... neki a következő nap eseményeinek megírásához. Láthatod, hiszen nagyon régen nem írtam. De, mint a rossza diák, azt mondom, meg tudom magyarázni. Nagyon negatív nyomot hagyott bennem ez a nap. Olyannyira, hogy át is kellett gondolnom dolgokat.
Július 04-én, csütörtökön a fél 10-es Hernád IC-vel mentem Pestre, ez Szlovákiából jön, jó szar vonat. A Tokaj IC sokkal kulturáltabb. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy 1. osztályon utazzam, ez jelenleg 1.990.- Ft. Kicsit késett a vonat, aztán jó szokásomhoz híven, az aluljáróban lévő tiszta WC-be elmentem pisilni, mindig odajárok annak ellenére, hogy a vonaton ingyen megtehetném, de a Hernádon végképp nem. 1x bementem a Hernád IC-n a WC-be, aztán dolgom végezetlenül ki is jöttem, inkább nem részletezem. Az aluljáróban 1 pisilés 250.- Ft. Aztán a metrózás előtt vettem 1 kis fornettit, mert nem volt kajám. Nem is akartam vinni, mert elég meleg volt ezen a napon, nem akartam, hogy délutánra megromoljon bármi is vagy gusztustalan kenyeret úgysem eszem meg. Szóval, vettem 1 kis fornettit, többfélét, olyan 1.200.- Ft volt. A 2-es és a 3-as metróval elmentem a Határ útig, ott bementem az Europarkba, amit most hogy is hívnak...? Shopmark, de nekem Europark marad. Ott tudok élő virágot venni, útközben sehol máshol. 3.600.- Ft volt 3 szál virág, díszítés nélkül, csak 1 selyempapírba becsomagolva. Ezután az 50-es villamossal majdnem végigmentem az Üllői út végéig, a végállomás előtt 1 megállóval kell leszállnom. Hosszú út. Szerencsére, volt ülőhelyem, múltkor viszont nem. Illetve már csak a vége felé. Na, a villamostól jó sokat kell még gyalogolni a templomhoz, aminek az altemplomában vannak anyu, apu és az apai nagymamám hamvai. Nekik viszem a virágot. Nagyon gyorsan elintézem, mert időigényes az egész utazás. A virágokat elrendezem, aztán kint az udvaron gyújtok mécsest, amit itthonról viszek. Ezután gyaloglás vissza a villamoshoz. Az egyik megállóban feküdt 1 félmeztelen, olyan 30-as férfi. Nem lélegzett, láthatóan nem lélegzett. Pont úgy ültem, hogy láttam. 1 férfi és 1 nő volt körülötte, a nő telefonált és nézte a földön fekvő mellkasát oldalról. Sztem azt nézte, hogy emelkedik-e. Véleményem szerint halott volt.
Visszamentem a metrókkal a Keletibe, útba ejtettem a WC-t, amit korábban említettem. Aztán mentem jegyet venni. Nagyon sokan voltak, épp lemaradtam a fél 4-es vonatról. Viszont a fél 5-ösre csak olyan helyjegy volt mindössze 300.- Ft-ért, ami még meg sem felel az IC minősítésnek. Hát, gondoltam, mindegy, csak haza kell jutnom vhogy. Volt időm, leültem az egyik folyosóra, ezen a helyen üldögéltem már máskor is, alig vannak ott néhányan. Megettem a fornettimet, aztán időben megkerestem a vonatot. Nos, a vagonom kb. olyan volt, mint a 70-es évekbeli balatoni vagonok voltak. 4-es ülés, 2-2 egymással szemben. Légkondi a huzat, amitől féltettem a fülemet, a napfény ellen függöny 1 szál se. Az ajtó mellett ültem, amit nyitáskor állandóan, rám b@sztak - bocsánat - és általában elfelejtették becsukni. Cserébe viszont pontos volt a vonat, este 7 és 1/4 8 között már itthon voltam a lakásban.
6 km-t gyalogoltam, pokolian kimerültem. Egy ilyen út majdnem 10 ezer forintomba kerül, most kicsit olcsóbb volt a hazafelé szóló 300.- Ft-os helyjegy miatt.
Összegezve, arra jutottam, hogy évente 1x fogok csak anyuékhoz kijárni, mert pokolian fárasztó és, ahogy idősödöm, egyre kimerítőbb lesz. Drágább megoldás lenne, de azt tudnám még tenni, hogy a Határ úttól taxival kivitetem magam a templomhoz, meg is várna a taxi, nyilván, ha megkérem, meg megfizetem és utána visszavitetem magam a Határ úthoz, aztán folytatódna minden a metróval, az már nem olyan fárasztó. Hát, ezen gondolkodom. Nem tudom, hogy az idén megyek-e még az altemplomba...?
Másnap, pénteken Mekiben voltunk a gyerekekkel, én voltam még lottózóban, aztán hazajöttünk együtt a gyerekekkel és kukoricát főztem a mikróban, azt megettük.
Szombaton itthon voltam, előző este csináltam 1 nagy tescos rendelést, az megérkezett délután. Szép árut kaptam.
Vasárnap itthon voltam, főztem rizses lecsót, nagyon szeretem. Anyai nagymamám főzött ilyet, rá emlékeztet. Tudod, ő nevelt, 6 éves koromig. Vele - és a férjével, vagyis a nagyapámmal, akit nem ismertem - leszek 1 sírban az Új Köztemetőben. Egyébként ma, amikor írom ezeket a sorokat, most van a névnapja. Hermina, de anyu mindig csak úgy említette nagyi nevét, hogy Hermin. Érdekes keresztnevei voltak. Hermin Jozefa.
Mára ennyit. Örülök, hogy sikerült leírnom ezt a számomra nyomasztó csütörtöki napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése