Csoda...

..., no nem New Yorkban, ahogy a film címe mondja, hanem itt nálam, Miskolcon. Ismét itt vagyok. Nem is tudom, volt-e valaha ilyen, hogy 3 nap egymásután írjak. Ne aggódj, nem fogok sokat😄

Szóval, elérkezett december 24-e, karácsony szenteste, amire meghívást kaptam a lányomtól, hogy töltsem velük és erre még sosem volt példa. Reggel korán keltem, mert bár, amit lehetett, mindent a bőrönd köré készítettem, de a reggel is használatos dolgaim, amiket el kellett vinnem, csak akkor kerültek bepakolására, mikor már mindennel készen voltam. A reggeli rutin a fürdőben, reggelizés, sminkelés - amit én vakolásnak hívok - fésülködés után jöhetett a pakolás. Szerencsére minden belefért a bőröndbe, a cuccaim, amit nem részletezek, az ajándékok és még sütöttem is 1 gluténmentes mézeskalács szerű süteményt, utaztak velem. A vonaton 1 elmondhatatlanul idegesítő nő ült a kupéban a 17 éves fiával, de szerencsére rövid úton kiderült, hogy nem első, hanem másodosztályra szól a jegyük, a kalauz átpaterolta őket. Úristen, annyira idegesítő volt az a nő, hogy elmondani nem tudom. Nem tudom, hogy bírtam volna ki velük Pestig. Mikor megérkeztem, kicsit várnom kellett a vejemre, jött a csodaautójával, benne az anyjával, vagyis a nászasszonyommal, de nincs vele semmi bajom. Kicsit lökött, már nem hívom, hogy jöjjön el hozzám 1 hétre nyaralni - sosem kapnék vissza belőle semmit, de őszintén, nem ezért nem hívom. Vivike már várt minket, megebédeltünk, átadtuk az ajándékokat, fotózkodtunk, aztán eltelt a délután. A nászasszonyt viszonylag hamar visszavitte a fia Pestre, én meg elég korán lefeküdtem aludni. Fáradt voltam.

Másnap jöttek Lackóék. Csoda, hogy időben elindultak, mert egész normális időben odaértek. Kajáltunk, megkaptuk az ajándékokat és sokat játszottunk délután. A vejem elvonult és szinte egész délután aludt - ahogy szokta. Nem értem. Ennyire utál minket? Mikor az anyja ott volt, akkor nem aludt... Na, aztán mondta a fiam olyan fél 5 körül, hogy el kéne indulni vissza Miskolcra, mert másnap még nehéz nap vár rá. Ki nem mondta volna, hogy azért, mert megy az apjáért. Vivi mondta ki. Lackóék engem már vagy 4 éve nem hívnak. A menyemnek is valami baja van velünk, mert Katalin napkor hívtam én is, Vivi is, de egyikünk telefonját sem vette fel és nem is hívott vissza. Előfordult, hogy flegmán, lekezelően beszélt velem. Őnagysága, aki még rendesen helyesen sem tud írni. A fiam meg olyan papucs, hogy rossz látni. Furák ők úgy, ahogy vannak és sajnos, a gyerekek is ilyenek lesznek. Emese már kezd ilyen lenni, Gábor talán még azért nem, mert ő még kisebb. Ki tudja, milyen lesz ő is 1-2 év múlva. Na, azért nem fél 5-kor, de 6-kor visszaindultunk. Időben hazaértünk, még elpakoltam mindent, de azért fáradt voltam.

Kedden itthon voltam, laza napot csináltam magamnak és készítettem 1 mákos gubát, mert úgy megkívántam. Hozzá vanília öntet, isteni volt. Nem is értem, hogy ezt miért csak ilyenkor készítjük...?

Szerdán már szorgalmas voltam, észhez tértem, kipihentem magam biztosan😊 Mostam, főztem, takarítottam és Szotyikámat is rendbe tettem.

Hát, ezzel karácsony után vagyunk már. A folytatás jön...