Igen, voltam tornán. Tulajdonképpen, örömmel állapíthatom meg magamról, hogy már járok tornázni. Ez a 4. alkalom volt. Előtte is voltam 1x, de az 1 másfajta volt és nem tetszett a néni, aki katonás fegyelemmel tartotta az órát, ami kb. 40 perc volt. Ez a mostani - meridián torna - kitart 60 percig és bizony megérzem utána, hogy mozogtam. De ez így van rendjén.
Elnézem a tornán a néniket, egyik-másik olyan hihetetlenül esetlen, olyan ügyetlenül csinálja, de csinálja. Van, aki viszont túl lelkes. Olyan rogyasztásokat csinál, hogy vicces ránézésre és olyan karnyújtásokat, amiket pont nem úgy kéne. Ha én lennék az oktató, azért szólnék, ha valaki nagyon nem jól csinálja, de eddig csak 1x szólt, hogy a karokat nem kell a mennyekbe emelni, hanem csak mellmagasságig.
Torna után - szokásomhoz híven - elmentem pitét venni és hívtam az egyik kedves tornatársamat. Egyem a szívét, nem volt nála 160.- Ft, én adtam neki 40.- Ft-ot, de mondtam, hogy meghívom, azt viszont nem akarta. Mondta, hogy megadja majd a 40.- Ft-ot. Biztos megadja, de ha nem akkor sem dől össze a világ.
Bementem az OTP-be is, befizettem a közös költséget .
Mikor hazaértem, elég kókadt voltam, mert reggel nagyon szarul ébredtem. Tudod milyen az, amikor álomból ébredsz és ráadásul még te magad is szerepelsz az álmodban? Letaglózó. Én ezzel a szóval szoktam jellemezni az ilyen ébredést. Fogalmam sincs, hogy mit álmodtam.
Ma nem csináltam semmit. Majd holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése