Nullaság

JK. ma várt a buszmegállóban tollal, papírral a kezében, hogy felírja a telszámom. Állítólag hívott, de gond volt a telefonnal. Nem hiszem, még sose mondta senki, hogy gond lenne, ha hívni akart.

Aztán kaptam tőle emilt. Hogy nemcsak jól néztem ki, de NAGYON jól néztem ki. Írhat ő nekem, nyugodtan. Intelligens pasi, nem csúnya, de nem az esetem és, ha jól emlékszem, a kos jegyében született, akik nekem nem jönnek be. Tavaly azon akadt ki, hogy én szeretem a kínai kaját. Hm. Ehhez nem tudok más kommentárt fűzni.

A mailben persze érdeklődött, hogy van-e új pasim. Válaszoltam, hogy nincs és nem is keresek. Ebből érteni fog. Ha ír ír, ha meg nem, azt sem bánom.

K. ma kicsit megharagudott rám. Mosogatógépet vettek és ajánlottam a jól bevált szerelőmet a bekötésre, de nem éltek a lehetőséggel. Ma mondja K., hogy kihívtak 2 idegen "bácsit", akik úgy tekintettek a dologra, mintha most látnának először vízvezetéket. Na, erre megmondtam, hogy többet nem ajánlok nekik semmit, mert úgysem hallgatnak rám soha. Hallottam a hangján, hogy rosszul esett neki. Nekem is, hogy bármit mondok, az számukra csak üres szócséplés.

Hogy a fiam azt mondta - mikor megkértem -, hogy nem megy el nekem 1 karton vízért még 1 villamosmegállónyira sem autóval, mert az is benzin.

Hogy soha el nem vinnének vásárolni valami hiper-szuper marketbe, pedig tudják, hogy szeretnék menni.

Hogy idegenekkel kell vizet hozatnom, vagy felülhetek én a buszra és cipelhetem a kezemben a 12 liter vizet, amire már volt példa és L. tudja is.

Hogy tavaly karácsony előtt vittek el utoljára vásárolni.

V. vasárnap akkor jött haza, mikor kiporszívóztam a szobáját. Mondta, hogy megcsinálja a többit, hagyjam csak. Ott botladoztam benne egész délután, aztán a közös kutyasétáltatás után megcsináltam. Nem tetszett neki, mikor mondtam, hogy untam már kerülgetni. Ő olyan 1/2 8-kor szokott porszívózni.

Hát, ez van, ezt kell szeretni, ezt kell tudomásul venni és ezt kell megszokni. Mindkét gyerekem kb. nullának tekint.