Szilveszter

Szilveszter van, az év utolsó napja. Szarul érzem magam. No, nem fizikailag (kisebb-nagyobb gondoktól eltekintve, ami már koromból is adódhat), hanem lelkileg. Rossz itthon egyedül, rossz.

Ülök a számítógép előtt, nyomon a fészbukot, mögöttem szól a tv, néha odapillantok. Bonikám békésen alszik a helyén.

A fórumunk sem működött ma. Kati korán elment szórakozni, Ila pedig be sem nézett.

Rossz volt a karácsonyom is és rossz ez a nyamvadt szilveszter is, mert rossz itthon egyedül. Mit tehetek? Semmit. Emlékezem. Basszus, emlékezem. Kell ez nekem? Nem kéne, de ez van.

Hát, nem túl boldogan, sőt egyáltalán nem boldogan, de kívánok

SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT

(magamnak is).

Bonika jól van

Bonikám, hála Istennek jól van. Eszik rendesen most már teljes adagot és nem hány. A széklete rendben. Viszont azt veszem észre, mintha picivel több vizet inna. Ez nem biztos, hogy túl jó.

Ida néni

Ida néni meghalt. Ma, itt a szomszédomban. Ajtószomszédok voltunk 1977-től, mióta én itt lakom. Ő az első lakók között volt még valamikor 1961-62. környékén, nem tudom pontosan. Jó szomszéd volt. Az utóbbi időben már kicsit nehezebb volt vele, hiszen - mennyi is? - olyan 85 éves lehetett.

Drága Ida néni! Nyugodj békében.

Épp Ágival telefonáltam, mikor kintről jövő zajra lettem figyelmes. Kilestem a kukucskálón és látom, hogy István, Ida néni veje próbálja feltörni az ajtót. Mögötte állt Ida néni lánya és a fölöttem lakó szomszéd, akivel annyira jóban voltak, hogy naponta többször is átjártak egymáshoz.

Aztán a 4. emeletről is lejött 1 idős házaspár és így a 2 férfi már ki tudta nyitni az ajtót.

Bementek mindannyian.

Rövid idő múlva hallottam, hogy a lánya nagyon sír és hangosan többször kérdezgeti, hogy "Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy?"

Aztán kijött a 4. emeleti szomszédasszony, ekkor kinyitottam az ajtót és ő mondta, hogy Ida néni meghalt, ott fekszik az ágyon. Azt is mondta, hogy találkoztak ma, mikor Ida néni jött haza a boltból és panaszkodott, hogy olyan rosszul érzi magát, nagyon meleg volt a buszon és alig várja, hogy hazaérjen.

Gondolom, lefeküdt és ... meghalt.

Szép halál. Lefeküdni és meghalni. Azt hiszem az emberek ilyenre vágynak. Nincs szenvedés, fájdalom, nem kell évekig küzdeni.

Jöttek a rendőrök, aztán mentővel 1 orvos is. Így köszönt: Jó estét, erőt, egészséget. Miközben 1 halotthoz ment. Szerintem nem illett a helyzethez. Elég lett volna 1 Jó estét.

Nem is tudom, hogy elvitték-e már vagy itt van még tőlem néhány méter távolságban.

Gyertyák gyújtok Ida néniért.

Bonikám nincs jól

Nincs ma jól Bonika. Rendkívül sokat hány. Sajnos ez nem jó. Étvágya sincs és teljesen levert. Olvasgattam most a neten, hogy az ő korában, az ő vesebetegségével kapcsolatosan ez mi lehet, de hát, nem vagyok orvos. Ha így marad, orvoshoz kell mennünk.

Engem is eléggé megvisel a dolog, mert tehetetlen vagyok. Tudom, hogy beteg és azt mondta a doki, hogy ettől többet nem tudunk tenni, mint amit megteszünk/megteszek érte most.

Nem is tudok többet írni most, nem. Már gyakran sírdogálok, ha eszembe jut, hogy elveszíthetem...

Csalódtam

Még pénteken történt.

Reggel Attila jött értem kocsival, bevitt melóba. Még az autóban beszélgettünk kicsit. Mondtam neki, hogy hívtam előző nap este, mert megérkezett az új telefonkártyájához a papír - amit az én nevemre vett meg -, de nem vette fel a telefont.

Azt felelte, hogy a nővérénél maradt a telefonja!

Délelőtt teljesen elfelejtkeztem erről és rácsörögtem. Fel is vette 1 női hang a telefont. Na, akkor ugrott be, hogy mit mondott nekem ez a jó ember. Teljesen zavarban voltam, elnézést kértem és mondtam, hogy elfelejtettem, hogy Attila a nővérénél hagyta a telefonját, pedig mondta reggel. Mire a csaj:

- Én nem a nővére vagyok, hanem a barátnője.

Teljesen paff lettem. Kulturáltan befejeztem a telefont és eldöntöttem, hogy Attilával megszakítom a baráti kapcsolatot.

Mert én azt hittem, hogy barátok vagyunk, még a szexuális életünket is megbeszéltük, az anyagi helyzetemet is kiteregettem előtte, de azt, hogy hazudott, sosem bocsátom meg neki.

Nem akarok én tőle semmit, mert nagyon nem az esetem, kövér és nem eléggé ápolt, legyen boldog, azt kívánom, de innen kezdve vége a barátságnak.

Isten áldjon, Attila!

Hurrááá!!!

Hívott Zsuzsa doktornő, hogy megvan Bonikám szövettani eredménye és jóóóóóóóóóóó!!!!! A lényeg, hogy jóindulatú növedék volt, amit eltávolított.

Boldog vagyok, boldog:-)))

Holnap megyünk varratszedésre, ez még nagy trauma lesz a kis drágámnak, tudom, de majd a karjaimban megnyugszik.

A doktornővel még lesz némi megbeszélnivalónk, javasolt a telefonban néhány dolgot, de miután mondtam, hogy holnap találkozunk, akkor abban maradtunk, hogy majd a rendelőben személyesen megbeszéljük.

Hát, most csak ennyi, de ezt muszáj volt elmondanom.

Remélem még pár évet együtt tölthetünk ♥ ♥ ♥

Reggeli gondolatok

(Ezt még reggel írtam, de csak most teszem közzé, így olvasd.)

Változások vannak melóban, ami rám nézve annyit jelent, hogy újabb és újabb munkákat lőcsölnek rám. Mondtam is Zolinak, hogy nem értem én ezt, nekem 1 rakás plusz munkát oda lehet adni, pénzt nem adnak érte semmit, sőt, az én bérfejlesztésemet más kapta. Erre Zoli azt felelte, hogy ez igazgató úr döntése (fasz Péter), lehet reklamálni nála. Mindenkit ki kell használni maximálisan és én nem vagyok kihasználva. Erre sajnos nem mondhattam, hogy Andrea kihasználtsága abban nyilvánul meg, hogy naphosszat könyvet olvas. Nem mondhattam. Annyit mondtam, hogy itt nincs demokrácia, rosszabb, mint a rabszolgatartó társadalom volt, meg, hogy velem, a vén szarral bármit meg lehet tenni.

Olyan szinten gyűlölök itt lenni, hogy az elmondhatatlan és leírhatatlan. Talán azért, mert 1 légypiszoknak tekintenek és annyiba is vesznek, én viszont tudom magamról, hogy ettől több vagyok. Nehezen viselem, hogy én vagyok itt a legeslegutolsó, mert soha sehol nem voltam legutolsó.

Mit tegyek? Mit TEHETEK? SEMMIT!

Na, ezért vágyom arra, hogy nyugdíjas legyek és ettől az iszonyatosan nagy fájó lelki tehertől, terrortól megszabaduljak. Terror, mert nem mondhatok ki semmit, mert csak magamnak ártanék vele és ne legyek már legalább önmagam ellensége, van elég bajom így is.

Őrlődöm és szépen lassan tönkremegyek benne. Igen, mert fáj az, hogy itt MINDENKINEK lehet MINDENT, kivéve nekem. Nem tudom, hogy más telephelyen mi van, de itt mindenki munkaidőben a céges autóval intézi a maszek dolgait, aztán panaszkodnak, hogy mennyi túlórájuk van (lásd: Laci kollégám itt fent) és nem tudják lecsúsztatni. Hogy mi a valóság? Hát a kedves kolléga elmegy mondjuk délben a céges autóval, a nedves feleségével, lányával, vagy akárkivel bejárja az egész várost, mindent elintéz, mert a saját benzin, az drága, aztán visszajön este 6-kor, leteszi az autót és akkor blokkol ki, mintha addig végezte volna a cég fontos ügyeit.

Undorodom mindenkitől, gusztustalan, hazug alakok kivétel nélkül.

Hogy szokták mondani?

ISTEN NEM BÜNTET BOTTAL!

Hátha egyszer ezekkel a gonosz dögökkel is kiszúr a sors. Nem nagyon, csak 1 kicsit. Mert ezek rossz emberek. Rosszak, gonoszak és lelketlenek. Önösek, csakis és kizárólag a saját önös céljaik elérése a lényeg számukra úgy, hogy közben nem érdekli őket, nem számít nekik, hogy kis embereken átgázolnak és a lelkükbe szarnak. Ugyan már! Az aztán tényleg nem divat manapság, hogy olyannal foglalkozzanak, hogy kinek ártanak. Itt, nálunk, magas szinten lévő emberek üvegnek nézik a kicsit. Átnéznek rajta.
Hogy kit gyűlölök a legjobban? Nem is tudom. Talán Pétert. Mást is, többeket, de talán őt a legjobban. Gerinctelen, szar ember. Szemtől szembe nem mond semmit, csak a hátam mögött. Teheti, igazgató. Bármit megtehet és meg is teszi. De őt nem fogja bántani a sors, neki csak megszületni kellett 1 jó világba.
Bár Andrea többször mondta, hogy gond van Péternek a munkájával, tőle magasabb szinten állítólag nincsenek vele teljesen megelégedve. Hurrá! Ez a kacag a májam kategória, bár hozzáteszem, nem tudom mit hihetek Andreának hiszen ő meg folyamatosan képes hazudni és nem tudom, hogy van-e valami célja ezzel velem szemben, illetve ellenem.
Aztán jut eszembe, hogy Józsi meg filmeket tölt le Péternek itt munkaidőben. Valószínűleg ez is a maximális munkaerő kihasználtsághoz tartozik, csak kicsit más megközelítésből. Bár ezt is Andrea mondta, bizonyítani nem tudom. Tőlem meg még azt a kis kameranézést is elvették. Lehet, hogy inkább kártyáznom kéne.

Na, abbahagyom a füstölgést, ez nem old meg semmit.
Bezárkózom! Be kell zárkóznom a szó fizikai és lelki értelmében. 1-2 emberrel szabad csak beszélnem, megosztanom dolgokat, de itt az irodában senkivel semmit.
Andrea is észrevette - szerintem -, hogy már nem járok át hozzá beszélgetni. Tudod, mióta a kiskutyás hazugsága volt. Nem hiányzik. Ha akar, jöjjön át hozzám, meghallgatom a hülyeségeit, aztán mehet Isten hírével vissza olvasgatni a helyére.
Na, megyek, mert munka van, de ezt muszáj volt "kiírni" magamból.

Bonikát megműtötték

Augusztusban, mikor Lackó elvitte Bonikát a kötelező oltásra, észrevette a doktornő, hogy van 1 kis borsszemnyi kinövés a végbélnyílása alatt. Felhívta rá a figyelmet, hogy nézegessük és, amennyiben növekszik, jelentkezzünk.

Ennek volt a következménye a laborvizsgálat, illetve időpontot is lefixáltam a műtétre, mert a dudor már borsószemnyire nőtt.. Előtte - a műtét előtt - 2 nappal felhívtam a kisállat rendelőt, hogy tisztázzunk pár dolgot, amikor is kiderült, hogy a doktornő, Gabi, aki műtötte volna, akiben megbíztam, anyai örömök elé néz - gratulálok -, így nem ő műti, hanem Hédi, de Hédiben nem bízom annyira, azért lefújtam az egészet.

A menyem javaslatára, elmentünk Zsuzsa doktornőhöz, megkérdeztük őt is, hogy mit javasol. Műtétet tanácsolt ő is, de akkor még nem mondtam semmi konkrétumot. Végül Lackóval, Katával egyeztetve felhívtam a rendelőt és kértem időpontot. Ez volt a tegnapi nap.

Reggel 9-re mentünk, rögtön be is indult a verkli. 3 orvos és 2 asszisztens sürgött. Elég ideges voltam és Bonikám is, annyira reszketett. Fokozatosan nyugtatózták, aztán engem kiküldtek, őt pedig bevitték a műtőbe. Néha, mikor nyílt az ajtó, akkor láttam a kis drágámat, ahogy fekszik a műtőasztalon. Nem is tudom, meddig tartott, nem figyeltem az időt. Aztán kijött Zsuzsa és mondta, hogy 2 daganatot talált, mindkettőt eltávolította, kitisztította a füleit és levágta a körmeit. Aztán áthozták az első kezelőasztalra és ott Csaba doki leszedte még a fogköveit. Mindeközben András doki megnézte a vizeletmintát, amit vittem. Egy keresztet jelzett a cukor --- korábban három volt, illetve kettő. Viszont fehérje is van a vizeletében. Legközelebb kicsit nagyobb mennyiségű vizeletet kell vinnem és megnézik mikroszkóp alatt, ez majd varratszedéskor lesz, 2 hét múlva.

Megkapta az ébresztőt is Bonikám, így már nyitogatta a szemecskéit hazafelé jövet, 2 pléddel betakargatva a kocsi hátsó ülésén.

Itthon 1 darabig feküdt a helyén, aztán egyszer csak elindult, de a parkettán szanaszét ment a lába. Visszajött, a fejét 1 plédre tette, viszont alatta csak a hideg szőnyeg volt. Betakartam jó szorosan 2 pléddel, de reszketett. Rátettem 1 harmadik plédet, de reszketett. Kihoztam a fürdőből a fűtő ventilátor, bekapcsoltam és ráirányítottam. A szobában, az íróasztalon, már 26 fok volt. Lent a földön persze jóval kevesebb. Aztán elkezdett hányni Bonika, legalább 8x hányt. Nem kicsit izgultam, hogy mi lesz vele, amíg én elmegyek Emeséért az oviba.

Olyan fél 2 körül már jobban volt Bonikám, lekéredzkedett pisilni, de még meglehetősen labilis volt a járása.

Mire Mesiért kellett indulnom, már felkelt, elég jó volt a járása, adtam neki vizet is, de egyszerre csak keveset, mert vedelte és féltem, hogy azt is kihányja.

Elmentem Mesiért, nagyon siettem, hazafelé is szépen, folyamatosan jöttünk Mesivel.

Itthon találtam még hányás nyomot, vagyis hányt Bonika, amíg távol voltam. Megkínáltam 1 kis háztartási keksszel, el is fogadta, hiszen teljesen üres volt a gyomra. Készítettem neki 1 fél adag kaját, de csak a csirkemellet ette meg a kezemből.

Kata aztán megérkezett, elvitte Mesit, mi pedig lementünk sétálni. Ekkor még csak keveset akart lent lenni, 5 perc elteltével visszafordult Bonika, de azért 10 percet lent töltöttünk.

Éjjel 10 óra előtt jelezte, hogy le akar menni, pont zuhanyozás után voltam. Felkaptam a pizsamára melegebb cuccot és lementünk. Egyelőre még ölben hordom le - fel, de már magától is mászná a lépcsőt, ezt azonban még nem hagyom.

Nos, éjjel fosizott egyet Bonikám, széklete azóta még nem volt.

Az elmúlt éjjel lent aludtam vele a földön, a csípőcsontom, gerincem jól meg is fájdult.

Korán reggel már ott feküdt Bonika az ajtóban, így megint felöltöztem a pizsamára és lementünk. Pisi volt.

Feljöttünk, kapott 1 rendes adag reggelit, én meg visszadőltem az ágyra, még pihentem, aludtam. Kollégám telefonja ébresztett valamikor 10 előtt. Egyébként tegnap a műtét alatt is legalább 3x hívtak. Ma is meglehetősen sok telefonom volt bentről, pedig nem vagyok 1 nélkülözhetetlen ember.

Lackó tegnap vagy 3x érdeklődött Bonika állapotáról és ma is. Vivikét én hívtam tegnap, ma eszébe sem jutott megkérdezni, hogy mi van a kutyájával

Nos, a helyzet ma Bonikával összességében azt mondhatom, hogy jó. Az étvágya visszatért teljesen, már kórencsál, mikor én kajálok:-) A sétát is jobban igényelte, nem fordult vissza 5 perc után.

Adja a jó Isten, hogy még sokáig velem lehessen és ne nekem kelljen dönteni a sorsáról.

Szeretem ♥ ♥ ♥

Betegség

Csütörtökön olvastam a Nők Lapjában, hogy Czeizel Endre beteg. Egy hosszú, exkluzív interjú készült vele, 3 oldal. Az életéről, a munkásságáról, a családjáról. Mi másról is szólhatna 1 híres emberrel készült interjú az Ő (nagy Ő) 78 éves korában.

A cikk számomra nagyon-nagyon érdekes, sok mindenre kiterjed, mondhatnám, átfogó. Egy gazdag élet zanzásított változata és egyben önvallomásnak is tartom. (Vajon  készült-e könyv az életéről?)

Legszívesebben beírnám ide az egész cikket, de persze ezt nem teszem.

Czeizel Endre leukémiás. Bevallom, a könnyeim csurogtak, mikor olvastam.

A cikkből mindössze 2 mondatot írok le Czeizel Endrétől.

(Nők Lapja, 2013. november 6.)

"Orvosként tudom, mi a betegségem kimenetele, addig emberhez méltó életet szeretnék élni.

...

Próbálok egyezkedni a "sorssal", dolgozom és élvezem szeretteimet, hiszen ők nagyon sok erőt adnak nekem."

Apróságok

A délutáni kutyasétáltatáskor 1 kis patkány rohangált a fűben. Úgy láttam, hogy az ottani csatornából jött fel. Nem volt túl nagy, lehet, hogy eltévedt, aztán megijedt tőlünk és elkezdett rohanni. Egy darabig követtem a tekintetemmel, de aztán eltűnt. Szerintem nagyon elpatkányosodott a lakótelepünk. Rengeteg patkánylyukat látok, amelyeken látható, hogy használják. A parkolóban 1 hatalmas patkánytetem feküdt vagy 1 hétig, de lehet, hogy még most is ott van. Régen volt patkányirtás.

A séta alkalmával kicsit később láthattam 1 édes kis mókust. Azon a helyen, ahol most keresgélt, már többször láttam, valószínűleg visszajáró. Sokan mondják, hogy rengeteg mókus van a lakótelepünkön. Biztos, hogy nincs rengeteg. Nos, én csak igen ritkán látok mókust és kettőnél többet még nem láttam egyszerre. Nagy élmény, mikor kergetőznek. Ahogy kopog a kis körmük a fa törzsén, miközben körbe-körbe rohangálnak... Imádom.

Tudod, imádom Afrikát. Leginkább csak innen a számítógép mellől, honnan is máshonnan. Sosem gondoltam volna, hogy a fészbuk olyan élményeket fog adni, mint amilyeneket kapok Afrikával kapcsolatban. Vannak már követőim is, például Afrikából is.
Nagyon gyönyörűnek, mondhatnám lenyűgözőnek tartom, amit ezen a linken lehet látni:
A Serengeti oroszlánjai
"Beküldtek" a Serengeti Nemzeti Parkba valami robotkamerát, amely szó szerint testközelből készített videókat az oroszlánokról, hímekről, nőstényekről, kölykökről, vadászatról és sok minden másról.
Épp tegnap nézegettem a videókat, képeket és mit látok ma? Kinyitom a Nők Lapját és az egyik kedvenc részemben látható fotó van az újságban.
Ez:

Az esti sétánál láttam világító mécseseket ablakban, erkélyen és virágágyásban. Megható volt látni. Ilyenkor gyújtunk gyertyát a halottainkért.
Álljon itt 1 kép minden halottam emlékére. Nyugodjanak békében!

Az egyik kollégámnak - úgy tudom - levágták a lábán a kisujját. Állítólag én fogom átvenni a munkáját vagy a munkájának 1 részét. F@sza.
Andrea egész nap könyvet olvas, kiskutyát dédelget - szó szerint -, internetezik és mindenféle dolgokat rendelget a netről, sőt, munkaidőben intézi az egyéb dolgait úgy, hogy el is megy akár órákra. Mert ő teheti.
Itt, ha pénztáros kellett, ki legyen? Hát, én. Egy forint nem sok, annyit nem kaptam érte. A sz@r raktárban is többet dolgozom, mint az elődöm, hiszen neki nem volt számítógépe, az azon végzendő munkákat mindig más csinálta neki, nem úgy, mint én, mert mindent magam végzek. És akkor most várhatóan idecseszik a vevőkkel való foglalkozást is. Mert rám, mindent rám lehet terhelni. Közelebb vagyok a 60-hoz, mint az 50-hez, de ez qrvára nem érdekel senkit, tudom.
Hogy mennyire gyűlölöm őket, ezt a helyet. Csak egyszer adassék meg, hogy elmehessek nyugdíjba. Hátra sem nézek többé.

Döbbenet

Azt eddig is tudtam, hogy Andrea úgy hazudik, mint a vízfolyás, de a mai hazugsága, egyenesen és pofátlanul a képembe, kicsit kiakasztott.

A történet nem lényeges (vagy talán mégis), de a megértéshez muszáj leírnom.

Péter talált 1 pici kutyát.

Megpróbálta elhelyezni, de nem sikerült neki, nem fogadta be a híres MÁSA sem - ami abszolút jellemző rájuk - és felhívott engem is, hogy nem tudnék-e segíteni. Végül is a Szentendrei Árvácskák befogadták volna, ha feljuttatjuk hozzájuk. Még aznap este felhívtam Pétert, hogy ez van, de mondta, hogy Andreát is hívta, ő is intézkedett valamit. Mint később kiderült, ez annyiból állt, hogy 2 képet feltettek a Minimentők a Facebookra. A kiskutya ekkor a munkahelyünkön volt, odavitte Péter, teheti, ő az igazgató. (Próbáltam volna én...)
Ennek tudatában, hogy a kicsi bent van melóban, vittem neki kaját, főtt tésztát és csirkemellet. Andrea is hozott neki takarót, párnát és konzervet.
Másnapra - péntekre - vittem 5 adag kaját, tésztát és húst, de napközben Andrea gondoskodott a kicsiről (neki van ideje, hiszen naphosszat csak könyvet olvas), így csak 1 adag kajácska fogyott. Andrea eldöntötte, hogy hétvégére hazaviszi a kicsit, ezért megkérdeztem, hogy elviszi-e a kaját, amit készítettem. Kérdeztem, hogy nem fogja-e ott felejteni, mert sajnálnám, kár lenne érte. Áh, nem hagyja ott, mondta határozottan.
Na, ebben maradtunk.

Eljött a ma reggel. Bementem a szobájában és bizony, ha az öt találatosom ilyen biztos lenne, nem is volna már semmi gondom, a kis kajacsomagok a nylonzacsiban ott virítottak a hűtő polcán.
Nagy nehezen Andrea is megérkezett 9 körül, hozta a kicsit, aki egyébként nagyon cukker. Rögtön bementem vele a szobájába és beszélgettünk a hétvégéről. Egyszer csak rákérdeztem, hogy mi lett a tésztával és a hússal. Mire Andrea határozottan rávágta: MEGETTE.
Nem azt, mondta, hogy jaj, bocs bent felejtettem, nem! Hanem azt hazudta szemérmetlenül és pofátlanul a képembe, hogy megette, amikor mindketten tudtuk, hogy a kaja ott áll a hűtő polcán.
Na, azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek, de inkább köpnöm kellett volna. Csak annyit mondtam, hogy akkor én megyek és elvonultam az irodámba. Ledöbbentem ettől a hazugságtól, szinte lemerevedtem.

Ez a nő nekem 1 nulla. Eddig is jól elszínészkedtem magam vele, de ezután már erre sem veszek fáradtságot.
Nagyon kell vele vigyáznom, már így is volt, hogy alám tett. Mostanában is mondogat dolgokat, például, hogy milyen rosszban van Péterrel, de nem tudom mi a célja vele.

Vigyáznom kell!

További események Bonikával

Műtét előtt 2 nappal - gondoltam - felhívom a doktornőt, aki műtötte volna Bonikát, hogy egyeztessünk néhány dolgot, meg aztán kérdéseim is voltak, hiszen nagyon aggódtam. Angéla vette a telefont és közölte, hogy Gabi anyai örömök elé néz, táppénzre ment, ezrét Hédi fogja a műtétet megcsinálni.

Hirtelen azt sem tudtam, hogy köpjek vagy nyeljek. Nyeltem. Persze, Gabinak legyen 2. gyermeke, ez az élet rendje, de a helyzet az, hogy nem annyira kedvelem Hédit és nem is bízom benne annyira, mint Gabiban.

Első döbbenetem után felhívtam Katát, elpanaszkodtam magam és mondtam, hogy teljesen tanácstalan vagyok. Kata azt mondta, hoyg vigyük el másik orvoshoz Bonikát. Ennek nagyon örültem és haragudtam magamra, hogy nekem nem jutott eszembe.

Aztán felhívtam Vivikét is, hiszen papíron az ő kutyája és ő is azt mondta, hogy vigyük el másik orvoshoz.

Így aztán délután lemondtam a 2 nap múlva esedékes műtétet. Este Angéla külön felhívott emiatt. Nem volt semmi személyeskedés, mondta, hogy tiszteletben tartja a döntésünket. Gondoltam, ha nem viszem el a kutyát, nincs is mit tennetek:-), de persze nem mondtam.

A héten kedden kimentünk Zsolcára Magos Zsuzsához, Kata kivitt. Zsuzsa is a műtétet javasolta, de nem fixáltunk le semmit.

Valószínűleg megműttetem Bonikát, bár őszintén szólva, gondolkodom. A kutya étvágya rendben van és a széklete is. Mióta megváltoztattam a kajáját sokkal kevesebb vizet iszik.

Szóval, ez van pillanatnyilag.

Történések

Szerdán délután visszavittem az állatorvoshoz 1 kis pisit Bonikától. Bonikát most nem vittem, nem volt szükséges. 2 orvos volt, mindketten foglalkoztak velem. Angit már régóta ismerem, tegeződünk is, a másik doki Hedvig volt. Ő még nagyon fiatal. Nos, 2 különféle teszttel nézték meg a vitt mintát és mindkettő 3 keresztes cukrot mutatott. Így abban maradtunk, hogy szombaton vigyem el Bonit 1 éhgyomori vércukor mérésre. Ez ma meg is történt. Lackóék elvittek korán reggel, ami azt jelenti, nyitásra ott voltunk, mi voltunk az elsők. Mákunk volt, mert utánunk már bizony sorakoztak. Elsőként mehettünk be a rendelőbe. Bírom ezt a kis duci asszisztens csajt, jópofa. Ő fogta elől Bonikát, gazdi mami (így mondja az asszisztens) meg hátul.

Szerencsére a vércukor szintje teljesen normális, vagyis kimondhatjuk, Bonika nem cukorbeteg, nem attól van a vizeletében a cukor. Nos, vittem ma is 1 kis vizelet mintát és sajnos immáron harmadszor sem lett jó. Ez arra utal, illetve azt jelenti, hoyg vesebeteg a drágám. Átállítom az étkezését, csirkemellet fog enni és hozzá tésztát, ez utóbbi eddig is volt. Több tészta, kevesebb hús. Ehet még pulykát is és vesebeteg kutyának való száraztápot. Táplálékkiegészítőt is veszek neki, ami támogatja a kis veséje működését. Amit lehet, mindent megteszek érte. Nem lesz könnyű, mert ezt a megnövekedett kiadást máshonnan kell lecsípnem, de tudom, hogy megoldom.

Még szerdán este szólt Kata, hogy másnap Mesiért el kéne mennem az oviba. Nagyon örültem, igazából már vágytam, rá, hogy mehessek érte, de eddig nem aludt ott délután, vagyis mire én hazaértem melóból, már ő is otthon volt.. Csütörtök volt az első, hogy délután bent aludt az oviban. Neki is első volt valami és nekem is, hogy mentem érte. Maga az óvoda idétlenül van megoldva, de mindegy. Mesiék az emeleten vannak. Az előtérből nyílik 1 folyosó és onnan a csoportszobák. Oda kell menni szólni, a gyerek kihozza a zsákját, felöltözünk és visszaviszi a zsákját. Így is volt. Kata vett neki gumicukrot, hogy adjam oda Mesinek, ha nem pisilt be, merthogy minden nap bepisil. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha esetleg nem 2 éves kora után kezdik szobatisztaságra szoktatni, akkor már vélhetően stabilan szobatiszta lenne. Mert ők arra vártak, most az a a divat, hogy majd szól a gyerek. Na, arra várhattak. Az én meglátásom és tapasztalatom a gyerekeimmel, hogy a biliztetést már akkor el kell kezdeni, amikor a gyerek egyedül tud ülni.)

Na, visszatérve, útközben hazafelé odaadtam a gumicukrot, aztán itthon mondtam, hogy menjünk el pisilni. Nem is ellenkezett Mesi. Lehúztam a naciját, bizony pisis volt 1 kicsit, de a gyerek simán megállapította, hogy az a kicsi nem számít, az nem jelent semmit.

Sütöttünk sajtos rudat és kakaókrémes táskácskákat. Ízlett neki. (Másnap vittem Attilának a maradékból, neki is ízlett.)

Pénteken a mormon templomban voltam.

És hétfőn megyek újra. Nem is értem, hogy miért, mert úgysem leszek mormon soha. Csak olyan kedvesek a lányok és élvezem, hogy simán tudok velük angolul beszélgetni.

Ennyi.

Labor eredmények

Csütörtökön visszamentem Bonikám vér és vizelet labor eredményeiért. Gabi doktornő azt mondta, összetehetjük a 2 kezünket, hogy 1 ilyen idős kutyának még elég jók az eredményei. Vannak kisebb eltérések, de alapvetően azért nem rossz, én úgy látom. A különböző vizsgálatok referencia határai ugyanúgy fel vannak tüntetve a papíron, mint az embereknél.

A májfunkció eredményei kicsit magasak, arra most kap májvédő kapszulát.

A vese eredményei jók, hála Istennek.

Kissé vashiányos, erre nem kapott semmit, de majd rákérdezek.

Sajnos, a vizelet gyorsteszt által mutatott nem túl jó eredményt a labor is hasonlóképpen állapította meg. Viszont a doktornő azt mondta, hogy ennek valahol a vérképben is meg kéne jelennie, vagyis kissé ellentmondásban van egymással. Ezért, kell vinnem 1 újabb adag vizeletet 1 újabb gyorstesztre. Ha az sem lesz jó, akkor kap antibiotikumot. Ezt mondta a doktornő. Hétfőn kellene vizeletet vinnem, de túlórázom, havi zárás lesz. Legközelebb csütörtökön lesz a mi doktornőnk, igaz akkor elígérkeztem a mormonokhoz, de Bonikám fontosabb, majd lemondom és megbeszélek velük 1 új időpontot.

Október 17-én kerül sor a műtétre. Rettenetesen izgulok már most.

Rendben lesz minden. Nagyon szeretem.

Most itt alszik, nézd:

Bonikámmal orvosnál

Augusztusban, mikor kötelező oltáson volt Bonika, az orvos észrevette, hogy a végélnyílásánál van valami kis dudor. Olyan borsszemnyi volt. Nem csinált vele semmit, de mondta, hogy figyeljük, nem nő-e. Sajnos, nőtt.

Megkértem Lackóékat, hogy vigyenek el, amikor Gabi doktornő rendel, őt tartom ott a legjobb orvosnak, ahova járunk.

Tegnap meg is érkeztünk 1/4 10-kor (9-kor nyitnak) és 1/4 2-kor (délután!) álltam a fizető pultnál. Egyedül volt Gabi és mindenki komoly problémával ment. Utánunk mindössze 2 kutyus volt.

Reggel gyűjtöttem Bonikától 1 kis pisit vizsgálatra és eldöntöttem, hogy vérképet is csináltatok, mert augusztusban ajánlotta Gabi, mivel Bonikám már igen öregecske, májusban múlt 14 éves.

Reggel csak 1 szem háztartási kekszet adtam Bonikának és a séta után 1 kevés vizet ihatott.

Nos, tegnap nem csinált vele semmit Gabi, illetve csak vért vett. Sajnos, a vizelet gyorstesztje cukrot mutatott, ami nem jó. A vizelet és a vér is megy laborvizsgálatra. Holnap lesz meg a lelet, megyek érte és megbeszéljük Gabival a továbbiakat.

A valami Bonika popsiján most olyan borsó nagyságú. Ha a vérképe engedi, mindenképp megműttetem, remélem még velem lehet sokáig.

Este olyan jót sétáltunk. Tettünk 1 egész nagy kört olyan irányba, amerre ritkán szoktunk menni. Hagytam, hogy ő vezessen és meglepően fürge volt, magamban mosolyogtam rajta és örültem, mert már ritkán van olyan, hogy én megyek mögötte.

Bementünk a parkba, ott 1 részen megállt minden fűszálnál nyaldosni, merthogy tüzelési időszak van.

Még visszatérve a cukros vizeletre, sajnos, rengeteg vizet iszik, ami szintén nem jó és arra utalhat, hogy cukros.

Holnap okosabb leszek.

Egy biztos, a legjobbat akarom neki!!!

Szeretem ♥

Ekkora ökröket

Összefutottunk Sárával és a nagyija kutyájával. Annyira nem értenek a kutyához, hogy az már fáj. Sára meglátta Bonit és ölbe kapta a kutyáját olyan indokkal hogy hamarosan tüzelni fog. És hiába mondja neki az ember, hogy hogyan is működik a dolog, csak hajtja a magáét és azzal takarózik, hogy ezt orvos mondta neki. Szegény Iván (az állatorvos), ha tudná, hogy vele takaróznak bődületes marhaságokban, tán vissza is adná a diplomáját. No, nem, azt azért nem. Inkább meg kéne tagadni idióta gazdák kutyáinak a kezelését. Tudom, ez is hülyeség, hiszen csak szerencsétlen állattal lenne kiszúrva. Oké, nem tudom a megoldást.

Egyébként már máskor is volt velük problémám és a menyemnek is. De magamat is hibáztatom, mert rájuk kéne hagynom. Nem lehet mindenki olyan okos és intelligens, mint én. Ha-ha. De tényleg.

Ja, és Sára csak dagad és dagad.

Sajnos, ahogy öregszem egyre nehezebben viselem az emberi butaságot és hülyeséget és sokszor ki is nyitom a szám és hangot adok neki. Nem tudok mit tenni. Sok esetben sajnálom a kutyát, akivel idióta módon bánik a gazdája egyszerű hozzá nem értésből, butaságból.

Más.

Reggel, mikor mentem dolgozni, Feri a szomszéd utcából itt kísérgetett 1 fiatal kutyás nőt, akinek olyan hármassal kezdődhet az életkora. Feri bunkó módon odaszólt nekem - miközben a csajt kísérte -, hogy ha megvárom elvisz. Mondtam, hogy köszi, de nem kell és megállás nélkül mentem a buszhoz, miközben legszívesebben felrúgtam volna és azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek vagy nyeljek. Feri bunkó, hiszen csak 1 lakatos vagy mi. Persze nem feltétlenül kell bunkónak lennie, de ő az --- megállapítottam. Intelligencia nulla és a fogai borzasztóak.

Pedig korábban szimpatikus volt - míg nem beszéltem vele. Jó lett volna közös programokat csinálni, de nem vette a lapot. No, én már igen. Azt hiszem, ezen túl a köszönésen kívül mindentől elzárkózom, feltételezve, hogy egyáltalán még felkínálja, hogy bevigyen kocsival melóba vagy esetleg odajöjjön hozzám kutyasétáltatáskor.

Más nincs, csak kicsit akartam zsörtölődni. Ez van.

Bezzeg, ha Árpi itt lenne valahol a közelben...

Érdekes emberek

Bevallom, eléggé fészbuk függő lettem. Bár elsősorban nem az emberekért, hanem az állatokért vagyok ott, de elkerülhetetlen a kapcsolat az emberekkel.

Miközben nagyban aggódunk a pistini pici gólyákért - ők az utolsó kamerás fiókák, akik még otthon vannak -, rám írt 1 csaj, ezekkel a gólyákkal kapcsolatban. Azóta levelezgetünk, puszit küldött nekem. Ez kicsit furcsa, de aztán én is odaírtam, hogy puszi. Nem egészen tud helyesen írni, de szereti az állatokat. Azóta ismerősök lettünk.

Egy ismeretlen nő bejelölt ismerősnek és ő is elkezdett levelezni velem. Ő már nyugdíjas, tavasszal lett özvegy. Az írásai alapján elég intelligensnek látom. Ő tagja a GG-nek, amit tisztáztunk, mivelhogy engem onnan korábban kirúgtak. Kérdezte is, hogy engem ez zavar-e, de persze már rég nem. Sőt, olvasom is a GG-t, mert elég sok hírt onnan tudok és tájékoztatást is adok a mi városunk gólyáiról.

Aztán összeismerkedtem a Szentendrei Árvácskák vezetőjével. Rendkívül bájos hölgynek tartom azon túl, hogy szimpatikus is. Elfogadta a jelölésemet, lehet, hogy majd 1x meglátogatom őket, bár őszintén szólva félek 1 ilyen találkozástól. Nem tudom mit éreznék az árva állatok iránt. Azt hiszem, sírnék.

Az Árvácskáktól kértem 1 logójukkal ellátott pólót. Fogok is kapni, nagyon örülök neki és büszkén fogom hordani. Az árban - adományban - holnap "egyezünk meg", illetve váltunk levelet, de biztos, hogy legalább a dupláját fogom elutalni a póló árának és, ha eljutok hozzájuk, viszek 1 zsák kaját is, ezt eldöntöttem, ha segít az öcsém. Ha nem, akkor adok majd pénzt. És még arra is gondoltam, hogy nyáron elmennék 1 hétre önkéntesnek hozzájuk. Ez az én jövőm, az állatokkal való foglalkozás.

A héten néztem 1 gyönyörű filmet Timbavati fehér oroszlánjairól. A film után elkezdtem keresgélni a neten és a fészbukon is. Ez utóbbi helyen lájkoltam 1 csomó képet és másnap kaptam 1 angol nyelvű levelet, hogy nem ismerjük egymást, mi az oka, hogy lájkoltam sok képet.

Gyönyörű és hosszú angol választ írtam a csajnak. Ő megnyugodott, hogy nem akarok semmi rosszat, megdicsérte az angolomat:-))) és azt is írta, hogy örül, hogy megismert, valamint a levelét úgy zárta, hogy "Áldás".

Szép volt. És ez a héten sikerélmény volt számomra.

Ez a kedvenc fehér oroszlános képem:

Maya, így hívják a csajt, aki írt, ajánlotta még ezt a könyvet, de írtam neki, hogy nincs magyar fordítása és ez nekem túl bonyolult:

Klassz könyv lehet...

Nyaralás

Voltam nyaralni. Hurrá. Pénteken felutaztam apuhoz, ott voltam szombat - vasárnap - hétfőn és kedden hazautaztam.

Pénteken lejött értem Karcsi, mert így sokkal olcsóbban utaztam még úgy is, hogy az ő intercity jegyét oda - vissza ki kellett fizetnem. Visszafelé megvettem neki, az ide szóló utat ki akartam fizetni, de nem fogadta el. Az öcsém csuklás nélkül elfogadta. Mindegy. Nincs pénzük és én még így is jobban jártam.

Pénteken érkezés után felmentem a havi 80 ezres (+ rezsi) albijukat megnézni. Szép, szép, de hogy fogják fenntartani magukat télen, lövésem nincs...? Előbb-utóbb apunál fognak kikötni.

Szombaton hárman elmentünk az állatkertbe. 5 órát róttuk az állatkerti utakat. Aránylag jó volt, de azért voltak érdekes dolgok. Például a zsiráfok az épületben voltak, nem a nyitott kifutóban, nem tudom miért, hiszen meleg volt és ők afrikai állatok. Apu adott apróra vágott sárga- és fehérrépát, a zsiráfok örültek neki, bár leginkább csak 1 érdeklődött. Olyan helyesen ropogtatta.

A kattákat testközelből lehetett megtekinteni, bár megsimizni nem engedték őket, azt mondták, hogy harapnak, de szerintem ez kamu, hiszen nagyon szelídek voltak.

Itt az egyik épp a ridikülömön pihenteti a pici mancsait:

Elég sok egér szaladgált az állatok körül, még fehér egeret is láttam, vajon honnan szökött meg?

Jópofák voltak a gyöngytyúkok, szabadon mászkáltak az után, az út melletti növények között:

Az orrszarvúak a szívem csücskei. Itt született a világon először mesterséges megtermékenyítéssel orrszarvú, de már ő is 6 éves és nem is tudom, hogy Pesten van-e vagy máshova vitték.

Asha, a kis meglepetés elefánt, hiszen sokkal hamarabb született, mint várták és aztán 1 ország aggódott érte, hogy ugyan szopizzon már:

Flamingók:

Golo a gyönyörű ezüsthátú. Azt mondta róla az egyik gondozó, hogy nagyon jó vezér, igazságos és szükség esetén konfliktus nélkül rendet tesz a veszekedők között (ablakon keresztül fotózva):

Oroszlán szieszta. Itt összesen 7 kicsi van. Tavasszal született 4, illetve 3 kölyök. Az üveg nagyon homályos volt, sajnos:

Szarvascsőrű:

Vízalatti felvétel teknősökről:

Leguán portré:

A kazuár rendkívül különleges. Nem igazán mutatta meg magát:

A nagy marák családjában az egyik kölyök igaz rosszcsont. Még a nagyobb is megkergette:

A tevéket mindenki szereti. Kedvesek, lehet őket etetni és ez fontos a látogató számára. Puha a nózijuk, mert ezeket a szépségeket bátran simogathatjuk is:

Természetesen, a fenti képeken kívül még sokat fotóztam, több, mint 100 kép készült, de ide csak néhányat tettem.

Az állatkert szép, de a magányos állatok mellé társ kéne.

Sötét reggel

Szomorú vagyok, mert ismét eljött az idő, hogy sötétben sétálunk reggel Bonikával. Szabin voltam néhány napig, így 6 nap után csak ma kellett reggel korán kelnem és bizony nagyon, de nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy világított a közvilágítás, mikor lementünk. És ez csak fokozódik.

Most még hamar világos lett, de egyre rosszabb lesz és kitart jövő áprilisig. A sötétséget úúútálom a legjobban. Szegény (apai) Nagyikám sem szerette a sötétet, mindig azt mondta "Leszek még sötétben eleget". Ebből a szempontból olyan vagyok, mint ő. A lakásban is szeretem a fényt, a jó világítást.

Este még világos van, mikor lemegyünk, kicsit süt a napocska is.

Ja, voltam "nyaralni", remélem majd írok róla és teszek fel képeket is --- még ebben a hónapban. Vagy a következőben, de még az idén:-)))

A rejtély kulcsa

Múltkor írtam, hogy megismerkedtem 1 pasival a szomszéd utcából. No, ma este megoldódott a rejtély, hogy, bár mindig nagyon dicsér, de miért nem hív sehova. Hát, az van, amit gondoltam, Attila barátomnak mondtam is, nevezetesen, hogy biztos van valakije.

Este, mikor jöttem hazafelé Bonikával a sétából, láttam, hogy kikísért 1 nagy seggű csajt, még az úttestre is kiment, át a másik oldalra és onnan figyelte hosszasan. Nagyon szerelmesen nézett utána. Legalábbis, így éreztem. Mellesleg, sosem tűnt annak a bánatos özvegynek, mint, aki most veszítette el a feleségét alig 2 hónapja.

Nálam szinte rögtön azzal kezdte, hogy majd én megyek és főzök neki húslevest, meg zöldbabfőzeléket, a saját zöldbabjából. Aztán, mikor azt feleltem, hogy majd meglátjuk, akkor visszakérdezett, hogy miért. Erre ugyanazt mondtam, majd meglátjuk.

Ezek után, gondolom, messziről elkerül majd engem. Mindegy. Egy lakatoshoz úgysincs kedvem. Arra azért jó volt, hogy néha bevitt melóba.

Apróságok

Nagy dolgok nem történnek. Persze, velem sosem történik "nagy" dolog. Néhány apróság van.

Gáborkám 1 éves volt. Családi körben megtartottuk a szülinapját az erdőben 1 közös grillezés keretében.

Néhány pillanatkép:

Megismerkedtem 1 pasival, itt lakik a szomszéd utcában. Látásból már évek óta ismerjük egymást, de még csak most kezdtünk beszélni. Néhányszor bevisz dolgozni reggelente, ami kb. 5 perc. Gyakorlatilag alig tudok róla valamit. Özvegy, van 2 lánya, most várják az első unokáját és lakatos. A "beszélgetésünk" már tart néhány hete, de soha nem hív sehova. Még csak 1 sétára sem, én meg nem dobom fel neki a labdát.

Fontosabb számomra, hogy Istvánnal alkalmanként váltunk néhány levelet, ami nem biztos, hogy nekem túl jó, ambivalens érzéseim vannak vele és a leveleivel kapcsolatban.

Vivike Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban volt nyaralni.

Lackóék ma mennek Pestre apuhoz.

Hogy én megyek-e még Pestre, az jelenleg kérdőjeles és időjárás függvénye. Ha Ilát el tudjuk vinni - Katival - Ópusztaszerre, akkor megyek Pestre. De, ha eső lesz, akkor ők jönnek hozzám, viszont nem megyek Pestre. Megmarad a pénzem. Bonikával az utunk több, mint 9.000.- Ft. Aztán Pesten a tömegközlekedés 1 vagyon, ajándékot illik vennem annak, akihez megyek, meg, ha Laciék kimozdulnának velem, az is pénz.

Momentán nem nagy kedvem van Pestre utazni.

Gólyagyűrűzés - 2013.

Gólyagyűrűzésen voltam az idén is, bár ez már a múlt hónapban volt, azért szeretettel leírom, csakúgy, mint tavaly.
Városunk 3 fészekkel büszkélkedhet ettől az idénytől kezdve. Sajnos, Martinnak és Martinának az idén - a nagy kéményen, ha emlékeztek (tavaly róluk készítettem bejegyzést sok képpel) - nem sikerült költeni. Állítólag, visszajöttek, de nem tudjuk, hogy egyáltalán volt-e tojás. Minden esetre, most nem találták nyomát sem tojásnak, sem fiókának.

A második fészek, 1 vadi új fészek. Az idén építette a szülőpár. Először a villanyoszlopra csak úgy simán, de szóltak az ÉMÁSZ-nak, hogy tegyenek fel kosarat, így szerencsére ott folytatták tovább az építkezést.
Mikor megérkeztünk, ezt láttuk és 2 fiókára számítottunk:

Egy szimpla útkereszteződésben van a fészek.
Mikor közelített a daruskocsi, a szülő átrepült 2 házzal odébb a tetőre (a 3. képen, ha erősen nézed vagy kinagyítod, látható, hogy a kémény mögül kukucskál):

 

 

Aztán lehozták a kicsiket és nem kettőt, hanem hármat, mindannyiunk meglepetésére:

 

Aztán beszélt a gyűrűző és gyűrűzött persze, lehetett kérdezni és végül simogatni. Most sokkal többen voltunk, mint tavaly, én nem simogattam és szerencsére csak néhány gyerek simizett, aminek nagyon örültem, mert elég nagy stressznek vannak kitéve ilyenkor szegény kicsik. A gyűrűző azt mondta, hogy nagyon  kicsik még a fiókák, ami látható is. Sokkal fiatalabbak, mint a tavaly ilyenkor gyűrűzött fiókák. A legkisebb pedig különösen kicsi, ő nem kapott semmilyen gyűrűt:

Mesi és Lackó simiz:

A fiókák ebben a kosárban utaztak le és fel:

Aztán visszatették őket:

Mindenki kicsit elhúzódott, vártuk, hogy a szülő visszamenjen, de ő csak körözött. Először egész magasan:

Aztán szépen elkezdett leereszkedni, kicsit közeledett, de nagyon félt:

Végül leült 1 közeli háztetőre, onnan leskelődött:

Sajnos, nem bírtuk kivárni, hogy visszamenjen a fészekre, de telefonon érdeklődtem. Felhívtam abban az utcában 1 számot, szerencsére kedvesek voltak és a kérdésemre elmondták, hogy visszament a szülő.

Aztán pár nappal később, a nagy esőzések után, kértem az MME helyi összekötőjét is, hogy nézzen utána, jól vannak-e a kicsik. Később jött az sms a telefonomra, hogy a fészekben mindenki jól van.
Hála az égnek!
Szeretem őket.

A 3. fészekhez már el sem mentünk, mert tudtuk, hogy ott sincs fióka:-(
Talán majd jövőre.

Minden esetre, a kis családomnak - fiamnak, menyemnek és a nagyobbik unokámnak - szép élmény volt, azt mondták, hogy klassz volt tetszett nekik és jól érezték magukat.
Nekem pedig nem kellett busszal mennem:-)