Fáradt vagyok...

 ..., persze, hiszen hamarosan éjfél.

Túrós tészta volt az ebéd, Emesét is hívtam, hogy jöjjön, ha kér. Jött, azt hiszem örömmel. Fogom hívni máskor is. 

Gáborkám, mikor megérkezik, általában megkérdezem tőle, hogy megy-e edzésre. Most is így volt és akkor esett le neki, hogy az aikido ruháját a suliban felejtette. Mindig elfelejt vmit. Például ma nem vitt matekfüzetet. Szóval, felhívta az apját, hogy mi legyen. Gábor visszament az iskolába a ruháért. Eközben érkezett meg Emese, őt megebédeltettem. Majdnem befejezte, mikor Gábor is megjött. Ebéd után ettek 1 vaníliás habos pudingot. Ja, a tésztára volt pirított bacon kocka. Gábornak még készítettem szendvicset, szoktam. Emese viszont nem szokott kérni.

Közben kimostam 1 adagot. Szerettem volna Szotyikát is rendbe tenni ma, de nem jött össze.

Rengeteget telefonáltam. A házbeli új ismerősöm sokat hívott, nagyon sokat. Nem jól alakulnak a ház dolgai, nem tudom lesz-e bármiféle kiút ebből a katyvaszból. A régi lakásomnál sokkal rendezettebbek voltak a társasházi körülmények.

Este még Gábor és az anyja feljöttek Gábor suli táskájáért, mert azt itt hagyta. Direkt. Kicsit beszélgettünk. Kata most gyógyszertári asszisztensnek tanul, ezért megkérdtem, nézzen utána ennek a Prolia injekciónak. Hát, sokat nem tett, d megkérdezte a háziorvosa asszisztensét. Azt mondta, be kéne adatni. Már többen mondták, hogy be kéne adatni. Hajlok rá...

Mást most nem tudok írni. Akarok menni aludni, de az még innentől számítva kb. fél óra, míg ágyba kerülök.

Jó éjt!

Végül...

... tényleg bevettem egy fél altatót tegnap este. Nem szoktam többet. Elég jól aludtam. Alkalmanként már elég kimerült vagyok a folytonos rossz alvástól, ilyenkor veszek be altatót. Csábulok, hogy ma is kéne... De rászokni sem szeretnék. Jajjj, ... azt hiszem ma inkább nem veszek be.

A számon vannak rohadt herpeszek, már mondtam, tudom. A felső ajkam jobb és bal oldalán is. Múlt kedden kezdődött, ami azt jelenti, hogy 1 hete. És még mindig fáj és bizsereg és fogalmam nincs, mi a tökömet csináljak vele, hogy múljon végre. Olyan, mintha a szám még belülről is fájna. Használtam herpesz tapaszt 3 napig, utána, vagyis ma Oriflame csodabalzsamot, ami puhán tartja, de vhogy szar még mindig, nagyon szar és dühös vagyok miatta. Lehet, hogy éjszakára megint ráteszek 1 tapaszt. Illetve kettőt, mert 1 kell jobbra és 1 másik balra.

Ma lesétáltam a Pennybe. Most már tudatosan mindig gyalog megyek és gyalog jövök a mozgás miatt. Nem sok séta, tán még 2 km sincs oda-vissza összesen. Hideg is volt.

Délután még kicsit dolgoztam itthon, aztán 5-től lakógyűlés volt a földszinten. Remélem, hogy beindul vmi a szövetkezeti maffia ellen. Jó lenne társasházzá alakulni. Lassú folyamat lenne sztem, de magunk használnánk a magunk pénzét és nem 5 házzal odébb költenék mondjuk tetőfelújításra vagy bármire 1 másik házra. Ez a szerencsétlen ház, ahol lakom, mostohagyereke a lakásszövetkezetnek.

A lakógyűlés kapcsán lett is 2 új facés ismerősöm és 2 még nem igazolta vissza.

Aztán az egyik csaj, aki a földszinten lakik, felhívott, beszéltünk vagy másfél órát. Régebben nem nagyon csíptem őt, de így jobban megismerve, teljesen más. Most azt mondom, komoly csaj, lehet rá számítani a házzal kapcsolatban. Felajánlottam én is, ha szükség van 1 nyugger segítségére, hasznukra lehetek, akkor gondoljanak rám, szóljanak nyugodtan.

Más nincs.

Holnap jönnek a gyerekek. Emese is felszalad ebédelni.

Könyvet vettem

Kb. ezer éve vettem utoljára könyvet. Elég sok könyvem van itthon, értsd, néhány száz, de volt sokkal több is. Egyszer megszámoltam, olyan ezer körül volt. Jó, tudom, ez nem 1 őrült nagy szám, de másnak alig van mutatóban a polcon. Képzeld, régen volt 1 kolléganőm, butuska volt. Úgy ment könyvet venni, hogy lemérte, hány centi könyv kell a polcra. Centire vette a könyvet. Őrület. Nyilván csak porfogók voltak, elolvasásra nem került 1 sem. Mióta itthon vagyok nyugdíjasként, folyamatosan olvasok. Nem olvasok gyorsan, sajnos, de mindig van 1 könyv, amit épp olvasok és főleg igyekszem minden nap olvasni. Most Hegedűs Géza: Megkondulnak a harangok című könyvét olvasom. 1951-es kiadás. Érdekes ezeket a vastag lapokat forgatni. Történelmi mű egyébként, mondhatnám Cillei és a Hunyadiak, illetve inkább csak Hunyadi János. Lassan a végére érek, a könyv Hunyadi halálával fejeződik be - már elolvastam. Hegedűs Géza írja, hogy kutatott a témában, törekedett a történelmi hűségre. Ha többféle leírást talált 1-1 eseménynél, azt választotta, ami a könyvéhez inkább illő volt.

Szóval, a nemrég volt névnapomra könyvutalványt kértem Lackóéktól és kaptam is, mint ma kiderült 10 ezer forinttal töltötték fel. Meg is vettem kifejezetten azt a könyvet, amit szerettem volna, vagyis Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban. Kíváncsi leszek rá, mennyire lesz olvasmányos, hogy haladok vele, meg úgy egyáltalán. Maradt még 4 ezer forint az utalványon, ha tetszik Náray, akkor a többi pénzért is tőle fogok vásárolni.

Ma nem főztem. Ha elmegyek itthonról, nem szoktam főzni, mert mindkettő nem fér bele az időmbe. Így gyorsan összeütöttem 1 kis kaját, mikor hazajöttem. Igazából resztelt májat terveztem mára. Majd összejön. Jó sok hagymával. Na, szóval a mai ebéd. Még mindig a kórházban kapott felvágottakat eszem, de nem vajas kenyérre, arra nem lennék képes. 2 szeletet kaptunk minden nap, szépen fóliában telenyomva tartósítószerrel. Megsütöm alaposan a 2 szelet felvágottat és ütök rá 1 tojást, mint tükörtojást. Így fogyasztom el a kapott felvágottakat. A tegnapi kefires fánk is a kórházi kefirből készült. Van még 2 csomag felvágott és legalább 2 kefir is. A vaj tegnap elfogyott.

Itthon még mostam 1 adagot, elpakoltam 2 adag száraz ruhát, az erkélyt rendbe tettem, mert a madarak már disznóólat csináltak odakint. Mosogattam, tornáztam.

Eltelt a nap. 

Nem tudom, mi van a fejemmel, de hasogat a bal oldalon és olyan érdekes, mert érintésre fáj vagy legalábbis érzékeny a fejbőröm. Kicsit idegesít.

Nem jól aludtam éjjel, fájdalmaim is voltak. Utálom az éjszakákat, mert szinte sosem alszom jól.

Lehet, hogy beveszek egy fél altatót. Igen, azt hiszem ez lesz.

Visszatérve...

... arra, hogy én akkor is kicsit kisminkelem magam, ha ki sem teszem a lábam a lakásból. Talán szorul némi magyarázatra vagy nem is tudom, minek nevezzem. Szóval 13 éves koromban kezdtem festeni magam. Tudod ez mikor volt? 1970-ben! Erre a kis időre meg már minek hagyjam abba, nem? Emlékszem, volt, hogy hétvégén elmentem vhova szórakozni és hazafelé a lépcsőházban töröltem le magamról sminket, mert apa nem szerette. Anya festette magát, gondolom, onnan ered a sminkelés iránti szimpátiám. Akkoriban - a '70-es évek első felében - nagy divat volt, hogy jártak az emberek "Lengyelbe" és hozták a jó sminkcuccokat. Nekik elég jó dolgaik voltak. Szerettem a színes szempillafestékeket. Volt kék, zöld és lila, jól is álltak és elég szép hosszú szempillám volt mindig. Régen vízzel és kis kefével kellett feloldani a szempillafestéket, nem volt vízálló és rohadtul csípett, ha leolvadt vagy lemosáskor nagyon csukva kellett tartani a szemünket. De mondok most vmi olyat, amit talán soha nem hallottál. Festettük a szempillánkat tubusos cipőkrémmel - gimiben az osztályban többen. Na, most lehidaltál, mi? Aztán volt a gimiben 1 barátnőm, nagyon jó barátnőm volt, ami barátság aztán sajnos, megszakadt és azóta ő már elhunyt. Szóval sztem mi voltunk talán az elsők - ki tudja? -, akik minden körmünket más színnel lakkoztunk ki. Tehát, így, hogy már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 60-hoz még mindig festem magam. De diszkréten, sőt egyre diszkrétebben, mert semmiképp nem akarok bohócot csinálni magamból. Vivitől is megkérdeztem, hogy nem ciki-e, ahogy festem magam, de azt mondta, hogy nem. És, mivel nagyon rossz a szemem, erős nagyítós tükröt használok, hogy mondjuk a szemem helyett nehogy az orromat kenjem ki. Régen nagyon sok sminkcuccom volt, de ma már igyekszem ellenállni és csak néhány szükségest tartok. Nem sorolom fel, de a legfontosabb a vízálló szempillaspirál és a rúzs. Ennyi már feldobhatja 1 kicsit az ember képes felét.

Nos, ez volt mára az eszmefuttatás.

Egyébként folytattam a takarítást a konyhában és az előszobában és sütöttem 1 adag kefires fánkocskát. Rém egyszerű és gyors. Tényleg. A kefirt még a kórházban kaptam, sőt a szavatossága is lejárt, de a fánknak jó volt. Egyébként is jó volt, megkóstoltam. Ilyen lett a fánk, ez persze csak 1 kisebb része. Lekvárral ettem:

Kefires fánk

Nem túl jó minőségű kép, telóval készült.

Ennyit mára. Jó volt kicsit nosztalgiázni.

Szokásos szombat

Ma tényleg nem történt semmi extra. Eldöntöttem, hogy lehetőség szerint, hétvégenként nem fogok menni sehova, mert a legtöbb dolgozó és kisgyerekes család csak ekkor tud kimozdulni. Én meg hétközben is bármikor.

Szóval ma mi is volt? Reggel lustiztam kicsit. Ritkán csinálok ilyet, hogy ébredés után - de csak, ha már elmúlt 7 óra - ne keljek ki rögtön az ágyból. Most felébredtem, bekapcsoltam a tv-t, de egyébként nem sokat. Utána keltem. Fürdőszoba, reggeli. Aztán vissza az ágyba. Amikor csak tehetem, ilyenkor visszaülök - hangsúlyozom, nem fekszem, hanem visszaülök - az ágyba, olvasok, rejtvény fejtek, átnézem a műsorújságot, stb., stb.

Végül csak felöltöztem, persze, mi mást tehetnék. Nem az a fajta vagyok, aki egész nap dögleni akar az ágyban. Rendbe tettem magam, kis smink, kis parfüm. Csodálkozol? Igen, én ezeket akkor is megteszem, ha ki sem teszem a lábam a lakásból. Hogy miért? Két oka van, egyrészt jobban érzem magam így, másrészt jobb érzés így belenézni a tükörbe...

Ágyneműt cseréltem, törölközőt, konyharuhát és pizsamát. Mostam is 1 nagy adagot. Aztán takarítottam, A fürdőszoba és a spájz nagytakarítása volt ma a cél. Igaz, hogy a vége felé erősen rá kellett magam beszélni, de megcsináltam mindent, amit elterveztem. Közben elég sokat tornáztam is. Szoktam. Minden nap. Mert muszáj.

Jól telt a mai nap. Amikor haladok a dolgommal, mindig jó érzéssel tölt el.

Szóval, semmi különös nem történt ma.

Holnap sem fog.

Nem jártam sikerrel

Ma bevillamosoztam a városba, több mindent szerettem volna intézni.

Van 2 rohadt nagy herpesz a felső ajkamon, mindkét oldalán 1-1. Vivi ajánlott rá vmit, tulképp ez volt a legfontosabb, mert eléggé fáj és nő és már kedd óta kínlódok vele. Első utam a gyógyszertárba vezetett. Nem volt olyan izéjük, amit szerettem volna, de mivel nem akartam menni másik gyógyszertárba, ezért megvettem azt, amit ajánlott a gyógyszerész.

Ezután bementem 1 optikába, mert a lötyögő szemüvegem csavarjait szerettem volna kicsit megerősíttetni. Ott a nem túl kedves eladó a Sophia Loren keretemet előregyártott boltban vásárolható szemüvegnek nézte és közölte, hogy nem foglalkoznak ilyennek. Máshol ingyen megcsinálták eddig. Ja, a neve a Waldhauser optika.

Utána bementem a közeli könyvesboltba, mert a névnapomra kapott utalványt gondoltam, levásárolom. Sajnos, kiderült, hogy az a bolt nem Libri, hanem Géniusz, így a Libri utalványomat nyilván nem vásárolhatom le ott. Nem volt kedvem másik könyvesboltot keresni. Majd máskor. A Plázában tudom, hogy van Libri.

Ennyi kudarc után, visszafelé a villamosmegállóhoz, bementem a Falánk Fannyba sütit venni. Kártyával fizettem. Nekem van 1 olyan szokásom, hogy kérek igazoló kispapírt a kártyás fizetésről, ha az még külön van és nem a számlában, mint a DM-ben vagy a Pennyben pl. Kértem most is, de a kiscsaj azt mondta, hogy egyet ad a gép és az az övék. Erre csak annyit mondtam, hogy érdekes, ilyennel még nem találkoztam és otthagytam őket.

A süti finom volt.

Tesco járat volt...

... mára beütemezve, illetve már hétfőre, de teljesen paff voltam hétfőn, már szükségem volt 1 kis itthonlétre. Kedden volt a koncert, tegnap a gyerekek, így maradt mára.

A délelőtt elment csak úgy, nem is akartam törni magam, mert akkor elfáradok és nem megyek ki ma sem. Otthagytam huszonezer forintot, elég sok mindent sikerült vennem. Különösebben nem tudok róla mit írni. Igyekeztem, hogy elérjem a 3 órás buszt, sietnem is kellett, ezért nem tudtam rétest venni, pedig mindig szoktam, ha ott vagyok. Viszont a buszt így elértem - rétes nélkül.

Mikor csinálok ilyen nagybevásárlást, külön "program" a cuccok elpakolása itthon, kiadagolása, lefagyasztása. Most is így volt. Bár azzal kezdtem, hogy ebédeltem. 

Még mostam 1 adagot ma, más nem volt.

Szomorú vagyok, mert a felső ajkam mindkét fele tele van herpesszel már kedd óta. És csak bizsereg és fáj, nem akar múlni. Vivi most javasolt nekem 1 cuccot, ami jó rá, valszeg holnap elmegyek gyógyszertárba és megveszem, mert ez borzasztó így. Annyit gondolkodtam rajta, hogy mi az izétől jöhetett ki, egyszerűen nem tudok rájönni. Hétfőn sehol nem voltam, csak itthon és kedden reggel óta érzem. Tervezem, ha már kimozdulok itthonról, hogy elmegyek könyvesboltba és megpróbálom levásárolni a Lackóéktól kapott könyvutalványt. 

Főznöm nem kell, még van 1 adag a szerdán főzött pörköltből. Az bosszant, hogy a takarítással nem haladok...

Tegnap nem...

... tudtam írni, mert este koncerten voltam és későn értem haza. Akkor már nem volt hozzá hangulatom, meg kicsit fáradtak is éreztem magam. Mire ágyba kerültem, már nagyon.

Hétfőn, január 22-én el akartam menni a Tescoba, de nem volt hozzá lelkierőm. Már nagyon vágytam 1 kis énidőre, ahogy mostanában mondják. Egyszerűen szükségem volt rá és nagyon jól esett. Emlékszem, nagyon jó érzéssel feküdtem le este, mert jól telt a nap. Nem henyéltem itthon, mert nem szoktam, tudod. Szóval, tettem-vettem, de csak lazán.

Kedden este az unokáim énekeltek 1 olyan énekkarban, amelyik a Miskolci Szimfonikus Zenekarral lépett fel. Miattuk mentem el. Jól elhúzódott az előadás, korábbra számítottam, hogy vége lesz, mert úgy mondták. Az egyik zenekari tag hazahozott minket - a gyerekeket és engem is - kocsival. Na, ez nagyon jól esett, nem kellett villamosozni és utána hazagyalogolni a sötétben. Vittem magammal zseblámpát és gázsprayt.

Ma megint csak itthon voltam, mert jött hozzám Gábor. Az idén még nem volt. Csirkepörköltet főztem nokedlival, bár a nokedli bolti volt, bevallom. Már nem szeretek nokedlit szaggatni. meg már főzni sem szeretek, őszintén szólva. Aztán váratlanul beállított Emese is, őt is megkínáltam ebéddel, el is fogadta. És persze mindig van édesség ebéd után. Együtt mentek el, Emese haza, Gábor edzésre. Szerettem volna kicsit takarítani, de ez elmaradt. Viszont Szotyikámat rendbe tettem. Este ültem az ágyon, rászállt a bal alkaromra és sokáig ott molyolt, meg aludt. Meg sem mertem mozdulni, míg magától el nem repült. Kis drágám. Most este van, ilyenkor feléled, mint én. napközben elég sokat alszik, de egyébként még elég aktív. Na, és hol alszik napközben? Az előszobában a tükör alatti polcon lévő bizsus dobozban... Igen. A kis kleptomán, nagyon jól érzi ott magát, de nem értem, hogy miért szeret ott aludni. Hogy miért kleptomán? Imád mindent, ami fénylik vagy tükröződik. Mikor alszik ott a polcon, mászkálhatok mellette, mehetek a konyhába, meg vissza, rám sem hederít. Nekem jó érzés, hogy feltétel nélküli biztonságban érzi magát velem. Csak megfogni nem hagyja magát. Kár, de ettől függetlenül nagyon szeretem őt ♥

Végre itthon

Úgy terveztem, hogy a 2 hét nappali kórház után, hétvégén végre pihenek, szombaton és vasárnap is. De a sors másképp alakította. Lackóék vasárnapra bejelentkeztek, mivel névnapom volt. Kérdezte, hogy mikor jöjjenek vasárnap, lehet, hogy ebédre számított, de nem főztem. Még magamnak sem.

Szombaton, január 20-án boltba kellett mennem, hogy azért vasárnap valamivel meg tudjam kínálni a családot. Délelőtt takarítottam, délután indultam a Pennybe. Gyalog, le a 6. emeletről. Lefelé még csak hagyján... Eldöntöttem, csak annyit vásárolok, amennyit nagyon muszáj, mert, ha gyalog kell lépcsőnként felhuzigálni a hatodikra a banyatankot, belepusztulok, mire felérek, az tuti. De mákom volt. Mikor jöttem hazafelé az utcában, akkor ment el a liftesek autója, megjavították, mire hazaértem. Tényleg nagyon örültem neki. Jöttem már fel gyalog a 6-ra, még csak cucc sem volt nálam, hát, pokoli volt. A szívem nem bírja.

Vasárnap délelőtt folytattam a takarítást, mostam 1 adagot és készítettem gluténmentes tésztasalátát és kukoricasalátát. Ízlett a családnak, bár Gáborkám nem evett belőle, mert 1 idő óta úgy döntött, hogy nem szereti a kukoricát. A tésztasaliból még 2 adagot el is vittek Lackóék. A Pennyben vettem különféle ízesítésű tejberizseket, ez is gluténmentes, volt még sok egyéb édesség is, meg üdítők. Sós csak 1 csomag ropi fogyott. Névnapomra kaptam 1 könyvutalványt, mert szeretnék könyvet venni, bár fogalmam nincs hány forinttal van feltöltve.

Miután elment a család, mindent el-, illetve visszapakolásztam, elmosogattam. Jól sikerült, remélem, nemcsak én, hanem ők is jól érezték magukat.

Ajándékok

Január 18-án, csütörtökön reggel szakadt az eső, de nagyon. Járt az agyam, hogy mit csináljak, hogy menjek a kórházba. Szarrá ázom, mire odaérek. A kabátom hót víz lesz, az esernyőmet hova tegyem, hol csurogjon, amíg kezelésen vagyok...? Tényleg gondban voltam. Végül hívtam 1 taxit. Ritkán taxizom, nagyon ritkán. Amikor le akartam menni a lifttel, éppen szerelték. Mostanában sok gond van a lifttel 1 hét alatt talán 3x vagy 4x is elromlott. Szerencsém volt, mert fentről jött lefelé a lift és megállt ott is, ahol én vártam. 2 pasi volt benne, a szerelők. Kértem, hogy vigyenek már le, mert vár a taxi és egyébként pedig épp kórházba megyek. Az egyik pasi fent maradt, én a másikkal mentem lefelé, de mondta, hogy minden emeleten meg fog állni. Hát, még mindig jobb, mintha gyalogolni kéne a 6. emeletről. Mondtam a manusznak, hogy mostanában többször van gond a lifttel, amire azt felelte, hogy 1961-es évjárat. Ez sok mindent megmagyaráz. Na, szerencsésen elértünk, a taxis, már ott bagózott a ház előtt a fedett részen. Beszálltunk, elindultunk. Nem sokkal később megszólalt a kihangosított telefonja és vmi rohadt alkesz haverja hívta, - bizonyos Laci Maci néven írta ki a kijelző - és mondta, hogy 10 ezret ad a taxisnak, csak vigyen neki 2 sört és egy kétdecist. Végig kellett hallgatnom, persze a telefon túlsó végén Laci Maci alig tudott beszélni. Még megbeszélték, hogy milyen sört vigyen, mindegy - volt a válasz és, hogy a kétdecis, az vodka lesz és a taxis siessen. Na, nagy nehezen letették. Alig haladtunk, mikor Laci Maci újra telefonált. A kómás állapota nyilván nem változott semmit és egyfolytában azt firtatta, hogy a taxis - aki egyébként a Helló taxi 31-es autója volt -, mikor ér oda. A taxis mondta, hogy siet, többször biztosította Laci Macit, hogy siet. Már annyira untam és gusztustalannak tartottam ezt a beszélgetést, hogy közbeszóltam, utas van. Erre a taxis legyintett felém, mintegy leintett, hogy hallgassak. Undorító volt. Sajnos, elég sok borravalót adtam neki, most már mindegy. Az autó olyan lejtős helyen állt meg a kórház közelében, hogy alig tudtam kiszállni. Nos, 1 biztos, ezt a taxit megjegyzem és nem fogok utazni vele.

Masszázson odaadtam a hölgynek 8 ezer forintos DM kártyát, láthatóan nagyon örült neki. A seggemet úgy megmasszírozta, hogy azóta is fáj és lila. Fizikón is odaadtam az engem kezelő csajnak, ő is örült, meg, hogy nem kellett volna... Aztán jött az infúzió. Ott rosszul fordítottam az ajándékot, mert a hölgy csak 1 borítékot látott és mondta, hogy nem fogadhatja el. Aztán fordítottam a borítékon, úgy már láthatta, hogy rá volt írva, Rossmann és mondtam, hogy nem pénz van benne, hanem ajándékkártya. Na, így már elvette. A legvégén a gyógytornász volt. Persze, ő is örült, mondta, hogy pont DM-be szokott járni és éppen készül is oda.

Pénteken eljött az utolsó nap, letudtam mindent, a tornát elblicceltük. Nem kellett a kiscsajt rábeszélnem, hogy ne tornázzunk az utolsó alkalomkor. 

Megkaptam a zárójelentésemet, hazafelé elintéztem pár dolgot és örültem, hogy letelt.

Innen folytatom, fáradt vagyok.

Nem vittem be...

... a rohadt drága szurit és egyik napon sem vittem be. Annyi rosszat olvastam róla, ezek eltántorítottak. Novemberben elmegyek újra csontritkulás vizsgálatra. Annak eredményétől teszem majd függővé. Addig a szuri pihen itt a hűtőmben. 2026-ig szavatos, van ideje. A kérdés az, hogy nekem mennyi az időm...?

Egy biztos, vége lett a kezeléseknek, letelt a 10 alkalom. Igen fárasztó volt. Ha lesz még ilyen, erősen el kell gondolkodnom rajta, hogy milyen módon vállaljam be.

Nos, hol is tartottunk? A következő nap, ami a naptáram szerint jön, még múlt vasárnap, január 14. Nem nagyon történt semmi. Mostam és elkezdtem a januári nagytakarítást. De minek, mert 1 hétig nem is jutottam tovább a munkával.

Hétfőn elmentem a Rossmannba és megvettem az első ajándékot, méghozzá annak a nővérnek, aki az infúziókat döfködte belém. Minden engem kezelőnek 8 ezer forint/fő értékben vettem ajándékot. 1 db Rossmann kártya és 3 db DM kártya. Ez bizony 32 ezer forint volt. Hétfőn elfogyott az utolsó adag töltött káposzta, mikor hazajöttem. Annyira finom volt - nyami.

Kedden vásároltam a Sparos kuponokért pár dolgot, nem jártam rosszul. Itthon mostam és sokat telefonáltam. Rohadtul idegesített. Már nem szeretek telefonálni, nem úgy, mint régen.

Szerdán megvettem a DM-ben a többi kártyát. Délután nem nagyon csináltam itthon semmit, pihengettem és mosogattam. Pihennem kellett volna minden nap, de nem az a fajta vagyok. Na, jó, azért naponta kb. 1 órát pihentem, illetve törekedtem erre.

Mostanra ennyi.

Ma nem...

... tudok sokat írni, csak az elmúlt 2 napról.

Pénteken, január 12-én letudtam az első heti kezelést. Komolyan mondom, felszabadulva jöttem haza. Örömmel tölt el, hogy holnaptól kezdve már "kifelé" megyek a kezelésekből. Egyébként semmi különös nem volt, talán annyi, hogy pénteken is 2x szúrtak az infúzió miatt. A kézfejembe próbálta előbb a nővér, de nem jött össze, utána könyökhajlatba ment. Ide ez már a 4. szúrás volt. 2x a jobb alkaromba, már tisztára matyó mintás, lilában, sárgában, zöldben "pompázik". Aztán 1x a jobb kézfejembe és legelőször a bal alkaromba, így jön össze a 8 szúrás a múlt hétre. Szegény nővér, mindig elnézést kér, pedig hát ő nem tehet róla, hogy így alkotott meg engem anyám-apám.

Hazafelé jövet bementem a 100-as boltba elemet venni és a Sparba a 20 %-os kuponokkal. Itthon mostam és este feljött Lackó Gáborral. Lackónak szoktam adni kuponokat ilyenkor, mert olcsóbban vesz belőle rohadt drága gluténmentes termékeket. Kicsit beszélgettünk, aztán mentek is.

Korán lefeküdtem, este 10 óra 05 perckor állítottam be a tv sleep módját. Bevettem egy fél szem altatót, mert végre ki akartam aludni magam 1 kicsit. Sikerült. Hajnalban - már nem emlékszem pontosan - fél 4-kor vagy fél 5-kor ébredtem ugyanabban a pózban, ahogy elaludtam. Persze, nem keltem fel, de kialudtam magam. 

Szombaton elvégeztem a szokásos munkáimat, azon kívül mostam és elkezdtem a nagyszoba takarítását, de nem fejeztem be. Sajnos, ma sem. Nem baj. Úgysem csinálja meg helyettem senki.

Akkor holnap elkezdem a kezelések második körét. Várom a végét, várom. És még, ami említésre méltó, holnap beviszek 1 szurit, ami most itt pihen a hűtőmben. Rohadt drága volt. Sok rosszat olvastam róla és most azon gondolkodom, hogy beadassam-e. Elküldtem róla Vivinek 1 linket, hogy nézze át, ő mit tenne. Azt mondta, csak be kéne adatni...

Hát, majd innen folytatom. Ha hét közben fáradt leszek, akkor csak hétvégén jelentkezem újra.

Túl vagyok...

... az első heti nappali kórházi kezeléseken. Borzasztó fárasztó.

Január 08-án, hétfőn 10-re mentem. Hatalmas szatyorral érkeztem. Vittem lepedőt, amit minden ágyra ráterítek és mindig ügyelve arra, hogy ugyanazzal felével érintkezzen az ágy és ugyanazzal a felével a testem. Ez fontos. Ha össze-vissza fekszem rá, akkor akár a csupasz, mindenki által használt ágyra is simán ráfekhetnék, nem?  Aztán vittem még külön 1 normál méretű törölközőt, vittem WC papírt, váltónadrágot és cipőt, mert azt mondták ez kell tornához. És fél liter vizet is, valamint kis rágcsálnivalót. Szóval, az adminisztrációs munka után indulhattam az első kezelésre. Ez 1 másik épületben a masszázs volt. Izgultam, hogy női masszőrt kapjak, mert bár az én koromban már nem kéne szégyenlősnek lennem, de mégis van bennem gátlás, szégyenlősség. A papíromon a kezelőknek nincs rajta a nevük, csak 1 kódszám jelöli őket. Érdekes. Ez alól kivétel a gyógytornász.

A következő állomás a fizikoterápia volt. 5 különféle kezelést kapok. Mondta a csajszi, hogy csak hármat szoktak felírni, mert a szívet eléggé igénybe veszik ezek a kezelések, nem szeretik ők - a kezelők -, ha ilyen sok mindent kap a beteg, mert pl. felviheti a vérnyomást. Hát, én sem szeretem. Ezek a kezelések eltartanak több, mint 1 órát. Utána visszamegyek a főépületbe oda, ahol, az adminisztrációs dolgokat intéztük. Kaptam ágyat, ahol pihenhetek, ha van időm a kezelések között, kulcsos szekrényem is van és itt kapom az infúziót. Pfú, a szar vénámba. Rögtön azzal kezdődött, hogy szétdurrant a vénám, már első nap 2x kellett szúrni. Itt ilyenkor pihenek, fekszem, van pár percem, miután lement az infúzió. Első 3 nap szteroid is volt az infúzióban és Algopyrinnek is kellett volna lenni, de nem tettük bele, mert majdnem 25 éve nem szedek Algopyrint, mert gondom volt vele régen és azóta nem szedem. Megpróbáltam visszavinni a gyógyszertárba... hátha, de persze nem. Nem lehet levásárolni semmire, nem veszik vissza. Gondoltam, el is fogadtam, buktam pár ezer forintot. Mindegy.

Itt, ahol az ágyam van, található 1 elég tiszta WC és papír is van benne. Valamint itt kapjuk a napi ellátást, ami 1 kis hideg csomag. Nevezetesen: 2 db pékáru, 1 minivaj, 2 szelet felvágott és vmi tejtermék. A felvágottat úgy fogyasztom el itthon, hogy megsütöm és ütök rá tojást. Másképp nem hiszem, hogy meg tudnám enni.

Na, amikor végeztem, akkor 13 órára megyek gyógytornára. Egy fiatal kiscsaj tartja 25 éves. Nem kell neki semmilyen váltóruha, úgyhogy többet nem is vittem, Hiszen a karom tornáztatásához miért is kéne alulról átöltöznöm...

Innen aztán mehetek haza.

Hétfőn elmentem gyógynövényes boltba fekete nadálytő krémet javasolt a nővér, aki - bár nagyon profi - szétdurrantotta a vénámat.

Első nap olyan fáradt voltam, hogy még beszélni is alig tudtam, mert küldtem hangüzenetet néhány ismerősömnek, még én magam is megijedtem a hangomtól.

Második nap hasonlóan telt, de már elég volt fél 11-re menni masszázsra, hiszen az adminisztrációt előző nap letudtuk. Infúzión is csak 1x szúrtak. Hazafelé Pennybe mentem, kocsonyahúst szerettem volna venni...

Szerdán a kezelések után csak hazajöttem, nem mentem sehova, mert itthon pici munkát terveztem. Sokra nem is vagyok képes, egyszerűen fizikailag nem. Szóval, Szotyikát raktam rendbe és mostam 1 adagot. Azért délutánonként mindig pihenek - muszáj. Ez alól talán csak kedd volt kivétel.

Csütörtökön kicsit erős szívdobogásom volt, de jobban lettem és elmentem. Egyébként 3 nap alatt 1 kilót híztam, talán a szteroidtól. És gyakran, viszonylag gyakran volt/van szívdobogásom és hőhullámok jönnek rám. Hazajöttem és nem csináltam semmit. Eléggé rám parancsoltak, hogy pihenjek itthon, mert pont úgy kéne tennem, mintha kórházban lennék. Hát, semmit tenni nehezemre esik, nem az a fajta vagyok, én mindig nyüzsgök, teszek-veszek, de csütörtökön nem csináltam semmit. Ja, csütörtökön is 2x szúrtak.

Na, innen folytatom.

Holnap kezdődik...

... a nappali kórházi kezelésem. Rohadt ideges vagyok, igazából nem is értem. Kifejezetten gyomorgörcsöm volt. Többször kellett WC-re mennem, hadd ne részletezzem.

Reggel 8 előtt ébredtem, most azért kicsit jobban aludtam, mint előző éjjel. Főztem 1 isteni töltött káposztát, pfú, de jó lett. Csak azért nem zabáltam be belőle, mert szar az emésztésem és nem szeretnék most beteg lenni, érted. Sütöttem 1 adag sósat is. Nagyon jó kis tésztája van, nem ragadós. Reszelt sajt kell a tésztába és a tetejére is és én még tettem napraforgót bele a tésztába. Ez is nagyon jó lett. Holnap viszek magammal a kórházba, mert vmi hideg kaját ugyan fogok kapni, de nem tudom, hogy mi lesz, megeszem-e egyáltalán. A saját sósamat tuti elrágcsálom. Itthon meg majd a csirkepörit kéne megenni, ha hazaértem. Vagy lefagyasztom... Meglátom. Áh, nehéz lesz kajálás szempontjából az elkövetkezendő időszak. Pl. gyümölcsöt csak délelőtt szoktam enni, most ott van még 3/4 pomelo, muszáj lesz megenni délután.ű, különben tönkremegy. 

Kivasaltam 1 lepedőt, amit holnap vinni kell magammal és összekészítettem a többi dolgaimat is. Reggel még be kell szaladnom 1 gyógyszertárba, mert elfelejtettem Flectort venni és azt is vinni kell. 10-re oda kell érnem. 6-kor kelek. Ez viszont azt jelenti, hogy ballagok a fürdőszoba felé, korábban le kell feküdnöm a megszokottnál.

Ha lesz elég energiám, jövök majd a fejleményekkel.

Piszok rosszul...

... aludtam az éjjel. Nem változtattam a fűtésen - nem is akarok hozzányúlni, mert ez eddig elég jól bevált -, de az elmúlt napok melegebb hőmérséklete miatt, a lakás is melegebb lett. Ez éjjel nekem nem jó. Én úgy vagyok kalibrálva, hogy 20-21 fok között érzem jól magam. De most éjjel sokat ébren voltam, forgolódtam, hánykolódtam, verejtékes volt a homlokom és sajnos, eléggé fájt a bal csípőm, bármilyen pozitúrában feküdtem. Hogy nem alszom jól, az nem meglepő, de vannak éjszakák, amikor a szokásostól is rosszabb. Ez most ilyen volt. Későn is ébredtem, fél 9 után. Ja, de talán  az is hozzájárult, hogy olyan 1/4 1 után feküdtem le.

Elvégeztem a szokásos szombati munkáimat, amit nem részletezek. Ezen kívül főztem 1 jó pörköltet csirkéből. Jövő héten nappali kórházba megyek, ahol nem kapok meleg ételt, talán hideget igen. Sok időmbe fog telni az ottlét, így délután már tuti nem fogok főzni. Ebből a pörköltből elteszek 1 adagot. Van vagy 4 adag Carbonara lefagyasztva tésztával együtt. Aztán mi is van még? Fagyasztott rántott cuccok, halak, tengeri és folyami - a folyami finomabb - és persze rántott csirkemellfilé. Ma megfőztem 1 darab füstölt húst, holnap ennek a levével készítek töltött káposztát. Éhen halni nem fogok. Sütnöm kéne még 1 jó kis sósat, sajtosat-magvasat.

Mostam is. Az egyszem normális itthoni nadrágomat majd el kell vinnem magammal a kórházba, mert farmerban nem lehet tornázni, ezt kifejezetten kérték. Ráfért 1 mosás.

Az idő kezd borzasztóvá válni, bár ma még csak esett, de jönnek a nagyon súlyos mínuszok és sajnos, nekem ebben az hidegben kell majd eljárnom itthonról. Nem vagyok boldog tőle.

Mást nem tudok írni a mai napról.

Gyógyszer...

... aranyáron.

Ma, január 05-én pénteken lementem a gyógyszertárba a korábban - aranyáron - kifizetett gyógyszereimért. Megrendelős gyógyszerek és előre ki kellett fizetni.

Utána felmentem a Familybe. Vettem új hajcsatokat. Tetszenek, remélem, jó lesz. Mit is vettem még? Áginak 1 mágneses függöny összefogót - ha kell neki. Persze, biztos fog kelleni neki, de használni nem fogja. Ismerem. Vettem még mosogatórongyot és nylon zacsit. Szerettem volna acetont venni, de nem volt. Nem is értem, mert náluk mindig volt. De egyre kevesebben használunk hagyományos körömlakkot, a gélt meg acetonnal nem lehet lemosni, talán ezért kevesebbet rendelnek. Csak kapok majd máshol.

Ezután kimentem Diósgyőrbe az állateledeleshez. Mivel bezárt, ahova korábban jártam, úgy tűnik, hogy a diósgyőribe fogok járni. Épp nem volt rajtam kívül vevő a boltban, így beszélgettünk kicsit a manusszal. Volt neki boltja itt a Kiliánban is. Korábban olyan ... nem kedvesnek találtam ezt a manuszt, de most tök normális volt, mondhatnám szinte szimpi.

A villamoshoz visszafelé jövet még bementem a pékségbe és vettem 3 rétest. Bár, küzdöttem ellene, hiszen annyi bejgli van lefagyasztva, de aztán rábeszéltem magam. Hogy mivel? Hát, azzal, hogy olyan ritkán járok arra és jó kis rétest csak ott tudok venni. Így nem volt nehéz meggyőzni magam😄

Itthon elővettem a fagyóból 1 kis rántott halat. Nádudvari rántott harcsa nuggets volt. Már olyan kíváncsi voltam rá, hogy milyen. Grillben sütöttem és bizony nem csalódtam benne. Jobban bejött az íze, mint a tengeri halrudacskák íze. Az sem rossz, de nekem olyan erős halíze van, ahogy mondani szoktam. A folyami halak jobbak szerintem. De hozzáteszem, sosem voltam és valszeg nem is leszek nagy halevő.

Itthon eltelt a délután többi része, lazítós időszak van. Holnap és vasárnap is akarok főzni, mert ha hétfőn megkezdem a kórházat, úgysem lesz időm főzni.

Kati barátnőmék ma elaltatták a kutyájukat. Öreg volt és beteg. Eltemették. Milyen felzaklató, milyen szomorú 1 kis kedvenc családtag elvesztése. Bonikámat 2015-ben kellett elengednem, ő akkor 16 éves elmúlt. Itt van velem a szekrény polcán a kis urnájában. Minden reggel, úgy kezdődik, hogy kikelek az ágyból, nyújtózkodom párat és odamegyek az urnájához, megsimogatom és hangosan vagy gondolati úton jó reggelt kívánok neki. Minden reggel. Bonikával mi ketten voltunk egyek, ahogy szoktam mondani. Tényleg így volt. Drága kis szíve. Most attól rettegek, hogy Szotyikám meddig marad, mert bár azt nem tudjuk, hogy ő hány éves, mivel talált madár, de nem fiatal. Áprilisban már 8 éve lesz, hogy velem van, de kis fürge, jó kedélyű, kicsit többet alszik, mint fiatalabb korában. Nagyon szeretem őt💖

Ennyi volt mára.

Tegnap, ma

Nem sokat kell írnom, mert a világtörénelemben talán először, ma a mai napnál járok. Na, ezt jól megaszontam😄

Tegnap, január 03-án szerdán sikerült kimennem a Tescoba. Bár, az előző napok rosszullétei miatt nem mertem korán elindulni, délutánra maradt az indulás. Nem szeretem. A menetrend változása előtt legalább volt egy 54-es busz, ami 1/4 1-kor itt volt, de most csak 1 órakor van az első (meg korán reggel van néhány). Ez nagyon nagy időkülönbség. Ha délelőtt megyek, akkor átszállással megyek - villamos és utána busz -, míg ez az 54-es busz közvetlenül kivisz, nem kell átszállni. Igyekeztem a vásárlással, így a 3 órakor visszainduló buszt elértem, de sokkal kényelmesebb lenne még eggyel későbbi, mert nem kéne rohanni. Na, talán majd nyáron, mert most befolyásol a korai sötétedés is. Szerettem volna venni nedves WC papírt, mert nagyon jó minőségűt árulnak és igen jó áron, de persze nem volt. Vettem 1 csomag gyerekeknek valót, majd kipróbálom. Több, mint 15 ezer forintot hagytam ott, ami persze a mai árak mellett nem szokatlan. Hazajöttem, kajáltam, aztán lazítottam.

Ma, csütörtökön délelőtt 10-kor hívtam a redőnyöst, mert így beszéltük meg, hogy akkor tud időpontot mondani, mikor jön. Ki is jött ma valamivel du. 2 után. Most jó megint a redőny és le lehet húzni úgy, hogy reggelente ne süssön be a nap a réseken. Igazából szeretnék még vmi jó sötétítő függönyt is...

Most tudok többet írni, ezért írok kis érdekességet. Tényleg csak kicsi. Képzeld, ma kinyitottam a fedős fiókot, hogy eltegyek 1 elmosogatott fém fedőt és mit látok? Az egyik üveg fedőm ripityára tört. Fogalmam nincs, mi történhetett vele és tulképp nagyon örülök, hogy az apró üvegdarabok nem peregtek ki a fedő keretéből bele a fiókba. Nehéz volt kivenni és áttenni a szemetesbe úgy, hogy egybe maradjon, de sikerült, így tényleg csak 1-2 szilánkot kellett a fiókból kiporszívózni. Mutatok 1 képet, igaz, ez már a szemetesben készült, a bal felső sarokban van a fedő fogója, az a fekete-arany színű.

Törött fedő. Na? Láttatok már ilyet?

Még 1 érdekesség, illetve szívemnek kedves dolog. Tegnap a szafaris csoportba posztoltam az előszobában a falra feltett afrikai képeimről fotókat. Eddig a percig 114 lájkot kapott a posztom és olyan hozzászólások születtek, hogy csak mosolygok örömömben, ha rágondolok. Tőmondatban leírok párat, nem tudom megállni.

- Csodálatos fotók, melyek örökre kincsek maradnak.

- Lehet, hogy ellopok néhány képet egy festményhez.

- Ez csodálatos. A Karula faltól egy kicsit megkönnyeztem.

- Karula és az utódai együtt vannak. Micsoda remek ötlet!

- Imádom a képeid! Különösen szeretem a Karula emlékfalat. Csodálatos!

- Szép tisztelet Karula vérvonalának.

Olyanokat már le sem írok, hogy gyönyörű, nagyon szép, csodálatos, lenyűgöző, imádom, meg hasonlók. Közel 50 hozzászólás van. Persze mind angolul.

Ideteszem a Karula és családjáról készült képet, csak, hogy tudd, miről is van szó. Ilyen Karula fanatikusok csak mi vagyunk, szafarirajongók. Ezt más nem is értheti. Hogy miért, mert soha, hangsúlyozom, soha olyan sikeres leopárdanya nem volt ezen a területen - de valószínűleg máshol sem nagyon -, mint Karula. 2004-ben született és 2006-tól 2 évenként fialt 2 kölyköt. Minden kölyköt a felnőtt korig vezetett, egyetlen almot kivéve. 2014-ben élő szafari adásban tépték szét a pici kölykét a hiénák. Igazából azt sem tudjuk, hogy 1 vagy 2 kölyök volt. Sosem néztem meg azt az adást, nem is fogom. Karula napokig kereste a kölyköt/kölyköket. Szomorú volt nézni. 2016-ban fialt utoljára, akkor lezárták a környéket, hogy nyugta legyen, mivel a 2014-es eseményeknél szóba került, hogy sok szafariautó volt a környéken és nem vette észre a veszélyt a zajok és az egyéb szagok miatt. Na, akkor itt a kép, imádott Karula és az ő kölykei, van, aki még életben. Bocs, nekem ők "akik", imádom őket.

Karula és utódai

Véget ért a mese mára😊

És eljött...

... no, nem a Szent Megváltó, hanem 2024. január 01. Számmániás vagyok, sokx sok mindent számolok. Pl. most azt számoltam, ha összeadom 2024 számjegyeit, az 8. És a 8 a kedvenc számjegyem. Hát, ... és no egyéb komment.

Január 01., hétfő. Természetesen itthon voltam. Előző este kirúgtam a hámból, befaltam 1 csomó alkoholos csokis golyót. Nagyon finom, nagyon eteti magát, nem lehet abbahagyni. Nem tudom, hogy ezért-e, de másnap elég vacakul volt a gyomrom, a belem, alig ettem vmit.

Kedden Vivi szülinapja volt. 36 éves. Nem tudom, lesz-e még tőle unokám. Talán már jobb lenne, ha nem lenne, mert lassan abban a korban van, hogy veszélyes lehet neki is, a babának is. Jó lenne, ha mondana nekem vmit, de nem teszi. 2022. nyarán kérdeztem tőle utoljára, illetve másodszor, de láttam rajta, hogy nem akar beszélni róla, így nem feszegettem a dolgot. Akkor azt mondta, hogy 1 gyereket szeretnének. Nos, vissza a szülinapjára. A névnapi köszöntését elcsesztem, de nagyon. Egyszerűen nem jutott eszembe, hogy névnapja volt, pedig a naptáramba is felírtam és csak este fél 9-kor hívtam fel. Haragudott, de én nem hazudtam. Talán megbocsátott. Eldöntöttem, hogy a szülinapján, amikor először felébredek éjjel, felköszöntöm. Úgyis gyakran felébredek. Valamikor 1 óra körül volt, akkor írtam neki. Aztán persze írtam ébredés után is és telefonon is beszéltünk.

Nagyon szarul voltam ezen a napon délelőtt. Rosszabbul, mint előző nap. El akartam menni a Tescoba, de nem bírtam felöltözni. Szívdobogásom volt, csikaródott a belem, hányingerem volt és 3x kellett WC-re mennem. Így visszaültem az ágyba, legszívesebben lefeküdtem volna, de nem tettem. Délutánra egész jól lettem, ezért lementem a gyógyszertárba az Újgyőrire, muszáj volt, mert magammal kell vinni dolgokat hétfőn a kórházba és több mindent meg kell rendelni. Ezért mentem kedden, hogy hétvégére meglegyen a cucc. Ja, több, mint 36 ezer forintot hagytam a gyógyszertárban. Vivi azt mondta, hogy talán feszültség van bennem a kórház miatt, azért szarakodik a bélzetem. Ma egész jó volt, de majd innen folytatom.

Mi is...

... a helyzet?

December 28-án, csütörtökön hatalmas túrát tettem. Nem sorolok fel mindent, hogy hol, merre jártam, mert fölösleges. Egy érdekes esemény volt, mégpedig a következő. Vásároltam zoknikat és harisnyanadrágokat a Centrum kínai boltjának 2. emeletén és, amikor le akartam menni a mozgólépcsőn, beriasztott a kapu. Belenézett a biztonsági őr a szatyromba, de nem nézett meg mindent. A banyatankot odatette a kapuhoz, de csak beriasztott akkor is. Végül elengedett. Mondtam neki, higgye el, nem vittem el semmit, ami nincs kifizetne. Erre a genya azt mondta, hogy nem hiszi, de elenged és én otthagytam. Hát, nem kellett volna, bár most már kár meditálni rajta. Megszégyenített a vevők előtt, holott mindent kifizettem. Legközelebb, ha ilyen netán lesz, követelni fogom, hogy nézze át a holmimat és kérjen elnézést, mert szar a rendszerük és mert megszégyenített mások előtt. Biztos a vevők is azt gondolták, hogy lopós az öreglány. Sajnálom, hogy ott ez akkor nem jutott eszembe, mert lassú észjárású vagyok, nem tudok elég gyorsan kapcsolni. Sajnálom, mert azóta is meditálok rajta.

Pénteken Gáborkámmal adventi villamosozni voltunk. Aztán sétáltunk egyet a főutcán, ettünk 1 kürtöskalácsot, megnéztük a korizókat.

Adventi villamos

Adventi villamos

Adventi villamos

Adventi villamos

Adventi villamos

Adventi villamos

Adventi villamos

Ugyanezen a napon este meghalt Emese tengerimalaca. De ő nem mondta nekem, Vivitől tudom. Szegény malacnak, sztem nem volt jó sora. Olyan pici ketrecben volt, hogy alig bírt megfordulni benne. Tudom, mert vigyáztam rá nyáron.

Szombaton itthon voltam és befejeztem az utolsó 2023-as takarítást.

Aztán eljött szilveszter, ami iránt semmi különösebb érzéseim nincsenek. Mostam még ezen a napon és főztem 1 Carbonarát. Vivi telefonált 2x is, először még délután, másodszor éjfél után pár perccel. Lackó csak másnap este hívott. Emese írt BÚÉK-ot a csopiba , Gábor írt külön, Kata meg szart ránk magasról - ahogy szokta. Vivi azt mondta, ő már nem foglalkozik vele. Azt hiszem, én is megpróbálom elengedni. Éjszaka kipróbáltam a fényképezőgépem tűzijáték funkcióját, íme néhány kép:

Tűzijáték 2023. szilveszter

Tűzijáték 2023. szilveszter

Tűzijáték 2023. szilveszter

Tűzijáték 2023. szilveszter

Tűzijáték 2023. szilveszter

Ma egyébként nagyon szarul voltam, Vivinek szülinapja van. Persze a kettő között nyilván nincs összefüggés😃 Hát, momentán ennyi.

Csoda...

..., no nem New Yorkban, ahogy a film címe mondja, hanem itt nálam, Miskolcon. Ismét itt vagyok. Nem is tudom, volt-e valaha ilyen, hogy 3 nap egymásután írjak. Ne aggódj, nem fogok sokat😄

Szóval, elérkezett december 24-e, karácsony szenteste, amire meghívást kaptam a lányomtól, hogy töltsem velük és erre még sosem volt példa. Reggel korán keltem, mert bár, amit lehetett, mindent a bőrönd köré készítettem, de a reggel is használatos dolgaim, amiket el kellett vinnem, csak akkor kerültek bepakolására, mikor már mindennel készen voltam. A reggeli rutin a fürdőben, reggelizés, sminkelés - amit én vakolásnak hívok - fésülködés után jöhetett a pakolás. Szerencsére minden belefért a bőröndbe, a cuccaim, amit nem részletezek, az ajándékok és még sütöttem is 1 gluténmentes mézeskalács szerű süteményt, utaztak velem. A vonaton 1 elmondhatatlanul idegesítő nő ült a kupéban a 17 éves fiával, de szerencsére rövid úton kiderült, hogy nem első, hanem másodosztályra szól a jegyük, a kalauz átpaterolta őket. Úristen, annyira idegesítő volt az a nő, hogy elmondani nem tudom. Nem tudom, hogy bírtam volna ki velük Pestig. Mikor megérkeztem, kicsit várnom kellett a vejemre, jött a csodaautójával, benne az anyjával, vagyis a nászasszonyommal, de nincs vele semmi bajom. Kicsit lökött, már nem hívom, hogy jöjjön el hozzám 1 hétre nyaralni - sosem kapnék vissza belőle semmit, de őszintén, nem ezért nem hívom. Vivike már várt minket, megebédeltünk, átadtuk az ajándékokat, fotózkodtunk, aztán eltelt a délután. A nászasszonyt viszonylag hamar visszavitte a fia Pestre, én meg elég korán lefeküdtem aludni. Fáradt voltam.

Másnap jöttek Lackóék. Csoda, hogy időben elindultak, mert egész normális időben odaértek. Kajáltunk, megkaptuk az ajándékokat és sokat játszottunk délután. A vejem elvonult és szinte egész délután aludt - ahogy szokta. Nem értem. Ennyire utál minket? Mikor az anyja ott volt, akkor nem aludt... Na, aztán mondta a fiam olyan fél 5 körül, hogy el kéne indulni vissza Miskolcra, mert másnap még nehéz nap vár rá. Ki nem mondta volna, hogy azért, mert megy az apjáért. Vivi mondta ki. Lackóék engem már vagy 4 éve nem hívnak. A menyemnek is valami baja van velünk, mert Katalin napkor hívtam én is, Vivi is, de egyikünk telefonját sem vette fel és nem is hívott vissza. Előfordult, hogy flegmán, lekezelően beszélt velem. Őnagysága, aki még rendesen helyesen sem tud írni. A fiam meg olyan papucs, hogy rossz látni. Furák ők úgy, ahogy vannak és sajnos, a gyerekek is ilyenek lesznek. Emese már kezd ilyen lenni, Gábor talán még azért nem, mert ő még kisebb. Ki tudja, milyen lesz ő is 1-2 év múlva. Na, azért nem fél 5-kor, de 6-kor visszaindultunk. Időben hazaértünk, még elpakoltam mindent, de azért fáradt voltam.

Kedden itthon voltam, laza napot csináltam magamnak és készítettem 1 mákos gubát, mert úgy megkívántam. Hozzá vanília öntet, isteni volt. Nem is értem, hogy ezt miért csak ilyenkor készítjük...?

Szerdán már szorgalmas voltam, észhez tértem, kipihentem magam biztosan😊 Mostam, főztem, takarítottam és Szotyikámat is rendbe tettem.

Hát, ezzel karácsony után vagyunk már. A folytatás jön...