hogy bármit mondok, az számukra csak üres szócséplés.

Hogy a fiam azt mondta - mikor megkértem -, hogy nem megy el nekem 1 karton vízért még 1 villamosmegállónyira sem autóval, mert az is benzin.

Hogy soha el nem vinnének vásárolni valami hiper-szuper marketbe, pedig tudják, hogy szeretnék menni.

Hogy idegenekkel kell vizet hozatnom, vagy felülhetek én a buszra és cipelhetem a kezemben a 12 liter vizet, amire már volt példa és L. tudja is.

Hogy tavaly karácsony előtt vittek el utoljára vásárolni.

V. vasárnap akkor jött haza, mikor kiporszívóztam a szobáját. Mondta, hogy megcsinálja a többit, hagyjam csak. Ott botladoztam benne egész délután, aztán a közös kutyasétáltatás után megcsináltam. Nem tetszett neki, mikor mondtam, hogy untam már kerülgetni. Ő olyan 1/2 8-kor szokott porszívózni.

Hát, ez van, ezt kell szeretni, ezt kell tudomásul venni és ezt kell megszokni. Mindkét gyerekem kb. nullának tekint.

Névnap

Ma - nem tudom miért - sokkal jobban vagyok lelkileg, mint az előző napokban.

Reggel a buszmegállóban összefutottam J.K-val. Minden harag nélkül 2 puszival üdvözöltük egymást és váltottunk kb. 2-2 mondatot. Ennyire volt idő a buszom indulásáig. Azt mondta jól nézek ki, visszakérdeztem, hogy vajon mitől...? Nem néztem ki rosszul, de semmi extra nem volt rajtam.

Tavaly próbálkoztunk egymással, de nem jött össze. Nem is volt semmi, csak 1 kis csók. És most sem akarnék tőle semmit, bár lehet, hogy megint nem találkozunk hónapokig annak ellenére, hogy ugyanott szállunk át 1 másik buszra mindketten, csak épp más-más buszra.

V-vel is jobb volt a délután, jó a kedve, kicsit beszédesebb és levitte Bonit.

Atti barátom feljött délután, jót beszélgettünk, csak úgy, mint már annyiszor. De Attinak akkor vagyok igazán jó, ha nincs kapcsolata vagy baj van a kapcsolatával. Bizony kiderült, hogy sokat veszekednek. Lehet, hogy ezért jött? Lelki segítség kell? Nem baj, Atti igazán nagyon jó barátom.

ABT-nek névnapja volt. Hozott 1 kis sütit, de előtte azért elmondta, hogy főzni akart. Hahaha. A cukrászdai süti viszont finom volt és utána "nagy öröm" ért engem: 13 ember után mosogathattam, törölgethettem és a végén ABT  kivonult a szobájából és megköszönte, hogy segítettem. Szívem szerint mondtam volna, hogy vazze, inkább a törlőruhát kellet volna megfogni köszönet helyett.

Ha legközelebb névnap lesz, szabit veszek ki, de nem 1 napot, hanem kettőt, mert ha csak egyet veszek ki, akkor meghagyják másnapra a mosatlant, az tuti. Én többet SENKI után nem leszek hajlandó mosogatni, nem leszek senkinek a csicskája, én sem mosogatólánynak szegődtem.

Fagyi

Ma aztán végképp nem volt semmi extra.

Főztem, takarítottam, mostam, vasaltam, stb.

Délután együtt vittük le a kutyát V-vel és fagyiztunk egyet. Mondanom sem kell, csak összekaptunk. Szerintem ennek a gyereknek baj van a hallásával. Olyan hangosan beszél mindenhol, hogy zeng tőle a környezete. Mikor szandált vettünk, akkor is, mikor az utcán voltunk, akkor is. Tuti, hogy nem hall rendesen és ezért kiabál.

Álmodtam megint valamit, de csak arra emlékszem, hogy ott volt Hernádi Juci 1 olyan mini cuccban, amiből kilátszott a segge és szaladt rajta a harisnyanadrág 3 csíkban egymás mellett:-)))

Vásárlás

Itt a telepen a bolt előtt, újabban árul 1 néni néhány zöldségfélét és vágott virágot. Szép a krumplija, kiflikrumpli, gondoltam veszek 2 kilót. Először beletette 1 vacak nylonba, amibe bele sem fért és szét is szakadt. Utána áttette 1 másikba. Valami olyan vacak mérlegen méri, hogy már akkor kétségeim voltak. Itthon megmértem, hát több, mint 10 dekával becsapott. Ha netán még veszek tőle, akkor meg fogom mondani, hogy az elmaradt tizendekát is ráteheti.
A krumpli egyébként valóban egész jó, rakott lett belőle.

Ha jönnek apuék húsvétra, lehet, hogy sztrapacsot kell csinálnom. Vettem 1 jó kis füstölt csülköt, azt is belekeverném, mert nálunk úgy volt a legnagyobb sikere. Csak a fiam abból nem ehet, jut eszembe. Bár, úgyis többfélét kell főznöm.
A kötözött sonkát is megvettem és a töltött káposztának való darált húst.
Jövő héten elkezdem a húsvéti bevásárlást, mert sajnos nem számíthatok senkire. Néha a fiamék felhívnak, hogy mondjuk a Corában vannak, vagy a Tescoban, kérek-e valamit, de így nem lehet vásárolni. Szeretem én megnézni, kiválasztani, amit akarok. El viszont nem vinnének.

Hát, ez is közrejátszik, hogy kicsit magam alatt vagyok.

Szoktunk szalonnát sütni a ház előtt. Hívtak ma is, de nem volt kedvem ahhoz sem. Hideg is van, meg kenyerem sincs. (Söröm sincs.) De elsősorban, kedvem nem volt.

Életem "sikerei"

Ma 1 kicsit depis vagyok. Úgy rám jött minden. Végiggondoltam, hogy van 1 elcseszett életem, semmiben nincs sikerem. Anyagilag nulla vagyok, semmim nincs, csak a jó kis jelzáloggal terhelt lakásom, amit még fizethetek kb. 9 és fél évig nem kis havi törlesztőrészlettel. Az exemnek köszönhetem, de magamat hibáztatom, amiért hagytam magam rábeszélni, hogy felvegyük ezt a kölcsönt. Minden az én nevemen fut, mivel ő, mint 100 %-os rokkant, nem kaphatott hitelt. Azt mondta, hogy míg él, ő fizeti a nagyobb részét. Naiv módon hittem neki. Az összeget elfeleztük és kb. 3 évig fizetett is. Azóta mindent egyedül én. És közben jött a gazdasági válság, a részlet jól megemelkedett. Egyik napról élek a másikra. Megspórolt pénzem nincs. Miből is lenne? Kormányunk isteni döntésének következtében a fizetésem havi 15 ezer forinttal csökkent, miközben mindennek emelkedik az ára.

Ez életem anyagi sikere.

A munkahelyemet utálom, a munkakörömet még jobban.  Életem 54. évében titkárnőből sikerült raktárossá előlépnem.

Ez életem munkahelyi sikere.

Magánéletem gyakorlatilag nincs. Magányos vagyok, rettenetesen magányos. De nem keresek. Csalódtam, nagyon csalódtam és 1 lelki nyomoronc vagyok.

Ez életem magánéleti sikere.

Vágyom a halált. Ilyenkor mindig eszembe jut. Tudom, egyszer eljön. Nekem már úgysincs miért élnem. Mert miért is vagyunk a világon? Miért születtünk a Földre? 2 dologért: a tudásért és a szeretetért. Nos, én ettől okosabb már nem leszek, mint amilyen most vagyok.

A szeretet... huú. Azt a szeretetet, amire vágynék, amit szeretnék, már sosem kapom meg.

Raktár

ZP. azt hiszi, úgy képzeli, hogy 1 hét alatt csodát teszek a raktárban. A hátsó raktárt költöztessem le 1 másik épületbe, de előtte ott takarítsak ki. Az irattárban legyen rend és az iroda-raktáramban is. Közben  a napi és határidős feladatokat végezzem el.

Minden nap mosogatok, törölgetek 2x és kávét főzök igény szerint. A konyharuhákat évek óta hazahordom mosni és cserébe még 1 ingyen kávét sem iszom, mert én nem azt a fajta kávét iszom. Talán már írtam. Rá kéne szoknom arra a kávéra, legalább ennyi hasznom lenne belőle.

Mióta a kolléganőmet elküldték nyugdíjba, rengeteget dolgozom. Azt hittem, lesz 1 kis szabadidőm telefonálni, levelet írni... Hát, nincs.

ABT. "titokban" bejelentette nekem, hogy hétfőn névnapot tart. Kíváncsi vagyok vesznek-e neki valamit. LK. elhárította magáról a dolgot, PZ. pedig azt mondta, nyugodtan megvendégelheti a munkatársait. Majd meglátjuk. Minden esetre ABT. a fiatalabb és az új, nekem a névnapomkor annyit nem mondott, hogy bukj fel. Szívem szerint én is ezt tenném, de, ha már felhívta a figyelmet, muszáj lesz "felcsókolni". Mindegy. Alkalmanként nagy színésznő tudok lenni. Veszekedni, összeveszni nem akarok vele, de beszélgetni sincs időm vele, sőt, nem is nagyon akarok.

Vettem ma az uncsinak 1 homokozó készletet. Remélem, még nincs neki.

V-nek mondtam, hogy rendezni kéne a diákhitelét. Nagyon félek, hogy ránk zúdítják a milliós tartozását. Nem tudok neki segíteni kifizetni és nem is akarok. Már hónapok óta mondom neki, hogy rendezze.

Látogatás

Már váltunk néhány mondatot V-vel. Ma telefonon is beszéltünk, ő hívott.

Keményen telt melóban a mai napom is. A főnököm már számonkérte, hogy megrendeltem-e a tömítéseket. Mondtam, hogy még nem. Mire ő:

- Miért?

- Mert még nem jutottam addig - válaszoltam.

Holnap megrendelem. Meg ecseteket. Festékeket. Meg a frász tudja még mit. Több minden kéne.

Délután voltam Ági barátnőmnél. Nagyon rég jártam nála. Ő az egyetlen, igazi barátnőm, bár már 73 éves lesz. 32 éve ismerjük egymást.

Együtt fagyiztunk, aztán felmentünk hozzá, Bonikával együtt. Imádja Bonit. Vannak hülyeségei, néha haragszom is magamra, hogy miért kötekszem vele, hiszen úgy sem fog már változni.

Jut eszembe, megint álmodtam. Na, most tessék röhögni: Silvester Stallone adott ki valami lakást és ott jártam valakikkel. Arra emlékszem, hogy a WC., a mosdó és a bidé átlátszó üvegből volt.

Vicces.

Meló

Tegnap kiborult itthon a bili. Veszekedtünk V-vel. Ő szokás szerint flegma volt velem és lekezelő, alkalmanként undorító stílusban beszélt velem. Elmondtam a sérelmeimet, hogy mennyire egyedül vagyok, nem tud rólam semmit és nem is érdekli, ha megpróbálok vele beszélni. Nem jutottunk sokra.

Láttam 1 halott galambot az úttesten. 3 nap alatt hármat láttam. Nem annyira meglepő, de valahogy érdekes volt, hogy a legutóbbit mindenki különös kíváncsisággal megnézte. Megérintett mindenkit a halál hűvös lehelete. Láttam egyszer 1 gerlét, ahogy az úttesten elütött párja mellett toporgott. Megkapó volt.

Melóban sokat dolgozom. Nagyon sokat. Kolléganő meg ott alszik a monitor előtt. A főnöke nincs itthon, semmit nem csinál. Bejön, elvan egész nap a szobájában ( az én régi irodámban), ha belépünk, hirtelen valami miatt a monitoron  lévő cuccot gyorsan leteszi az asztalra. Vajon miért? És még az általa használt kistányért sem képes elmosni. Én vagyok a mosogatólány is. Kávéscsészét, poharat, evőeszközt elmosok (kistányért is), de semmi mást nem. Nem vagyok hajlandó. Évek óta hordom haza a konyharuhákat mosni és még 1 ingyen kávét sem iszom, mert én másfajta kávét iszom.

Ma délután itt volt az unokám és az anyja. Szépen fejlődik ez a kislány.

Bonika

Ma megint nem történt semmi érdekes, de azért írok 1 kicsit.

Meglehetősen sokat dolgoztam bent, 1 szelet kenyeret volt időm csak bekapni egész nap.

A munkám rendkívül sokrétű. Ma például pénztárat zártam - 10 naponként kell -, postáztam, anyagokat rendeltem, fizetési cetliket és étkezési utalványt osztogattam, kávét főztem, mosogattam, törölgettem, ruhapróbát tartottam a kollégák között, hogy milyen méretű mellényt és pulcsit rendeljek nekik, ami jár, stb. Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Kutyasétáltatás után elmentem a kedvenc boltomba, mert hamarosan bezárják átalakítás miatt. Gondoltam veszek ezt-azt, de már majdnem mindent elpakoltak, így nem sok szerencsével jártam.

V. is volt már itthon, de elment 1 cipőboltba, mert rendelt valami cipőt az ő lábméretére. Ez a bolt ott van a munkahelye mellett, így nem igazán értem, hogy miért nem akkor intézte el mikor kijött melóból...? Kérdeztem hazajön-e kutyasétáltatásra, azt felelte, hogy nem tudja. Mindegy majd leviszem én Bonit, nem okoz gondot, de néha bizony jól esik, ha más is leviszi és nemcsak én.

A heti huszonegyszeri kutyasétáltatásból általában17-et, 18-at én teljesítek. Hajnali fél 5-kor kelek, hogy Bonit le tudjam vinni. Meló után rohanok haza hozzá, hogy le tudjam vinni. És legtöbbször este is enyém a lehetőség, hogy levihessem. Körülötte forog a világ, mert különben gond lehet, ha nem viszem le időben. Bonika 12 éves lesz a jövő hónapban. Nagyon  szeretjük egymást.

Tegnap megfürdettem. Nagyon utál fürdeni. Ilyenkor harcolunk. Igyekszem gyors lenni, de 1 negyedóra akkor is kell. Egyem a szívét, annyira fázott fürdetés után, mert őt nem lehet hajszárítózni, nem tűri. Jól megtörölgetem, de akkor is vizes marad a bundája. Most még nem is nagy a szőre, nem rég volt megnyírva. Na, aztán este összebújtunk. Ilyenkor - fürdetés után - így szoktuk. Melengettem, mert reszketett, annyira fázott.

Véleményem szerint 1 állatban sosem csalódhatunk, mert ő mindig önmagát adja, ösztönlény, nem tud hazudni.

Embertársaimban már sokszor csalódtam és valószínűleg még fogok is.

Bosszantó

Ma hazajött V. olyan 1 óra körül. Sokat nem beszéltünk és azt a kicsit is minek.

Sütöttem fasírtot és hozzá sültkrumplit, ami csak frissen jó. Azt mondta 1/2 3 körül eszik, addigra süssek neki is 1 adagot és átment L-ékhoz, mert az apjuk ott volt. Nem nagyon szeret járni az apjáékhoz. Inkább ilyenkor átmegy a szomszéd lépcsőházba és letudja a találkozást. Az exem jól átvert engem, miatta vagyok anyagilag teljesen a padlón, de én is hibás vagyok, mert hagytam magam. Majd egyszer elmesélem.

Aztán V. hazajött, nem szólt 1 szót sem, fogta a kutyát és levitte. Mikor feljöttek, átöltözött és mondta, hogy elmegy. Fölöslegesen sütöttem a krumplit és ő volt felháborodva. Kértem, hogy vigye le a kiselejtezett újságokat. Azt kérdezte, hogy erre jó? Azt válaszoltam, hogy ennyit tesz itthon. Újabban semmit nem csinál itthon. Mióta nincs G., azóta. Semmit nem segít. Egy tányért el nem mosogatna.

Na, mindegy.

Arra jöttem rá, hogy a szorgalmam nyitja az, ha a számítógép "zárva" marad. Ma nem kapcsoltam be, aminek következtében nagyon sok háztartási munkát elvégeztem, de ez különösebben senkit nem érdekel.

Egyébként megint nem történt semmi. Érdekes dolog velem nagyon ritkán történik. És lehet, hogy az is csak nekem érdekes. Ebből kifolyólag, nem is fogok írni  napi  rendszerességgel. Nem is lesz rá időm minden nap és lehetőségem sem. Hiszen, ha V. itthon van, csak akkor ülhetek a géphez, ha ő megengedi. Én már nem akarok veszekedni. Belefáradtam.

Vannak ötleteim, hogy miről is szeretnék írni. Nem feltétlenül csak a napi eseményekről, hanem szeretnék elmesélni régi dolgokat is. Majd meglátjuk.

Ma álmodtam. És kicsit emlékszem is rá. Ritka az ilyen. V. volt ott, az új barátja, N. és én. Annyira emlékszem, hogy N-t többször is "leG-ztem". Elnézést kértem tőle és azt mondta, hogy nem haragszik, de közben tudtam, hogy biztos rosszul esik neki. Ennyi.

Emberek és állatok

Már nagyon régóta érzem, hogy írnom kéne. Talán most eljött az ideje. Élem a nagyon egyszerű mindennapjaimat.

Van 2 gyerekem, 1 unokám és 1 kutyám. Kutya, aki igazából nem is az enyém, hanem a lányomé.

A fiam külön családot alkot a kislányával és annak anyjával. Náluk is van 1 kutya. Mi kutyások vagyunk. Mert vannak kutyások és cicások. Szeretem a cicákat is, de inkább csak messziről. A lakásomba sosem kéne. Bár, valóban nagyon helyesek tudnak lenni, főleg a babacicák. Jópofa videókat látni róluk a neten.

Szinte mindenféle állatot nagyon szeretek. A technika lehetősége által betekinthetek madárfészkekbe, odúkba, medvebarlangba, víz alá és fölé és nézhetem az állatokat otthonról akár 1 amerikai állatkertben vagy afrikai szavannákon. Persze a vadon érdekesebb. Itt megtapasztalhatja az ember a természet nagyon kemény törvényeit. Mióta nézem a webkamerákat, bizony sok tragédiát láttam. Talán a legborzongatóbb az, mikor megeszi - például - a gólya szülő a saját fiókáját, mert azok túl sokan lettek és nem tudná őket mind felnevelni.

Leginkább madárfészkeket nézek. Most költési időszak van. Van, ahol már vannak tojások és olyanok is, ahol még semmi nincs. 1-1 jó fészekért, odúért kemény harcok mennek alkalmanként. Értetlenül, tehetetlenül nézem, nem tudok mit tenni, de a vesztest mindig sajnálom. 1 holland oldalon 1 - általam elfajzottnak nevezett - postagalamb elfoglalta 1 kuvik 2 "szobás" odúját. És győzött a galamb. A galambok szépek tudnak lenni, de haszontalanok. Persze, hogy sajnálom a kuvikot.

Egyébként sokat vagyok egyedül. Most is. Annak ellenére, hogy a lányommal lakunk itt ketten. Sajnos, nem túl jó a kapcsolatunk. Sőt, mondhatnám rossz. Nem tudunk beszélgetni semmiről. Ő nem hallgat meg engem, pedig jó lenne, ha meg tudnám vele osztani a mindennapi gondjaimat, problémáimat, a magánéleti semmimet (mert magánéletem egyáltalán nincs) és a munkahelyi utálataimat. Jó dolog ritkán történik velem. Egyszer azt mondta a volt kolléganőm, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születtünk. Ebben lehet valami. Anyu és apu sem éltek szeretetben. Az öcsém sem azt csinálja, amit igazából szeretne, amihez igazán ért.

És én? Apu mindig katona volt otthon is. Anyu mindig az öcsémet szerette jobban. Anyu már nincs köztünk. Már 3 éve nincs köztünk.

Az exem alkoholista volt. Nem is tudom, hogy voltam-e valaha boldog mellette. Volt néhány futó kapcsolatom és volt 1 hosszú, ahol először velem csaltak, aztán engem.

Már nem akarok senkit.

Most biztos nem akarok senkit.

Várok a csodára. Csodák pedig nincsenek. Milyen jó lenne egyszer azt írni, hogy CSODÁK PEDIG VANNAK.