Ma 1 kicsit depis vagyok. Úgy rám jött minden. Végiggondoltam, hogy van 1 elcseszett életem, semmiben nincs sikerem. Anyagilag nulla vagyok, semmim nincs, csak a jó kis jelzáloggal terhelt lakásom, amit még fizethetek kb. 9 és fél évig nem kis havi törlesztőrészlettel. Az exemnek köszönhetem, de magamat hibáztatom, amiért hagytam magam rábeszélni, hogy felvegyük ezt a kölcsönt. Minden az én nevemen fut, mivel ő, mint 100 %-os rokkant, nem kaphatott hitelt. Azt mondta, hogy míg él, ő fizeti a nagyobb részét. Naiv módon hittem neki. Az összeget elfeleztük és kb. 3 évig fizetett is. Azóta mindent egyedül én. És közben jött a gazdasági válság, a részlet jól megemelkedett. Egyik napról élek a másikra. Megspórolt pénzem nincs. Miből is lenne? Kormányunk isteni döntésének következtében a fizetésem havi 15 ezer forinttal csökkent, miközben mindennek emelkedik az ára.
Ez életem anyagi sikere.
A munkahelyemet utálom, a munkakörömet még jobban. Életem 54. évében titkárnőből sikerült raktárossá előlépnem.
Ez életem munkahelyi sikere.
Magánéletem gyakorlatilag nincs. Magányos vagyok, rettenetesen magányos. De nem keresek. Csalódtam, nagyon csalódtam és 1 lelki nyomoronc vagyok.
Ez életem magánéleti sikere.
Vágyom a halált. Ilyenkor mindig eszembe jut. Tudom, egyszer eljön. Nekem már úgysincs miért élnem. Mert miért is vagyunk a világon? Miért születtünk a Földre? 2 dologért: a tudásért és a szeretetért. Nos, én ettől okosabb már nem leszek, mint amilyen most vagyok.
A szeretet... huú. Azt a szeretetet, amire vágynék, amit szeretnék, már sosem kapom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése