Nem jött...

... a szerelő, akit hívtam, mert a budi ülőkéje egészen elcsúszott és nem tudom megcsinálni. Azóta már még 1x lemondta, hogy kijön hozzám, azt követően telefonáltunk más ügyben, de nem jutott eszébe, hogy ígért nekem vmit. Kissé elszomorodtam. Egyrészt, mert nem tudom, hogy nem akar-e jönni vagy tényleg elfelejtette. 70 éves. Sajnálom magam és őt is, ha nem stimmel vele vmi, de nem tudom mi lesz velem nélküle, hol találok 1 embert, aki hogy úgy mondjam, bever 1 szöget a falba szükség esetén... Szóval, szeretném, ha még sokáig olyan egészségben lenen, hogy néha megkérhetném apróságokra. Ah, nem is részletezem tovább, rossz dolgokba nem akarok belegondolni...

Ezen a napon, nov. 25, hétfő, Katalin nap volt. Természetesen köszöntöttem Katalin nevű kedves vagy kevésbé kedves ismerőseimet és a menyemet is.

Takarítottam és mostam.

Kedden kimentem Diósgyőrbe, mert itt volt 1 gyerekkori barátnőm, akivel úgy néz ki, tavasszal kimegyünk Angliába. Ő egyébként Balatonmáriafürdőn lakik. Sokat beszélgettünk, aztán meghívtam a Gyros tanyára ebédelni, mert egyébként a néhai anyósa lakásában voltunk.

Szerdán, a hónap utolsó szerdája volt, ilyenkor kívánunk vmit ebédre a gyerekekkel, nem a kiválasztott receptekből főzök. Szeptemberben kívánt Gábor, októberben Emese, novemberben pedig én következtem. Főztem 1 fini, tartalmas gulyáslevest és utána meggyes pite volt vanília öntettel. Jó volt, tényleg.

Csütörtökön felmentem Adához, de már nem tudom, hogy mi volt a konkrét oka. Tudom, hogy meghívott ebédre, kaptam székelykáposztát. Kicsit ugyan híg volt, de az íze jó volt.

Voltam még a Centrumban, szerettem volna sprayt venni a fürdőszobai automata illatosítómba, de nem volt megfelelő. Viszont vettem 1 csomó hülyeséget, vagyis mindenkinek 1-1 olyan "ajándékot", amire semmi szüksége nincs. Például kis pálinkás poharat a 12 éves fiú unokámnak. Tényleg csak poénból. Ezek olyan olcsó dolgok voltak, hogy az sem baj, ha kukában végzik... Nem érdekel. Abban bízom, hogy csalok némi mosolyt az arcukra.

Bementem a színházba is, szerettem volna emeleti páholyba venni magamnak 1 db jegyet, de nem adtak. Aztán később láttam, hogy ez a páholy elkelt és 1 másikba adtak el 1 db jegyet. Bosszantott.

Pénteken itthon voltam, jó nap volt, sokat dolgoztam, haladtam, illetve befejeztem a novemberi nagytakarítást, mostam is, tornáztam és egyéb apróságok voltak elvégezve.

Szombaton is itthon voltam. Vasaltam! Végre kivasaltam a régóta gyűjtögetett abroszokat. Mindig csak pakoltam hol a fotelba, hol az ágyra. Na, azóta kimostam még kettőt:-))) Egyébként laza nap volt.

December 01-jén advent első vasárnapja volt. Buli volt a Gasztro Centrumban, Erikával elmentünk és meghívott ebédre. Asszus, ő számon tartja, hogy én hívtam meg legutóbb - állítólag, de én  nem is emlékszem rá -, ezért most visszahívott. Ne felejtsem el, hogy legközelebb megint nekem kell őt meghívni........ Ebéd után vettünk füstölt cuccokat, mert volt 1 kis kirakodóvásár. Erika elég sokat vásárolt, én csak 1 kis disznósajtot vettem.

Itthon még mostam délután.

Folyt. köv.... :-)

Nem sok minden...

... történt továbbra sem, csak a szokásos napjaim..., de ha kicsit belegondolok azért lesz pici érdekesség.

November 21-én, csütörtökön csak itthon voltam, mostam, takarítottam.

Pénteken viszont esett 1 kis hó. Mutatom.

Így festett reggel. Elég szép volt, sztem.

Az erkélyem korlátján látható a hó vastagsága. Nem túl sok.

A hótól függetlenül sokfelé jártam ezen a napon. Voltam postán, madarasnál, vettem pár db pogácsát és vmi sütit is. Hazafelé begyűjtöttem pár kuponos újságot, amelyek lépcsőházon kívül voltak, mert itt nálunk nem volt. Ééés a kis érdekesség, elmentem 1 kis festménykiállításra, arról is hozok pár képet.

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Jászfényszarui Művésztelep kiállítása

Szombaton - mivel sikeresen begyűjtöttem néhány kupont - elmentem az Intersparba vásárolni.

Kib @ szott embertömeg volt, de kibírtam. Mellesleg holnap is készülök... Itthon nem csináltam semmit, viszont 1 gyerekkori barátnőmmel majdnem 2 órát beszéltünk telefonon.

Vasárnap be kellett hoznom a szombati lemaradást, nagyon-nagyon sokat dolgoztam, tornáztam, de jó nap volt.

Folyt köv.

A következő napokban...

... a szokásos rutindolgok történtek.

November 18-én, hétfőn itthon voltam. Megint kitakarítottam 1 helyiséget és Szotyikát is rendbe tette. Ebédre sütöttem hurkát. Jó ez a hurka, még régebben Ágitól vettem. Egy szál vár sütésre... majd..., de holnap kínait főzök.

Kedden nagyon forgalmas napom volt. Először lementem az Újgyőrire, ott DM-be, gyógyszertárba és a Familybe. Utána visszaszálltam a villamosra és Bulgárföldön a háztartási boltban megvettem a jövő évi naptárjaimat. Sajnos, a speditőr naptár nem olyan jó, mint az idei, de most már mindegy, ezt kell használni. Fel is tettem, mert december hónapot már mutatja. A lottózóban elintéztem az öthetes lottómat és még a Pennybe is bementem. Délután itthon mostam és megérkezett a tescós rendelésem, ami kifejezetten Mikulásra volt kihegyezve, de a csokikon kívül pár db más apróságot is hozattam.

Sok finom Mikulást rendeltem a gyerekeknek a Tescotól

Szerdán jöttek a gyerekek, sült oldalas juhtúrós galuskával volt az ebéd. Bevallom a juhtúrós galuska, az a Pennyből vásárolt sztrapacska volt. Finom volt. Emese nagyon morcos és mogorva volt ezen a napon . Gábornak vmi kiütései voltak, állandóan vakarózott. Sajnos a WC. teteje eléggé elcsúszott a helyéről, már szóltam a gyerekeknek, hogy óvatosan üljenek rá. István ígérte, hogy kijön, megnézi, de sztem elfelejtette.

Folyt.köv.

Az elmesélt napok után...

 ... semmi érdekes nem történt, mindjárt meglátod. Rövid leszek.

November 14-én, csütörtökön elkezdtem a novemberi nagytakarítást, ahogy szoktam, a nagyszobával. Egész nap itthon voltam.

Pénteken az öcsém betöltötte 60. életévét. A korábban felkutatott címére küldött lapomra semmilyen reakció nem érkezett. Ebből  dologra lehet következtetni - sztem. A lapot, illetve borítékot elsőbbségivel adtam fel, gondoltam, így nagyobb az esélye, hogy célba ér. Viszont nem akartam ajánlottan feladni, mert arra már az én lakcímemet is rá kellett volna írni, amit nem akartam. Tehát az első variáció az, hogy lehet, meg sem kapta a borítékot. A másik az, hogy megkapta, de szart rá magasról. Én inkább ez utóbbira tippelek.

Ezen a napon szintén itthon voltam, szintén  takarítottam és főztem 1 jó kis rizses lecsót 2 vagy 3 db paprikából:-))) Még a nagymamám, aki 6 éves koromig nevelt, ő szerettette meg velem ezt a kaját. 

Rizses lecsó a tányéron. Emlékszem, kis szalonnát is pirítottam alá és a végén virsli is került bele. Nyami😋😋😋

Szombaton - a változatosság kedvéért - itthon voltam, takarítottam és végeztem a szombati rutinmunkákat.

Na, vasárnap kimozdultam, levillamosoztam az Aldiba, már nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt a konkrét célom, de azt tudom, hogy vettem finom tojáslikőrt. Kedvencem a tojáslikőr és ott nagyon finomat lehet kapni, jó sűrű és jó az ára. Persze, amekkora "alkoholista" vagyok, még alig fogyott belőle. Alkalmanként, ha eszembe jut, kemény 2 centilitert fogyasztok belőle😂

Folyt. köv.

Óraszíj

November 11-én, hétfőn felutaztam Budapestre.Manapság azt mondom, egyfajta kockázatvállalás vonattal Budapestre utazni, amilyen állapotban van a magyar vasút. Azért mentem Pestre, mert tavasszal már 2 éve lesz, hogy a lányom rendelt nekem 1 arany színű fém óraszíjat az okosórámra, hogy ne tök fekete legyen. Igen ám, de nem tudtuk kicserélni a fekete szilikon szíjat erre az arany színű fém szíjra, viszont szerettem volna. Azon kívül több ezer forintba került a lányomnak, nem akartam, hogy - képletesen mondva - ablakon kidobásra kerüljön a pénz. A Visegrádi utcába kellett mennem, amit előre nagyon-nagyon alaposan áttanulmányoztam a neten, hogy hogyan jutok el oda a Keletiből. Szerencsém volt, mert mindössze 1 trolira kellett felszállnom, de onnan bizony még utcákon át kellett gyalogolnom és ráadásul a visszafelé troli teljesen máshol áll meg, mint, ahol leszálltam. Rettentő büszke voltam magamra, mert úgy elközlekedtem ott azon a részen, mintha mindig ott laktam volna. Jó érzés volt. A szíjat kb. 3 perc alatt kicserélte a srác és nagyon   elcsodálkoztak az eladólánnyal együtt, hogy én csak ezért utaztam fel Pestre, kifejezetten hozzájuk.

Kedden délután ismét bementem Adához a kórházba. Közben természetesen már megtudtuk, hogy megmaradt a veséje, így bizakodva néztünk a majd kb. 2 hét múlva érkező szövettani eredménye elé. Mikor mentem, a villamos után 17 percet kellett várnom a buszra, amivel eljutottam a kórházba. Ada természetesen már újra dohányzott, így a látogatás végén kijött velem az épület elé és, amíg elszívta a cigijét, még beszélgettünk.

Szerdán Gábor nem jött hozzám, mert sajnos beteg volt. (Mellesleg most is beteg :-( ) Emese jött. nagyon finom sonkás tésztát készítettem, előételnek gyümölcssaláta volt, mert önmagában 1 kis sonkás tészta nem túl sok, viszont nem vagyunk 1 leveses fajta. Szóval így oldottam meg. a tészta annyira ízlett Emesének hogy anyja megkérdezte, hogy csináltam, mert Emese otthon nagyon dicsérte az ebédet. A titok a következő volt: apróra vágott hagymát megdinszteltem és arra rátettem kicsit pirulni a szintén apróra vágott füstölt sonkát. A száraztészta súlya megegyezett a rátett sonka súlyával, tehát nem kevés sonka volt benne.

Ez volt a gyümölcssaláta:

A gyümölcssalátában alma, körte, banán és áfonya volt. Meglocsoltam kis citromlével és azért 1 pici cukrot tettem bele.

A sonkás tészat, miután kivettem a sütőből. Fodros kocka volt a tészta.

Mára ennyi:-)

Nem meglepő módon...

... ismét meglehetősen elmaradtam az írással. Mikor láttam, hogy már nem tudom tartani a tempót, nem is törtem magam. Amúgy is mindig azt mondom, hogy az én kis életem rohadt unalmas. Nem vagyok 1 felfedező, nem járok szinte sehova, nincsenek nagy dolgok az életemben --- vagy csak elvétve. Honnan is kell folytatnom? Pár napot bepótolok, de tényleg csak pár napot.

November 08., péntek. Adát megműtötték ezen a napon, laparoszkópos veseműtétje volt. Tumor volt a veséjén, de úgy feküdt fel a műtőasztalra, hogy nem tudta, megmarad-e a veséje vagy sem. Délután volt a műtét, mindennel együtt olyan 4 órát volt távol a kórteremből. Ezt azért írom így, mert a műtét valszeg nem tartott 4 órán keresztül. Este beszéltem a fiával, aki Írországban él. Kérdeztem, hogy megmaradt-e az anyja veséje, de képzeld, nem mondták meg még a fiának sem. Érdeklődésére azt válaszolta a nővér, hogy a beteg állapotáról tud felvilágosítást adni, de ő - mármint a nővér - mást nem mondhat. Annyit mondott, hogy a beteg a körülményekhez képest jól van. Úgy beszéltem meg a fiával, hogy szombaton nem megyek látogatni a kórházba, majd csak vasárnap.

Egyébként ezen a napon én itthon voltam.

Másnap, szombaton lementem Szinvaparkba, voltam gyógyszertárban és az Intersparban vásároltam kuponokért. Délután, mikor hazajöttem, tudtam Adával beszélni telefonon és mondta, hogy nem megy hozzá aznap senki. Hát, nem bírtam megállni, hogy ne legyen látogatója, gyorsan megkajáltam és fordultam is vissza a városba. Megint bementem az Intersparba, Adának még vásároltam valamit, amit kért, aztán mentem be hozzá. Kemény napom volt. Ada egyébként már talpon volt, nem is gondoltam volna, hogy ez a laparoszkópos műtét ilyen, de nyilván jobb, mintha felvágták volna.

Vasárnap itthon voltam. Emlékszem, nagyon sokat dolgoztam és 2 napi tornát csináltam meg. Estére borzasztó fáradt voltam. Nehéz nap volt, akárcsak az előző.

Folyt. köv. :-)

A lift

Kiírták a lépcsőházban, hogy a lift nov. 04. és 07. között nem üzemel. Persze, ez nem jelentheti azt, hogy 0-24-ben nem üzemel, de napközben karbantartás volt.

Nov. 04-én, hétfőn pont el akartam menni itthonról több mindent intézni, de kilesve a kukucskálón láttam, hogy pont itt vannak a liftesek és érdeklődtem. Nem is értem ezt a karbantartást, mert az utóbbi hónapokban nem volt gond a lifttel. Nos, a szerelők azt mondták, hogy másnap, ha úgy alakul, levisznek 11-kor --- merthogy másnap már muszáj volt kimozdulnom. Egy napot még tolhattam, de határidős csekkem volt. Hát, a szerelők igen lassan haladtak a munkával, úgy du. 3 körül le si léptek. Ketten dolgoztak.

Másnap, kedden 11-kor elindultam itthonról, a lift nem működött. Gyalogoltam lefelé, a térdem nem örült neki. A 2. emeletnél jártam, mikor megállt a lift, benne az egyik szerelővel, kértem, hogy vigyen le, számít az a 2 emelet is. Érdeklődésemre elmondta, hogy vmi megrendelt alkatrész nem megfelelő, így 11 órakor levonultak és nem tudom hány napig vissza sem jöttek, de szerencsére a lift működött. Postára mentem, feladtam 1 csekket és vettem 1 lapot az öcsém 60. születésnapjára. Ezután elmentem a Pennybe.

Szerdán jöttek a gyerekek ebédre, csirkecomb volt és hozzá 1 fura körítés, krumpli zellerrel, almával és tejszínnel, de a legfurcsább az volt, hogy a körítés olyan lett, mint vmi újragondolt krumplifőzelék. Nem jött be, ki is dobtam a receptet. Este edzés után feljött Lackó, elvitte a gm (gluténmentes) kenyeret, amit már jó régen vettem neki.

Csütörtökön volt az exférjem temetése, de én nem mentem. Minek is mentem volna, hiszen vagy 26 éve elváltunk és nem ápoltunk baráti kapcsolatot. Viviék vhol ott aludtak a közelben, mert előző este annyit írt a családi csoportba, hogy megérkeztek a szálláshelyre.

Ezen a napon feladtam az öcsémnek a szülinapi lapot elsőbbségivel, amit azóta meg kellett kapnia, de nem reagált rá semmit. Pedig azt hittem fog... A posta után kimentem Diósgyőrbe a 100-as boltba és a pékségbe.

Most ennyi.

Szar a lelkiállapotom

Szar család vagyunk. Legalábbis az én szemszögemből nézve. A gyerekeim nem törődnek velem, ami Lackótól megszokott, de Vivivel néha beszélgettünk. Most, hogy meghalt az apja, sztem mély gyászba borult és szarik rám nagyon magasról. Nem tudom hol rontottam el a gyerekeimmel való kapcsolatot, de vmi nagyon nem stimmel. És főleg, hogy én tudom, nem ezt érdemlem a sorstól. Az az érzésem, Vivinek jobb lenne, ha én haltam volna meg és nem az apja. Pedig mit kapott tőle és mit kapott tőlem... Nem számít. Egyiknek sem. Engem nem vonz az élet. Azt sem bánnám, ha holnap már nem kelnék fel. Nagyon magányos vagyok és nagyon boldogtalan. Nem tudom, hogy melyik jobban, de rohadtul mindkettő. Na, ezért nem szeretek élni. Meg azért, mert úgy érzem, a gyerekeim nem szeretnek. Kíváncsi lennék, vajon engem is úgy megsirat-e majd Vivi, ahogy az apjáért tette. De, mint tudjuk, sosem fogom megtudni. Különben nekem akkor már tök mindegy lesz. Pedig az élőkkel kéne foglalkozni. Az exem halála utáni dolgok a gyerekeknek sok százezer forintjukba került. Én hagyok rájuk annyit, hogy még a koszorút is kifizethetik az én pénzemből. És itt lesz utánam a lakás is. A pénzemmel egyre inkább úgy vagyok, hogy minek hagyjak nekik pénzt, amikor annyira nem voltak képesek, hogy elvigyenek a Hortobágyra. Ennyit kértem.

Na, most jól kipanaszkodtam magam, de valóban rossz a lelkiállapotom.

November 02, szombaton itthon voltam. Még csütörtökön csináltam 1 tescós megrendelést, azt hozták kora délután. A napom a szokásos volt, egyébként laza.

Vasárnap fájt a gyomrom valami kajától, de olyannyira, hogy le is dőltem. Kicsit pihentem, aztán jobban lettem és még mostam is 1 adagot.

Mára ennyi. Jóból is megárt a sok, hát még a rosszból.

Érdekesség, misztikum

Nem is tudom, hogy írjam. Az öcsémmel kapcsolatos dolgot úgy akarom leírni, hogy írjak is, meg ne is. Mint a mesében, amikor a szegény lány visz is ajándékot a királynak, meg nem is. Azt akarom, hogy megértsd, de konkrétumok nélkül.

Okt. 26., szombat. Az öcsémmel semmilyen kapcsolatom nincs. Semmilyen. Apu halála után szakadt meg a mi kapcsolatunk, csúnya ügy volt. Az örökséggel kapcsolatban valószínűleg ő átvert engem, mint szart a palánkon. Nekünk - az én családomnak - ez a véleményünk. Erre nem térek ki részletesebben egyrészt, mert magánügy, másrészt meg anyagiakról, komoly anyagiakról nem akarok itt kiteregetni dolgokat és, ha megtenném, kb. regényt lehetne róla írni. Azt szoktam mondani, hogy minket - az öcsémet és engem - már csak az köt össze, hogy a személyi igazolványunkban ugyanaz az anyánk neve. Most ennek ellentmond, ha azt mondom, hogy sokat gondolok rá és valamilyen szinten szeretem őt a mai napig, de 1 - netán - ölelgetős, mosolygós találkozás, ócska képmutatás lenne.

Hogy találtam meg őt, anélkül, hogy kerestem volna...? Három véletlen jött elém. Az első valamikor tavaly... év közben. Persze, akkor nem tudtam, hogy ez lesz az első véletlen. 

A második véletlen tavaly év vége előtt jött elém, erre már időpont szerint konkrétan emlékszem. De még ekkor sem tudtam, hogy ez lesz a 2. véletlen. 

A harmadik véletlen az idén tavasz vége felé jött elém és abban a pillanatban szó szerint leesett az állam, tán még a szám is nyitva maradt és összeállt a kép. A villamosból láttam egy házat és tudtam, hogy ott lakik az öcsém. Ettől érthetőbben nem fogom részletezni.

Kb. azóta - tavasz óta - készültem, hogy konkrétan megnézzem azt a házat, hogy a kaputelefonra ki van-e írva a neve. És ezt az okt. 26-i szombatot végül erre szántam. Elmentem és bizony ott állt a ház mellett a régi autója, akkor már tudtam, hogy jó helyen járok. És a kaputelefonnál ki van írva a neve, emelet, ajtó, minden. Készítettem róla fotókat.

És, hogy mi volt célom? Gonosz vagyok, igen, amit sajnálok, de annyi rosszat kapok én is az élettől. Jó, tudom, tudom, ez nem mentség és nem is indok. Nos, egyrészt most lesz 60 éves az öcsém, hiú ember, sosem tart sem születésnapot, sem névnapot. Szóval, vettem 1 borítékos lapot, abban felköszöntöttem közelgő 60. szülinapja alkalmából, ez az egyik, a másik meg maga a pontos címzés😄😄😄 A borítékot ma adtam fel, roppant kíváncsi leszek, hogy reagál-e bármit is.

Hát, röviden ennyi a történet.

Vasárnap itthon voltam, ekkor hajnalban állítottuk át a órát. Laza napom volt.

Hétfőn elmentem az Ady művházba, megnéztem 1 festmény kiállítást, amiről teszek ide pár képet. Voltam még pékségben, 100-as boltban és a virágosnál vettem 2 kis koszorút, mert másnap kedden ismét felutaztam Pestre a temetőbe.

A képeknél ott van az alkotók neve. Címük, sajnos, nem volt a festményeknek, nem írok hozzájuk semmit.

Másnap, kedden ismét felutaztam Pestre, kimentem nagyiékhoz a temetőbe, ahol majd én is leszek és a keresztanyám is ott van, akiről semmi emlékem nincs, de neki is viszek mindig 1 kis száraz virágot vagy kis koszorút. De mindig valódi, nem műanyag. És mécsest is gyújtok. Hazafelé sajnos a vonat rengeteget késett. Pályafelújítás miatt amúgy hosszú a menetidő és erre a hosszabb menetidőre még rátett 45 percet. 18:18 helyett 19 órakor szálltam le a vonatról.

Szerdán itthon voltam, nagyon sokat dolgoztam és nagyon elfáradtam.

Az utazást követő napokban nagyon sokáig nem mentem sehova. A "legnagyobb" elmenetelem az volt, hogy csütörtökön levittem a szemetet és a 4 tő növénykét, amelyeket nyár elején vettem, kiástam és felhoztam. Itthon beültettem cserépbe és majd idővel kiderül, hogy át tudom-e teleltetni őket. 2 cserép levendula és 2 cserép hamvaska.

Péntek, november 01. Itthon végeztem pár dolgot, mostam, sokat tornáztam, futópadoztam és elkezdtem pótolni a nagyon régen elmaradt, de nem fontos dolgaimat. Ez még most is tart.

Innen folytatom.

Budapest helyett

Okt. 24-én, csütörtökön fel akartam menni Pestre, de szerdán este felhívott a fiam, hogy Gábornak 1 vizeletbeutalóra van szüksége, mert vesekontrollra megy - volt problémája, ezért gondozás alatt van - és nincs idejük elmenni a gyerekorvoshoz a beutalóért. Ezért csütörtökön délelőtt én mentem át a rendelőbe, elmaradt a pesti út. Fél órát kellett várnom aztán postára mentem és után az Újgyőrire. Ott 100-as bolt, Family, gyógyszertár volt a "menetrend".

Bementem a Hadába, de én sosem találok ott semmit, bár azt mondják, hogy ez a Háda itt a Bükk Áruházban szar Háda. Valamikor olyan 30 évvel ezelőtt - te jó ég, még kimondani is... -, mikor a SZOT Székházban  dolgoztam, na ott voltak jó turisok, sikerült is alkalmanként még márkás cuccokat is turizni. Nem is magamnak, hanem Lackónak.

A Bükk Áruházban vettem még leárazott sütit, kivételesen egész jó sütik voltak, mert egyébként nem nagyon szeretem az ott kapható sütiket.

Pénteken lementem az Intersparba, vásároltam sok mindent kuponokért. Magamnak is és Lackónak - mivel nem volt ideje elmenni vásárolni - is vettem gm kenyereket a kuponokért. Ilyenkor szokta a gluténmentes kenyereket megvenni. Normál áron majdnem 1 ezer forint 25 deka gm kenyér... :-((( 

Szombaton felutaztam Pestre és megkerestem az öcsémet. Erről majd legközelebb.

Az élet nem áll meg

Ja, tudom, nagy közhely, de igaz. Vagy a másik variáció: az élet megy tovább. Igen, mi, akik itt maradtunk, folytatjuk a dolgunkat.

Okt. 21-én, hétfőn mozgalmas napom volt. Fodrászhoz mentem reggel 9-re. Sajnos, a fodrász eléggé rövidre vágta a hajam, ami nem jó, mert a póthajam, amit rácsatolok, így kissé furcsán áll. Nem tudok mit tenni, remélem megnő az a kis hajam, ami még van.

Elég korán itthon voltam, még 12 előtt. Takarítottam, Ágival telefonáltam és Vivivel is. Ő és Lackó nem tudtak semmit intézni temetés ügyben, mert rossz információt kaptak még szombaton, mikor az apjuk meghalt.

Kedden itthon voltam, folytattam a takarítást, hiszen előző héten nagy mozgás volt nálam, akkor nem tudtam haladni semmivel. Kedden, csütörtökön, pénteken Vivi, szerdán a gyerekek.

Ebédre a rég felbontott kukoricakonzervből készítettem salátát. Délután mostam.

Szerdán ünnepnap volt, így a gyerekek nem jöttek.

Egy adag lefagyasztott főtt rizsből készítettem tejberizst. Finom volt, jó édes, tele kalóriával...

Csak lassanként haladok a pótlással. És bocs, de nem részletezem, hogy melyik nap mit intéztek a gyerekek, mert már nem is emlékszem rá, de az biztos, hogy nem volt egyszerű.

Most ilyen rövidke lett.

Nem is tudom...

... hol kezdjem. Megpróbálom értelmesen, érthetőn leírni a történteket.

Okt. 19-én szombaton délelőtt 11 óra 38 perckor hívott Vivi, nagyon zokogott a telefonba, semmit nem értettem. Azt hiszem, megkérdeztem, hogy meghalt apád?, de nem is tudom, hogy válaszolt-e. Aztán a férje átvette a telefont, tőle is megkérdeztem, biztos azt felelte, hogy igen, de amire emlékszem, azt biztosan mondta, hogy most még el tud búcsúzni tőle.

Szóval, hogy is történt. Viviék elmentek Ózdra meglátogatni az apját, aki már napok óta az ún. krónikus osztályon feküdt, gyakorlatilag itt már nem csinálnak a betegekkel semmit. Megkapják a gyógyszereiket... Nem tudom még mit... Sztem az itt fekvő betegekről már lemondanak. Nekem ez az érzésem. Amikor Viviék odaértek, rajta volt az apján az oxigénmaszk. Aztán Vivi odament, hogy megsimogassa, megpuszilja és leállt az apja légzése. Rögtön kiszaladtak a nővérpulthoz, onnan 2 nővér és 2 ápoló azonnal berohant, Viviék kint maradtak a folyosón, Vivi nagyon zokogott. Odament hozzá az egyik ápoló és mondta neki, hogy próbáljon kicsit megnyugodni, különben nem engedi vissza a kórterembe. Mondta Vivi, hogy rendben, neki csak 1 kérése van, hogy ne legyen az apja kikötözve. Mert ezt most én teszem hozzá, ez a szerencsétlen haldokló, jobb oldalára stroke miatt béna ember, napok óta ki volt kötözve. Azért ezt látni, nagyon borzasztó lehetett valóban. Vivi mesélte később, hogy pénteken, mikor innen elment tőlem és bement az apjához, már nem volt se kép, se hang, ahogy mondani szoktuk. Vivi úgy köszönt el tőle, hogy jövök holnap is, várjál! Nem tudja, hogy csak képzelte-e, de mintha kicsit kinyitotta volna a szemét és bólintott volna az apja... És szombaton a történteket Vivi úgy könyvelte el magában, hogy még megvárta őt az apja. Hát, így történt.

Nos, mi az apjával már régen elváltunk, talán 1998-ban. Én nem vallom azt, hogy halottakról jót vagy semmit, mert én nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi az a jó dolog, amire emlékszem vele kapcsolatban. Nem azt mondom, hogy semmi nincs ilyen, de nagyon nehezen éltünk mellette én és a gyerekek, mert neki a legfontosabb az ital volt és a cigaretta. Az ital miatt anyagi zavarokba keveredett, amit aztán a család kárára perkált ki. Istenem, reggelig tudnék írni róla, de nem akarok.

Nagyon megdöbbentett, hogy Vivit ennyire megviselte az apja halála, nagyon. És őszinte leszek, rosszul is esett, hiszen volt olyan időszak, mikor még kisebb volt, hogy szégyellte az apját, mert a válásunk után úgy nézett ki, mint 1 hajléktalan a sok piálás miatt.

A gyerekeimnek részvétemet fejeztem ki.

Erről most ennyit.

Más téma.

Szombaton délután kenyeret sütöttem, krumplis kenyeret. Annyira finom lett, hogy majd' betegre zabáltam magam belőle, úgy kellett saját magam visszafogni.

Krumplis kenyérkém

Este lementem a parkba üstököst fotózni.

Középen a haloványan látszó Tsuchinshan-ATLAS üstökös, tőle jobbra a csillagpáros a Kígyótartó csillagképhez tartoznak, fent balra a Marfik nevű állócsillag. Ezt sikerült összehoznom.

Vasárnap Adával kimentünk a termelői vásárba. Vettem nagggyon finom kemencében sült sajtokat. Szeretem ezeket a különleges kézműves sajtokat, főképp, amelyek kissé füstízűek. Réteseket vettem még, jók voltak, de semmi különös.

Mára ennyi.

Jó - rossz

Okt. 15-én kedden késő délelőtt csörgött a telefon, Vivi hívott. Anya, nálad ebédelhetek? - kérdezte. Persze, feleltem, mikor? Mire ő: Olyan 10 múlva.

Ennek az az előtörténete, hogy az exférjem Ózdon ismét kórházba került és a gyerekek próbáltak intézni neki vmi lehetőséget, hogy átkerüljön Miskolcra. Mert Lackóék itt laknak és Vivinek is egyszerűbb Miskolcra eljönni a Dunántúlról, mint Ózdra. Ezért jött Vivi először Lackóhoz, mert nála volt valamilyen papír, azt vitte el. Szóval feljött, rendeltünk kaját - meghívtam őt -, megebédeltünk - megjegyzem a maradékokat napokig ettem -, aztán du. 2 óra előtt el is ment, mert még Ózdra is elment.

Azután fogtam magam, felöltöztem és elmentem a közeli művházba nyugdíjasoknak volt társasjáték klub. Az a nyugdíjas klub szervezte, ahonnan én korábban kiléptem. Most sem nyerte el a tetszésemet. Agyfütyit kaptam, amikor elkezdtek nótákat, meg népdalokat énekelni - jó hangosan - játék közben. Korábban ezért léptem ki, mert az volt a program, hogy huszon-egynéhány ember kedvenc magyar nótáját végigénekelték. Érted? Ezt kellett hallgatnom, amikor Abbán, Queenen, LGT-n és a többieken nőttem fel. Nem szeretem a magyar nótát, most mit tegyek...? Régebben sem szerettem és ez azóta sem változott. Nos. sztem többet nem megyek társasjáték klubba.

Hazafelé jövet még a Pennybe is bementem, sűrű nap volt.

Szerdán jöttek a gyerekek ebédelni. Kétféle kaja volt, Emesének és nekem körömpörkölt, Gábornak rántott csirkemell.

Ezen a napon megbeszéltük Vivivel, hogy csütörtökön is jön hozzám és itt alszik. Sosem tett ilyet és gyanítom, hogy nem is fog.

Szóval jött Vivi, de most csak délután, estefelé. Felvette a gyerekeket, Kata későn jött, olyan 8 körül. Hozott fagyasztott pizzát, azt evett mindenki, én csak nagyon picit, nehogy beteg legyek a késő kajálástól. Lackó nem tudott jönni, abban az időben sokat járt próbálni Egerbe még az esti tanítás után. Éjfél körül ért haza.

Pénteken együtt reggeliztünk Vivivel, vettem neki, amiket kért, mert ő kicsit másképp étkezik, mint én, bár úgy látom, hogy szedett már vissza pár kilót a nemrég leadottból... :-( Még délelőtt dolgozott is innen tőlem, aztán átment az Otthonba, hozott ebédet, azt is én fizettem.

Miután Vivi elment visszapakoltam a dolgokat úgy, ahogy én szeretem, ahogy vannak akkor, amikor senki nem jön hozzám.

Másnap meghalt az exem...

A helyzet az, ...

 ... hogy megint elmaradtam kicsit az írással, pedig lesznek események, majd később, ha leírom, meglátod, illetve elolvasod.

Még csak okt. 09-nél járok, ez volt szerda. Mellesleg néhai apám szülinapja. Az unokák jöttek ebédelni, hagymás sertéslapocka spagettivel volt az ebéd. Nagggyon finom volt.

Csütörtökön, 10-én az én szülinapom volt. A gyerekeim nem teljesítik a kívánságomat, amit kértem (volna), hogy vigyenek el a Hortobágyra :-((( Kimondhatjuk, nem törődnek velem, sőt, nem is fognak. Soha el nem múló fájdalom. Elmúlik majd, amikor én elmúlok.

Egyébként Ágihoz mentem át a szülinapomon, de nem ez alkalomból, hanem más miatt. Iszogattunk kicsit, sütött is vmit, beszélgettünk, elvoltunk. A facén kaptam több, mint 100 üzenetet, amihez hozzáteszem, hogy kétszáz-egynéhány ismerősöm van mindössze. Ezen kívül jöttek Messenger üzenetek és néhány telefon. Sms-t már nem küld senki és e-mail sem kaptam.

Pénteken itthon voltam, keveset dolgoztam, talán ezt adtam magamnak utószülinapra 😃 Egyszerűen utálok semmit tenni.

Szombaton végeztem a szokásos és az elmaradt dolgaimat. Nekem vannak napok, amikre konkrét feladataim vannak kitűzve már évek óta. Ilyen a szombat is és a kedd is például...

Vasárnapra annyi a bejegyzésem, hogy sok munka, de már nem tudom, hogy mi volt az.

Hétfőn elmentem a Centrumba, elvittem azt az ágytakarót tisztíttatni, amit még Katitól kaptam, akivel Olaszországban voltam. Kati használta állítólag takarózni is, na én így nem akartam feltenni az ágyra, ezért vittem tisztíttatni. Korábban, mikor arra jártam, megkérdeztem, hogy kb. mennyibe kerül 1 ilyen takarónak a tisztíttatása. Az felelte a srác a pult mögül, hogy olyan 5 ezer forint körül. Jó, gondoltam, még ha a duplája is, ott hagyom. Igen ám, de nem a duplája volt, hanem 16 ezer forint! 16 ezer forint az 5 ezer körüli helyett! Meditáltam, hogy mit tegyek, de végül csak ott hagytam, mert 1 új ágytakarót venni, varratni, ennek a többszöröse lenne.

Innen folytatom.

Kiesett 1 csavar...

... a brandnew szemüvegemből. Pont 1 hétig hordtam és 1x csak azt vettem észre, hogy vmi kis izé van itt előttem az íróasztalon. Megnéztem nagyítóval, mert nagyon apró volt és bizony az új szemcsimből esett ki 1 olyan csavar, ami az orrnyeregnél lévő támasztékot - nem tudom a pontos megnevezését - tartotta, így ez támaszték is kiesett persze, mivel nem volt csavar, ami tartsa. Szóval, hétfőn első utam az optikushoz vezetett. Visszacsavarta kb. 3 perc alatt, ez nem 1 nagy dolog.

Ezután lementem a Centrumba, mert ott vállalnak tisztítást. Még Katitól kaptam 1 ágytakarót, attól a Katitól, akivel Olaszban voltam és a 4 nap alatt 2x elveszett. Nos, mivel ez 1 használt ágytakaró, ámbár tényleg szép, tisztíttatás nélkül, természetesen nem teszem fel az ágyamra. Korábban jártam ott és csak úgy érdeklődés szintjén megkérdeztem, hogy kb. mennyibe kerül 1 ágytakaró kitisztítása. A csávó azt felelte, hogy olyan 5 ezer forint körül. Ok, gondoltam magamban, még, ha a duplája is, kitisztíttatom. Igen ám, de kiderült, hogy az az 5 ezer forint, bizony - asszus - 15.900.- Ft. Nem a duplája, hanem háromszorosa annak, amit tájékoztatásként kaptam. Na, az volt a beetetés. Ott álltam és elég sokat gondolkodtam, hogy mit csináljak, de végül beadtam... Nem voltam boldog, de úgy gondolom, sőt, biztos olcsóbb, mintha 1 újat varratnék. Jelenleg csak 1 plédet használok ágytakaróként, ami egyébként szép és illik is a szoba miliőjéhez.

A takaró beadása után elmentem és megvettem Náray Tamás Barbara trilógiájának 3. kötetét, mert az még hiányzott.

És még mindig hétfőnél járunk, hazafelé menet bementem az Ifiházba 1 fotókiállítást megnézni. Az ilyen művház vagy művház jellegű intézményekben lévő pici kiállítások ingyen megtekinthetőek. Egy mindössze 22 éves fiatalember kiállítását néztem meg. Amit hiányoltam, hogy a képeknek nem adott címet, tehát, amit a képek alá írok, az én kitalációm. Pár kép:

Napnyugta a Barlangfürdő mögött

Buli a belvárosban

Száguldás a kisvasúttal

Kedden lementem az Újgyőrire, pár dolgot vásároltam és olcsón, de több helyen. Voltam 100-as boltban, DM-ben, Sparban és a Familyben.

Szóval, az utóbbi időben azt vettem észre, hogy bizony a kis nyugdíjamat jobban be kell osztani, mint korábban. Elkeserítő. Romlik, értéktelenedik a pénzünk, az árak pedig kúsznak fölfelé. Nem, nem akarok panaszkodni, mert nem nélkülözöm, de azért ez szar, na, ez az igazság. Lehetne politizálni, hogy miért ilyen ócska ország lett kis hazánk, hogy menekülnek innen a fiatalok a kilátástalan élet elől, stb., stb. Tudom, van, aki nem ért egyet ezzel, de sajnos, ezek tények.

Folyt köv.

Tegnap volt...

... a szülinapom-pom-pom😊 67 éves lettem, beléptem a 68-ba. Ez utóbbi jobban tetszik. A 67 nem szimpatikus. Tudom, tudom, tök hülyeség, de 6+7=13 és ez nem tetszik😃

De térjünk vissza a rendes kerékvágásba. Múltkor kicsit kipanaszkodtam magam. Nem azt mondom, hogy teljesen túl vagyok rajta, de határozottan jobban vagyok.

Még múlt csütörtöknél járok, amikor is nem történt semmi - ismét. Itthon voltam, mostam, tornáztam. Kissé elkeseredtem ma, mikor épp a futópadon gyalogolva gondolataimba mélyedtem, mert vhogy nagyon szarul osztom be az időmet. Át kell gondolnom és megpróbálni kicsit másképp intézni, rendezni a napi dolgaimat, mert nem jutok 5-ről a 6-ra és bizony helyettem senki nem csinál meg semmit, mert egyedül vagyok, mint a kisujjam. Ja, ezen a napon felhívtam a gázszerelőt, hogy jöjjön ki, nézze meg a konvektoraimat, mert tavaly sem volt karbantartva. Felírta a telszámomat és azt mondta, majd hív, ha tud jönni. Na, ez azóta sem történt meg, eltelt több, mint 1 hét és bizony a konvektoraimat becsiholtam, miután a kisszobában 18,5 fokra csökkent a hőmérséklet.

Pénteken is itthon voltam. Sokat voltam itthon abban az időszakban, mert napokig esett az eső. Ez most nem jól hangzik, de ablakot pucoltam. A miért megfejtése az, hogy az erkély ablakait pucoltam, az meg szerencsére nem ázik meg soha. talán 1x vagy 2x fordult elő, hogy az erkélyajtót elverte az eső, de az nagggyon durva eső volt.

Az esőből kifolyólag, szombaton is itthon voltam, végeztem a szombati rutint, amit most nem részletezek, mert már nekem is uncsi lenne.

Eredeti tervem szerint, vasárnap átmentem volna Ágihoz, de azt is elmosta az eső. Itt álltam felöltözve, talpig sminkben és bizony rendesen esett. Felhívtam Ágit és mondtam, hogy nem mennék, nem akarok szarrá ázni. Különben néhány újságot hoztam volna tőle, Gábornak hulladékba és nekem a háztartási hulladékhoz. Ez azért vált szükségessé, mert mostanában a mi házunkban eltűnik minden reklámújság még mielőtt érvényes lenne.

Folyt. köv.

Nem könnyű

Nem könnyű írnom a gyerekeimmel való kapcsolatról. Valahol valamit nagyon elronthattam, mert egyikük sem törődik velem. A lányom távol lakik, így könnyű lepattintani, tőle már nem is kérek semmit. Mikor 2 évvel ezelőtt költöztem, kérdeztem tőle, hogy nem jönne-e el segíteni, akár pakolni egyik vagy másik lakásban vagy takarítani egyik vagy másik lakásban. Azt felelte, hogy nem éri meg neki eljönni... Jelentsen bármit is. Jó nagy pofon volt, amit kaptam a lányomtól. Az egy iszonyat volt, amit én 65 évesen egyedül, idős nőként végigcsináltam akkor. Talán ebbe az egész dologba betegedtem bele, mert ahogy szeptemberben beköltöztem, már novemberben beteg voltam. Emlékszem, olyan fájdalmaim voltak, hogy éjjel nem tudtam aludni, sírtam a fájdalomtól. Rengeteg kezelésre jártam, de legutóbb a dokinő nem mondta, hogy menjek vissza kontrollra. Kiderült, hogy van 2 nyaki gerincsérvem, csontritkulásom is, meg a frász tudja, még mi... Minden nap tornázom, minden nap. Így tartom karban magam, bár azt veszem észre, hogy a nyakam kezd kicsit jobban fájni, mint korábban. 

Nos, a mostani történet.

Már korábban megírtam a családi csoportunkba, hogy előre jelezzem, nem akarom megünnepelni a 67. szülinapomat, egyszerűen nem érzem úgy, hogy bármit ünnepelni kéne rajta. Erre - talán Vivi - felvetette, hogy lenne-e kedvem elmenni valahova, mondjuk félúton találkoznánk - írta Vivi. Persze, válaszoltam, hiszen év elején direkt kértem, hogy ne vegyenek nekem semmit, hanem gyűjtsék össze a rám szánt pénzt és vigyenek el valahova, ahova nem tudok egyedül vagy 1 nap alatt eljutni. (Sztem nem is emlékeztek rá.) Írtam, hogy szívesen elmennék a Hortobágyra, hiszen még 2016-ban megbeszéltük Lackóval, hogy elmegyünk, de akkor sem és azóta sem lett belőle semmi, pedig nagyon vágyom a Hortobágyra. Vivi erre azt felelte, hogy az nem éppen félúton van. Tehát Hortobágy kilőve, nem visznek el. Ezután felmerült még Pesten 1 program, Ikarus találkozó vagy Szolnokon az ottani aeropark. Annyit írtam, hogy Pesten sztem nagyon sokan lesznek. Ezután Lackó írta, hogy akkor Hollókő. Vivinek jó lett volna, de én írtam, hogy Hollókő nagyon szép, 1x mindenkinek látni kell, de nekem ez az 1 már megvolt és nem szerepel azon a listán, hogy újra elmennék megnézni. Ekkor írtam, hogy van 1 korszakalkotó javaslatom, jöjjenek el hozzám. Na, erre rögtön lecsaptak, pont erre, amit végképp ki akartam kerülni. És tudod mikor akartak jönni? Ma! Írtam, hogy, ha most szombat, akkor Hollókő vagy, ha nálam akkor a hónap vége. Merthogy 12-e egyiküknek, 19-e másikuknak nem jó, ezért maradt az okt. 26.

Hát, ez van momentán, rohadt szar érzés. Áll még előttem 1 "menet", mert megírom, hogy ne vegyenek nekem semmit, mert amit szerettem volna az nem teljesül, helyette nem kérek semmit.

Vivivel már 3. éve minden nap elküldtük egymásnak a szóreggelt játék megfejtését, lemondtam ezt is. Minden reggel jó reggelt kívánunk egymásnak, ezt is le akarom mondani, mert attól, hogy jó reggelt kívánunk, semmi beszélgetés nincs benne. Lackó sosem hív fel, hogy hogy vagyok. Sosem. Vivi is nagyon ritkán. Elég neki az a pár szó, szó szerint pár szó, amit a messengeren váltunk.

És a karácsonyi ajándékot is lemondom. Ők - Viviék és Lackóék - már nem vesznek ajándékot egymásnak, csak a gyerekek kapnak. Hát, én is eldöntöttem, hogy az idén még megkapja mindenki a szülinapi névnapi ajándékát, de a felnőttek karácsonyra nem kapnak már semmit. Ezt is meg fogom írni. Szóval, valahogy szépen, apránként megoldom. 

Ha ápolásra szorulnék, bebasznának vmi elfekvőbe. Egyik sem ápolna, ebben teljesen biztos vagyok. Egyedül neveltem őket, bár az igazság az, hogy Lackó már nem lakott velünk, mikor váltunk az apjával, az alkoholistával. Vivi még kicsi volt.

Mit rontottam el? Sokáig elemezgethetném ezt a dolgot. Például Lackóéknak mindig rendelkezésre állok és álltam a gyerekekkel kapcsolatban. Arról nem beszélve, hogy Lackóra majdnem 4 évig főztem, igaz hetente csak 1x, de ez legalább 2, de inkább 3 napra való kaja volt. Soha 1 kiló hússal vagy 1 fej hagymával nem járultak hozzá. Legalább 10 éve nem hívtak 1 szalonnasütésre sem, pedig itt laknak tőlem 5 buszmegállónyira kertes házban. Igaz, retkesek, mint az állat.

Na, most kipanaszkodtam magam.

Amikor ez a fentebb leírt dolog kiderült, vagyis hogy nem visznek sehova, az kedd volt. Kimentem a Müllerbe és vettem 9 különféle tusfürdőt, 1 kézkrémet és 1 testápolót. Délután még mostam.

Mülleres tusfürdőim.

Szerdán jöttek a gyerekek, sajtos-baconös rakott csirkemellfilé volt az ebéd krumplipürével és uborkasalátával.

Sajtos-baconös rakott csirkemell. A fenti csücskét már lemeóztam😊

Még István szerelőm is befutott, megigazította a spejzajtó hiányosságát 1 kis folyékony fával, fagittel.

Ennyit mára.

Ideje, hogy ...

 ... megint írjak. Nehéz napok vannak mögöttem, de erről majd máskor írok. Nehéz...

Nézzük, hol is fejeztem be.

Jelentéktelen péntek. Itthon voltam és a belem kitakarítottam, ahogy elnézem a feljegyzéseim között. Ebédre grillben sütöttem 1 kis hasábburgonyát és alaposan bemártogattam tzatziki szószba. Olyannyira alaposan, hogy utána bizony lett 1 kis fosimosi. Bocsika, de ez is a való élet. Természetesen még tornáztam és futópadoztam is.

Szombaton is itthon voltam, a szokásos szombati dolgaimat elvégeztem és még ablakot is pucoltam. Hála az égnek, apránként haladok vele. Resztelt máj volt az ebédem krumplipürével. 2 db csirkemájat készítettem el és képzeld, 2 napig ettem😄

Vasárnap elmentem a közeli Sparba, vettem pár dolgot a kuponjaimért és utána még felmentem Ágihoz is reklámújságokért. Vki állandóan elviszi a mi lépcsőházunkból az összes, de tényleg mind az összes reklámújságot. Kedden este megérkeznek az újságok, szerdára már semmi nincs abból, ami majd csak csütörtöktől lesz érvényes. felháborító. Na, ezért mentem fel Ágihoz és a lépcsőházukban lévő újságokból begyűjtöttem párat. Több okból is kell nekem. Az egyik az, hogy bármit megpucolok rá. A másik az, hogy Szotyikám alá is újságot teszek hetente, mikor kitakarítom a kalitkáját. és végül Gábornak is gyűjtök, amit elvisz papírgyűjtéskor a suliba.

Délután még mostam.

Hétfőn optikushoz mentem, oda, ahol már voltam még az elmúlt szerdán, de akkor nem tudta a manusz megcsinálni. Szár most sem volt, de 1 új keretbe becsiszolta a meglévő lencsét. Amíg ezt megcsinálta, addig elmentem nyomtattatni, cukrászdában megettem 1 szelet sütit és kettőt vettem az optikusnak, aki egyébként nagyon örült neki, mikor visszamentem hozzá és odaadtam, de előtte még Sparban is voltam. Na, aztán elkészült a szemüvegem és még postára is mentem, valamint Pennybe. Kigyalogoltam magam.

Folyt. köv.

A héten...

... kivételesen nem szerdán jött Gábor, hanem hétfőn. Ez úgy történt, hogy a másik nagyi kérésére megcseréltük a napokat, mert neki most nem volt jó a hétfő, nekem meg mindegy volt. Emese nem jött. A főzés most kívánságra ment és Gábor rakott karfiolt kért, amit Emese nem igazán eszik meg:-( Kérdeztem is tőle, hogy a kaja miatt nem jön, mert sütöttem volna neki rántott csirkemellet, de állítólag nagyon sok volt a leckéje.

Rakott karfiol sütőből kivéve

Rakott karfiol

Kedden kimentem a Tescoba. Nagyon rossz látni, ahogy épül le ez az áruház, végtelenül sajnálom. Olyan 18 ezer forintért vásároltam, egyébként én szeretek ott vásárolni vagy rendelni onnan, talán ezért is fáj annyira.

Szerdán mentem az optikushoz a törött szárú szemüvegemmel. A menyemnek osztálytársa volt ez a pasi, mondat is a menyem, hogy hivatkozzak rá. Így is volt. A pasi felforgatta az egész boltot, de nem volt megfelelő mérető szár a szemüvegemhez, így abban maradtunk, hogy hétfőn felhívom, mert vár árut. Hátha lesz vmi használható...

Tegnap, csütörtökön kimentem Diósgyőrbe. Az ottani műházból hoztam 1 programfüzetet, a virágosnál vettem 1 zacskó virágföldet, a madarasnál Szotyikámnak kaját, a postán befizettem 3 csekket. A 100-as boltban mosogatószivacsot vettem, a pékségben 2 db rétest. Ezután villamosra ültem és még lementem a Pennybe. Akciós a kedvenc budipapírom és kivételesen kaptam is.

Mára ennyi.

Kezdem a közepén

Kora délután felhívott Emese, hogy most ért haza a zenesuliból és észrevette, hogy a lakáskulcsot az apjánál hagyta a suliban, ezért feljöhet-e hozzám, mert az apja úgyis jön fel hozzám este. Persze, mondtam, hogy jöjjön nyugodtan. Megmondom őszintén, nagyon jól esett, hogy rám gondolt Emese, de azt nem tudom, hogy akkor is feljött volna-e, ha este az apja nem jön fel hozzám...  Az estére később visszatérek.

Egész nap itthon voltam. Kitakarítottam a fürdőszobát és ablakot is megpucoltam ott. Tornáztam, futópadoztam.

Aztán jött az ominózus délutáni eset. Én még takarítottam, mikor Emese feljött és folytattam is a dolgomat. Emese telefonozott.

Este olyan 6 után jött Lackó Gáborral, mert adtam neki kuponokat a hétvégi Spar bevásárláshoz. Kicsit bejöttek, leültek, beszélgettünk. Elfogyasztottak 1 csomó édességet és sós rágcsát is, valamint elfogytak a kis dobozos üdítők. Ezeket azóta már pótoltam is. Elvittek 1 adag papírt, amit Gábor bevitt a suliba hulladékgyűjtéskor.

Ennyi volt pénteken.

Szombaton délelőtt bementem az Intersparba, ami kissé nehézkes volt, mert a főutcai rendezvény miatt nem volt ott villamosközlekedés, hanem jóval hamarabb át kellett szállni pótlóbuszra. Az Intersparban elég jól vásároltam és vettem magamnak ebédet szombatra és vasárnapra is. Hazafelé ugyanúgy jöttem, mint ahogy mentem, csak előbb volt a pótlóbusz, utána a villamos. Nagyon tele volt a banyatankom. Itthon aztán elpakoltam a cuccokat, lefagyasztottam, amit kellett és a vásárolt zöldhagymát megtisztítottam. Mostam 1 adag ruhát és elpakoltam 2 adag száraz ruhát. Elég fárasztó volt a szombati napom.

Vasárnap megint itthon voltam, takarítottam ablakot pucoltam és Szotyikát rendbe tettem. Örülök, hogy elkezdtem az ablakok megpucolását, ha lassan is, de haladok vele. Mellesleg nem is akarok egyszerre sokat csinálni. Már nem.

Megengedhetem magamnak, hogy csak azt és csak úgy tegyek, amit és, ahogy akarok.

A szokásos...

... szerda a tanévben, jöttek a gyerekek. Gábor kicsit hamarabb, Emese kicsit később. Mediterrán csirkecomb volt az ebéd. Bár a recept nem írta, de előző este besóztam majorannával megszórtam és így pihent éjjel a hűtőben. Ez nekem meggyorsítja a másnapi főzési folyamatot, hiszen nem kell a tisztítással, előkészítéssel bíbelődnöm. 

Másnap a combokra tettem még oregánót, megszórtam bőven aprított paradicsommal, hagymával, olívabogyóval és fokhagymával. Kellett volna még bazsalikom, amiről azt gondoltam, hogy van itthon, de nem volt. Alufóliával lefedtem a jénait és úgy készült el, elég sokáig kellett sütnöm. Rizst adtam hozzá.

Ez a kaja nem 1 hagyományos megszokott íz, nem is gondoltam, hogy ízlik a gyerekeknek, de olyan sikere volt, hogy csuda. Gábor is megdicsérte, pedig ő nem szokta, mondtam is neki. Erre azt felelte, nagyi, te mindig finomat főzöl.

Emese később jött, már Gáborral tanultunk. Emese 2x szedett a kajából. Teszek ide 1 képet, itt már hiányzik 2 darab a tálból.

Mediterrán csirke

Aztán Gábor elment edzésre, Emese később hazament.

Csütörtökön muszáj volt gyógyszertárba lemennem, mert volt olyan gyógyszerem, ami már most hétvégére elfogyott volna. Kiváltottam mindent, ami a felhőben volt és még 100-as boltban is voltam.

Délután takarítottam  1 keveset és mostam.

Mára ennyi. Nem történik semmi...

Ha kedd, ...

... akkor fogászat. No, nem rendszeresen, isten őrizzen meg tőle, de most épp erre a keddi napra kaptam időpontot.

Mikor 1 hónappal ezelőtt elmentem éves kontrollra, akkor mondta a doktornő, hogy van 1 kis lyuk az egyik fogamon. Azt sem tudtam melyiken és, hogy csak 1 hónapra kaptam időpontot, annyira nem aggódtam. Ez azonban nálam nem jelenti azt, hogy nem voltam ideges. Tavaly nyáron volt az altatásos fogászati kezelésem, ezt most csak úgy mondom. Szóval, mikor a barátnőmnek említettem, hogy megyek a fogászatra és lesz 1 tömés, azt mondta, ne aggódj, ez már nem lesz semmi a tavalyihoz képest. Mondom, igen, de tavaly nem láttam, nem hallottam semmit, nem tudtam semmiről. 

Szerencsére nem esett az eső, időben ott voltam, elég hamar el is kezdtük. Hát, kibírtam. A doktornő megdicsért, hogy szép az ínyem, jól használom a fogköztisztítót. Pedig, hát, nem mondtam neki, ritkán használom, de persze, mivel fogászatra mentem, nagyon ügyeltem rá, hogy a legtisztább fogakkal menjek, amire én képes vagyok tisztítás szempontjából.

A szám úgy elzsibbadt, hogy teljesen elferdült az egész pofám. Szerencsére volt nálam szájkendő, méghozzá az, amit én varrtam kékfestő anyagból, nem is néz ki rosszul, azt vettem fel. 

Itthon estefelé már elkezdtem aggódni, hogy mi lesz, a szép szám már örökre ferde marad? Nos, kérlek, az injekciót délelőtt 1/4 12-kor kaptam meg és este 1/2 7-re ment el a hatása. Volt fájdalmam is, arra vettem be 1 tablettát, de utána jól lettem és másnap is jól voltam. 

Ja, még mondtam a doktornőnek, hogy nem ígérem, hogy félév múlva visszamegyek, de, ha nem lesz semmi gond, 1 év múlva jövök. Mennyire utálok fogászatra járni.

Nos, utána még elmentem a Centrumba illatosító sprayt venni. Kétfélét vettem, 3 db-ot, de ebből az egyiket nem lehet betenni az automatába, nem passzol hozzá a fúvókája. Mindegy, majd elfújkálom én, nem az automata.

Akartam még gyorsan szárító körömlakkot venni, de nem volt. Ez olyan, hogy a már kilakkozott körmeimre rákenem és, mire az utolsóhoz érek, már az első száraz. Tartósít, szép fényt ad és a legfontosabb, hogy másodpercek alatt szárad. Mikor lesz ilyenem...?

Nem írtam...,

mert nem történt semmi különös. Tudod, a trend itt nálam, meg a rend is talán😁 Utálom ezeket a szmájlikat, amiket itt lehet találni. Alig látható, amikor megkeresem és pocsék is.

Vasárnap sem mentem sehova, mivel alaposan felkészültem a rossz időjárásra, ezért nem is kellett elmennem itthonról. Kitakarítottam az erkélyt. Igyekeztem kevésszer kinyitni az ajtót, mert hiszen még nem fűtök és a lakásban a hőmérséklet csökken.

Mikor bejött a rossz idő, minden nap 1 fokkal csökkent a kisasztalon lévő hőmérőn a hőmérséklet. Ha jól emlékszem 25-ről indultunk, most ebben a pillanatban 22 fok van, de reggel csak 21 volt. Nyilván jobban fel vagyok már öltözve, nem szeretek fázni.

Az erkély takarításán kívül Szotyikát is rendbe tettem, sokat tornáztam, futópadoztam, mint rendesen és molyolással töltöttem az időmet. Ja, még a szerdán felbontott kukoricakonzerv maradékából csináltam kis salátát és az volt az ebédem.

Hétfőn a változatosság kedvéért megint itthon voltam. Reggel pipa voltam, mert, amikor felhúztam az erkélyajtó redőnyét, láttam, hogy a 2-vel fölöttem lakó néni megint az én erkélyemre hámozta a paradicsomját. Ez már a többedik eset volt. Nem vagyok benne biztos, hogy ő az, csak igen nagyon valószínű, de fölöttem nem lakik senki és még eggyel fentebb ez a néni 1 idős néni, az erkélyen szokott kifelé nézelődni. Egy emelet van még őfölötte, de azt nem tudom, hogy ott egyáltalán lakik-e vki. Szóval, vasárnap szépen megtakarítottam az erkélyt, portörlés lemosás, porszívózás, söprés, felmosás és látom, hogy hétfőn 1 húsos paradicsomhéj ott virít az erkély szélén. Hát, lehet, hogy genya vagyok, de beletettem 1 nylonzacsiba és bedobtam a levelesébe. Rohadt életbe. Dobálja a szemetesébe a saját szemetét.

Kitakarítottam a kisszobát és mostam. Ebédre sütöttem 2 szelet rántott csirkemell filét és kovászos uborka volt hozzá - úgymond - a körítés. Finom volt.

Tegnap fogászatra mentem, de erről majd később írok.

Nem mondhatom...

..., hogy az eső miatt nem történik semmi, mert általában is kevés az izgis dolog, ami velem történik. Mi lenne izgalom az én életemben? Talán vmi kis kaland. Persze, csak plátói. Én már nagyon hárítok bármit. Mindezzel együtt jó lenne 1 társ, akivel csinálhatnék közös programokat. Van itt a házban 1 pasi, nem is néz ki rosszul és egyidősek is vagyunk. Ugyanakkor érettségizett, mint én és nekem az egyik általános iskolai osztálytársam neki osztálytársa lett gimiben. Na, szóval, ez a pasi tett 1x olyan célzást, amiből esetleg feltételezhettem, hogy talán tetszem neki. De többé nem mondott hasonlót, amikor találkoztunk. Hát, ennyike. Jó nekem így. Nagyon régóta vagyok egyedül. 

Tegnap szombaton nagyon rossz idő volt. Nem is készültem sehova, de még az erkélyt sem tudtam kitakarítani, mert beesett az eső. Éjszakára becsuktam a kisszoba és nagyszoba közötti ajtót, mert annyira kopogott az eső a kisszoba párkányán, hogy nagyon zavart, idegesített.

Egyébként a szokásos szombati munkáimat végeztem el és haladtam kicsit a nem fontos, halasztható, de szeretném megcsinálni dolgaimmal.

Megebédeltem a szerdai maradék konfitált oldalast és lefagyasztottam a még kedden főzött pörköltmaradékot. 

Az eső miatt nem megyek sehova. Előrelátó voltam, azért mentem csütörtökön a (rohadt) Pennybe, mert már akkor jelezték, hogy nagy esőzések lesznek. Kedden megyek majd fogászatra😨

Más nem történt.

Vásárlás

Csütörtökön lementem a Pennybe. Hát,  vazze, ami ebben a Pennyben van, az 1 katasztrófa, ezt már sokx megállapítottam. Azt is tudjuk, hogy miért. Azért, mert a város ezen részén ez a legnagyobb bolt, érted?, nincs más, több ezer ember jár ide. Nem győzik az eladók sem a melót és sokan mondják ismerőseim is, hogy a városban lévő más Pennyben nincs ez, mint itt. Külön idegzet kell ebbe a Pennybe elmenni vásárolni. Ha nem idemegyek, akkor mehetek 1 tenyérnyi Sparba vagy jó drága Coop boltokba. Ez a választék.

Hazajöttem és látom, hogy a telómon üzenet van Adától, hívjam fel, ha van időm. Nos, fel is hívtam és sajnos, nem mondott jó hírt. Lehetséges, hogy rosszindulatú vesedaganata van. Kedden fog majd többet tudni, egyelőre úgy néz ki, hogy műtét lesz. Biztosítottam arról többször is, hogy rám bármiben számíthat. Mert már nincs olyan szoros kapcsolat közöttünk, mint volt - amit egyébként nem bánok -, de azért nagyon sokat jelent ő nekem még mindig. Majdnem 2 órát beszéltünk telefonon.

Még mostam utána.

Tegnap, pénteken itthon voltam és elkezdtem a szeptemberi nagytakarítást. Nagyon ügyes voltam, mert a nagyszobát sikerült teljesen megcsinálnom.

Esik a rohadt sok eső, tegnap is, ma is. A fecskék el fognak pusztulni. És nem tudunk segíteni rajtuk. Nagyon nagy szívfájdalmam

Szeretem a fecskéket.

Szerdánként...

... ismét jár hozzám Gábor, mint a tavalyi tanítási időszak alatt is. Emeséről még nem tudom, hogy fog-e járni. Ő sem tudja. Múlt héten nem volt, a héten volt.

Az ebédről.

Még kedden este bepácoltam oldalast. Juj, nagyon szép oldalast kaptam, alig volt benne pár csontos, mondjuk a fele, a másik fele színhús. Szóval, a pác miből is állt? Só, bors, rozmaring és fokhagyma, valamint 1 dl olajjal kellett meglocsolni, jól megforgatni a pácban és alufóliával letakarva így pihent 1 éjszakát a hűtőben. Másnap átpakoltam tepsibe, kis vizet kellett aláönteni és 100 fokon 3,5 órát párolódott. Ettől nagyon omlós lett a hús. Eredetileg kukorica a körítés hozzá, de Gábor nem szereti, neki főztem krumplipürét. Emesének meg magamnak kis vajon megmelegítettem a kukoricát petrezselyemmel megszórva. Nos, Gábor krumplival ette a húst, Emese vegyes körítéssel, én meg csak kukoricával. Emese dicsérte. Gábor ritkán mondja el, hogy neki milyen.

Na, még itt voltak a gyerekek, amikor 1xcsak elment a tvből az adás. Aztán másodpercekkel később kiderült, hogy internet sincs. Kinéztem a kukucskálón és látom, hogy vki matat a mellettem lévő villanyórás helyiségben, ahol még a szolgáltatók kábelei is összefutnak. Visszaléptem, hogy becsukom a szobaajtót, de addigra már csak a manusz hátát láttam, amint belépett a liftbe. Mentem a liftajtóhoz, akartam visszahívni hozzám a liftet, de valszeg a manusz úgy kib@szta lent a liftajtót, hogy az kiakadt és nem működött egészen addig, míg vki a földszintről fel nem jött a lifttel. Rohadt ideges voltam, mert nem értettem a dolgot. Nem mondtam le semmit, mindig időre kifizetem a csekkeket. A héten a 4-es ajtóban lakók lemondták a Digit és sztem helyettük engem kötöttek ki. Rögtön telefonáltam a Diginek, ahol közölték, hogy 72 óra is eltelhet, míg kijönnek. 72 óra? Nekem azonnal fordítsák vissza azt az autót és kössék vissza, amit kell. Ja és, ha be kell jönni a lakásba, akkor 11 ezer forintot fizetnem kell, kiszállási díjat. Mondtam, hogy ide nem kell bejönni. Majd hívnak időpontot egyeztetni, hogy itthon legyek. Mondom, a kábelek lakáson kívül vannak, csak vissza kell kötni, ahhoz én nem kellek.

Ekkor Gábor nem volt itt, de Emese még igen, aztán később ő is elment,Gábor edzésre ment, Emese haza, mert fáj a háta, meghúzódott edzésen.

Na, mikor már egyedül voltam, tv és net nélkül, rohadt idegesen, felhívtam 1 ismerős pasit és elpanaszoltam neki a gondomat. Hát, képzeld, neki van digis ismerőse, felhívta azt az illetőt, az meg intézkedett és mondhatom pillanatokon belül itt volt 1 manusz és visszakötötte, amit kellett. Hogy ugyanaz volt-e, aki elkövette ezt a hibát - hogy engem kötött ki más helyett -, nem tudom, mert ahogy írtam is, előzőleg csak hátulról láttam a manuszt, de sztem ugyanaz volt.

Szerencsésen megoldódott a helyzet, lehetett volna rosszabb is, d nagyon ideges voltam.

Hétfő és kedd

Hétfőn elmentem a Sparba vásárolni hasznosítva még a kuponjaimat. Kifejezetten az édességekre hegyeztem ki a dolgot, mert nagyon kifogytam mindenből és a gyerekeknek kell szerdánként. No, meg persze nekem is... sajnos. Rájöttem, hogy nincs ebédem és nem is vettem elő semmit a fagyóból, így vettem 1 szelet pizzát, az lett az ebédem, utána pedig 1 finom somlói. Azért is mentem hétfőn boltba, mert utána beharangozták a rossz időt, esőt és 1 napom maradt - ezen kívül - szerdáig, a kedd, de így hétfőn letudtam a dolgot.

Rájöttem, hogy hétfőn elfelejtettem magammal vinni az épp aktuális csekkemet, így kedden  muszáj volt átszaladni a postára. Délután állt el az eső, olyan 3 óra körül.  A postán egyúttal a lottómat is feladtam és jut eszembe, jótékonykodtam a Szentendrei árvácskáknak. Szoktam nekik, ha küldenek csekket. nem sokat, de valamicske azért megy. Régebben sokkal több csekket küldtek, amiket fel is adtam, de szépen lemondtam őket anyagi helyzetem megváltozása miatt. Egy kutyamenhely, a Rex és az árvácskák maradtak meg. A többi humán támogatás volt, én így az állatok mellett maradtam.

Hazafelé jövet csináltam pár képet pocsolyákban való tükröződésekről, ezekből most mutatok.

Eső utáni tükröződés

Eső utáni tükröződés

Eső utáni tükröződés

Ugye szépek? :-) 😊

A nagy semmi

Tegnap, vasárnap megint csak a nagy semmit tologattam.

Itthon voltam, semmi extra nem volt, tényleg nagyon rövid leszek, mert nincs mit, nincs miről írnom.

Ebédre elfogyott a szerdai provanszi csirkecomb. Nem volt hozzá körítés, így azt 1 kissé megvariáltam. Előző nap, vagyis szombaton nagyon számítottam arra, hogy tudok venni kézműves sajtokat és kovászos pékárukat, de nem volt egyik sem az ominózus "nagy" buliban. Így sütöttem 1 kicsi lap leveles tésztából sajtos lapot és az volt a körítés. Vicces, mi? 12,5 dkg 1 ilyen lap, Pennyben szoktam venni, 4 lap van 1 csomagban, így lesz fél kiló. Megkentem tojás és kis tejföl keverékével, amibe 1 kis sót is tettem. Ezután megszórtam a reszelt sajttal és szezámmaggal, végül rácsurgattam a maradék tojásos-tejfölös keveréket. Ropogósra sütöttem. Ez a 12,5 deka nem sok, így aztán el is fogyott gyorsan, még azon frissiben.

Ja, mostam 1 adagot, tényleg. 

Tornáztam és futópadoztam is. Hogy milyen tornákat végzek? Felsorolom: nyaki gerinc, váll, tartásjavító, banyapúp elleni. És táncolni is szoktam a Jerusalema című számra az eredeti táncot. Jó, tudom, nem 1 nagy "wasistdas"

Rövid voltam, ugye?

"Bulizni" voltam

Tegnap nem írtam, ezért kezdjük még a pénteki nappal, nem is tudom, történt-e vmi említésre méltó. Van jegyzetem, illetve kis naptáram, amibe beírok pár dolgot, mindjárt megnézem. 

Igen, pénteken az Intersparban voltam vásárolni a kuponjaimmal. Én még életemben annyi bevásárlót nem láttam abban a nagy boltban, mint akkor, pedig ott alapból mindig sokan vannak. Tök véletlenül összetalálkoztam Adával, kedélyesen elbeszélgettünk annak ellenére, hogy a kapcsolatunk már nem annyira szoros, mint régebben. Még a pénztárhoz is együtt álltunk sorba, jó sokat kellett sorakozni, addig is beszélgettünk. Ebédet is az Intersparban vettem a kuponjaimra.

Délután még mostam 1 adag sötétet, az kicsit nehezebben szokott összegyűlni.

Szombaton, tegnap elvégeztem a szokásos teendőimet. Vasaltam is, de főznöm nem kellett, mert ott volt ez előző nap az Intersparban vásárolt kaja. Direkt 2 napra vásároltam.

Délután Erikával lementünk a Főtérre, ahol a Vasas Szerszámközpont a 3 éves szülinapját akarta ünnepelni. Ritka gyenge volt. Mi Bellus István humorista műsorára mentünk, alig volt pár ember, azoknak is a nagyobb része cigány a sok kis purdéval. Voltak köztük tiszták is, de voltak koszosak is. Volt retkes, részeg, nagyhangú hajléktalan - nem egy. Mikor vége lett, ahhoz képest 1 óra múlva következett olyan műsor, amit szívesen megnéztünk volna, de nem vártuk meg, nem lehetett az időt csak ücsörgéssel eltölteni. Nekem nagy csalódás volt, hogy a beharangozott árusok közül alig volt pár. Nagyon szerettem volna kézműves sajtot venni és kovászos pékárut. Egyik sem volt.

Bellus István

Mára ennyi, holnap talán megérkezik a hűvösebb idő.

Terveim szerint...

... nem mentem sehova csütörtökön és tényleg csak pár mondatot tudok írni. Elmaradt, ámde nem fontos  dolgaimat próbáltam rendezgetni. Sikerült párat.

Például átnéztem rengeteg papír fényképet és szintén nagyon sokat a gépen. Akarok csináltatni 1 olyan nagy képet, ami most divatos és csak rá vannak "dobálva" a családi képet. Különféle méretűek, színes vagy fekete-fehér. Nos, ehhez válogatok képeket már 1 ideje.

Rendezgettem a mappákat a számítógépen. Mert csak másolom ide a képeket a Nikonról, meg van pár gyengébb képem a telóról is. Persze nem sikerült befejezni.

Az új telefonomon is elkezdtem átnézni a neveket, telszámokat. Ez is jó kis játék lesz, mire befejezem. Most még csak az elején tartok.

Filmet is néztem Renoir életéről. Nagy baj, hogy, amiket meg akarok nézni filmeket, csak apró részletekben nézem, aztán fogalmam nincs, miről szól.

Meghallgattam 1 Friderikusz podcastet is. Szerettem volna még Vitray Tamás és Hodász András podcastjeit is figyelemmel kísérni, de egyszerűen ennyi minden nem fér az időmbe.

Minden nap olvasok. Könyvet. Rejtvényt fejtek. Tornázom. Vannak napi rituáléim. Ebben a korban már minden magányos embernek van - sztem. Alkalomszerűen horgolok és hímezek. Szeretnék varrni is... Én 1 igen precíz nő vagyok. Nem vagyok szétszórt. Idegesít, ha hülyének néznek és idegesít, ha más hülye és azt hiszi magáról, hogy okos. Hadd dicsérjem még magam, elég intelligens vagyok. Vágyom a tudásra. Ami igazán érdekel, annak utánaolvasok, rákeresgetek a neten, hiszen nincs olyan, ami ott nem fellelhető.

Most ennyi.

Iskolai szerda

Megkezdődött a tanítás a gyerekeknek, min tudjuk és mi is visszaállunk arra a rendszerre, hogy hetente 1x, szerdánként jön hozzám Gábor kajálni suli után. Emese, hogy fog-e jönni, még nem tudom pontosan, sztem ő sem.

Tegnap provanszi fokhagymás csirkemellet sütöttem, rizs volt hozzá a körítés. Annyira nem dicsérte Gábor, de megette. Utána habos puding volt a desszert. Mivel Emese nem jött, neki küldtem 1 jó adag ételt.

Nem értem én ezt a Gábort. Egyáltalán nem olyan érett, mint egy 12 éves fiúnak lenni kéne. Most pl. nem tudott edzésre menni, mert otthon hagyta a bérletét, de azt sem tudja, hogy hol van. Trehány szétszórt, lusta, nem képes hosszú ideig 1 dologra koncentrálni. A bérlet hiánya miatt gyalog kellett jönnie hozzám ebben a hőségben, ami azért nem kis út.

Pont ebéd után megérkezett István, a villanyszerelőm, így nem tudtam Gáborral tanulni. Beküldtem a szobába, hogy ott csinálja meg a házi feladatot, mert a konyhában dolgoztunk Istvánnal.

Végül Gáborért jött az anyja és elvitte.

Istvánnal megtörtént a szerelés a konyhában, a ledszalag teljesen ki lett iktatva. Az annyira forrósodik, hogy mondtam neki, esélyt sem akarok adni magamnak, hogy esetleg használjam. Ez azért lényeges, mert nem került leszerelésre, hanem mögé lett felszerelve a ledcső. Ezt kiiktathatom úgy, hogy egyszerűen kihúzom a hálózatból, míg a ledszalagot mindig úgy "kapcsoltam ki", hogy felmásztam létrán a biztosítékhoz és lekapcsoltam minden alkalommal, amikor elmentem itthonról, aztán vissza, mikor hazajöttem.

Miután István is elment, elpakoltam, takarítottam, amit kellett. Kiteregettem azt, amit közben kimostam, tornáztam és még futópadoztam is. Nagyon elfáradtam estére.

A provanszi fokhagymás csirke. Jól látod, 1 citromot is bele kell tenni feldarabolva.

Mára ennyi.

Vásárlás

Tegnap, kedden muszáj volt kimozdulni itthonról, mert ma jött Gábor és épp csak hús nem volt az ebédhez. Provanszi fokhagymás csirkecombokat sütöttem.

Szóval és tettel. Tegnap lementem az Újgyőrire és 5 boltba mentem be. Először a 100-as boltban voltam, ott acetont szoktam venni. Utána gyógyszertárba mentem, de kiderült, hogy nem az a D vitamin van felírva, mint amit én szedni szoktam vagy szerettem volna, így ott nem vettem semmit. Ezt követően felmásztam az emeletre a Bükk Áruházban, ami olyan, mint 1 szauna. A tetejének az első része üveg, délnyugati irányba néz, így nem is kell többet magyaráznom. A Familyben vettem kis szemetesvödröt az erkélyre. Örülök neki, kellett. És muszáj lesz gyakrabban üríteni az erkélyen is a szemetest, mert az előzőt kidobtam úgy, ahogy volt, apró bogarak rohangásztak benne. Majd a Spar következett, ahol kaptam csirkecombot, szép frisset és vettem még pár apróságot, ami szükséges volt. Végül a DM-be mentem. Itt hagytam a legtöbb pénzt, mert új fogkeféket kellett vennem az elektromos fogkefémhez. 4 havonta szoktam cserélni. Igazából 3 havonta szokták ajánlani, de én 4 havonta teszem meg. 

Mikor kijöttem a DM-ből már elfogyott a fél liter vizem, amit vittem. Szarul éreztem magam a hőségben, arra gondoltam, hogy össze ne essek, amíg várakoznom kell a villamosra, de hála az égnek, szerencsésen hazaértem.

Azzal kezdtem, hogy a Sparban vásárolt fél dinnyének a felét betoltam. Nem volt túl jó, de azért elég sokat ettem belőle. Mára is maradt és még holnapra is.

Itthon még elvégeztem a keddi munkáimat.

Most, pillanatnyilag rohadt fáradt vagyok, alig látom, hogy mit írok.

Pá.