Már nagyon régóta érzem, hogy írnom kéne. Talán most eljött az ideje. Élem a nagyon egyszerű mindennapjaimat.
Van 2 gyerekem, 1 unokám és 1 kutyám. Kutya, aki igazából nem is az enyém, hanem a lányomé.
A fiam külön családot alkot a kislányával és annak anyjával. Náluk is van 1 kutya. Mi kutyások vagyunk. Mert vannak kutyások és cicások. Szeretem a cicákat is, de inkább csak messziről. A lakásomba sosem kéne. Bár, valóban nagyon helyesek tudnak lenni, főleg a babacicák. Jópofa videókat látni róluk a neten.
Szinte mindenféle állatot nagyon szeretek. A technika lehetősége által betekinthetek madárfészkekbe, odúkba, medvebarlangba, víz alá és fölé és nézhetem az állatokat otthonról akár 1 amerikai állatkertben vagy afrikai szavannákon. Persze a vadon érdekesebb. Itt megtapasztalhatja az ember a természet nagyon kemény törvényeit. Mióta nézem a webkamerákat, bizony sok tragédiát láttam. Talán a legborzongatóbb az, mikor megeszi - például - a gólya szülő a saját fiókáját, mert azok túl sokan lettek és nem tudná őket mind felnevelni.
Leginkább madárfészkeket nézek. Most költési időszak van. Van, ahol már vannak tojások és olyanok is, ahol még semmi nincs. 1-1 jó fészekért, odúért kemény harcok mennek alkalmanként. Értetlenül, tehetetlenül nézem, nem tudok mit tenni, de a vesztest mindig sajnálom. 1 holland oldalon 1 - általam elfajzottnak nevezett - postagalamb elfoglalta 1 kuvik 2 "szobás" odúját. És győzött a galamb. A galambok szépek tudnak lenni, de haszontalanok. Persze, hogy sajnálom a kuvikot.
Egyébként sokat vagyok egyedül. Most is. Annak ellenére, hogy a lányommal lakunk itt ketten. Sajnos, nem túl jó a kapcsolatunk. Sőt, mondhatnám rossz. Nem tudunk beszélgetni semmiről. Ő nem hallgat meg engem, pedig jó lenne, ha meg tudnám vele osztani a mindennapi gondjaimat, problémáimat, a magánéleti semmimet (mert magánéletem egyáltalán nincs) és a munkahelyi utálataimat. Jó dolog ritkán történik velem. Egyszer azt mondta a volt kolléganőm, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születtünk. Ebben lehet valami. Anyu és apu sem éltek szeretetben. Az öcsém sem azt csinálja, amit igazából szeretne, amihez igazán ért.
És én? Apu mindig katona volt otthon is. Anyu mindig az öcsémet szerette jobban. Anyu már nincs köztünk. Már 3 éve nincs köztünk.
Az exem alkoholista volt. Nem is tudom, hogy voltam-e valaha boldog mellette. Volt néhány futó kapcsolatom és volt 1 hosszú, ahol először velem csaltak, aztán engem.
Már nem akarok senkit.
Most biztos nem akarok senkit.
Várok a csodára. Csodák pedig nincsenek. Milyen jó lenne egyszer azt írni, hogy CSODÁK PEDIG VANNAK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése