Apránként...

... haladok.

Július 20-án, szombaton családi tali volt Lackóéknál. Ilyenkor előbb feljönnek hozzám Viviék, kevés időt eltöltenek itt. Most adtam oda nekik az olasz és egyben gyereknapi ajándékokat, kicsit izgultam, nehéz nekik vásárolni. De tetszett Vivinek a velencei álarc és Gynek is a zokni. Nem felhánytorgatásként, tényleg, de nem voltak olcsó dolgok. Mellesleg, már semmi ajándék nincs olcsón, kivéve a hűtőmágnest. Én is kaptam Vivitől pl. 3 üveg gyönyörű körömlakkot. Mindig hoz nekem vmit Vivi csak úyg ok nélkül. Ezt nagyon szeretem benne. Kaptam szájfényeket is, illatosító sprayt. Ennyi jut most eszembe. Átfutottunk gyorsan az olasz képeimen. Nagyon biztatom őket, hogy menjenek el Velencébe. Aztán mentünk Lackóékhoz ebédre. Nagyon finom husik voltak, többféle körítéssel. Fagyi, sós rágcsák, üdítők. Mi alkoholt nem iszunk. Persze, ez nem azt jelenti, hogy én pl. antialkoholista lennék, de szerencsére nem "iszósak" a gyerekeim. Hiszen szinte állandóan vezetnek. Na, lényeg a lényeg. Rendeltem abból a cukrászműhelyből tortát, ahonnan húsvétra is rendeltem. Ez 14 allergéntől mentes és vegán. Nekünk csak a glutén és a laktóz a lényeg, hogy az ne legyen benne. A múltkori torta orosz krémtorta volt, a mostani eper. Nem ízlett a családnak. Nagyon sajnáltam. nekem ízlett egyébként. Nem olyan, mint amibe tojással készül 1 piskóta, de nem volt vele bajom, az ízével sem, a krémjével sem.

Ilyen volt felvágva a torta.

A külső kinézete.

Felülnézetből. Nagyon szép volt, de sajnos, a családnak nem jött be.

Mondtam is, hogy többet nem rendelek. A nap ettől függetlenül jól sikerült és érdekes módon, Viviék nem rohantak haza már 5 órakor, hanem csak 7-kor. Ilyenkor engem haza szoktak hozni.

Vasárnap itthon voltam és végeztem a munkámat.

Hétfőn  is itthon voltam és debrecenit főztem ebédre. Hogy miért is? Érdekes, lehet nevetni, azért, mert 1 kis mustárra vágytam. Olyan hülyén hangzik, nem?

Kedden lementem a Pennybe és takarítottam.

Szerdán megint elmentem a lábujjvágott volt kollégám mentőpapírjáért és vettem neki cukormentes somlót, mert erre vágyott. Az egész menőkében csak az a rossz, hogy a város külső részéből bevillamosozom a belvárosba, ott még gyalogolni is kell, aztán a villamossal elmegyek a végállomásig, kicsit gyalogolok ott is és úgy érek oda. Aztán villamossal haza. Időigényes, de nem baj. Felvállaltam neki hogy hetente 1x segítek ügyintézni vagy vásárolni, amire szüksége van. Többször nem, mert vannak neki gyerekei is, de sztem azok nem segítenek.

Csütörtökön kaptam 1 váratlan és meglepő telefonhívást. Közölték velem, hogy van cseretelefon, amiért korábban 3x hiába mentem a Plazába a Telekomhoz. Gyorsan összeszedtem magam és kora délután bementem hozzájuk, meg is kaptam az új készüléket.Semmivel nem különb, mint a ksi Alcatel volt, ez Nokia, csak épp ez utóbbi már 4. generációs, az Alcatel tán 2. generációs volt. Jó ez. Telefonálni jó. Nem sokat beszélek rajta. Nem túl jó képek, de itt a régi és az új:

A régi kis Alcatel.

Az új Nokia.

Folyt. köv. 😊