... a Kanadából hazatelepült hölgyet, akivel még ősszel összebarátkoztam. Nagyon megkedvelt engem, sztem eljönne velem a világ végére is, ha odahívnám. De nem odahívtam. Csak ide nem messze tőlem. Geszti Péternek lesz koncertje és, bár elmentem volna egyedül is, de megkérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve eljönni velem. Nem voltam biztos a dolgomban, hiszen neki fogalma sincs arról, hogy ki ez a Geszti Péter. Eredetileg novemberre volt meghirdetve a koncert, de akkor elmaradt. Azt mondták, hogy technikai okok miatt, igazából nem volt érdeklődés. Most sem sokkal több. Nem is értem, hiszen annyira jó fej ez a csávó. Akkor - novemberben - a fiamékkal mentem volna, de ők visszaváltották a jegyeket, én viszont nem. Szóval (nevezzük Katinak), megkérdeztem Katit, ő meg igent mondott, így elmentünk megvenni neki is a jegyet úgy, hogy egymás mellé szóljon. Vigyáznom kell Katival, mert alkalmanként az az érzésem, hogy nem teljesen 100-as... Világosan elmondtam neki telefonban, hogy a koncert szombaton lesz, erre ő azt hitte, hogy ma. Nem tudom... olyan fura volt.
Na, megvettük a jegyet és utána még elmentünk az Adyba megnézni 1 festménykiállítást. Nagyon szép képek voltak, teszek ide párat mutatóba.
A kiállítás megtekintésébe kis baki csúszott, mert a nyugdíjas klub, amelynek tagja voltam és, ahonnan kiléptem, épp klubnapot tartott. Azt hittem, hogy zárva lesz a terem ajtaja. de épp farsangoltak, sarkig nyitva volt az ajtó és üvöltött a zene. Páran kijöttek, vagy 4 emberrel beszéltem pár mondatot, de nem hiányzott ez nekem. Na, jó, 1 kivételével tényleg aranyosak voltak.
A kiállítás után még Kati vásárolt a Goods Marketben, utána villamosra szálltunk és elindultunk vissza. Ekkor derült ki, hogy ő azt hitte, ma van a koncert. Még jó, hogy kiderült.
Pár mondat mai itthoni napomról. Takarítani akartam, de csak akartam. Ideje elkezdeni a februári nagytakarítást. Majd holnap... Mostam. És, ami nekem fontos, ma is gyalogoltam a futópadon. Holnap is szeretnék. Időt kell rászánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése