Úgy terveztem, hogy a 2 hét nappali kórház után, hétvégén végre pihenek, szombaton és vasárnap is. De a sors másképp alakította. Lackóék vasárnapra bejelentkeztek, mivel névnapom volt. Kérdezte, hogy mikor jöjjenek vasárnap, lehet, hogy ebédre számított, de nem főztem. Még magamnak sem.
Szombaton, január 20-án boltba kellett mennem, hogy azért vasárnap valamivel meg tudjam kínálni a családot. Délelőtt takarítottam, délután indultam a Pennybe. Gyalog, le a 6. emeletről. Lefelé még csak hagyján... Eldöntöttem, csak annyit vásárolok, amennyit nagyon muszáj, mert, ha gyalog kell lépcsőnként felhuzigálni a hatodikra a banyatankot, belepusztulok, mire felérek, az tuti. De mákom volt. Mikor jöttem hazafelé az utcában, akkor ment el a liftesek autója, megjavították, mire hazaértem. Tényleg nagyon örültem neki. Jöttem már fel gyalog a 6-ra, még csak cucc sem volt nálam, hát, pokoli volt. A szívem nem bírja.
Vasárnap délelőtt folytattam a takarítást, mostam 1 adagot és készítettem gluténmentes tésztasalátát és kukoricasalátát. Ízlett a családnak, bár Gáborkám nem evett belőle, mert 1 idő óta úgy döntött, hogy nem szereti a kukoricát. A tésztasaliból még 2 adagot el is vittek Lackóék. A Pennyben vettem különféle ízesítésű tejberizseket, ez is gluténmentes, volt még sok egyéb édesség is, meg üdítők. Sós csak 1 csomag ropi fogyott. Névnapomra kaptam 1 könyvutalványt, mert szeretnék könyvet venni, bár fogalmam nincs hány forinttal van feltöltve.
Miután elment a család, mindent el-, illetve visszapakolásztam, elmosogattam. Jól sikerült, remélem, nemcsak én, hanem ők is jól érezték magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése