Illatviasz

Nagyon szeretem az illatviaszokat, régóta használom. Sok évvel ezelőtt kezdtem, amikor a DM-ben árultak hozzá viaszt is és elektromos olvasztót. Aztán eltűnt, az okát nem tudom. Akkor kutattam más lehetőség után.

Július 26-án pénteken érkezett 1 igen nagy adag illatviasz rendelésem. Ami kissé felháborított, hogy a viaszok között a dobozban volt olyan, ami összetört és voltak olyan dobozkák, amelyekben sok kis apró viasz volt és szanaszét borult, keveredett minden. Felhívtam a szállítót is és panaszt tettem - majd ezzel kapcsolatban még mondok vmit - és írtam a facén azoknak is akiktől rendeltem. Nekik képet is küldtem. Ígérték, hogy kárpótlásként még kapok majd viaszt, de hát azóta sem történt semmi. Nos, visszatérve a szállítóra, felhív a csávó, hogy jön. Ok, mondom itthon vagyok. Kérdezi, hogy le tudok-e menni. Jó, mondom, végül is a 67 évemmel levisz a lift. Jaj, nem kell, majd feljön - mondta erre. Na, mire ideért lementem, meglepve kérdezte, hogy le tetszett jönni?, igen, feleltem, megspóroltam a borravalót. (Én  500.- Ft-ot szoktam adni az ilyen szállítóknak. Ez a csávó lemaradt róla.)

Egyébként rakott karfiolt készítettem ezen a napon, rohadtul bezabáltam belőle. Négy napig ettem.

Szombaton itthon voltam, takarítottam több helyiséget és Szotyikát is rendbe tettem.

Vasárnap Sparban voltam vásárolni.

Hétfőn jöttek a gyerekek, együtt főztünk. Mindenki kapott 1 darab lapockát és a saját husiját úgy készítette el, ahogy akarta. Krumplipürét készítettünk hozzá, azt szinte egyedül Emese. Desszertnek sütöttünk 1 meggyes pitét. A gyerekek minden tevékenységben nagyon aktívak voltak, mindenben, még a krumplipucolásban is.

Kedden hosszú túrára indultam. Először a postára. Igen, de odafelé félúton jutott eszembe, hogy a lábujjvágott barátomnak a Sparban vásárolt cuccok itthon maradtak a hűtőben, ami azért volt fontos, mert mentem hozzá is. Szóval, vissza kellett jönnöm. Aztán tényleg elmentem a postára, majd a Pennybe és végül a barátomhoz a cuccaival, aztán haza. Itthon elpakolásztam a konyhában és, mikor végeztem, azt vettem észre, hogy a ledsor kapcsolója borzasztó forró. Megtapogattam - volna - a ledsort is, de olyan forró volt, hogy nem lehetett hozzáérni. Lekapcsoltam a világítást és bejöttem a szobába. Eltelt fél óra - óra, nem tudom, újra kimentem a konyhába és a ledsor kapcsolója már egyáltalán nem működött, ezáltal a ledsor sem. Kissé berezeltem. Felhívtam Istvánt, aki szokott nálam szerelni, de csak nagyon sokára tudott volna eljönni, mert ő kétlaki életet él. Laknak itt Miskolcon is és Dédestapolcsányban is, ekkor épp Dédesben voltak. István felvetette, hogy hívjam fel Ferit, aki csinálta ezt az egészet... Mikor Istvánnal befejeztük, gondoltam próba cseresznye, megpróbálom Ferit felhívni, bár voltak kételyeim, mert volt úgy, hogy Feri nem vette fel a telefonomat, nem hívott vissza és az e-mailjeimre sem válaszolt. Mit ad Isten, 2 csöngés után felvette, elmondtam neki, hogy mi a gond és, hogy kissé be vagyok tojva. Mondta, hogy másnap kijön és megnézi.

Folyt köv.