Gyógyszer...

... aranyáron.

Ma, január 05-én pénteken lementem a gyógyszertárba a korábban - aranyáron - kifizetett gyógyszereimért. Megrendelős gyógyszerek és előre ki kellett fizetni.

Utána felmentem a Familybe. Vettem új hajcsatokat. Tetszenek, remélem, jó lesz. Mit is vettem még? Áginak 1 mágneses függöny összefogót - ha kell neki. Persze, biztos fog kelleni neki, de használni nem fogja. Ismerem. Vettem még mosogatórongyot és nylon zacsit. Szerettem volna acetont venni, de nem volt. Nem is értem, mert náluk mindig volt. De egyre kevesebben használunk hagyományos körömlakkot, a gélt meg acetonnal nem lehet lemosni, talán ezért kevesebbet rendelnek. Csak kapok majd máshol.

Ezután kimentem Diósgyőrbe az állateledeleshez. Mivel bezárt, ahova korábban jártam, úgy tűnik, hogy a diósgyőribe fogok járni. Épp nem volt rajtam kívül vevő a boltban, így beszélgettünk kicsit a manusszal. Volt neki boltja itt a Kiliánban is. Korábban olyan ... nem kedvesnek találtam ezt a manuszt, de most tök normális volt, mondhatnám szinte szimpi.

A villamoshoz visszafelé jövet még bementem a pékségbe és vettem 3 rétest. Bár, küzdöttem ellene, hiszen annyi bejgli van lefagyasztva, de aztán rábeszéltem magam. Hogy mivel? Hát, azzal, hogy olyan ritkán járok arra és jó kis rétest csak ott tudok venni. Így nem volt nehéz meggyőzni magam😄

Itthon elővettem a fagyóból 1 kis rántott halat. Nádudvari rántott harcsa nuggets volt. Már olyan kíváncsi voltam rá, hogy milyen. Grillben sütöttem és bizony nem csalódtam benne. Jobban bejött az íze, mint a tengeri halrudacskák íze. Az sem rossz, de nekem olyan erős halíze van, ahogy mondani szoktam. A folyami halak jobbak szerintem. De hozzáteszem, sosem voltam és valszeg nem is leszek nagy halevő.

Itthon eltelt a délután többi része, lazítós időszak van. Holnap és vasárnap is akarok főzni, mert ha hétfőn megkezdem a kórházat, úgysem lesz időm főzni.

Kati barátnőmék ma elaltatták a kutyájukat. Öreg volt és beteg. Eltemették. Milyen felzaklató, milyen szomorú 1 kis kedvenc családtag elvesztése. Bonikámat 2015-ben kellett elengednem, ő akkor 16 éves elmúlt. Itt van velem a szekrény polcán a kis urnájában. Minden reggel, úgy kezdődik, hogy kikelek az ágyból, nyújtózkodom párat és odamegyek az urnájához, megsimogatom és hangosan vagy gondolati úton jó reggelt kívánok neki. Minden reggel. Bonikával mi ketten voltunk egyek, ahogy szoktam mondani. Tényleg így volt. Drága kis szíve. Most attól rettegek, hogy Szotyikám meddig marad, mert bár azt nem tudjuk, hogy ő hány éves, mivel talált madár, de nem fiatal. Áprilisban már 8 éve lesz, hogy velem van, de kis fürge, jó kedélyű, kicsit többet alszik, mint fiatalabb korában. Nagyon szeretem őt💖

Ennyi volt mára.