A hétfővel...

 ... kapcsolatosan semmi említésre méltót nem tudok írni. Hadd gondolkozzam. Itthon voltam. Nem kellett sem mosnom, sem főznöm, viszont befejeztem a konyha takarítását, amire már nem volt energiám előtte való nap.

Szotyikát is rendbe tettem. Mesélek 1 kicsit róla. Annyira imádom. Szoktam becézni, hogy "hülye gyerek" vagy épp "szépségkirályfi". A reggeli ébredés után még igen sötét szokott lenni a szobában a lehúzott redőny miatt, ilyenkor Szotyikám még általában alszik. Nagyon óvatosan, halkan kivonulok a fürdőszobába, hogy a tollas gyerek fel ne ébredjen. Miután végeztem fürdőszobai dolgaimmal, visszajövök a szobába. Nem hangosan, de azért ilyenkor már felébred. Nyújtózkodik, nyújtogatja a kis lábacskáit és főleg a szárnyacskáit a kis drágám. Először a kisszobában szoktam felhúzni a redőnyt, onnan jön át fény a nagyszobába is. Ekkorra már teljesen felébred. Felhúzom a nagyszoba ablakán és az erkélyajtón is a redőnyt. Ha jó az idő, az erkélyajtót kinyitom, a szúnyogháló persze be van csukva. Madárhangok szoktak beszűrődni, még van fecske. Szotyikám a fecskéket szereti a legjobban. Már tavaly megtanult molnárfecskéül, az idén pedig megtanulta a sarlósfecskék jellegzetes, kicsit vijjogó hangját is. Mikor nem volt ilyen őrült hőség, mint mostanság, előfordult, hogy kitettem a kalitkáját az erkélyre, de eléggé megilletődött volt, olyankor nem beszélgetett velük. Nos, a reggeli "megvilágosodás" után a rutinunk a következő. Ja, ő éjszakára zárt kalitkában van, de reggel kinyitom az ajtaját és olyan este 10-ig, 11-ig szabadon röpködhet. Ezért fontos, hogy mindenhol szúnyogháló legyen, sőt még a nylon függönyt is be szoktam húzni. Szerencsére nem látom, hogy törne kifelé. Na, visszatérve a reggeli rutinra. Az erkélyajtó előtt van 1 fotel, ami direkt neki le van takarva, mert óhatatlan, hogy oda ne pottyantson. Odarepül a fotel támlájára és néz vissza rám. Vár engem. Ilyenkor felkelek, odamegyek hozzá, kihúzom az erkélyajtó előtti függönyt, szúnyoghálós ajtó, természetesen, becsukva. Ilyenkor már tudja, hogy ki fogunk nézni. Ahogy nyújtom a kezem, messziről ugrik rá. Másik kezemmel a biztonság kedvéért még külön fogni szoktam a szúnyoghálót, hogy ki ne nyíljon még véletlenül sem. Legtöbbször kifelé fordul, háttal van nekem, rendesen mozizik és beszélget a fecskékkel. Általában én unom meg hamarabb vagy egyszerűen elfárad a kezem. Hát, ez a mi reggeli rutinunk, de a nap bármely szakában előfordulhat. Megpróbálok feltölteni róla 1 videót, ha engedi a rendszer.

Szotyikám

Remélem, sikerül megnézned a videót...

Mára ennyi.