2016. november 27., vasárnap

A tegnapi bejegyzést...

... nem tettem közzé. Már 1x jártam így, de akkor még az időpontok is teljesen összekeveredtek.
Szóval, ma megjártam Debrecent.
A vonaton Tokajig 1 péceli parasztemberrel utaztam együtt. Kicsit ugyan büdös volt a fülkében a levegő, mikor beléptem, de elviseltem. Valahogy elkezdtünk beszélgetni és végigbeszéltük az utat, illetve, amíg ő le nem szállt. Egyszerű parasztember. A kora meghatározhatatlan, mert az ilyen emberek általában sokkal idősebbnek néznek ki, mint amennyiek valójában. A testvéréhez ment 3 napra, hogy segítsen neki a kukoricatörésben.
Ahogy ő leszállt, 2 nő jött a helyére, anya és lánya. Az anya szerintem kicsit süket volt, mert a lánya elég hangosan beszélt, ennek ellenére az anya mindig visszakérdezett, mint, aki nem érti. Az idősebbik nő olyan én korosztályom lehet, talán nyugdíjas, elég ráncos. A fiatalabb úgy tűnt, mint aki nem teljesen százas. 3 gyereke van, a legkisebb 4,5 hónapos, de nem szoptat. Nem tud. Persze, van ilyen, én is csak nagyon rövid ideig tudtam szoptatni.

Debrecenben már vártak Balázsék. Sajnos, esett az eső. Első utunk a temetőbe vezetett, letettem a kis koszorúmat a sírra, váltottunk pár mondatot Balázzsal, megsimogattam a fejtáblájukat, aztán visszamentünk a kocsiba. A gyerekek ki sem szálltak, fölösleges lett volna ázniuk abban az iszonyatosan szar időben.
A sírnál elmeséltem Balázsnak, hogy már mi is tudtuk, hogy Jolánka beteg - agydaganatban halt meg -, de szerettem volna beszélni vele --- még 1x, ezért felhívtam őket. Vagy ő - Balázs -, vagy az apja vette fel a telefont és mondtam, hogy Jolánkával szeretnék beszélni, de Jolánka nem akart beszélni velem. Azt mondta, majd máskor. Többé sosem beszéltünk.

Aztán felmentünk Balázs lakásába, oda, ahol a család lakott régen, ahol élt Jolánka is. A lakás nem sokat változott, rengeteget kéne rákölteni, de szép rend volt és tisztaság.
A gyerekek nagyon szófogadóak, Balázs pedig végtelen türelemmel van irántuk.
Édes a 2 kölyök, Bogi 1 bájos kiscsaj, Balu pedig 1 zseni. Szerintem.
Jó volt kicsit jobban megismerni őket, mert a gyerekekről eddig más volt a véleményem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése