Vásárlás

A tegnapomat (aug. 27.) a vásárlás töltötte ki.

Délelőtt felhívtam Ágit, még mindig betegeskedik, nehezen viseli. Az a helyzet, hogy nem tudja elfogadni - sztem -, hogy 86 éves korban már minden másképp működik. Pl. megárt a torkának a jeges víz. Én féltem a torkomat, épp ezért nem iszom hideg vizet. Nyáron sem. Télen meg pláne, mert fázom tőle :-))) Fagyit persze, tudok enni, de azután is leöblítem néhány korty vízzel a torkomat, hogy visszaálljon a normál test-hőmérsékletre. Visszatérve Ágira, még az is van, hogy ebben a korban úgy tűnik nehezebben gyógyul.

A délelőtt többi részében a lakást rendbe tettem, kilakkoztam a körmömet és hajat is vasaltam. 1 órakor van közvetlen buszjárat a Tescoba, délelőtt nincs. Előkészítettem a ridikülömet, különös tekintettel arra, hogy a kuponjaimat nehogy itthon hagyjam. Vittem a banyatankomat és 1 hátizsákot is. Így szoktam menni a Tescoba. Örült meleg volt. Jól vásároltam, sikerült 3 ezer forintot spórolnom a kuponjaimmal. Nagyon rossz látni, ahogy épül le ez a Tesco. Pedig én szeretem, csak nagyon messze van tőlem, de már sokszor házhoz rendeltem. A papíralapú kuponjaimat viszont csak én ott és személyesen tudom levásárolni.

Mikor hazajöttem, lettek volna még terveim, de a nagy hőség teljesen kiszívta az erőmet. El kellett pakolnom a sok cuccot, kiadagolni, lefagyasztani, amit szükséges. Ez ilyenkor elég időigényes tevékenység és csak ekkor ebédeltem, jó késő volt. Vettem a Tescoban helyben sütött félkilós félbarna kenyeret, nem szeletelt, finom, ropogós héjú. Csak vágtam belőle, vágtam, az egyik sarkát, aztán a másikat, aztán szeleteket és ettem a csupasz kenyeret, annyira finom volt. Amire én azt mondom, békebeli. Végül el kellett dugnom önmagam elöl, ami abban nyilvánult meg, hogy felszeleteltem és lefagyasztottam.

Az utóbbi időben vhogy nem túl jól osztom be az időmet. Öregszem én is. Úgy érzem, hogy mindig el vagyok maradva az általam saját magamnak kitűzött dolgokkal. Van, amikor jobb napom van és van, amikor rosszabb. Már az itthon végzett dolgokkal. Ma pl. sikerült megírnom a kanadai barátnőmnek 1 angol nyelvű levelet. Lynn mindig borzasztó hosszú leveleket ír nekem, ami engem frusztrál. Mert ő azt hiszi, hogy én, hú, de milyen jól tudok angolul és kirázok 1 szintén baromi hosszú levelet a kisujjamból. Persze, ez nem így van. Elég sok időmbe telik amíg, "megköltök" neki 1 szintén nem rövid l levelet. Vagy 2 hónapja írtam neki, de most örülök, hogy ez sikerült. Már gondoltam arra, hogy inkább gyakrabban írnék neki, de rövidebb leveleket. Na, majd meglátom.

Nincs érdekesség.