Miután előző nap...

... kissé megszívtam a kajálással, a sok édességgel, tegnap kifejezetten nagyon vigyáztam, hogy nehogy ismét megtörténjen. Sikerült, boldog voltam tőle. Szeretek éhesen lefeküdni, csak ritkán vagyok rá képes. Tulképp azt sem tudom, hogy ez jó-e...? Nem biztos, hogy jó éhesen lefeküdni.

Tegnap sem történt igazán semmi érdekes, talán 1, majd a végén elmesélem. Szóval tegnap elmentem a madarashoz kaját venni Szotyikámnak, utána bementem ott 1 Goods Market boltba, vettem pár apróságot. Nagyon szeretnék 1 kis szemetesvödröt az erkélyre, de egyelőre nem találok megfelelőt. Emlékszem, hónapokig kerestem a kisszobába és az előszobába valót is. Végül megérte a sok várakozás, mert olyat találtam, ami illő az adott helyiségekbe. Mást nem is vettem volna meg. Nos, az erkélyre annyira nem lényeges, hogy milyet veszek, de azért... megpróbálok rá odafigyelni. Jelenleg 2 piros vödör van kint, ehhez kéne alkalmazkodni.

Ezután bementem a pékségbe, van ott 1 jó kis pékség, helyben sütik a cuccokat. Jó a pizzájuk és lehet szeleteben kapni. Így ez lett az ebéd, 1 szelet gombás pizza és 1 mákos rétes. Ez utóbbi kicsit sok volt, nagy szeletet adnak, elég lett volna a felét megenni, de itt jön a problémám, nem tudom abbahagyni... És olyan finom volt.

Itthon még a bejárati ajtó előtti részt takarítottam meg kicsit, letöröltem az ajtót, kiráztam a lábtörlőt. felporszívóztam, felmostam.

A tegnapi kis érdekesség. Ahmed barátommal beszélgettünk elég sokat. Magyar banki problémái vannak, amit sajnos nem sikerült megoldani, de nekem jó érzés volt, hogy aránylag elég jól tudtam vele beszélgetni. Megértettem, amit ő mondott és én is el tudtam mondani, amit akartam fordító nélkül.

Éjszakára bevettem 1 fél altatót, ámbár nem sokat segített. Lehet, hogy ma beveszem a másik felét.

Mára ennyi.

Varrógép

Elővettem a varrógépet tegnap. Már tavaly óta készültem 1 szoknya alját megigazítani, mert nagyon szép a szoknya, jó az anyaga, hosszú, amit szeretek, de kicsit megfeslett 1 helyen. Ez annyit jelentett, hogy szűk 1 centit felvarrtam belőle.

Persze, utána vasalni is kellett, mert ebben akartam boltba menni. A szoknya után még kivasaltam 5 db terítőt, 2 karácsonyit - hurrá -, 2 húsvétit :-) és 1 "normálisat".

Semmi kedvem nem volt főzni, viszont kívántam 1 kis tojást. Reggelire ham and eggset ettem, ebédre pedig hagymás rántottát. 

Ebéd után mentem a Pennybe vásárolni. Nagyon visszafogottan vásárolok mostanában, most is így volt. Kv-t muszáj volt venni, mert a nap csal a reggeli utáni kv elfogyasztásával indulhat jól. Nem vagyok nagy kvivó, mert csak egyet iszom naponta, de úgy érzem, hogy az kell. 

Ja, a Penny előtt még postán is voltam. Igen nagy volt a hőség, ezért azt az 1 megállót villamossal tettem meg oda is és vissza is.

Miután hazajöttem, még mostam 1 adag ruhát. Hetente 2x váltok pizsamát és, mivel csak 2 pizsamám van, ezért igyekezni kell, hogy mire kell a tiszta, addigra ki is legyen mosva. Jaj, ne aggódj, az, hogy 2 pizsamám van, csak a nyári rövidnadrágos pizsikre vonatkozik.

Este rám jött az édesség utáni vágy. Sajnos, gyakran rám jön. Nem tudom, mit tegyek ellene, de vmit tenni kéne, mert nem lesz jó. Tegnap bezabáltam 1 csomó csokis mazsolát, aztán szarul éreztem magam tőle, mert túlzásba vittem. De késő bánat, ha már bennem volt, mit tegyek? Nem vagyok az a fajta, aki kihányja, egyébként is utálok hányni. Mindig elcsodálkozom a filmeken, mikor vki kidobja a taccsot, aztán meg puszilkodnak... Fújjjj!

Mára ennyi.

Nem tudok semmi...

... különlegeset írni a tegnapomról. Ilyen rohadt unalomban telnek a napjaim. Na, nem, én nem unatkozom, de semmi érdekes nincs a napjaimban. Semmi. Most úgy el is vagyok keseredve kicsit. Vagy mondhatnám, szar a hangulatom.

Szóval, tegnap itthon voltam, laza nap volt. Az előszobát takarítottam ki. Van az ajtó fölött 1 polc, ahol routerek vannak, meg a tököm tudja mik, több minden, amihez kintről jön a kábel. Mindig csak felnyúlok a portörlővel és óvatosan lepacsmagolom. Ma létráról megnéztem. Hát, nem ártana legközelebb létráról portalanítani a polcot.

A konyhában vízkötelenítettem az edényszárítót, az evőeszköz csurgatót és a mosogatót.

Tornáztam. Minden nap tornázom, nem is keveset, csak épp már nem olyan intenzíven, mint régebben, inkább olyan "legyek túl rajta" hozzáállással.

Amiért haragszom magamra, hogy milyen gyenge ember vagyok, nem bírok az édességeknek ellenállni. Aztán ma is kapkodtam be a sok gyógyszert, mert nem túl jó a belső komfortérzetem a rengeteg csokis mazsolától, amit befaltam.

Úgy néz ki, az exemet hétfőn kiengedik a kórházból. Lackó megbeszélte vele, hogy keresnek neki 1 olyan helyet, ahol van éjszakai felügyelet is, mert ahol most lakik, ott nincs.

Tényleg nem tudok mást írni. 

Vigyázz Magadra!

Vásárlás

A tegnapomat (aug. 27.) a vásárlás töltötte ki.

Délelőtt felhívtam Ágit, még mindig betegeskedik, nehezen viseli. Az a helyzet, hogy nem tudja elfogadni - sztem -, hogy 86 éves korban már minden másképp működik. Pl. megárt a torkának a jeges víz. Én féltem a torkomat, épp ezért nem iszom hideg vizet. Nyáron sem. Télen meg pláne, mert fázom tőle :-))) Fagyit persze, tudok enni, de azután is leöblítem néhány korty vízzel a torkomat, hogy visszaálljon a normál test-hőmérsékletre. Visszatérve Ágira, még az is van, hogy ebben a korban úgy tűnik nehezebben gyógyul.

A délelőtt többi részében a lakást rendbe tettem, kilakkoztam a körmömet és hajat is vasaltam. 1 órakor van közvetlen buszjárat a Tescoba, délelőtt nincs. Előkészítettem a ridikülömet, különös tekintettel arra, hogy a kuponjaimat nehogy itthon hagyjam. Vittem a banyatankomat és 1 hátizsákot is. Így szoktam menni a Tescoba. Örült meleg volt. Jól vásároltam, sikerült 3 ezer forintot spórolnom a kuponjaimmal. Nagyon rossz látni, ahogy épül le ez a Tesco. Pedig én szeretem, csak nagyon messze van tőlem, de már sokszor házhoz rendeltem. A papíralapú kuponjaimat viszont csak én ott és személyesen tudom levásárolni.

Mikor hazajöttem, lettek volna még terveim, de a nagy hőség teljesen kiszívta az erőmet. El kellett pakolnom a sok cuccot, kiadagolni, lefagyasztani, amit szükséges. Ez ilyenkor elég időigényes tevékenység és csak ekkor ebédeltem, jó késő volt. Vettem a Tescoban helyben sütött félkilós félbarna kenyeret, nem szeletelt, finom, ropogós héjú. Csak vágtam belőle, vágtam, az egyik sarkát, aztán a másikat, aztán szeleteket és ettem a csupasz kenyeret, annyira finom volt. Amire én azt mondom, békebeli. Végül el kellett dugnom önmagam elöl, ami abban nyilvánult meg, hogy felszeleteltem és lefagyasztottam.

Az utóbbi időben vhogy nem túl jól osztom be az időmet. Öregszem én is. Úgy érzem, hogy mindig el vagyok maradva az általam saját magamnak kitűzött dolgokkal. Van, amikor jobb napom van és van, amikor rosszabb. Már az itthon végzett dolgokkal. Ma pl. sikerült megírnom a kanadai barátnőmnek 1 angol nyelvű levelet. Lynn mindig borzasztó hosszú leveleket ír nekem, ami engem frusztrál. Mert ő azt hiszi, hogy én, hú, de milyen jól tudok angolul és kirázok 1 szintén baromi hosszú levelet a kisujjamból. Persze, ez nem így van. Elég sok időmbe telik amíg, "megköltök" neki 1 szintén nem rövid l levelet. Vagy 2 hónapja írtam neki, de most örülök, hogy ez sikerült. Már gondoltam arra, hogy inkább gyakrabban írnék neki, de rövidebb leveleket. Na, majd meglátom.

Nincs érdekesség.

A hétfővel...

 ... kapcsolatosan semmi említésre méltót nem tudok írni. Hadd gondolkozzam. Itthon voltam. Nem kellett sem mosnom, sem főznöm, viszont befejeztem a konyha takarítását, amire már nem volt energiám előtte való nap.

Szotyikát is rendbe tettem. Mesélek 1 kicsit róla. Annyira imádom. Szoktam becézni, hogy "hülye gyerek" vagy épp "szépségkirályfi". A reggeli ébredés után még igen sötét szokott lenni a szobában a lehúzott redőny miatt, ilyenkor Szotyikám még általában alszik. Nagyon óvatosan, halkan kivonulok a fürdőszobába, hogy a tollas gyerek fel ne ébredjen. Miután végeztem fürdőszobai dolgaimmal, visszajövök a szobába. Nem hangosan, de azért ilyenkor már felébred. Nyújtózkodik, nyújtogatja a kis lábacskáit és főleg a szárnyacskáit a kis drágám. Először a kisszobában szoktam felhúzni a redőnyt, onnan jön át fény a nagyszobába is. Ekkorra már teljesen felébred. Felhúzom a nagyszoba ablakán és az erkélyajtón is a redőnyt. Ha jó az idő, az erkélyajtót kinyitom, a szúnyogháló persze be van csukva. Madárhangok szoktak beszűrődni, még van fecske. Szotyikám a fecskéket szereti a legjobban. Már tavaly megtanult molnárfecskéül, az idén pedig megtanulta a sarlósfecskék jellegzetes, kicsit vijjogó hangját is. Mikor nem volt ilyen őrült hőség, mint mostanság, előfordult, hogy kitettem a kalitkáját az erkélyre, de eléggé megilletődött volt, olyankor nem beszélgetett velük. Nos, a reggeli "megvilágosodás" után a rutinunk a következő. Ja, ő éjszakára zárt kalitkában van, de reggel kinyitom az ajtaját és olyan este 10-ig, 11-ig szabadon röpködhet. Ezért fontos, hogy mindenhol szúnyogháló legyen, sőt még a nylon függönyt is be szoktam húzni. Szerencsére nem látom, hogy törne kifelé. Na, visszatérve a reggeli rutinra. Az erkélyajtó előtt van 1 fotel, ami direkt neki le van takarva, mert óhatatlan, hogy oda ne pottyantson. Odarepül a fotel támlájára és néz vissza rám. Vár engem. Ilyenkor felkelek, odamegyek hozzá, kihúzom az erkélyajtó előtti függönyt, szúnyoghálós ajtó, természetesen, becsukva. Ilyenkor már tudja, hogy ki fogunk nézni. Ahogy nyújtom a kezem, messziről ugrik rá. Másik kezemmel a biztonság kedvéért még külön fogni szoktam a szúnyoghálót, hogy ki ne nyíljon még véletlenül sem. Legtöbbször kifelé fordul, háttal van nekem, rendesen mozizik és beszélget a fecskékkel. Általában én unom meg hamarabb vagy egyszerűen elfárad a kezem. Hát, ez a mi reggeli rutinunk, de a nap bármely szakában előfordulhat. Megpróbálok feltölteni róla 1 videót, ha engedi a rendszer.

Szotyikám

Remélem, sikerül megnézned a videót...

Mára ennyi.

Ma is...

... itt vagyok. Még én is meglepődöm magamon.

Tegnap augusztus 25-e volt és vasárnap. Sokat dolgoztam itt. Tudom, tudom, gyakran írom ezt a mondatot. Sajnos, ahogy öregszem, már lassabban megy a munka, sőt, nem is vagyok olyan alapos. Ez sztem sok idős emberre jellemző. Persze, azért bátran ki merem jelenteni, hogy rend és tisztaság uralkodik körülöttem, nekem ez fontos. Hogy mindig így lesz-e...? Hát, ki tudja... Ha a konyhámban kupi van, amire én azt mondom kupi, az is olyan, hogy 10 perc alatt megoldom, rendet teszek.

Mit is dolgoztam vasárnap? Elpakoltam 2 adag mosott ruhát, ami már a kisszobában a heverőn várakozott 1 idő óta, de mostam is 1 újabb adagot.

Még régebben kaptam 1 nagy karalábét, ami sajnos, fás lett. Én vagyok a hibás, mert sokáig várakoztattam a hűtőben. Ez 1 hosszúkás, lila héjú karalábé volt. A felső része, ami a levelekhez közelebb van, nos, az gyengébb maradt olyannyira, hogy főzés után teljesen ehető volt. Az alsó része viszont csak az íze miatt volt fontos. Egy adag húsos levescsonttal főztem együtt, kis babérlevéllel, Vegetával ízesítettem, sót nem is használtam és a legvégén tejföllel, tárkonnyal még rottyantottam egyet rajta. Kedvelem ezt az ízvilágot. Ha nem 1 konkrét, valamilyen más levest főzök, akkor így szoktam készíteni. A húsos csont 2 napra volt elég, tegnapra és mára, a levesből még van, meglátom, mi lesz a további sorsa.

Kitakarítottam a spájzot, az nem nagy dolog és elkezdtem a konyhát, de ahhoz már nem volt lelkierőm, hogy be is fejezzem. Mára maradt.

Mindezeken túl, sokat tornáztam. Minden nap elég sokat tornázom, amit még tetéz az, ha nem megyek itthonról sehova, akkor gyalogolok a futópadon is. Nem futok, Isten őrizz. Fiatal koromban is utáltam futni. Most meg már idős vagyok és a fizikai munkák eléggé megterhelnek, nemhogy fussak.

Tegnap céloztam rá, hogy az exem kórházba került. Nos, túl sokat nem tudok róla, de van néhány dolog. Súlyosan ki volt száradva. A veséjével van vmi probléma és a vérképe komoly gyulladást jelez. Azon kívül fáj a hasa, állítólag ma csináltak nála hasi ultrahangot, de egyelőre nincs róla semmi információm. Lackó sem tegnap, sem ma nem írt semmit. Amit tudok, Vivitől tudom. Lackó és Kata már talán délelőtt elmentek Ózdra, de délután Vivi és Győző is - tegnap.

Holnap Tescoba készülök. Nagy kihívás lesz ebben a hőségben.

Momentán és mára ennyi.

Tőkehalmáj

Szeretitek a tőkehalmáj konzervet? Én nagyon. Ezt reggeliztem aug. 20-án, kedden. Picike a konzerv, de mégis, ha jól emlékszem, immár másodszor tapasztaltam, hogy megfekszi a gyomromat. Talán nem ettem hozzá elég kenyeret, nem tudom. Vagy az olaj ártott meg, hiszen óhatatlan, hogy valamennyit ne együnk meg a tőkehalmájjal együtt. Most gondolkodóban vagyok, hogy vegyek-e másikat, mert egyébként szoktam itthon tartani. Esetleg kétszerre kéne megenni...? Na, majd eldöntöm, hiszen nem is az olcsó dolgok közé tartozik. Szóval, szarul voltam reggeli után, be is vettem 4 db Dipankrint. Kevesebbet dolgoztam, de délután Szotyika kalitkáját betettem a fürdőkádba, évente 1x le szoktam zuhanyozni. A kis hülye gyerek - alkalmanként Szotyikát így hívom, de hidd el, csupa szeretetből, mert nagyon szeretjük egymást -, szóval, már a kádban volt a kalitka, ő benne, már megengedtem a kalitkára a zuhanyt, mikor rájött, hogy nem ártana innen kirepülni. És mennyi esze van! A kisszoba felé nem tudott visszamenni a nagyszobába, mert az az ajtó be volt húzva. Feltalálta magát és a közlekedő-konyha-előszoba-nagyszoba útvonalon tért vissza az én okos kis drágaságom.

Szerdán kimentem az OBI-ba, kellett volna vennem 4féle cuccot. Ebből kettőt sikerült, a harmadikat - fotellábat - megnézte István és megvette, már fel is csavarozta pénteken. Mit is vettem még? Javítópöttyöt a szekrényre, szőnyeghez olyan ragasztót, ami megakadályozza, hogy csúszkáljon, igen, aztán a fotelláb és a 4. az erkélyre tavaly szétkent szilikonos ragasztó felszedésére 1 folyadék, amit végül nem vettem meg. Ezen még gondolkodom. Szívem szerint vennék 1 szőnyeget az erkélyre, de félek, hogy bepenészedik, ha megázik vagy csak nedvesség hatására. Kifejezetten kültéri szőnyeg lenne, nagyon szép, illik is oda, de ezen is gondolkodom. Diegoban néztem.

Csütörtökön elmentem az itt a lakótelepen lévő automatához pénzt kivenni, mert másnapra vártam Istvánt és 1 csomó cuccot vett nekem, amit ki kellett fizetni, viszont kevés kp-m volt itthon. Vettem ki pénzt, vettem dinnyét és vettem még pogácsát és 2 sütit a cukiban. Az a nő ott a cukiban olyan pogácsát süt, hogy lehidalok tőle. Imádom. Hazafelé jövet meg is ettem. Nem volt sok, mindössze 10 dkg.

Pénteken jöttek a gyerekek, kínai szezámmagos csirkét készítettünk. Mikor megérkeztek, az előző napi dinnyével kezdtük a délelőttöt, nagyon jó dinnye volt és magnélküli. A hús elkészítésében most csak kicsit tudtak részt venni a gyerekek, nem úgy, mint múltkor a sült húsnál. De azért valamennyit segítettek, meg igyekeztem Gábort lekötni, mert nagyon kötekedett Emesével és engem idegesített. Finom lett a hús a szósszal, nem csináltam csípősre, mert Gábor nem eszik csípőset. Rizst főztem hozzá. Gábor egyebek mellett mosogatott, Emese megterített. Ebéd után Dr. Oetker féle fagyi volt, amit én kevertem ki, csoki és vanília. Persze, ez is ízlett a gyerekeknek, finom is, én már évek óta veszem ezt a por. Mindössze 2 dl hideg tej kell hozzá és megmértem, 30 dkg fagyi lett belőle. Pont ebéd után megérkezett István, hozta a cuccokat, amiket megvett nekem, én kifizettem és a fotellábakat fel is csavarozta. Remélem, hogy ez már jó lesz. Remélem... A gyerekekért fél 3 után pár perccel jött az apjuk. Emesét vitte edzésre, neki már megkezdődött a hoki.

Tegnap, szombaton elmentem a Sparba, mert voltak kuponjaim, vettem pár apróságot.Most azonban igen nagy spórolásban vagyok, ami már szokatlan nekem, de majdnem 50 ezer forintot hagytam a fogászaton és Istvánnak is 20 ezer forintot fizettem. Ezeket szeretném kispórolni a havi nyugdíjamból, ezért nagyon visszafogottan vásárolok. A héten is elég lett volna 1 süti a a kettő helyett... Szinte haragszom magamra...

A mai napomról most nem írok részletesen, de igen nagy örömmel jelentem, hogy a jelennél tartok. Kérdés, hogy meddig...

Egyébként az exférjem ma kórházba került az idősek otthonából, ahol él Ózdon.

Folyt. köv.

Épp megy a tv-ben

A kenguru című film 1975-ből. Annak idején szerettem a zenéjét és tulképp most is. A filmet akkor nem annyira, de ahogy öregszik az ember, átértékelődik minden. Egész helyes volt ez a Gálffy fiatalon hosszú, szőkés hajjal. Pont úgy nézett ki, ahogy abban az időben tetszettek nekem a fiúk. Vándor Évára alig lehet ráismerni. Szép, fiatal nő volt. Épp kisbabát csinálnak...

Na, jó, lépjünk tovább:-))) Nem könnyű, sokat tudnék most írni erről-arról.

Augusztus 13., kedd. Itthon voltam. Judittól, akinek a cicáit etettem, kaptam sok finom, húsos kiskerti paradicsomot és szilvát, jó érettet, valamint 1 karalábét. A karalábé teljesen amorf, épp holnap akarom megfőzni 1 kis húsos csonttal levesnek. Szilvát nem vennék magamnak, de természetesen, amit kapok, elfogyasztom. Jó volt, édes, érett, elfogyott. A paradicsomot ettem reggelihez, csináltam belőle paradicsomsalátát már nem tudom milyen kajához és 1 kiló paprikából főztem lecsót, persze hozzá a kapott paradicsomot felhasználva. A paradicsom ma fogyott el. Ezen a napon folytattam a plédek, függönyök mosását és elkezdtem az augusztusi nagytakarítást.

Szerdán elmentem festéket venni, mert a javítandó spájz ajtóhoz kell 1 pici festék. Zománc matt kellett volna, 3 boltban voltam érte és kiderült, hogy a legkisebb kiszerelés 7,5 deci, de nekem csak két ecsetvonásnyi kell kb. olyan széles, mint a kisujjam és kb. 15-20 centi hosszan. Ezért nem akarok megvenni 7,5 dl festéket. Találtam itthon fehér festéket üvegben, a festőfiúk hagyták itt nekem miután befejezték a munkát, hátha ez lesz az, amire szükségem van. Szotyikát rendbe tettem.

Csütörtökön itthon voltam, semmi bejegyzés nincs a kis noteszomban.

Pénteken fogászaton voltam. Sok időmbe telt, míg eljutottam odáig, hogy időpontot kérjek. Tavaly júniusban volt az altatásos kezelésem és ideje volt, hogy visszamenjek éves ellenőrzésre. Csak, hát... a félelem, bár nem ez a megfelelő szó. Talán fóbia... nem is tudom. A doktornő minden fogamat megtisztított egyenként és a keletkezett kis fogkövemtől megszabadított. Sajnos, van 1 lyukas fogam, azt mondta... :-( Erre kaptam 1 újabb időpontot, majd szeptember... nem is tudom..., talán 17-re. Szóval, otthagytam 47.500 Ft-ot. Ez van. A kezelés után hazafelé bementem az Aldiba, vettem sztrapacskát, az volt az ebédem.

Szombaton Lackóékkal mentünk Tárnokra a gyerekekért. Hosszan tudnék írni róla, de csak néhány lényeges dolgot emelek ki. Az egyik az, hogy a nem komplett menyem előttem alázta a fiamat, kétszer is. Undorító volt. A folyamatosan íródó búcsúlevelembe ezt le fogom írni és kifejtem, hogy viszont kívánom neki, hogy valamelyik gyerekét majd előtte alázza a gyereke házastársa, élje meg ő is ezt. Katával biztos, hogy van vmi idegi probléma, ezt már máskor is megállapítottuk. Engem az aggaszt, hogy, mivel ő örökbefogadott, ezért semmit nem tudunk a felmenőiről, hogy mit hurcol magával, milyen géneket. Nem túl jókat. Attól tartok, hogy a gyerekek is öröklik az ő hülyeségét. A fiamnak nem méltó partnere, ő 1 sokkal intelligensebb, okosabb házastársat érdemelt volna, mert ő is az. Szóval, velük ez volt. Én eddig nem utáltam Katát, de egyre inkább nem kedvelem. Na, a vejem Győző, ő meg valamennyi találkozásunkkor elvonul aludni, ez most is így volt, aztán meg bevonult a budiba 1 órára és szó szerint így igaz. Ezt sem fogom megérteni sosem. Vivi egyébként nagyon finom grill dolgokat készített. Este 7 után nem sokkal indultunk haza és olyan 10 előtt pár perccel értem a lakásba.

Vasárnap itthon voltam végeztem a magamra kirótt házimunkákat.

Hétfőn Gasztro Piknik volt itt a telepen, ahová Erika ajánlotta magától, hogy eljön. Aztán bezengte, hogy hozza a román barátnőjét, Elizabetet is. Istenem, Elizabet. Ez a név... Na, mindegy, kibírtam. Nem töltöttünk sok időt ezen a pikniken, ők ettek 1 fagyit, én 1 sütit és beszélgettünk 1 bő órát. Amíg ott voltunk, nem volt semmi műsor, pedig arra kíváncsi lettem volna. Mindegy. Egyszer elmentem ide is, oszt annyi. Kipipálva.

Ez volt a Gasztro Piknik helyszíne

Folyt. köv.

További apró...

... programjaim.

Aug. 05-én, hétfőn elmentem a Fénycentrumba és szakmai tanácsot kértem. Azt hiszem, hogy az egyik tulajdonossal sikerült beszélnem, aki alapos volt velem, az tény, de kis lekezelést is éreztem benne..., nem tudom miért. Hasznos volt odamenni és elbeszélgetni, ámbár ekkor nem vettem semmit. Ezután körömlakkot szerettem volna venni, ami extragyorsan megszárítja a körmömre festett hagyományos lakkot, de sajnos, nem volt. Elkérték a telszámomat és ígérték, hogy a következő héten hívnak, mert akkorra várják ennek a lakknak az érkezését. Na, azóta is hívnak. Ezt követően a Centrumban vettem automata illatosítóba sprayt. Milyen csalóka is már minden. Ami eddig 260 ml-s volt, az lement 205 ml-re. Gyanítom, csak azért nem kevesebbre, hogy a töltet 2-es számmal kezdődjön, így vagy észreveszi vki a változást vagy nem. Persze, az ára nem változott, ezt régen úgy hívtuk, burkolt áremelés. Nem tudom, ma még hívjuk-e vhogy vagy van-e értelme egyáltalán bármilyen módon megnevezni, hiszen mindennek napról napra "láthatatlanul" kúszik fel az ára. A spray, amit vettem egyébként nem a legjobb fajta, nem elég intenzív az illata.

Másnap, kedden, Ágival mentünk a Plazába, mert rossz a telefonján a kamera. Na, ez is 1 hosszú menet volt és bizony Ági már igen nehezen mozog, bottal jár, gyorsan elfárad. Nem részletezem a dolgokat, csak egy, 45 ezer Ft-ért cserélnének kamerát a 68 ezer Ft-os telóján. Persze, nem cseréltet kamerát, inkább vesz újat, vmi hasonló olcsót, de még odáig nem jutottunk el. Most beteg.

Szerdán kissé szédelegtem, de délután átmentem a postára, muszáj volt, mert határidős volt az egyik csekkem.

Csütörtökre rendeltem cuccokat a Tescótól. Mindig elégedett vagyok a tescós rendelésekkel, most is így volt. A nap elment, csak Szotyikát tettem rendbe.

Pénteken megkért a földszinti Judit, hogy etessem meg a cicáit pénteken este és szombaton reggel. Délelőtt kaptam tőle lakáskulcsot, mert kora délután ment is el otthonról. Ezen a napon még érkezett levelem a régi lakcímemre, 1 volt szomszéd írta a Messengeren, így átmentem a levélért. Aktuális Telekomos levél volt. Gyorsan felhívtam őket, hogy szüntessék már meg a rendszerükben a régi címemet. Ahogy elmentem a levélért, a kapun kifelé jövet összetalálkoztam azzal a csajjal, aki most albérlő az én régi lakásomban. Elég sokat beszélgettünk. Utána lementem a DVTK Stadionhoz, mert licitáltam 1 bevásárlókocsi érmére 1 cicamentő alapítványnál és ott tudtam átvenni az alapítvány vezetőjétől, meg a pénzt odaadni neki, természetesen. Több, mint a kétszeresét adtam a licitál összegnek.  A dolog érdekessége, hogy ez ugyanaz az alapítvány, ahol én önkéntes voltam majdnem 4 évig, csak már más csinálja. Ezt követően csináltam 1 nagybevásárlást a Pennyben Attilának, akinek levágták a lábujját. Több, mit 10 ezer Ft értékben vásároltam neki és csak neki, magamnak semmit. Tele is lett a banyatankom. Attila meglepődött, mikor odaadtam neki a blokkot, pedig mindig mondja, hogy olcsót, olcsót, olcsót vigyek és én ehhez tartom is magam. Azóta Attilával úgy összevesztünk, hogy szerintem a jövőben semmilyen beszélgetési kapcsolat sem lesz köztünk. Rettentő makacs ember. Azon kívül trehány és rendetlen. Este lementem itt a házban megetetni a 2 cicát:-)

Szombaton megint cicaetetéssel kezdtem. Mikor feljöttem, bejelentkezett István, aki szokott nálam szerelni, mert a konyhai problémámat vele szeretném átszereltetni, meg is fogja csinálni, idő kérdése... Szóval, bejelentkezett, hogy feljönne megnézni és megbeszélni a dolgokat. Így is volt. Délelőtt még pörköltet főztem magamnak és délután függönyöket mostam.

Vasárnap lementem az Intersparba, mert voltam kuponjaim, azokért vásároltam. Ami még fontos, gyógyszertárba kellett mennem, de szerencsére ott van gyógyszertár is.

Hétfőn ismét elmentem a Fénycentrumba, ekkor már vásárlási szándékkal, amit Istvánnal megbeszéltünk szombaton, hogy mi is kell. Egy olyan genya eladócsajjal hozott össze a rossz sorsom, hogy nem vettem semmit. Flegma volt, pofákat vágott, a segítőkészségnek szándéka sem volt benne. Nem vettem semmit. Eléggé elkeseredve hívtam fel Istvánt és szerencsémre megígérte, hogy ő megveszi nekem, amit megbeszéltünk. Itthon folytattam a függönyök mosását.

Folyt. köv.

Ki is jött...

... júli 31-én, szerdán a villanyszerelő. Sajnos, nem beszéltem hülyeséget, a ledszalag kapcsolója szétégett. Szét lett szerelve a trafóhoz vezető vezeték is, tehát a ledszalagot nem tudtam használni. Hiányzott persze, de fontosabb a biztonság. Különben is, azt mondta, hogy vesz új kapcsolót és másnap jön... --- ... vagy hív! Na, ekkor már gondoltam, hogy nem jön.

Csütörtökön itthon voltam, vártam délután a villanyszerelőt, helyette "jött" a telefon, hogy csak szombaton tud jönni. Mit tudok tenni? Semmit. Ha elkezdek hisztizni vagy csúnyán beszélni, mert pipa vagyok, attól nem jön ki hamarabb. Sőt, lehet, hogy egyáltalán nem jönne, ki tudja...

Pénteken lementem az Újgyőrire, nem voltak nagy dolgok. Vettem dinnyét, voltam DM-ben és 100-as boltban.

Szombaton délelőtt 9-re jött a villanyszerelő, kicserélte a kapcsolót, de sajnos, azóta is nagyon forrósodik a ledszalag és a trafó is melegszik. Nem vagyok nyugodt. Amikor elmegyek itthonról, minden alkalommal lekapcsolom az ehhez a részhez tartozó biztosítékot. Igyekszem keveset használni a ledszalagot, de ez akkor sem jó, hiszen azért lett kitalálva, hogy használjam. További intézkedés tárgyát képezte a dolog, erről majd később.

Szombaton volt még 1 szar dolog. Mostam. Nem volt a szar, hiszen elég gyakran mosok. D most olyan hangja volt a mosógépnek, hoyg ott álltam fölötte és vártam, hogy szétesik, felrobban, darabjaira hullik. Borzasztó volt. Le is állítottam a programot 20 perccel hamarabb, pont 1 centrifugázás után. Kiszedtem a ruhákat és megállapítottam, hogy az egyik melltartóm merevítője kibújt, az csinálta a zajt. Igen, de hol a merevítő? A dobban nem volt, de ha megmozdítottam, akkor jött az az őrült hang. Végigtapogattam belülről a dobot, bevilágítottam zseblámpával, bedugtam még a fejemet is a gépbe, míg végül megláttam, hogy a dob egyik lyukából kb. 1 cm "hosszan" kiáll a merevítő vége, így sikerült kihúznom. Utána izgalommal mostam legközelebb, hogy nem tett-e kárt a gépben ez a baleset. Szerencsére nem, de azóta kispárnába teszem a merevítős melltartókat. Nem szeretnék még 1x így járni vagy netán még rosszabbul.

Vasárnap itthon voltam.

Folyt. köv.

Illatviasz

Nagyon szeretem az illatviaszokat, régóta használom. Sok évvel ezelőtt kezdtem, amikor a DM-ben árultak hozzá viaszt is és elektromos olvasztót. Aztán eltűnt, az okát nem tudom. Akkor kutattam más lehetőség után.

Július 26-án pénteken érkezett 1 igen nagy adag illatviasz rendelésem. Ami kissé felháborított, hogy a viaszok között a dobozban volt olyan, ami összetört és voltak olyan dobozkák, amelyekben sok kis apró viasz volt és szanaszét borult, keveredett minden. Felhívtam a szállítót is és panaszt tettem - majd ezzel kapcsolatban még mondok vmit - és írtam a facén azoknak is akiktől rendeltem. Nekik képet is küldtem. Ígérték, hogy kárpótlásként még kapok majd viaszt, de hát azóta sem történt semmi. Nos, visszatérve a szállítóra, felhív a csávó, hogy jön. Ok, mondom itthon vagyok. Kérdezi, hogy le tudok-e menni. Jó, mondom, végül is a 67 évemmel levisz a lift. Jaj, nem kell, majd feljön - mondta erre. Na, mire ideért lementem, meglepve kérdezte, hogy le tetszett jönni?, igen, feleltem, megspóroltam a borravalót. (Én  500.- Ft-ot szoktam adni az ilyen szállítóknak. Ez a csávó lemaradt róla.)

Egyébként rakott karfiolt készítettem ezen a napon, rohadtul bezabáltam belőle. Négy napig ettem.

Szombaton itthon voltam, takarítottam több helyiséget és Szotyikát is rendbe tettem.

Vasárnap Sparban voltam vásárolni.

Hétfőn jöttek a gyerekek, együtt főztünk. Mindenki kapott 1 darab lapockát és a saját husiját úgy készítette el, ahogy akarta. Krumplipürét készítettünk hozzá, azt szinte egyedül Emese. Desszertnek sütöttünk 1 meggyes pitét. A gyerekek minden tevékenységben nagyon aktívak voltak, mindenben, még a krumplipucolásban is.

Kedden hosszú túrára indultam. Először a postára. Igen, de odafelé félúton jutott eszembe, hogy a lábujjvágott barátomnak a Sparban vásárolt cuccok itthon maradtak a hűtőben, ami azért volt fontos, mert mentem hozzá is. Szóval, vissza kellett jönnöm. Aztán tényleg elmentem a postára, majd a Pennybe és végül a barátomhoz a cuccaival, aztán haza. Itthon elpakolásztam a konyhában és, mikor végeztem, azt vettem észre, hogy a ledsor kapcsolója borzasztó forró. Megtapogattam - volna - a ledsort is, de olyan forró volt, hogy nem lehetett hozzáérni. Lekapcsoltam a világítást és bejöttem a szobába. Eltelt fél óra - óra, nem tudom, újra kimentem a konyhába és a ledsor kapcsolója már egyáltalán nem működött, ezáltal a ledsor sem. Kissé berezeltem. Felhívtam Istvánt, aki szokott nálam szerelni, de csak nagyon sokára tudott volna eljönni, mert ő kétlaki életet él. Laknak itt Miskolcon is és Dédestapolcsányban is, ekkor épp Dédesben voltak. István felvetette, hogy hívjam fel Ferit, aki csinálta ezt az egészet... Mikor Istvánnal befejeztük, gondoltam próba cseresznye, megpróbálom Ferit felhívni, bár voltak kételyeim, mert volt úgy, hogy Feri nem vette fel a telefonomat, nem hívott vissza és az e-mailjeimre sem válaszolt. Mit ad Isten, 2 csöngés után felvette, elmondtam neki, hogy mi a gond és, hogy kissé be vagyok tojva. Mondta, hogy másnap kijön és megnézi.

Folyt köv.

Apránként...

... haladok.

Július 20-án, szombaton családi tali volt Lackóéknál. Ilyenkor előbb feljönnek hozzám Viviék, kevés időt eltöltenek itt. Most adtam oda nekik az olasz és egyben gyereknapi ajándékokat, kicsit izgultam, nehéz nekik vásárolni. De tetszett Vivinek a velencei álarc és Gynek is a zokni. Nem felhánytorgatásként, tényleg, de nem voltak olcsó dolgok. Mellesleg, már semmi ajándék nincs olcsón, kivéve a hűtőmágnest. Én is kaptam Vivitől pl. 3 üveg gyönyörű körömlakkot. Mindig hoz nekem vmit Vivi csak úyg ok nélkül. Ezt nagyon szeretem benne. Kaptam szájfényeket is, illatosító sprayt. Ennyi jut most eszembe. Átfutottunk gyorsan az olasz képeimen. Nagyon biztatom őket, hogy menjenek el Velencébe. Aztán mentünk Lackóékhoz ebédre. Nagyon finom husik voltak, többféle körítéssel. Fagyi, sós rágcsák, üdítők. Mi alkoholt nem iszunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy én pl. antialkoholista lennék, de szerencsére nem "iszósak" a gyerekeim. Hiszen szinte állandóan vezetnek. Na, lényeg a lényeg. Rendeltem abból a cukrászműhelyből tortát, ahonnan húsvétra is rendeltem. Ez 14 allergéntől mentes és vegán. Nekünk csak a glutén és a laktóz a lényeg, hogy az ne legyen benne. A múltkori torta orosz krémtorta volt, a mostani eper. Nem ízlett a családnak. Nagyon sajnáltam. nekem ízlett egyébként. Nem olyan, mint amibe tojással készül 1 piskóta, de nem volt vele bajom, az ízével sem, a krémjével sem.

Ilyen volt felvágva a torta.

A külső kinézete.

Felülnézetből. Nagyon szép volt, de sajnos, a családnak nem jött be.

Mondtam is, hogy többet nem rendelek. A nap ettől függetlenül jól sikerült és érdekes módon, Viviék nem rohantak haza már 5 órakor, hanem csak 7-kor. Ilyenkor engem haza szoktak hozni.

Vasárnap itthon voltam és végeztem a munkámat.

Hétfőn  is itthon voltam és debrecenit főztem ebédre. Hogy miért is? Érdekes, lehet nevetni, azért, mert 1 kis mustárra vágytam. Olyan hülyén hangzik, nem?

Kedden lementem a Pennybe és takarítottam.

Szerdán megint elmentem a lábujjvágott volt kollégám mentőpapírjáért és vettem neki cukormentes somlót, mert erre vágyott. Az egész menőkében csak az a rossz, hogy a város külső részéből bevillamosozom a belvárosba, ott még gyalogolni is kell, aztán a villamossal elmegyek a végállomásig, kicsit gyalogolok ott is és úgy érek oda. Aztán villamossal haza. Időigényes, de nem baj. Felvállaltam neki hogy hetente 1x segítek ügyintézni vagy vásárolni, amire szüksége van. Többször nem, mert vannak neki gyerekei is, de sztem azok nem segítenek.

Csütörtökön kaptam 1 váratlan és meglepő telefonhívást. Közölték velem, hogy van cseretelefon, amiért korábban 3x hiába mentem a Plazába a Telekomhoz. Gyorsan összeszedtem magam és kora délután bementem hozzájuk, meg is kaptam az új készüléket.Semmivel nem különb, mint a ksi Alcatel volt, ez Nokia, csak épp ez utóbbi már 4. generációs, az Alcatel tán 2. generációs volt. Jó ez. Telefonálni jó. Nem sokat beszélek rajta. Nem túl jó képek, de itt a régi és az új:

A régi kis Alcatel.

Az új Nokia.

Folyt. köv. 😊

Itt a ...

... folyt. köv.

Július 15., hétfő. Már nem is tudom pontosan, hogy e-mailben vagy sms-ben kaptam értesítést, hogy a Telekom ingyen kicseréli a régi nyomógombos telefont 1 modernebb nyomógombosra. Mindegy is, hogy hogyan tudtam róla, de kapva kaptam az alkalmon. Én ugyanis, nyomógombos telón beszélek, az okostelefonjaimban nincs is sim-kártya. Szóval, kaptam magam és bementem a Plazába. Közölték velem, hogy telefon nincs, menjek másnap. Ezen a napon még találkoztam Adával, üres nescafés üveget gyűjtöttem neki, azt adtam oda. Még felmentem a Centrumba illatosító sprayt venni a fürdőbe, mindig ott szoktam venni.

Másnap, kedden, visszamentem a Plazába és közölték velem, hogy reggel 9-kor kb. 10 perc alatt elfogyott a 10 db telefon, ami érkezett hozzájuk. Menjek csütörtökön - mondták. Hazafelé megint bementem a Centrumba, volt kuponom, vettem vele ebédet.

Szerdán a kuponokkal lementem az Intersparba 1 nagyobb vásárlást csináltam.

Csütörtökön visszamentem - immár harmadszor - a Plazába a telekomosokhoz. Mi volt, na mit gondolsz? Egy nagy büdös semmi. Állítólag 3 db telefont kaptak, amiket nyitás után 3 perccel már el is vittek. Pipa voltam. Mondtam, hogy már harmadszor vagyok itt, úgy fogok lassan idejárni, mintha hazajönnék. Felírták a telszámomat és megígérték, hogy felhívnak, ha lesz. Hurrá... Ezután elmentem 1 volt kollégám háziorvosához. A volt kollégámnak levágták a lábujját, már a másodikat, neki kértem mentős papírt, amivel vissza tudott menni kontrollra. Vettem magamnak még sütit az Avasi cukiban, amit nemrég nyitottak a Tiramisu helyén. Ekkor voltam ott először, de csalódás volt a bolt. A sütik nem drágák, de nem is nagy a választék és a méretük sem túl nagy, nem akkorák, mint az Éden cukiban. És iszonyúan retro. Nem tetszett. Még ezek után kivillamosoztam a város túlsó végére, a villamos végállomására, mert ott lakik a volt a kollégám, azután jöttem haza.

Pénteken itthon voltam és nagyon sokat dolgoztam. Emlékszem, félhulla lettem estére.

Másnap jöttek Viviék.

Folyt. köv.

Még július 10-nél ...

 ... tartok, ez 1 szerdai nap volt. Mivel nagyon már - természetesen - nem emlékszem az akkor konkrétan történtekre, ezért csak a jegyzeteimre hagyatkozhatom. Voltam postán és először elmentem a bulgárföldi Pennybe, de ott nem kaptam, amit szerettem volna, talán a szokásos akciós budipapír volt az. Szóval, ebben a Pennyben nem is vettem semmit, továbbmentem villamossal a Vologdára és ott kaptam, amit akartam. Még arra emlékszem, hogy igen nagy hőség volt ezen a napon.

Csütörtökön ültettem el a kedden vásárolt 4 kis növényzetet, addig itt pihentek az erkélyen. De felkészültem, olvastam róluk, mielőtt elkezdtem az egészet. A levenduláról nem nehéz bármi hasznosat találni, de a hamvaskával megszenvedtem. Hogy miért? Mert a virágos úgy adta el, hogy nyuszifül, mert olyan kis bársonyos fehéres a levele. Tulképp hasonlít, csak cakkos a levele. Keresek róla képet a netről mindjárt. Tehát, kicsit felástam, felkapáltam a földet és megszórtam homokkal is, mert az segíti a víz áteresztését. Ezek a növények inkább tűrik a szárazságot és a napfényt, mint a túllocsolást, ezért kell a homok. Aztán a meszes vizet is szeretik, ezért ültetés után a talaj tetejét megszórtam kavicsokkal, amikből oldódhat ki mész locsoláskor. Így is locsoltam meg őket. Kis szépségek. Köréjük leszúrtam 4 kis botot és színes rafiával bekerítettem, így nem fogják lekaszálni. De egyébként nincs is ott fű, remélem, nincsenek veszélyben. A lelkes szomszédasszony is ültetett 2-2 növényt, de csak úgy a füves rész közepébe minden jelölés nélkül, aztán felháborodott, mikor lenyírták szegényeket. Ami még van csonkja 2 dáliának, meg keresgélés után 1 török szegfűnek - ebből is 2 volt - azokat is én locsolom meg, mikor az enyéimet, de sztem azok több folyadékot kívánnának és ráadásul tűző napon vannak szinte egész nap. Az én növénykéim délutáni napfényt kapnak. Sőt, lehet is, hogy kicsit több napfény kéne nekik, de mindegy, így marad, télire úgyis felhozom őket.  Minden alkalommal, amikor elmegyek itthonról, első utam a növényekhez vezet, kicsit megsimítom a leveleiket, abból érzem, hogy kell-e nekik víz. De látni is lehet, ha kókadtabbak. Hát, ez van a növénykéimmel. Na, itt a kép a hamvaskáról.

Ez a hamvaska nevű növény. Remélem ilyen szép lesz az enyém is. Most is szép, csak nem ilyen sűrű.

Csütörtökön körömpörköltet főztem magamnak. Szeretem. Jó puhára - ahogy mondani szoktam szarrá - főzve.

Pénteken  jött Gábor - Emese nem volt itthon. Sütöttünk muffint. Nagyon  finom lett és majdnem egészen egyedül készítette Gábor. Ő mérte ki a hozzávalókat, felütötte a tojást, összekeverte robotgéppel. Ügyes volt. A tésztát én kanalaztam a formába, az aljába 1 keveset, arra tett Gábor nutellát és a tetejét befedtem tésztával.

Itt látható Gáborkámmal az elkészült muffin, egyet direkt elvágtam, hogy a belseje is látszódjon. Közben persze, megérkezett Szotyi is.

Szombaton itthon voltam, végeztem a szokásos dolgaimat és sokat tornáztam.

Vasárnap Pennyben voltam, mostam és azt írtam még fel, hogy fájt a mellkasom. Igen, emlékszem nagyon erős fájdalmam volt a mellkasom bal oldalán, teljesen kisugárzott a karomba is, vártam az infarktust. Nagyon  rossz volt, nagy fájdalom volt. Aztán, hála az égnek, elmúlt. Nem tudom, mi lehetett, mitől lehetett.

Folyt köv.

Kuponok beváltása

Szoktatok kuponokkal vásárolni? Én igen. Ez elsősorban a Spar által kibocsátott kuponokra terjed ki. Havi rendszerességgel vannak a 20 %-os kuponjaik, nagyon nyomulnak és sokan ki is használják ezt a lehetőséget.
Még július 08-án, hétfőn olyan kuponokkal mentem vásárolni a Sparba, ami kifejezetten konkrét termékre szólt. Engem az Ariel mosókapszula érdekelt, már annyira nem emlékszem tisztán, de talán 35 % kedvezmény volt rá, ami azért már elég jelentős.

Másnap, kedden Ágihoz mentem, vettem tőle még hurkát és az útba eső virágárusnál vettem 2-2 kis virágpalántát, 2 hamvaskát és 2 levendulát. Ezzel eleget tett a lelkiismeretem a ház körül örökbefogadott területnek, aminek egyébként csak füstje volt. Az egyik csaj semmit nem csinált, de szó szerint, a másiknak meg csak az ablaka előtti bokor kivágása volt a célja ezzel az egésszel. Élnek a kis növényeim lent, minden alkalommal, amikor elmegyek itthonról, első utam odavezet a növénykékhez, megnézem, hogy kérnek a vizet. Nem szabad őket túllocsolni, de a levelek tapintásából, állásából látom, hogy kell-e víz. Ekkor azt szoktam csinálni, hogy miután hazajövök a vásárlásból, 1 flakon vízzel ismét lemegyek és locsolok. Télire kiszedem őket és megkísérlem áttelelteni. Nem lesz egyszerű, pláne, hogy gyakorlatlan vagyok. És jövőre inkább az erkélyemen hagyom, nem ültetem lentre. Én befejeztem ezt az örökbefogadásdit. Egyedül kevés vagyok hozzá. Voltam 1x lent kapálni és gereblyézni, de engem csak belerángattak ebbe az egészbe, bár én meg hagytam magam. Csak akkor nagy tervek voltak, pampafű, virágok, szalonnasütő és társaik. És mi lett belőle? 1 nagy büdös lófütty.

Folyt köv.

Nehezen kezdek...

... neki a következő nap eseményeinek megírásához. Láthatod, hiszen nagyon régen nem írtam. De, mint a rossza diák, azt mondom, meg tudom magyarázni. Nagyon negatív nyomot hagyott bennem ez a nap. Olyannyira, hogy át is kellett gondolnom dolgokat.

Július 04-én, csütörtökön a fél 10-es Hernád IC-vel mentem Pestre, ez Szlovákiából jön, jó szar vonat. A Tokaj IC sokkal kulturáltabb. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy 1. osztályon utazzam, ez jelenleg 1.990.- Ft. Kicsit késett a vonat, aztán jó szokásomhoz híven, az aluljáróban lévő tiszta WC-be elmentem pisilni, mindig odajárok annak ellenére, hogy a vonaton ingyen megtehetném, de a Hernádon végképp nem. 1x bementem a Hernád IC-n a WC-be, aztán dolgom végezetlenül ki is jöttem, inkább nem részletezem. Az aluljáróban 1 pisilés 250.- Ft. Aztán a metrózás előtt vettem 1 kis fornettit, mert nem volt kajám. Nem is akartam vinni, mert elég meleg volt ezen a napon, nem akartam, hogy délutánra megromoljon bármi is vagy gusztustalan kenyeret úgysem eszem meg. Szóval, vettem 1 kis fornettit, többfélét, olyan 1.200.- Ft volt. A 2-es és a 3-as metróval elmentem a Határ útig, ott bementem az Europarkba, amit most hogy is hívnak...? Shopmark, de nekem Europark marad. Ott tudok élő virágot venni, útközben sehol máshol. 3.600.- Ft volt 3 szál virág, díszítés nélkül, csak 1 selyempapírba becsomagolva. Ezután  az 50-es villamossal majdnem végigmentem az Üllői út végéig, a végállomás előtt 1 megállóval kell leszállnom. Hosszú út. Szerencsére, volt ülőhelyem, múltkor viszont nem. Illetve már csak a vége felé. Na, a villamostól jó sokat kell még gyalogolni a templomhoz, aminek az altemplomában vannak anyu, apu és az apai nagymamám hamvai. Nekik viszem a virágot. Nagyon gyorsan elintézem, mert időigényes az egész utazás. A virágokat elrendezem, aztán kint az udvaron gyújtok mécsest, amit itthonról viszek. Ezután gyaloglás vissza a villamoshoz. Az egyik megállóban feküdt 1 félmeztelen, olyan 30-as férfi. Nem lélegzett, láthatóan nem lélegzett. Pont úgy ültem, hogy láttam. 1 férfi és 1 nő volt körülötte, a nő telefonált és nézte a földön fekvő mellkasát oldalról. Sztem azt nézte, hogy emelkedik-e. Véleményem szerint halott volt.

Visszamentem a metrókkal a Keletibe, útba ejtettem a WC-t, amit korábban említettem. Aztán mentem jegyet venni. Nagyon sokan voltak, épp lemaradtam a fél 4-es vonatról. Viszont a fél 5-ösre csak olyan helyjegy volt mindössze 300.- Ft-ért, ami még meg sem felel az IC minősítésnek. Hát, gondoltam, mindegy, csak haza kell jutnom vhogy. Volt időm, leültem az egyik folyosóra, ezen a helyen üldögéltem már máskor is, alig vannak ott néhányan. Megettem a fornettimet, aztán időben megkerestem a vonatot. Nos, a vagonom kb. olyan volt, mint a 70-es évekbeli balatoni vagonok voltak. 4-es ülés, 2-2 egymással szemben. Légkondi a huzat, amitől féltettem a fülemet, a napfény ellen függöny 1 szál se. Az ajtó mellett ültem, amit nyitáskor állandóan, rám b@sztak - bocsánat - és általában elfelejtették becsukni. Cserébe viszont pontos volt a vonat, este 7 és 1/4 8 között már itthon voltam a lakásban.

6 km-t gyalogoltam, pokolian kimerültem. Egy ilyen út majdnem 10 ezer forintomba kerül, most kicsit olcsóbb volt a hazafelé szóló 300.- Ft-os helyjegy miatt. 

Összegezve, arra jutottam, hogy évente 1x fogok csak anyuékhoz kijárni, mert pokolian fárasztó és, ahogy idősödöm, egyre kimerítőbb lesz. Drágább megoldás lenne, de azt tudnám még tenni, hogy a Határ úttól taxival kivitetem magam a templomhoz, meg is várna a taxi, nyilván, ha megkérem, meg megfizetem és utána visszavitetem magam a Határ úthoz, aztán folytatódna minden a metróval, az már nem olyan fárasztó. Hát, ezen gondolkodom. Nem tudom, hogy az idén megyek-e még az altemplomba...?

Másnap, pénteken Mekiben voltunk a gyerekekkel, én voltam még lottózóban, aztán  hazajöttünk együtt a gyerekekkel és kukoricát főztem a mikróban, azt megettük.

Szombaton itthon voltam, előző este csináltam 1 nagy tescos rendelést, az megérkezett délután. Szép árut kaptam.

Vasárnap itthon voltam, főztem rizses lecsót, nagyon szeretem. Anyai nagymamám főzött ilyet, rá emlékeztet. Tudod, ő nevelt, 6 éves koromig. Vele - és a férjével, vagyis a nagyapámmal, akit nem ismertem - leszek 1 sírban az Új Köztemetőben. Egyébként ma, amikor írom ezeket a sorokat, most van a névnapja. Hermina, de anyu mindig csak úgy említette nagyi nevét, hogy Hermin. Érdekes keresztnevei voltak. Hermin Jozefa.

Mára ennyit. Örülök, hogy sikerült leírnom ezt a számomra nyomasztó csütörtöki napot.