Vagy 3 héttel ezelőtt azzal fejeztem be az írást, hogy lusta vagyok. Nos, igen. Sok minden történt, talán érdekes is, amiről írhattam volna, de valahogy mindig elmaradt. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy bepótolom, aztán letettem róla.
Nagyon sokat ülök itt a gép előtt. Nézegetem az e-mailjeimet, a facebookot és persze a legfontosabb a szafari. Azt változatlanul nagyon szeretem-:)
Most miért is írok?
Váltottam Istvánnal néhány levelet, de mint mindig, most is úgy fejeződött be, hogy nem válaszolt. 2-2 levelet talán még váltunk, aztán részéről ennyi, úgy általában. Most is az utolsó előtti levelemre már nem reagált akkor sem és később sem. Tegnap reagált arra a levelemre, a legutolsóra, amiben írtam neki, hogy meghalt 1 korábbi kollégánk, ráadásul az elhunyt az ő helyettese volt. Na, erre reagált, oszt ennyi. Mindig megfogadom, hogy nem írok neki, mert ő sosem ír nekem. Írok neki a szülinapjára és névnapjára is. Ő nekem sosem. El kéne felejtenem. Hülye bunkó. Velem az.
Elkezdtem tornázni járni, most is ott kéne lennem, de ebben a szar időben nem volt hangulatom elmenni. Különben is a hétfői tornatanárnő olyan, mintha 1 kaszárnyában osztogatna parancsot. Nekem ez annyira nem tetszett:-(, de be kell vallanom, a torna jó volt. Szerdán is van, az teljesen más és a hölgy kedves, bűbájos. Az is jó volt, kicsit inkább keleties jellegű tornának mondanám. Szerdán elmegyek. Remélem.
Most ennyi. Megpróbálok majd írni, mert szeretek írni-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése