Kemény napom volt

2 beteg kisgyerekkel itthon lenni, bizony nem egyszerű. Ma ez volt a sorsom. Emesével már meg lehet beszélni dolgokat, aranyos, szót fogad, de Gábor, nos, ő nehéz eset.

Állandóan figyelmeztetni kell őket, hogy papucsban legyenek, mert nálam nagyon hideg a padló, akkor is, ha rendesen fűtök. Ők, ugyebár, meg pont betegek, így nem célszerű lábbeli nélkül lenni.

Gábor bepisil, de letagadja. A nadrágja sötét-nedvesen virított, de letagadta, hogy bepisilt. A szemembe nézett és tagadta. Erre azért eléggé felhúztam magam. A fürdőszobában tiszta pisi volt minden, amit ő maga igyekezett eltüntetni, vagyis feltörölni. Nem győztem takarítani utána, mert hol az ülőke lett pisis, hol a WC csésze, hol a járólap.

Gábor még kicsi. Korban is, meg növésre is. A WC-ről nem ér le a lába, így volt, hogy a kakis fenekét végighúzta az ülőkén, mikor leszállt, aztán  takaríthattam onnan a szart. Ezért ügyelek rá, hogy inkább én emeljem le a WC-ről, de ennek ellenére ma is előfordult 1 kis kaki matyi az ülőkén.
Alkalmanként hiszti is van. A konyhaasztalnál az egyik székből lehet látni a tv-t, a másikból nem. Na, ezen is majdnem volt összeveszés ebédkor, hogy ki hova ül. Megbeszéltük, hogy Gábor üljön a tv-vel szembe, majd uzsonnakor fordítva ülnek. Így is lett volna, de persze behisztizett. Emese okosan megoldotta, ő magától átült a hokedlira, mert onnan is lehet látni, de Gábornak az sem volt megfelelő.

Délelőtt almát pucoltam Gábornak, Emesének kompótot főztem. Ebédre csak 1 zacskós leves volt és túrós tészta, de Gábor csak tejfölösen ette a tésztát. Utána főzött csokipuding volt a desszert.

Uzsonnára Emese szalámit szeret sajttal, Gábor sonkát paprikával. Hihetetlen hogy tömi magába a paprikát. Majszolja, a leve már csurog az állán, de a kenyér még ott van egyben a tányéron. Így szokta. Később azért szépen megeszik mindent. Ma is így volt. A déli maradék túróból kikavartam 1 kis túrókrémet, de csak ketten ettünk Mesivel.

Kata nagyon  későn jött a gyerekekért.