... voltam ma reggel. Már muszáj volt elmennem, mert hamarosan lejárt volna a 3 hónapig érvényes beutalóm.
Még augusztusban Vivike kért táppénzes papírt, amiért elmentem a háziorvosunk asszisztenséhez, aki rögtön adott 1 beutalót laborba. Kaptam hozzá kis kémcsövet a pisinek., így nem kellett üdítős flakonnal szerencsétlenkedni.
Hajnali fél 7-kor ébresztett a telefon, hát, eléggé zokon vettem, de ki is keltem rögtön az ágyból. A fürdőbe már előző este bekészítettem a pisiléshez szükséges eszközöket. Van 1 kis műanyag poharam, ami csőrös, így a kiöntés is könnyű (másra nem használom). Szóval, középsugarú pisi ebbe, aztán át a kémcsőbe. Izgultam, hogy jól záródó legyen, különben mehetnék pisilni az SZTK koszos és sötét WC-jébe és azt nagyon nem akartam. Sőt, még azt is kitaláltam, ha netán kifolyna a pisi a kémcsőből - amit egyébként 1 tiszta nylonzacskóba is bekötöttem -, akkor a zacskóból átönteném:-))) Szerencsére minden rendben volt.
Odaértem időben, én voltam a 76-os. Mikor behívtak, jobban örültem volna, ha 1 másik laboráns hölgyhöz kerülök, mert a másik marha ügyes, úgy szórta ki a népet, hogy ihaj és ripsz-ropsz:-) Az én laboráns csajom sokkal lassúbb volt, ki tudja miért...
Na, beültem a székbe, hosszasan vizsgálta mindkét karomat. Percekig. Nyomkodta, simítgatta, én meg ökölbe szorított kézzel "segítettem", mert így kellett. Nézte a kézfejemet, lentebb a karomat és oldalt a könyökömnél. Végül kiválasztotta a jobb vénámat, ami jobbnak bizonyult:-))) Aztán a végén mondta, hogy nem vagyok a laboránsok álma és örül, hogy 1 szúrásra sikerült. Hát, mondtam, hogy én meg pláne örülök.
Aztán megjutalmaztam magam 1 kis fornettivel, de elég szar volt. Némelyik nem volt rendesen megsülve és az eladó sem volt túl kedves. Ez sós fornetti volt, mert édes nem volt kedvemre való, így átmentem a szomszédos zöldségesbe, ahol sütit is hirdetnek. Süti persze nem volt. Ági barátnőm dicsérte, hogy milyen finom ennek a sütije, ami akár igaz is lehet, hiszen nem tudtam leellenőrizni. Ez a sütis arról jutott eszembe, hogy szombaton, mikor kajálni voltunk a Malibuban Ágival, felmerült, hogy jöjjünk el ide sütizni, de Ági sem tudta, hogy le lehet-e itt ülni. Hát, nem lehet. Megkérdeztem az eladót. Van 1 széke, amibe éppen le lehet ülni, ad 1 tálcát az ölembe és 1 műanyag villát. Na, erről inkább lemondtam. Süti amúgy sem volt.
Bementem a Pennybe budipapírért, de még életemben nem láttam annyi népet a Pennyben, mint ma. Talán a kezdet kezdetén volt olyan, hogy a pénztárhoz a sor vége a bolt túlsó felén, a hűtőknél volt, mint most. Nem is vittem kocsit, talán nem is volt. Csak a kezembe vettem 1 csomag budipapírt, azzal is nyomultam előre, de nem szólt rám senki. Szóval, ebben az iszonyatos tömegben semmi mást nem akartam venni, így is kisorakoztam magam a bolt felétől. Na, még a pénztárnál 1 nápolyit bevállaltam.
Hazajöttem, ittam 1 kávét és ledöglöttem. Ez a már szokatlan korai kelés elcseszte az egész napomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése