Ajándékok

Január 18-án, csütörtökön reggel szakadt az eső, de nagyon. Járt az agyam, hogy mit csináljak, hogy menjek a kórházba. Szarrá ázom, mire odaérek. A kabátom hót víz lesz, az esernyőmet hova tegyem, hol csurogjon, amíg kezelésen vagyok...? Tényleg gondban voltam. Végül hívtam 1 taxit. Ritkán taxizom, nagyon ritkán. Amikor le akartam menni a lifttel, éppen szerelték. Mostanában sok gond van a lifttel 1 hét alatt talán 3x vagy 4x is elromlott. Szerencsém volt, mert fentről jött lefelé a lift és megállt ott is, ahol én vártam. 2 pasi volt benne, a szerelők. Kértem, hogy vigyenek már le, mert vár a taxi és egyébként pedig épp kórházba megyek. Az egyik pasi fent maradt, én a másikkal mentem lefelé, de mondta, hogy minden emeleten meg fog állni. Hát, még mindig jobb, mintha gyalogolni kéne a 6. emeletről. Mondtam a manusznak, hogy mostanában többször van gond a lifttel, amire azt felelte, hogy 1961-es évjárat. Ez sok mindent megmagyaráz. Na, szerencsésen elértünk, a taxis, már ott bagózott a ház előtt a fedett részen. Beszálltunk, elindultunk. Nem sokkal később megszólalt a kihangosított telefonja és vmi rohadt alkesz haverja hívta, - bizonyos Laci Maci néven írta ki a kijelző - és mondta, hogy 10 ezret ad a taxisnak, csak vigyen neki 2 sört és egy kétdecist. Végig kellett hallgatnom, persze a telefon túlsó végén Laci Maci alig tudott beszélni. Még megbeszélték, hogy milyen sört vigyen, mindegy - volt a válasz és, hogy a kétdecis, az vodka lesz és a taxis siessen. Na, nagy nehezen letették. Alig haladtunk, mikor Laci Maci újra telefonált. A kómás állapota nyilván nem változott semmit és egyfolytában azt firtatta, hogy a taxis - aki egyébként a Helló taxi 31-es autója volt -, mikor ér oda. A taxis mondta, hogy siet, többször biztosította Laci Macit, hogy siet. Már annyira untam és gusztustalannak tartottam ezt a beszélgetést, hogy közbeszóltam, utas van. Erre a taxis legyintett felém, mintegy leintett, hogy hallgassak. Undorító volt. Sajnos, elég sok borravalót adtam neki, most már mindegy. Az autó olyan lejtős helyen állt meg a kórház közelében, hogy alig tudtam kiszállni. Nos, 1 biztos, ezt a taxit megjegyzem és nem fogok utazni vele.

Masszázson odaadtam a hölgynek 8 ezer forintos DM kártyát, láthatóan nagyon örült neki. A seggemet úgy megmasszírozta, hogy azóta is fáj és lila. Fizikón is odaadtam az engem kezelő csajnak, ő is örült, meg, hogy nem kellett volna... Aztán jött az infúzió. Ott rosszul fordítottam az ajándékot, mert a hölgy csak 1 borítékot látott és mondta, hogy nem fogadhatja el. Aztán fordítottam a borítékon, úgy már láthatta, hogy rá volt írva, Rossmann és mondtam, hogy nem pénz van benne, hanem ajándékkártya. Na, így már elvette. A legvégén a gyógytornász volt. Persze, ő is örült, mondta, hogy pont DM-be szokott járni és éppen készül is oda.

Pénteken eljött az utolsó nap, letudtam mindent, a tornát elblicceltük. Nem kellett a kiscsajt rábeszélnem, hogy ne tornázzunk az utolsó alkalomkor. 

Megkaptam a zárójelentésemet, hazafelé elintéztem pár dolgot és örültem, hogy letelt.

Innen folytatom, fáradt vagyok.