Kemény napom volt

2 beteg kisgyerekkel itthon lenni, bizony nem egyszerű. Ma ez volt a sorsom. Emesével már meg lehet beszélni dolgokat, aranyos, szót fogad, de Gábor, nos, ő nehéz eset.

Állandóan figyelmeztetni kell őket, hogy papucsban legyenek, mert nálam nagyon hideg a padló, akkor is, ha rendesen fűtök. Ők, ugyebár, meg pont betegek, így nem célszerű lábbeli nélkül lenni.

Gábor bepisil, de letagadja. A nadrágja sötét-nedvesen virított, de letagadta, hogy bepisilt. A szemembe nézett és tagadta. Erre azért eléggé felhúztam magam. A fürdőszobában tiszta pisi volt minden, amit ő maga igyekezett eltüntetni, vagyis feltörölni. Nem győztem takarítani utána, mert hol az ülőke lett pisis, hol a WC csésze, hol a járólap.

Gábor még kicsi. Korban is, meg növésre is. A WC-ről nem ér le a lába, így volt, hogy a kakis fenekét végighúzta az ülőkén, mikor leszállt, aztán  takaríthattam onnan a szart. Ezért ügyelek rá, hogy inkább én emeljem le a WC-ről, de ennek ellenére ma is előfordult 1 kis kaki matyi az ülőkén.
Alkalmanként hiszti is van. A konyhaasztalnál az egyik székből lehet látni a tv-t, a másikból nem. Na, ezen is majdnem volt összeveszés ebédkor, hogy ki hova ül. Megbeszéltük, hogy Gábor üljön a tv-vel szembe, majd uzsonnakor fordítva ülnek. Így is lett volna, de persze behisztizett. Emese okosan megoldotta, ő magától átült a hokedlira, mert onnan is lehet látni, de Gábornak az sem volt megfelelő.

Délelőtt almát pucoltam Gábornak, Emesének kompótot főztem. Ebédre csak 1 zacskós leves volt és túrós tészta, de Gábor csak tejfölösen ette a tésztát. Utána főzött csokipuding volt a desszert.

Uzsonnára Emese szalámit szeret sajttal, Gábor sonkát paprikával. Hihetetlen hogy tömi magába a paprikát. Majszolja, a leve már csurog az állán, de a kenyér még ott van egyben a tányéron. Így szokta. Később azért szépen megeszik mindent. Ma is így volt. A déli maradék túróból kikavartam 1 kis túrókrémet, de csak ketten ettünk Mesivel.

Kata nagyon  későn jött a gyerekekért.

Majdnem befejeztem...

... a Mikulás édességek megvásárlását. Pontosabban, az édességeket megvettem, még friss gyümölcsöt fogok venni 1 keveset.

Elmondom hogy jártam ma a qrva mikulásokkal.

Bementem a Bükkbe, Editkéhez mindig odamegyek pár mondatot váltani, most is így volt. Nagyon aranyos, kedves. Ha nagy ritkán vásárolok tőle, sosem fogad el annyi pénzt, mint amennyi az árura van írva. Szóba került a Mikulás és ő javasolta, hogy nézzek fel a Familybe, ott biztos olcsóbban kapok csokit. Őszintén szólva, nekem eszembe sem jutott, hogy bemenjek a Familybe, de nem tartottam rossz ötletnek, így először oda felballagtam. Hát, én már gagyi csokit nem veszek, így most sem. Nagyon jó Kinder mikulást találtam, azt Lackó is eheti, örömmel vettem belőle 6 db-ot.

Ezt követően mentem a Sparba, ahol a guta ütögetett. Ugyanaz a csoki 50.- Ft-tal olcsóbb a Sparban, mint a Familyben. És ráadásul 6-ot vettem drágábban. Buktam 300.- Ft-ot. Bosszantott.

Már máskor is megállapítottam, hogy a Family egyre drágább. Már csak azért szabad odamenni, ami a környéken máshol nem kapható.

Hát, basszus így jártam.

Délután főztem 1 nagyon különleges ízkombinációjú csirkeételt. Az eredeti recept sertésből írja, olcsóbban megúsztam volna sertésből, de én már annyira nem rajongok a sertésért vagy legalábbis nem minden ételhez. Legtöbbször csirkemell filét  veszek, ami persze a drága kategóriás húsok közé tartozik. Szerintem.

Szóval rozmaringos, fokhagymás olajban elő kellett sütni a húst, amit sóztam, borsoztam és lisztbe forgattam. Az így elkészült húsdarabokat beletettem 1 tepsibe szépen, egymás mellé. Utána a megmaradt szaftban almát kellett pirítani.Mikor az is kész lett, rátettem a hússzeletekre. A maradék szaftot ráöntöttem 1 kevés víz kíséretében, lefedtem alufóliával és 30 percig sütöttem. Utána levettem a fóliát, durvára reszelt sajttal megszórtam és visszatettem a tepsit, míg a sajt 1 kicsit a húsra pirult.

Petrezselymes rizst főztem hozzá.

Így nézett ki a tepsiben a hús:

Tetszik?:-)

Állatvédő leszek

Legalábbis remélem, hogy az leszek. Már 1 idő óta tudom, érzem, hogy ez az utam, ez kell, hogy legyen a további karmám.

A rövid történet a következő. Mint tudjuk a facebook nagy úr, azt szoktam mondani, hogy, aki nincs a fb-on, az nem is létezik. Pedig régen én eléggé face ellenes voltam. Mára ez alaposan megváltozott.

Szóval, valahogy kapcsolatba kerültem 1 helyi cicamentő alapítvánnyal, többször licitáltam is náluk, alkalmanként leveleztünk a vezetőjével, 1 kedves, törékeny fiatal hölggyel. Aztán 1x csak felajánlottam neki, hogy segítek neki elpostázni a licites cuccokat, mert mindig el van vele maradva. Ezt már vagy 1 fél évvel ezelőtt írtam neki és türelmesen vártam. Néha váltottunk pár levelet, írta is, hogy egyszer szavamon fog, de aztán annyiban maradt a dolog.

Na, mostanra eljutottunk odáig, hogy a legutóbbi licites dolgokat már én fogom intézni, megtett szerkesztőnek a fb-os oldalukon és úgy néz ki, hogy szerdán feljön hozzám, megbeszéljük, amit kell és elhozza a licites tárgyakat. Én meg majd felveszem a kapcsolatot az érintettekkel, aztán uccu neki.

Biztos, hogy odafigyelést igényel majd a dolog, valamilyen szinten időigényes is lesz, de nagyon örülök neki. Bekerülök az állatvédelembe úgy, hogy közben távol tudom tartani magam az állatoktól. Hú, ez most nagyon ellentmondásos, ugye? Nos, nem, semmiképp nem akarok találkozni beteg, elhagyott, szerencsétlen állatokkal, mert úgy érzem, hogy az lelkileg nagyon megviselne, de így, ezen a módon mégis tehetek értük.

Aztán meg találkozhatok emberekkel is, ha személyesen adom át a tárgyakat:-) Külön öröm ebben a kis zárt világomban, amiben élek.

Hát, ez vár rám, ez előtt állok. Ha lesz valami érdekes, úgyis elmondom majd.

Ma elmentem csokikat venni Mikulásra, de nem sikerült mindent megvenni. Holnap megyek másik boltba, majd ott is alaposan szétnézek Mikulásügyileg.

Délután mentem a gyerkőcökért az oviba, sajnos, eléggé köhögnek. Hazafelé jövet kicsit vártunk a villamosmegállóban, hátha jön az adventi villamos, de nem volt szerencsénk.

Erzsike, aki esküvői képeket akart nézni nálam korábban 2x is, de 1x sem jött, most hozott nekem naspolya lekvárt. Istenem, ha tudná, hogy vagy 2 évre visszamenőleg még itt állnak a lekvárjai, biztos nem hozott volna. Nagyon finom, amit készít, de én meg nagyon nem eszem lekvárt. Csak igen-igen keveset.

Nagyon fáj a jobb hüvelykujjam. Már elkeserítő. Tudom mi lenne a megoldás, tudom. Vagy 2 hétig (minimum) nem lenne szabad ideülnöm a géphez, mert az egér tette így tönkre a kezem:-(

A tegnapi bejegyzést...

... nem tettem közzé. Már 1x jártam így, de akkor még az időpontok is teljesen összekeveredtek.

Szóval, ma megjártam Debrecent.

A vonaton Tokajig 1 péceli parasztemberrel utaztam együtt. Kicsit ugyan büdös volt a fülkében a levegő, mikor beléptem, de elviseltem. Valahogy elkezdtünk beszélgetni és végigbeszéltük az utat, illetve, amíg ő le nem szállt. Egyszerű parasztember. A kora meghatározhatatlan, mert az ilyen emberek általában sokkal idősebbnek néznek ki, mint amennyiek valójában. A testvéréhez ment 3 napra, hogy segítsen neki a kukoricatörésben.

Ahogy ő leszállt, 2 nő jött a helyére, anya és lánya. Az anya szerintem kicsit süket volt, mert a lánya elég hangosan beszélt, ennek ellenére az anya mindig visszakérdezett, mint, aki nem érti. Az idősebbik nő olyan én korosztályom lehet, talán nyugdíjas, elég ráncos. A fiatalabb úgy tűnt, mint aki nem teljesen százas. 3 gyereke van, a legkisebb 4,5 hónapos, de nem szoptat. Nem tud. Persze, van ilyen, én is csak nagyon rövid ideig tudtam szoptatni.

Debrecenben már vártak Balázsék. Sajnos, esett az eső. Első utunk a temetőbe vezetett, letettem a kis koszorúmat a sírra, váltottunk pár mondatot Balázzsal, megsimogattam a fejtáblájukat, aztán visszamentünk a kocsiba. A gyerekek ki sem szálltak, fölösleges lett volna ázniuk abban az iszonyatosan szar időben.

A sírnál elmeséltem Balázsnak, hogy már mi is tudtuk, hogy Jolánka beteg - agydaganatban halt meg -, de szerettem volna beszélni vele --- még 1x, ezért felhívtam őket. Vagy ő - Balázs -, vagy az apja vette fel a telefont és mondtam, hogy Jolánkával szeretnék beszélni, de Jolánka nem akart beszélni velem. Azt mondta, majd máskor. Többé sosem beszéltünk.

Aztán felmentünk Balázs lakásába, oda, ahol a család lakott régen, ahol élt Jolánka is. A lakás nem sokat változott, rengeteget kéne rákölteni, de szép rend volt és tisztaság.

A gyerekek nagyon szófogadóak, Balázs pedig végtelen türelemmel van irántuk.

Édes a 2 kölyök, Bogi 1 bájos kiscsaj, Balu pedig 1 zseni. Szerintem.

Jó volt kicsit jobban megismerni őket, mert a gyerekekről eddig más volt a véleményem.

Jó napom volt:-)

Óh, igen. Reggel időben felkeltem, elkészítettem az ebédet. Egy nagyon különleges, pikáns ízű levest főztem, tejszínes, tárkonyos, csemegekukoricás, csemegeuborkás, igen jól olvasod uborka is kell bele. Kicsit elkúrtam azzal, hogy beleöntöttem 1 evőkanálnyi tökmagolajat, amitől sötétzöld színe lett. Az ízét igazából nem befolyásolta, de a színe nekem annyira nem tetszett.

A második karbonara volt, na abba is tettem kevés tökmagolajat, természetesen az is bezöldült, de az kevésbé, mint a leves. Spagetti híján penne tésztával tálaltam. Finom volt.

És végül ott volt Mrs. Lipton kiváló meggyes pitéje. Nem lepény, hanem pite. Mert ez pite, amit sütöttem, de olyan jól hangzik, hogy Mrs. Lipton kiváló... stb., stb.

Még délelőtt takarítottam is, igen. Nagyon ügyi voltam, jól osztottam be az időmet.

Délután sokat beszélgettünk Vivivel, míg Gy. aludt a másik szobában.

Holnap megyek Debrecenbe, de nem készítettem elő semmit, úgyhogy most el is köszönök. Reggel korán kelek, hogy mindent elvégezhessek.

A délelőttömet...

... teljesen elbazseváltam, de meg tudom magyarázni. Annyira szar, bánatos időre ébredtem, hogy nem volt kedvem semmihez.

Dél körül elmentem vásárolni, bementem a DM-be, ahol tök véletlenül összefutottam a menyemmel és az unokáimmal. A menyemnek névnapja van, felajánlottam neki, hogy válasszon magának valamit, ha szeretne, de nem tudott. Ott hagytam őket, mert nekem még dolgom volt, mondtam, hogy kifizetem, ha vesz valamit.

Délután még bevillamosoztam a városba is, megvettem vasárnapra a vonatjegyemet, mivel megyek Debrecenbe. 

Attila itt volt, kitöltöttük a joghurtos kérdőív további részét és amíg ez volt, közben odadobtam 1 meggyes pitét. Mrs. Lipton kiváló meggyes pitéje, bár az talán lepény, de mindegy.

Holnap korábban akarok kelni, mert főzőcskéznem kell, jönnek Viviék. (Talán takarítani is fogok mielőtt megérkeznek, bár rend van és tisztaság, de a kádat, mosdót kicsit ki lehetne súrolni. Na, majd meglátom.)

Most megyek a fürdőbe, jó lenne még ma lefeküdni........

Ugye, megmondtam?

De mit is?:-))) Nos, azt, hogy ma szorgalmasabb leszek. Így is volt.

Hajnali fél 2 körül kapcsoltam ki a tv-t és ügyelek arra, hogy 7 órát ágyban töltsek. Ellennék kevesebbel is, lehet, hogy többel is, de ezt találom optimálisnak. Na, ennek csak azért van jelentősége, mert ezért - vagyis, mivel nagyon későn feküdtem le - későn, illetve később keltem. De takarítottam délelőtt. Felporszívóztam, felmostam, kicsit áttöröltem a szőnyegeket és a küszöböket is. Szép fényes küszöbjeim vannak.

Délután elmentem a DM-be Gy-nek vettem névnapi ajándékot, aztán a postán befizettem 1 rakás csekket, de még ezután fog jönni a gázszámla.

A DM-be menet összefutottam 1 idősebb hölggyel, egy darabig együtt mentünk a villamoson és beszélgettünk. Ő is azok közé tartozik, akiknek olyan protézise van, hogy nem tud vele rendesen beszélni. Annyit dumált, hogy lelőni nem lehetett, nem jutottam szóhoz mellette. Valószínűleg, hasonlóan van, mint én, vagyis örülök, ha valaki szóba áll velem és tudok néhány emberi szót váltani. De emellett a hölgy mellett nem tudtam kibontakozni. Mondott 1 receptet, de én nem hiszem az jó úgy, ahogy ő elmondta. Darált kekszet összedolgozik vajjal, belenyomkodja 1 tortaforma aljába. Arra rátesz 1 Aranka krémpudingot és 1 tejszínhabot. Tetejére csokireszelék.  Kérdeztem, hogy ez így marad-e, mikor leveszi a tortaforma karimáját, mire azt mondta, hogy igen és nem tesz bele semmi zselatint vagy habfixálót. Nem hiszem. Szerintem az Aranka nem marad meg. A porból készített tejszínhab talán igen, sőt, de az Aranka szerintem nem...

Délután hívott Ági, holnapra ajánlott 1 kis közös programot, de nekem nem jó, mert szombaton jönnek a gyerekek Pestről, arra azért készülnöm kell. Egyrészt még mindig lenne kis takarítani való, másrészt vásárolnom kell, hiszen szombaton főzök is magunknak. Valószínűleg hétfőre tesszük a közös programot.

A parkban helyes kis mókusok szaladgáltak múltkor, a varjakkal együtt gyűjtötték a mogyorót.

És annyira nem helyes patkányok is szaladgálnak rendszeresen egyik bokorból a másikba fényes nappal.

Tornáztam ma

Igen, voltam tornán. Tulajdonképpen, örömmel állapíthatom meg magamról, hogy már járok tornázni. Ez a 4. alkalom volt. Előtte is voltam 1x, de az 1 másfajta volt és nem tetszett a néni, aki katonás fegyelemmel tartotta az órát, ami kb. 40 perc volt. Ez a mostani - meridián torna - kitart 60 percig és bizony megérzem utána, hogy mozogtam. De ez így van rendjén.

Elnézem a tornán a néniket, egyik-másik olyan hihetetlenül esetlen, olyan ügyetlenül csinálja, de csinálja. Van, aki viszont túl lelkes. Olyan rogyasztásokat csinál, hogy vicces ránézésre és olyan karnyújtásokat, amiket pont nem úgy kéne. Ha én lennék az oktató, azért szólnék, ha valaki nagyon nem jól csinálja, de eddig csak 1x szólt, hogy a karokat nem kell a mennyekbe emelni, hanem csak mellmagasságig.

Torna után - szokásomhoz híven - elmentem pitét venni és hívtam az egyik kedves tornatársamat. Egyem a szívét, nem volt nála 160.- Ft, én adtam neki 40.- Ft-ot, de mondtam, hogy meghívom, azt viszont nem akarta. Mondta, hogy megadja majd a 40.- Ft-ot. Biztos megadja, de ha nem akkor sem dől össze a világ.

Bementem az OTP-be is, befizettem a közös költséget .

Mikor hazaértem, elég kókadt voltam, mert reggel nagyon szarul ébredtem. Tudod milyen az, amikor álomból ébredsz és ráadásul még te magad is szerepelsz az álmodban? Letaglózó. Én ezzel a szóval szoktam jellemezni az ilyen ébredést. Fogalmam sincs, hogy mit álmodtam.

Ma nem csináltam semmit. Majd holnap...

Ma sem...

... kaptam olcsó csirkemell filét a Pennyben, hiába mentem órákkal korábban, mint tegnap. Még holnap akciós lesz, mondták menjek holnap reggel. Jó, de nekem ma kellett, holnap már felőlem adhatják akármilyen olcsón, biztos, hogy nem veszek, csak azért, mert olcsó. Nem az a spájzolós fajta vagyok.

Így kénytelen voltam lemenni a Sparba. Ott viszont jól jártam, no nem a Sparban, hanem fent az emeleten a Familyben. Mivel hétvégén készülök Debrecenbe és ott van 2 kisgyerek, valamit vinnem kell nekik. Vettem nagyon nagy tábla Milka csokit, amit igen jó áron adnak a Familyben. És annyiféle van, hogy ihaj. Alig bírtam választani. A Sparban ugyanezt a csokit 900-ért adták, a Familyben 700-ért. A 2 csokin 400.- Ft-ot spóroltam.

A kaja egyébként finom lett. Csirkés-zöldséges rizstorta. A rizst megfőztem, a csirkemell filét felkockáztam, (só bors) kicsit megpirítottam, hozzákevertem a rizshez. A zöldségeket - hagyma, fokhagyma, piros és sárga húsú paprika, csípős paprika, paradicsom, cukkini - szintén felkockáztam, azokat is megpirítottam és az is ment a csirkés rizshez a tepsibe. Az egészet leöntöttem 1 tojásos keverékkel, ami 4 db tojásból, 2 dl tejből és a megmaradt pecsenyeléből állt. Ezt is óvatosan belekevergettem a masszába. A tepsit célszerű lett volna kivajazni, de elfelejtettem. 30 percet sült. 

Imádom, hogy hetente olyan újdonságokat próbálok ki, amit még sosem készítettem. Talán képeket is kéne majd feltennem. Miért ne?

Szerettem volna...

... akciós csirkemell filét venni a Pennyben. Marha jó áron adják, 1.200.- Ft. Persze, nem volt. Kérdeztem 1 kis eladó csajt, azt mondta holnap biztos lesz, de menjek korábban. Arra jutottam, hogy reggel rögtön az utcai ruhámba bújok majd, nem az itthoni melegítőmbe és szaladok a Pennybe. Már csak azért is, mert holnap főzős napom lesz, keddenként főzök Lackónak. De időmbe bőven belefér, hogy még délelőtt boltba menjek, mert Lackó úgyis csak este jön fel a kajáért.

A Pennyiben többször összefutottam 1 bácsival. Úgy ment a kocsival, illetve úgy tolta, hogy teljesen rákönyökölt. Mivel ilyen görnyedt testtartással volt, ezért a kabátja hátul felhúzódott kicsit, így kilátszódott a fenekén a nadrág. Na, azt jobb lett volna nem látni. A segglyukánál foltos volt és az egész bácsi büdös volt.

Jajj, mindig arra gondolok, hogy én ne legyek majd ilyen elhanyagolt vénasszony.

Múlt héten a tornán is volt 1 büdös néni. Annak az ájere is többször meglegyintett. Meg kellett volna jegyeznem, hogy ki az, de most nem tudom...

Megnéztem a Pennyben, bizony 119.- Ft volt 1 görög joghurt.

Hazafelé jövet helyes kis mókuskák szaladgáltak a parkban. Kettőt láttam, majd 1 másik állat is szaladt egyik bokortól a másikig, de az bizony patkány volt. Rengeteg patkány van a parkban, már többször láttam, hogy fényes nappal ott szaladgálnak a bokrok között. Borzasztó.

Délelőtt elkezdtem a havi nagytakarítást. Vastagon poros volt minden. Utálok port törölni, mert a polcokról a sok szart mind el kéne venni... De ilyen ritkán van. Azért döntöttem ma a portörlés mellett, mert ahhoz gyakran kell ablakot nyitni és, mivel ma nagyon szép idő volt, így nem fagytam az ablakba. Holnap folytatni kéne a takarítást, de mosnom is kéne, bár az lehet, hogy már halasztható. Utolértem magam a mosással. 2 naponta szoktam mosni, de vasárnap már nem tudtam következő adagot bekészíteni.

Szóval, lehet, hogy a mosás elmarad.

Tornáznom kéne kicsit itthon, de az is mindig elmarad...

Semmi...

... nem történt ma. Még a lábamat sem tettem ki a lakásból. Hét közben lemegyek, leviszem a szemetet és megetetem a madarakat, de az elsődleges motiváció, hogy az újságot vagy újságokat felhozzam. Mert rossz lenne, ha napokig nem hoznám fel és egymásra pakolnák, tán még ki is lógna a levelesből vagy netán valaki lenyúlná. Meg egyébként is, szeretek belenézni a napilapba. De, mivl vasárnap nem jön újság, ezért nem megyek sehova, ha nem muszáj.

Attila barátom jött fel, hozott nekem 1 csomó joghurtot. Azért, mert ő kérdőíveket tölt ki pénzért és most olyan kérdőív van, amihez joghurtot kell kóstolgatni. Nagyon örültem neki, mert szeretem a joghurtot és igen finom, amit hozott. Nem lehet tudni, hogy milyen, mert egységes fekete és fehér csomagolásban van, nem látszik semmi. 3 fekete és 3 fehér. És még kaptam 6 db epreset is. Azt látom, hogy epres és azt is, hogy Danon. A kedvencem. Legszívesebben nekiestem volna, de inkább beosztom. Szépen kettesével fogom megenni, így majd 1 hétig kitart. 100.- Ft körül van 1 ilyen joghurt, szóval ez a 12 db azért olyan 1.200.- Ft körül van.

Ennek nagyon örültem ma.

Mást tényleg nem tudok írni.

Megyek, lefekszem.

Mi is volt ma?

Hadd gondolkozzam kicsit... Szokás szerint semmi extra.

Éjjel valamikor 1 körül aludtam el, ahogy szoktam, de reggel 7-re beállítottam a telefont ébresztőre, mert vártam Janit, hogy hurkát hoz és ő 8 körül itt szokott lenni. Így is volt. Telefonált, hogy indul otthonról, én meg gyorsan felöltöztem, levittem a szemetet és megetettem a madarakat, aztán várakoztam. Egész jó idő volt, még a Nap is sütött.

Nem szeretem Janit felengedni, máskor is lemegyek, ha hurkát hoz, mert állandóan taperolna, ha hagynám. Szóval szemtelenül pofátlan. Meg állandóan illatmintát akar venni a nyakamról.

Na, ez volt a hurkával.

Délután át is vittem Áginak az ő hurkáját, jót beszélgettünk, tényleg. Járhatnék hozzá gyakrabban, ő úgysem fog jönni hozzám. Mellesleg nem is bánom, ha nem jön senki, mert ha igen, akkor be kell gyújtani a nagyszobába és/vagy a konyhába is.

Szerintem Ági olyan dolgokat megbeszél velem, amit másnak nem mond el. Én így érzem. Bennem megbízik még, ha anyagi dolgokról is van szó, meg bármi másról. 78 éves elmúlt. Ági a legjobb barátnőm♥

Estefelé vártam Attilát. Először telefonált olyan 1/4 6 után, hogy indul. Jó, mondtam, de én 6-ig szafarit nézek, az tuti. Attila viszont olyan közel lakik, hogy 10-15 perc alatt ideér. Na, mentem, begyújtottam a konyhába, hogy ne abba a 16 fokba kelljen leülni. Ráadásul Attila központi fűtéses lakásban lakik, ahol sokkal melegebb van, mint nálam. Ettól nem nehezebb melegebbnek lenni, mint ami nálam van. Itt a kisszobában éppen jó, van 20 fok, de máshol 16 körül. El is döntöttem, hogy olyan leszek, mint a medve, téli álmot alszom itt a kisszobában, mert ebben a hidegben nem nagy kedvem van kimozdulni innen. Néha azért muszáj. Tegnap kicsit takarítottam, de begyújtottam a gázrózsákat a konyhában, a grillsütőt feltekertem maximumra és kinyitottam az ajtaját, valamint a fürdőszobai fűtőventilátoromat is bekapcsoltan és kitettem az előszobába. Nyilván mozogtam is takarítás közben, így nem fáztam. Igyekeztem is, mert a grill és a ventilátor sokat fogyaszt.

Visszatérve Attilára, pár perc múlva újra hívott, hogy nem jön majd csak holnap. Hát, jó, nekem nem probléma. Úgysem megyek sehova.

A konyhai konvektor kikapcsolásra került, majd holnap újra bekapcs.:-)))

És ma újra vártam...

... és ma sem jött Erzsike, pedig határozottan és konkrétan megbeszéltük. Nagyon csalódott voltam, mert ma még jobban rákészültem, mint tegnap. Gondoltam, csak nem csinál segget a szájából. De igen, sikerült neki.

Nos, reggel felkeltem, elvégeztem, amit kellett, még az itthoni melegítőmet is 1 "tisztességes" nadrágra cseréltem. Készítettem édességet, sós rágcsálnivalót, tányérokat, szalvétát és gondolkodtam, hogy még mit is hozhatnék. Italfélével mivel kínálhatom majd... Ilyenek jártak az eszemben és közben telt az idő. Dél elmúlt, mire túltettem magam rajta és eldöntöttem, hogy nem mutatom meg neki az esküvői képeket. Ha netán jönni akar, azt mondom, hogy nem érek rá. És, ha esetleg rákérdez, meg is fogom neki mondani, hogy a felső szomszédba, Marikához gyakran megy, mert mindig hallom, mikor becsönget, de ide nincs ideje lejönni mondjuk 1 félévben 1 félórát.

Szóval, ez csak a rákészülés, aztán majd meglátom.

Aztán úgy 1 óra körül felhívott, hogy nem jön ma sem, délelőtt 10-re ment fodrászhoz, mert az csak most tudta fogadni. Nem igaz, hogy ezt sem tudta, hiszen be kell jelentkezni, mindig előre megbeszélt időpontra megy. Tudom.

Különben meg olyan nyögvenyelősen indult ez az egész, mert legelőször, mikor beszéltünk róla, hogy megnézi a képeket itt az én gépemen, az első kérdése az volt, hogy mennyi időbe telik ez. Na, mondtam is neki, hogy nem kötelező megnézni...

Délután takarítottam keveset és, mikor a lépcsőházban az ajtó előtt mostam fel, Erzsike pont akkor ment fel a cigizésből. Köszöntem neki, hiszen idős asszony, tán a lánya lehetnék. Lehet, hogy nem, de mindegy, olyan 73-75 körül lehet. Na, szóval nem voltam túl kedves hozzá és nagyon gyorsan bezártam az ajtót.

Ha lesz valami fejlemény, majd beszámolok.

Marhára fáj a jobb lapockám, ahol elszakadt valami a nyáron. Ha elmegyek a laborleletemmel a háziorvoshoz, akkor ezt is elmondom majd neki. És újra fáj a hüvelykujjam töve. Ma megint alig bírtam fogni vele.

Vártam ma...

... Erzsikét, mert megbeszéltük, hogy lejön és megnézi az esküvői képeket. Igaz, ezt még a múlt héten beszéltük meg és emlékezetem szerint délelőttről volt szó. Még fél 10-kor levitte a szemetet, láttam az ablakból, de éreztem, hogy nem jön be hozzám. Minden esetre szépen elkészültem, rendet raktam, megnéztem, hogy diavetítéssel hogy mennek a képek, szóval rákészültem, de nem jött. Ahogy eltelt vagy 1 óra, már nem is vártam.

Elég sok mosogatnivaló volt a konyhában, azt elintéztem, aztán rizst főztem és szószt készítettem a kínai csirkémhez. Ja, és a gáztűzhelyemet kiganajoztam:-) Nem szokott ilyen randa lenni, mint most volt, szégyelltem is önmagam magam előtt:-) De most már ragyog. Mennyire szeretnék 1 jó tűzhelyet! De nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben új tűzhelyet veszek. Ez olyan szar, utálom. Ami ez előtt volt, igaz meglehetősen régi típus, de sokkal jobb volt a sütője is és egyáltalán szélesebb volt az egész. Jobb volt, kész.

Délután, mikor levittem a szemetet összefutottam, Erzsike férjével, épp ment haza. Mondtam neki, hogy vártam ma a kedves nejét. Hiba volt szólnom, mert mire kidobtam a szemetet, Erzsike férje már hazaért, mondta neki, hogy én mit mondtam és rá tudott készülni a beszélgetésre. Pedig kíváncsi lettem volna az első reakciójára, de elkúrtam. Már eleve úgy vette fel a kaputelefont, hogy a mai nap miatt keresem? Ő azt mondta, úgy beszéltük meg, hogy akár délelőtt, akár délután. Bevallom, én nem emlékszem, hogy délutánt is beszéltünk. Na, mindegy. Holnap lejön. Azt mondta. Bár, nem vagyok túl boldog, mert még mikor a múlt héten beszéltünk róla, az első kérdése az volt, hogy mennyi időbe telik megnézni a képeket. Kényszerből nem kell megnézni, ő mondta, hogy szeretné látni.

Aztán még volt 1 furcsa dolog a telefonálásunkban, bár ez inkább kicsit udvariassági dolog vagy nem is tudom minek nevezzem.

Szóval felvette a telefont, beleszólt: - Tessék.

- Szia Erzsike - köszöntem, mire a telefon másik felén néma csend. Vártam kicsit, hátha fogadja a köszönésemet, de semmi. Erre még 1x köszöntem, de őszintén szólva nem is tudom, hogy visszaköszönt-e...?

Többször nem akartam csesztetni.

Szarul aludtam...

... az éjjel. Még hajnali 1 után néztem a tv-t, valahogy reggel 7 körül már néztem az órát és fél 8-kor keltem. Elmentem tornázni.Idősek járnak oda, hiszen nyugdíjas torna. Némelyikük olyan hihetetlen módon esetlen, ügyetlen, ritmusérzék nulla, hogy rossz nézni. Torna közben nézem őket és magamban derülök rajtuk vagy bosszankodom. Bosszankodom, hogy hogy nem veszi észre, hogy a kart mindenki csak mellmagasságig emeli, ő meg fel az egekbe. Hogy nem lehet ezt észrevenni?  És hasonlók.

Ma ráadásul 1 néni büdös volt. Szerencsére csak elillant mellettem az öltözőben, de határozottan büdös volt.

Lackó odahozta a torna végére Gábort, mert én vele voltam egészen estig. Emese ment az apjával dolgozni, Kata megy ugye, Csehországban. Mondta Lackó, hogy Katáék 2 autóval mentek, hogy, aki akar, az tud majd hazasietni az egyik autóval, a többiek lehet, hogy még kicsit városnéznek, de Kata biztos fog hazasietni. Gondoltam magamban, hogy te mennyire tévedsz. Minden esetre, este 8 után, mikor jött Lackó Gáborért, kérdeztem, hogy Kata hazaért-e. Akkor még Csehország területén volt...

Mi is volt még ma?

Gábor rápisilt a WC ülőke tetejére, mert nem vette észre, hogy le van hajtva:-( Takaríthattam. Aztán 1 kis kaki bement a gatyóba:-( De egyébként aranyos volt. Most először játszottunk hidden gamest  gépen. Hát, annyira ügyes volt, hogy csak lestem. Szerintem ügyesebb volt, mint mikor Emesével elkezdtem ugyanezt a játékot.

Na, megyek, fáradt vagyok.

Jóccakát:-)

Ma tényleg...

... nem történt semmi.

Csak annyi időre tettem ki a lábam a lakásból, míg levittem a szemetet. Persze egyúttal megetettem, megitattam a madarakat. Sajnos, a kis bicebóca galambom már biztos nincs meg. Nagyon régóta nem látom. Még vagy 2 héttel ezelőtt feltűnt, hogy 1 csomó galambtoll van a tuja tövében, meg a környékén. Akkor látni ilyen tollakat, ha 1 ragadozómadár elkap 1 másik madarat. Biztosan nem tudhatunk semmit. A kis bicebócámnak van utódja, vagyis arra szoktam gondolni, hogy talán az ő fiókája, amelyiket nyár óta látom, mert ugyanolyan különleges a tollazata, mint bicebócáé volt. 4 galambocskát látok mostanában.

Na, aztán lent a reklámújságokat elrendeztem.

Ennyi volt a levegőzésem.

Főztem ma finom szezámmagos kínait. Kicsit sósnak találtam. Lackó evett belőle, de nem mertem rákérdezni. Minden esetre, ránézésre jóízűen ette.

Éjjel hason fekve arra ébredtem, hogy fáj a mellem. Meg is kellett fordulnom.

Az öcsémnek ma van a szülinapja. Ha milliomos lennék, segítenék neki. Szüksége lenne rá. Nem tudom, hogy milyen jövő előtt áll, ha már nem lesz képes dolgozni, ha már nyugdíjas korú lesz. Félve gondolok előre

Sok boldogságot neki. Ráférne.

Délután elmentem...

... naaa, nem úgy:-))), mivel már több, mint 5 éve nincs szexuális életem:-( Erről ennyit, de nem tudtam másképp kezdeni a mai kis szösszenetemet.

Szóval, még egyszer. Délután elmentem a gyerekekért - Gáborért és Emeséért - az oviba. Kata Prágában van 4 napot, így be kell segíteni Lackónak, de nem probléma, én önként vállaltam hétfőt és szerdát. Kedden főzős napom van, csütörtökön lejön Erzsike megnézni az esküvői képeket, pénteken készülhetek, mert szombaton jönnek Viviék, vasárnap meg úgy néz ki, hogy elmegyek Debrecenbe. Sűrű hétnek nézek elébe.

Engem nem ismernek annyira az oviban, ezért megkérdezte a dadus, hogy kiért jöttem. Mire én: Gáborért és Vivienért.

Mire ő: - Kiért?

Mire én: - Gáborért és Vivienért. Jajj, dehogy Vivienért. Emeséért. Vivien a lányom.

Ekkora idióta voltam. A lányom nevét mondtam az unokámé helyett. Lassan aggódom magamért. Nem is értem, hogy keverhettem össze 2x is. Már 1 idő óta előfordul, hogy nevek nem jutnak eszembe. Próbálom nem idegesíteni magam rajta. Nem lenne jobb, ha most ölre mennék magammal, mert nem jut eszembe Leslie Nielsen vagy Steve Martin neve.

Hát, ez van, emberek:-(

De, a hüvelykujjam töve már nem fáj, csak 1 icipicit, tudok vele rendesen fogni. Ennek is örülök. Egyébként minden apróságnak tudok örülni és tudok bosszankodni a hülyeségek miatt.

Most pedig olyat fogok tenni, amit x ideje nem tettem:-) Lefekszem este 10 előtt. Nincs szafari, nem kell képeket felpakolnom. A szafarin mostanában sok szomorú dolog történt, könnyet előcsaló. Talán kicsit kevesebbet kéne néznem, amúgy is rendkívül időt rabló.

Irány az ágy --- mert egyébként éjjel 1 óra körül szoktam lefeküdni.

Sikerült beváltanom...

... a kuponjaimat, hurrá:-) Óh, ma már 1/4 9-kor fel is keltem és marha ügyes voltam, mert olyan 1/2 10 körül már el is indultam a boltba. Rohadt hideg volt. Metsző hideg szél fújt. Hazafelé jövet már a kezemmel fogtam a fülemet, mert fájt a hidegtől.

Egyébként gyalog mentem a boltba, mert az orrom előtt elment a villamos, de nem vagyok hajlandó még 3 lépést sem szaladni a villamos után. Főleg nem magas talpú csizmában. Én magam is kiröhögném magam, nemhogy más. Ha-ha:-)) Szóval nem. De a bolt csak 1 villamosmegállóra van, direkt jó volt ez a kis mozgás.

Kaptam akciós csirkemell filét és a 20 %-os kuponokat is hasznosan levásároltam.

Mikor még készülődtem itthon, ugyebár, kabátot kellett felvennem. Egy kis helyes turkált kabátom van, csak gombokat kellett rá vennem anno. Az a tipikus eset, amikor a gomb többe került, mint a kabát. Nagyon klassz gombokat sikerült vásárolnom, jól illik a kabáthoz. Igen ám, de ez az idétlen gomb úgy van megcsinálva, hogy a közepe kiesik, ezért ritkán veszem fel a kabátot. Legutóbb, mikor felvettem, 2 db gomb közepe esett ki. Az egyiket észrevettem, mikor kiesett, a másikat meg szerencsére megtaláltam itthon az előszobában, vagyis már akkor a szőnyegre esett, mikor öltözködtem.

Na, ez volt a bevezető.

Ma, mikor vettem fel a kabátot, észrevettem, hogy megint hiányzik 1 gomb közepe. Nagyon pipa lettem. Hozzáteszem, hogy ebben a kabátban voltam tegnap is vásárolni abban a boltban, ahol nem lehetett a kuponokat beváltani és épp ellenkező irányban van, mint az, ahova ma mentem.

Szóval elmentem ma gyalog a boltba, hazajöttem - szintén - gyalog és eldöntöttem, hogy adok 1 esélyt annak a kurva gombnak és végigjárom a tegnapi utat.

És láss csodát! A gomb kiesett közepe ott volt az automatánál, ahol pénzt vettem ki.

Annyira örültem:-) 

Arra jutottam, hogy megpróbálom magam kipattintgatni a gombok közepét és beragasztom pillanatragasztóval, mint ahogy már néhánnyal meg is tettem. Ez jó ötlet szerintem.

Ma ettem meg a kedden főzött krumplifőzelék maradékát:-) Jó volt:-) Sok tejföllel és finom sült virslivel.

Ma reggel...

... majdnem 9 óra volt, hogy felébredtem. Huú, basszus, mondtam magamban, de aztán el is hessegettem a lelkifurdalásos gondolatokat, hiszen senki semmit nem kér számon rajtam. 9-kor kelek, akkor 9-kor kelek. Vagy, ha akarok ki sem kelek az ágyból. De, ha itt döglenék meg, azt is csak napok múlva vennék észre.

No, el a negatív gondolatokkal, de azért megjegyzem, annyira fáj a jobb hüvelykujjam töve, hogy alig bírok vele fogni. És ez már napok óta így van.

Délelőtt elmentem a csodálatos coopos boltunkba, amit Ági mindig agyon dicsér, sosem értem, hogy miért. Vannak 20 %-os kuponjaim, gondoltam beváltom. Meg akciós csirkemell filét akartam venni. Igen ám, de az a coopos bolt 1 másik coopos bolt. Nem az, ahova érvényes a kupon és a mellfilé is máshol akciós.

Azért vettem 1 kocsonyát, itt mindig jó kocsonya van és a kocsonyában kevés a kalória. Egy friss magvas kocka hozzá, tök jó volt. A pékségben megvettem a kedvenc pitéimet. Egy túróst és 1 mákost. A mákos még megvan:-)

Úgy tervezem, hogy holnap elmegyek abba a coopos boltba, ahol beváltható a kupon. De csak akkor, ha nem esik a kurva eső.

A lakásom egyre hűl. Persze, hogy hűl, hiszen alig fűtök. A konyhában és a nagyszobában nincs semmi fűtés, ott olyan 16 fok körül van. A fürdőben ég a gyújtóláng és persze reggel és este feltekerem a konvektort, mikor szükségem van rá.

A kisszoba erőteljesen hűl, ami baj, mert tulképp itt élem az életem. Eddig csukott ajtó mellett felment a hőmérséklet akár 21 fokra is, de már nem. Nagy nehezen 20,3 fok van pillanatnyilag úgy, hogy az ágymelegítő megy egész nap, szinte egész nap a tv is és kevesebbet a számítógép. Ezt csak azért írom le, mert ezek a gépek is melegítenek.

Lassan be kell gyújtanom a többi konvektort és itt a kisszobában feltekerni a fűtést. Nem vagyok tőle boldog, mert a nyugdíjam 32 ezer forinttal kevesebb, mint a fizetésem volt és míg dolgoztam, karácsony előtt mindig kaptunk 1 kis plusz pénzt, amit én nagyon jól beosztottam. Most ezt a sokkal kevesebbet kell jól beosztanom.

Nem könnyű:-(((

Elballagtam...

... ma ismételten az SZTK-ba a tegnapi vérvétel és pisi laboreredményéért. Nos, én annyira nem értek hozzá, de roppant egyszerű módon, rápillantással látom, hogy mi az, ami nem jó, nincs a határértékeken belül, hiszen azt külön egy + jellel megjelölik.

A vérsüllyedésem kicsit magas. 20-ig lenne jó, nekem 25. A koleszterinem nagyon régóta magas. Most is. Pedig szedek rá gyógyszert, bár nem teljesen folyamatosan. Úgy vettem észre, hogy rontja a májfunkció eredményemet, mint ahogy most is. És még valami kreatin-kináz is magas 1 kicsit, ami összefügghet azzal, hogy nyáron a vállamban vagy hátamban vagy mit tudom én hol, szerintem elszakadt valami izom bennem. Írtam is akkor erről. Azóta azt mondom magamról, hogy mozgáskorlátozott vagyok, illetve karmozgásomban korlátozott. Nem fáj, de nem tudom rendesen - mint a másik karomat - sem felemelni, sem kinyújtani, szóval bizony alkalmanként korlátozva vagyok. Nem is tudom, hogy lehetne-e ezzel bármit is kezdeni. Mármint orvosilag. Talán valami műtéttel. Mikor előre nyújtom a rossz karomat - vízszintesen előre -, akkor a lapockám hátul kiugrik, mintha púpos lennék. Borzasztó látvány. Majd elmondom a háziorvosnak, mikor elviszem a leletet. Talán elküld valamilyen szakrendelésre.

Mostanában a rossz karom oldalán lévő mellem is fájdogál néha. Nem tudom, nincs-e összefüggésben.

A pisi eredmény jó lett, hála az égnek.

A koleszterinnel kapcsolatban majd kijegyzetelgetek dolgokat innen a netről. Hátha ki tudnám váltani a gyógyszert valamivel és a koleszterinem is csökkenne kicsit. De az a baj, hogy vannak dolgok - ételek -, amelyekről nem mondanék le.

Azért ma megjutalmaztam magam 1 szelet dobostortával és 1 dőnerrel. Mindkettő nagyon finom volt.

Laborban...

... voltam ma reggel. Már muszáj volt elmennem, mert hamarosan lejárt volna a 3 hónapig érvényes beutalóm.

Még augusztusban Vivike kért táppénzes papírt, amiért elmentem a háziorvosunk asszisztenséhez, aki rögtön adott 1 beutalót laborba. Kaptam hozzá kis kémcsövet a pisinek., így nem kellett üdítős flakonnal szerencsétlenkedni.

Hajnali fél 7-kor ébresztett a telefon, hát, eléggé zokon vettem, de ki is keltem rögtön az ágyból. A fürdőbe már előző este bekészítettem a pisiléshez szükséges eszközöket. Van 1 kis műanyag poharam, ami csőrös, így a kiöntés is könnyű (másra nem használom). Szóval, középsugarú pisi ebbe, aztán át a kémcsőbe. Izgultam, hogy jól záródó legyen, különben mehetnék pisilni az SZTK koszos és sötét WC-jébe és azt nagyon nem akartam. Sőt, még azt is kitaláltam, ha netán kifolyna a pisi a kémcsőből - amit egyébként 1 tiszta nylonzacskóba is bekötöttem -, akkor a zacskóból átönteném:-))) Szerencsére minden rendben volt.

Odaértem időben, én voltam a 76-os. Mikor behívtak, jobban örültem volna, ha 1 másik laboráns hölgyhöz kerülök, mert a másik marha ügyes, úgy szórta ki a népet, hogy ihaj és ripsz-ropsz:-) Az én laboráns csajom sokkal lassúbb volt, ki tudja miért...

Na, beültem a székbe, hosszasan vizsgálta mindkét karomat. Percekig. Nyomkodta, simítgatta, én meg ökölbe szorított kézzel "segítettem", mert így kellett. Nézte a kézfejemet, lentebb a karomat és oldalt a könyökömnél. Végül kiválasztotta a jobb vénámat, ami jobbnak bizonyult:-))) Aztán a végén mondta, hogy nem vagyok a laboránsok álma és örül, hogy 1 szúrásra sikerült. Hát, mondtam, hogy én meg pláne örülök.

Aztán megjutalmaztam magam 1 kis fornettivel, de elég szar volt. Némelyik nem volt rendesen megsülve és az eladó sem volt túl kedves. Ez sós fornetti volt, mert édes nem volt kedvemre való, így átmentem a szomszédos zöldségesbe, ahol sütit is hirdetnek. Süti persze nem volt. Ági barátnőm dicsérte, hogy milyen finom ennek a sütije, ami akár igaz is lehet, hiszen nem tudtam leellenőrizni. Ez a sütis arról jutott eszembe, hogy szombaton, mikor kajálni voltunk a Malibuban Ágival, felmerült, hogy jöjjünk el ide sütizni, de Ági sem tudta, hogy le lehet-e itt ülni. Hát, nem lehet. Megkérdeztem az eladót. Van 1 széke, amibe éppen le lehet ülni, ad 1 tálcát az ölembe és 1 műanyag villát. Na, erről inkább lemondtam. Süti amúgy sem volt.

Bementem a Pennybe budipapírért, de még életemben nem láttam annyi népet a Pennyben, mint ma. Talán a kezdet kezdetén volt olyan, hogy a pénztárhoz a sor vége a bolt túlsó felén, a hűtőknél volt, mint most. Nem is vittem kocsit, talán nem is volt. Csak a kezembe vettem 1 csomag budipapírt, azzal is nyomultam előre, de nem szólt rám senki. Szóval, ebben az iszonyatos tömegben semmi mást nem akartam venni, így is kisorakoztam magam a bolt felétől. Na, még a pénztárnál 1 nápolyit bevállaltam.

Hazajöttem, ittam 1 kávét és ledöglöttem. Ez a már szokatlan korai kelés elcseszte az egész napomat.

Jól sikerült...

... a tegnapi és a mai nap is.

Tegnap délelőtt boltban voltam, ami nekem a "social life", vagyis a társasági élet. Ilyenkor kicsit beszélgetek is, hiszen szükségem van rá.

Vettem magamnak 1 illatviasz illatosítót. Airwick. Elektromos, a kis tartójában melegíti az illatviaszt, most is itt illatozik mellettem. Forralt bor illatot adtak a készülékkel, de lehet kapni másfélét is. Valószínűleg veszek majd. Imádom az illatokat. A lakás minden helyiségében van valamilyen illatosító. A nagyszobában permet nélküli illatosító spray. A konyhában mozgásérzékelős, ez a legjobb! Az előszobában illóolaj, vagy kis illatkocka-viasz. Ezeket mécsessel használom. A fürdőben van 1 nyomkodós mini spray és 1 másik, ami 36 percenként ad illatot. A kisszobában legtöbbször füstölőt használok, de most kipróbáltam az új illatosítómat. Később teszek majd bele pici illatkocka-viaszt, szerintem azzal is jó lesz. Majd meglátom.

A dm-ben ott hagytam 7,5 ezer  forintot. Kérhettem volna még 10 % kedvezményt a pontjaimért cserébe és nagyon bánom, hogy nem tettem.

A Sparban vásároltam, már nagyon régen voltam boltban, nem költhetek felelőtlenül, mint ahogy tettem azt nyáron. Editkével mindig jókat dumcsizok a Bükkben, neki ott van kis boltja. Kedvelem őt, remélem ő is engem.

Délután főztem Lackónak krumplifőzeléket és sütöttem hozzá virslit és sütöttem neki 1 tepsi meggyes pitét. És még mostam is. Enyi minden belefért az időmbe. Hurrá:-)))

Ma elmentem tornázni. Jó volt. Ott is tudok kicsi beszélgetni és jó a torna. Aztán Áginál voltam a varrodában. Kb. 20 centi kötött pulóvert kellett megvarrni interlock géppel. Meg is csinálta rögtön és nem kért érte semmit.

Aztán a Familybe mentem ételhordót venni. Már vettem egyet, de sosincs meg, nem hozza vissza Lackó. Arról nem beszélve, hogy a 3 részből egyet Kata bevitt a munkahelyére, holott én vettem és azért, hogy Lackónak legyen miben elvinnie a kaját. Most vettem 1 négyrészest, de ennek mintha kisebb lenne az űrtartalma. Mindegy. Legközelebb megmondom Lackónak, hogy nem vagyok hajlandó többet költeni ételhordóra. Ha kell nekik még, akkor vegyenek ők.

Délután feljött 1 fiatal kiscsaj az anyjával. Régről ismerjük egymást, kutyás volt ő is, én is, és most mennek Amerikába, azért jöttek, hogy nem fogadnám-e be a 2 cicájukat. Hát, nagyon sajnálom, de nem. Osztjuk a facén a  cicákat, ennyit tudok tenni.

Holnap elmegyek vérvételre... Muszáj lesz, mert hamarosan lejár a 3 hónapos beutalóm.

Sűrű lesz a mai nap

Bizony, az lesz, mert tegnapra terveztem, hogy elmegyek bevásárolni egyrészt a mai főzéshez - kedd van, ez a főzős napom Lackónak -, másrészt már sok minden szükséges itthonra. Viszont nem mentem sehova. Csak a szemetet vittem le. Azt is csak azért, mert az újságot ki veszem a levelesből, meg egyúttal megetetem a madarakat.

Ma - most, nemsokára - megyek vásárolni, aztán főzök és mosni is fogok, mert minden 2. nap mosok is 1 fél adagot. Krumplifőzelék lesz és sütök 1 adag gluténmentes meggyes pitét. Nem lesz nagy kaja és talán a főzés sem lesz túl időigényes. Ja, virslit sütök a főzelékhez. Nem akarok minden héten csirkemell filét venni, nem olcsó. És a húson túl is van étel, igaz? Jövő héten talán csinálok 1 kínai szezámmagost, már régebben megígértem Lackónak, de azért az kissé macerás. Már marhára nem szeretek macerás dolgokat készíteni. Csak egyszerűt. Ez van...

Holnap el akarok menni tornázni. Remélem nem fog esni a qrva eső.

Nos, igen

Vagy 3 héttel ezelőtt azzal fejeztem be az írást, hogy lusta vagyok. Nos, igen. Sok minden történt, talán érdekes is, amiről írhattam volna, de valahogy mindig elmaradt. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy bepótolom, aztán letettem róla.

Nagyon sokat ülök itt a gép előtt. Nézegetem az e-mailjeimet, a facebookot és persze a legfontosabb a szafari. Azt változatlanul nagyon szeretem-:)

Most miért is írok?

Váltottam Istvánnal néhány levelet, de mint mindig, most is úgy fejeződött be, hogy nem válaszolt. 2-2 levelet talán még váltunk, aztán részéről ennyi, úgy általában. Most is az utolsó előtti levelemre már nem reagált akkor sem és később sem. Tegnap reagált arra a levelemre, a legutolsóra, amiben írtam neki, hogy meghalt 1 korábbi kollégánk, ráadásul az elhunyt az ő helyettese volt. Na, erre reagált, oszt ennyi. Mindig megfogadom, hogy nem írok neki, mert ő sosem ír nekem. Írok neki a szülinapjára és névnapjára is. Ő nekem sosem. El kéne felejtenem. Hülye bunkó. Velem az.

Elkezdtem tornázni járni, most is ott kéne lennem, de ebben a szar időben nem volt hangulatom elmenni. Különben is a hétfői tornatanárnő olyan, mintha 1 kaszárnyában osztogatna parancsot. Nekem ez annyira nem tetszett:-(, de be kell vallanom, a torna jó volt. Szerdán is van, az teljesen más és a hölgy kedves, bűbájos. Az is jó volt, kicsit inkább keleties jellegű tornának mondanám. Szerdán elmegyek. Remélem.

Most ennyi. Megpróbálok majd írni, mert szeretek írni-)