Visszatérve...

... arra, hogy én akkor is kicsit kisminkelem magam, ha ki sem teszem a lábam a lakásból. Talán szorul némi magyarázatra vagy nem is tudom, minek nevezzem. Szóval 13 éves koromban kezdtem festeni magam. Tudod ez mikor volt? 1970-ben! Erre a kis időre meg már minek hagyjam abba, nem? Emlékszem, volt, hogy hétvégén elmentem vhova szórakozni és hazafelé a lépcsőházban töröltem le magamról sminket, mert apa nem szerette. Anya festette magát, gondolom, onnan ered a sminkelés iránti szimpátiám. Akkoriban - a '70-es évek első felében - nagy divat volt, hogy jártak az emberek "Lengyelbe" és hozták a jó sminkcuccokat. Nekik elég jó dolgaik voltak. Szerettem a színes szempillafestékeket. Volt kék, zöld és lila, jól is álltak és elég szép hosszú szempillám volt mindig. Régen vízzel és kis kefével kellett feloldani a szempillafestéket, nem volt vízálló és rohadtul csípett, ha leolvadt vagy lemosáskor nagyon csukva kellett tartani a szemünket. De mondok most vmi olyat, amit talán soha nem hallottál. Festettük a szempillánkat tubusos cipőkrémmel - gimiben az osztályban többen. Na, most lehidaltál, mi? Aztán volt a gimiben 1 barátnőm, nagyon jó barátnőm volt, ami barátság aztán sajnos, megszakadt és azóta ő már elhunyt. Szóval sztem mi voltunk talán az elsők - ki tudja? -, akik minden körmünket más színnel lakkoztunk ki. Tehát, így, hogy már közelebb vagyok a 70-hez, mint a 60-hoz még mindig festem magam. De diszkréten, sőt egyre diszkrétebben, mert semmiképp nem akarok bohócot csinálni magamból. Vivitől is megkérdeztem, hogy nem ciki-e, ahogy festem magam, de azt mondta, hogy nem. És, mivel nagyon rossz a szemem, erős nagyítós tükröt használok, hogy mondjuk a szemem helyett nehogy az orromat kenjem ki. Régen nagyon sok sminkcuccom volt, de ma már igyekszem ellenállni és csak néhány szükségest tartok. Nem sorolom fel, de a legfontosabb a vízálló szempillaspirál és a rúzs. Ennyi már feldobhatja 1 kicsit az ember képes felét.

Nos, ez volt mára az eszmefuttatás.

Egyébként folytattam a takarítást a konyhában és az előszobában és sütöttem 1 adag kefires fánkocskát. Rém egyszerű és gyors. Tényleg. A kefirt még a kórházban kaptam, sőt a szavatossága is lejárt, de a fánknak jó volt. Egyébként is jó volt, megkóstoltam. Ilyen lett a fánk, ez persze csak 1 kisebb része. Lekvárral ettem:

Kefires fánk

Nem túl jó minőségű kép, telóval készült.

Ennyit mára. Jó volt kicsit nosztalgiázni.