... telefonálni. Illetve ez így nem igaz, de marhára nem szeretek maratoni telefonokat lebonyolítani. Időt rablónak tartom. Pedig legtöbbször hosszúra nyúlnak a telefonjaim és csak spannolom magam, hogy telik az idő, telik az idő és közben nem csinálok semmit. Ezt csak úgy írtam...
Mai napom, hétfő. Laza napot terveztem. Az elmúlt napokban eléggé kidolgoztam magam, alkalmanként muszáj pihenni.
Délelőtt felhívtam 1 volt kollégámat, akivel nyugdíjas korunk óta tartjuk a kapcsolatot telefonon. Ő 1 pasi, nős, Pesten él. Nagyon sok segítséget kaptam, tőle anno a munkámban. Megkedveltük egymást, de pusztán emberileg, munkatársként, nehogy félreértsd, nem, mint férfi és nő. Szóval először vele beszéltem, aztán innen a házból Judittal. Vele is elég hosszan szoktunk beszélni.
Ezek végre felöltöztem és ráálltam a futópadra. 30 perc, 2,5 km/h. Uncsi volt. Őszinte vagyok.
Fasírtot sütöttem, holnapra is maradt.
Délután rendbe tettem Szotyikát és letörölgettem a port a fürdőszobában.
Nézegettem a színházi műsort, aztán felhívtam Katit, holnap elmegyünk színházjegyet venni 1 márciusi balett előadásra. Utána sütizünk egyet.
Sokat gondolkodom, hogy fel kéne menni Pestre anyuék hamvaihoz, de nagyon nehezen szánom rá magam. Ami elsősorban visszatart, az az, hogy hajnalban kell itthon kelnem, ha a fél 9-es vonattal el akarok menni. Csütörtökön kéne... De akkor a jegyet is meg kellene venni. Azt hiszem nem lesz belőle semmi a héten. Ezt csak azért írom, mert akkor holnap ezt is le kéne rendeznem.
Lackó hívott este, hogy hoz holnap reggel 1 kis kocsonyát. Csak 1 baj van vele, Kata qrva sótlanul főz. A víz ízű kocsonya nem az igazi, de hátha jó lesz... Ki lehet olvasztani a kocsonyát, megsózni és újrafagyasztani. Ez jó megoldás, de csak a lé lesz tőle sósabb, a hús sajnos nem vagy legalábbis én úgy gondolom, hogy 1 sima átforralástól a húsba nem megy bele a só. Na, meglátom majd.
Nem tudok most mást írni, nem történt semmi érdekes vagy érdemleges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése