Szilveszteri gondolatok

Itt ülök a monitor előtt, 40 perc múlva belépünk 2013-ba. Nekem ez a szám nem szimpatikus. Talán azért, mert 13-ra végződik. Sosem szerettem ezt a számot.

Hogy is telt a napom? Csak a szokásos. Főztem töltött káposztát, finom lett. Vivike kérte, azért főztem. Aztán meglepetésként sütöttem neki kakaós csigát. A kedvence. És porszívóztam is, meg egyéb apróságok.

Kora délután jött Vivike kajálni, kérdeztem tőle, hogyan fog telni a szilvesztere. Hozzá mennek néhányan az albiba.

Érdeklődtem Péter után is. Úgy látom, ez csak 1 röpke viszony volt. Péter néhány dologban hasonló, mint István. Azt hiszi, hogy pénzzel mindent el lehet érni, amit én nem utasítottam vissza Istvántól. Vivi még fiatal és büszke, őt nem kenyerezi le a pénz.

Este, mikor lementem Bonikával, rettenetesen félt, mert már mindenfelé durrogtatták a tűzijátékokat. Felemeltem - remegett. Kiszaladt volna még a világból is, ha nem lenen szigorúan pórázon ilyenkor. Érdekes, mert régebben nem félt, de most már fél. Ilyenkor be akar menni 1 házba, megy bármelyik lépcsőház kapujához és kaparja. Egyem a szívét, most már megnyugodott, alszik, pedig a durrogások folyamatosak. Nem is tudom, hogy fogok én is aludni.

Hogy is telt az év?

Sok minden nem jut eszembe.

Januárban G. András és beosztottja R. Ágnes a dilettantizmusuk - hozzá nem értésük miatt elcseszték a végtörlesztésemet. Most 10- 15 ezer forinttal több lenne a zsebemben és nem lenne 14 fok a nagyszobámban és hasonló hideg a többi helyiségben, mert nem tudom fűteni. Csak a kisszobát fűtöm és szükség esetén a fürdőszobát. De ne gondolj melegre, max. 20 fok.

Márciusban voltam Pesten, anyu már 4 éve itt hagyott minket. Hiányzik.

Áprilisban Vivike elköltözött tőlem - Gergővel közös albérletbe.

Lackó és Kata áprilisban összeházasodtak.

Lackó májusban megcsinálta az egyetemi szintű diplomáját, nagyon nagy siker volt a hangversenye.

Diplomahangverseny utáni állófogadás (a háttérben apa kosztol - állva, merthogy állófogadás:-DDD):

Laci bejelentette apunak, hogy meleg és összeköltözik 1 pasival.

Júniusban elmentem a Martin telepi gólyagyűrűzsére, ami igen nagy élmény volt nekem, erről 1 komoly beszámolót írtam itt:

Aztán Harsányban megtartottuk Emese 2. szülinapját, ahova már Laci és Karcsi együtt jöttek. A Harsányi kalandpark csodás élményt nyújtott mindannyiunknak.

Lackó a gömbben:

Júliusban megszületett Gáborka, a második unokám.

Még a kórházban a kis család, pár órával Gáborka születése után:

Szeptemberben felmentem Pestre és találkoztam a közel 40 éve nem látott volt pesti általános iskolai barátnőmmel, aki Ausztráliában él. Nagy élmény volt. Sírva borultam a nyakába, mikor megölelhettem.

Vivike hazaköltözött.

Októberben 55 éves voltam.

November végén Vivike visszaköltözött az albiba, de egyedül.

December - csupa ünneplés. Vivike névnapja, mikulás, karácsony.

És mindjárt itt van 2013. Arról most nem írok, hogy mit szeretnék 2013-ban. Illetve mégis. Szeretnék 1 kicsivel több pénzt, hogy jobban élhessek, többet adhassak.

Jut eszembe, Vivike mondta ma délután, hogy januárban gyakrabban fog hazajárni enni, mert nem nagyon van pénze kajára. Hát szomorú. Jöjjön, amikor csak akar. Megoldjuk.

Hurrá 2013.

Újra egyedül

Tegnap hazament apa. Őszintén? Nem bánom. Egyetlen napom nem volt a hosszú karácsonyi szabadságom alatt, amit egyedül tölthettem volna. Túl sokat nem segített, bár nem azt mondom, hogy semmit. Az 1 hét alatt talán egyszer mosogatott el 1 pár cuccot. Bonikával lejárt sétálni, de hiába kértem tőle dolgokat a kutyával kapcsolatban, mégsem úgy csinálta. Reggelente 1/2 8-kor mentek le, én olyankor keltem. Máskor 8-nál hamarabb nem kelek. Viszont főzött néhány finomat.

Lefagyasztottam minden maradék kaját, jól tele van a hűtöm, örülök neki, mert bolt környékére csak muszájból akarok menni. Rengeteget pakoltam ma, hogy visszaálljon a régi rend. Mostam is, jól telt a nap. No, nem a mosástól, hanem csak úgy.

Itt volt István, aki szerel nálam, mert tönkrement a csap. Adtam neki 1 üveg italt névnapjára, láthatóan örült neki. Persze, hozzám mindig szívesen jön.

A délutáni sétámról akarok még írni. Tudod, imádom az állatokat, nagyon tudok gyönyörködni a madarakban. Hát, délután olyan madárvilág volt a telepen, hogy csuda. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik fenyőfáról hullik le 1-1 toboz. Felnéztem, hogy nem a mókusunk-e, de nem ő volt. A magas fenyő tetejében 2 madár csipkedte a tobozokat és azok hullottak lefelé. Sajnos, nem tudtam megállapítani, hogy milyen madarak, talán fenyő rigók voltak - ketten, de őszintén szólva halványlila fingom nincs. Aztán széncinegék egész hada röpködött fáról fára, keresve az uzsonnát. Őszapót is láttam, most először itt a telepen, pedig mondja Lackó, hogy vannak többen is. Ők egyébként gyakran csatlakoznak a cinegék csapatához. Bent melóban is jöttek már, 4 őszapó volt a fán, ahol az etetőm van, de sajnos nem mertek rászállni az etetőre.

Hát nem cuki?

 

Kék cinegék is csatlakoztak a csapathoz. Aztán láttam még kis fakopáncsot, érdekes módon a földön. Nem sokáig tartózkodott ott, de épp a talajon volt. Rigók, természetesen, ők is elég sokan vannak nálunk és itt vannak a varjak. Nekem a varjak olyan "szögletes" madarak, mert olyan furán áll a tolluk. Egyébként szép madaraknak tartom őket.
Nézd csak, a lábánál olyan szögletesen áll a tolla. Saját kép:-)

Elnézem, ahogy keresgélnek az avarban a fák alatt, találnak valamit, felszállnak a kincsükkel 1 fára, vagy az iskola tornatermének a tetejére és jó nagy hanggal feltörik a diót, vagy megeszik, amit épp adódott.
Egy mókussal is találkoztunk. Annyira helyes volt. Mikor meglátott minket, hogy közelítünk Bonival, felszaladt 1 fa törzsére és onnan lesett minket, kukucskált kifelé a kis gomb szemeivel, hegyezve a pamacsos füleit. Így:

Holnap jön Vivike ebédre. töltött káposztát kért. Összeszedem magam és meglepetésként sütök neki kakaós csigát, ez a kedvence. Nagyon úgy néz ki, hogy Péterrel a kis liezonja véget ért. Nagyon sajnálom, mert ez a fiú sok mindent megadott Vivinek, amit Gergő nem. Van szép autója, saját. Ha elmentek valahova, Vivinek soha nem kellett fizetnie semmit. Voltak Pesten, Bécsben, Siófokon wellnessezni.

Igazából nem tudom, hogy mi volt a probléma, de soha nem szóltam bele a gyerekeim párválasztásába. Ezt csak ők tudhatják.

Holnap szilveszter és én itt vagyok egyedül. Hogyan is lennék másképp? Emlékezhetek az Istvánnal töltött szilveszterekre:-(((

Nosztalgia

Szarul alakult az estém. A fórumban a csajokkal elkezdtünk nosztalgiázni. Én nem értem ezeket a lányokat, versenyt sírnak.

Erre nekem is eszembe jutottak az Istvánnal töltött napok - mi más juthatott volna eszembe? Amikor nagyon szenvedtem, betettem 1 kazettát a magnóba és jót bőgtem rá. Nagyon tudtam sírni.

Szulák Andrea és Benkő Péter Titkos szeretők című kazettájára ríttam akkoriban. Tettem fel a lányoknak is a fórumba 2 számot, de nem voltak tőlük elragadtatva.

Ezek azok:

Benkő Péter - Szeretlek

Szulák Andrea - Csak egyszer úgy legyen

Most elkezdhetnék itt ömlengeni, aminek minden szava igaz lenne. Hogy rettenetesen hiányzik, hogy míg élek nem felejtem el, hogy halálom óráján ő lesz az utolsó gondolatom - na jó, ezt nem tudhatom. Hogy miért tette velem azt a sok rosszat, amit tett, hogy most októberben miért vert át megint olyan csúnyán, hogy az már gusztustalan.

Attilával szoktam megbeszélni ezeket a dolgokat és arra jutottunk, hogy be volt kapva, felelőtlenül írt nekem és mire visszajött Dél-Afrikából, már bánta az egészet.

Borzasztó sokat gondolok rá. Minden nap. Naponta többször. De apró örömmel tölt el - hízott az önbecsülésem (ja, és nemcsak az önbecsülésem) -, hogy nem írtam neki sem karácsonyra, sem István napra. Persze, ő sem nekem.

Egyébként pedig mik is történtek?

Tegnap semmi extra. Úgy volt, hogy megyek Ágihoz, de nem volt neki megfelelő az időpont, így szépen maradtam itthon.

Ma már dolgoztam - hurrá. Keltem hajnalban, de szerencsére sok mindent sikerült megcsinálnom bent. Ilyenkor - hónap végén, illetve (majd) hónap elején - nagyon sok a meló, ráadásul év vége is van.

Ma délután átmentünk Ágihoz, vittem aput is (és Bonit is). Ági annyira helyes volt, nagyon várt minket, körbeugrált, kiszolgált minden finom étellel, itallal, sütivel. Nem szemrehányásképpen mondom, de szerintem ez apunak szólt, nem nekem. De mondom, nem számít, nagyon jól éreztem magam.

Holnap reggel 9 körül itt lesz Laci és Karcsi és este együtt mennek vissza apuval, mi pedig ketten maradunk Bonikával.

Karácsony 2. napja

Ma végre nem kellett főzni semmit. Apa levitte reggel Bonikát, én készítettem neki reggelit és megmostam a sáros mancsait, miután feljöttek. Ééééééééés utána visszafeküdtem és ágyból néztem a tv-t egészen 1/2 12-ig. Döglöttem. Annyira jó volt, vágytam rá.

Délután átmentünk Katihoz, átvittem  a kis ajándékomat, 1 karácsonyi abroszt. Úgy láttam, hogy tetszett és nincs neki még ilyen. Én kaptam tőle illatmécseseket és 2 tartót hozzá. Őszintén örültem, szeretem az ilyeneket.

Mire hazajöttünk, itt volt Vivike, eljött kajálni. Megállapította, egyem a szívét, hogy nem rajong a kacsáért. És mást is mondott az új barátjáról, aminek nem örültem. Ezt most nem részletezném, csupán annyit, hogy nem látok nagy jövőt előttük. Ő tudja, a döntés az övé.

Apuról:

állandóan azt magyarázza, hogy én miért nem járok az Auchanba, meg a Tescoba. Délután Kati is mondta, hogy az azért nagyon messze van tőlünk, apunak mindegy csak fújja a magáét.
Aztán este kutyasétáltatáskor kiderült, hogy elengedi Bonit annak ellenére, hogy kifejezetten kértem, hogy ne tegye. Ma este is félt Boni, egyenesen vissza akart menni a lépcsőházba.
2 kávés poháron kívül el nem mosott semmit, a szaftot úgy teszi a húsra, hogy a konyhapulttól 1 méterre lévő asztalon lévő tényárra kanalazza ahelyett, hogy odatenné a tányért. A sütő ajtaját nem kinyitja, hanem csak megnyitja és utána leejti úgy, hogy majdnem lemászik az egész gáztűzhely a helyéről, arról nem beszélve, ami éppen fő rajta.
Minden kávé készítéskor eljátszódik a következő: túlmelegíti a vizet 1 közönséges ivópohárban, aztán nem tudja a poharat megfogni. Mivel az csak 1 ivópohár, ezért úgy önthető át a kávé 1 másik pohárba, hogy szanaszét locsolja.
Nem jó neki a vaj, nem jó neki a tej, szinte semmi nincs, amire ne tenne negatív megjegyzést. Őszintén szólva nem akarom hagyni magam. Sokszor beszél velem flegmán és cinikusan. Meg fogom neki mondani, hogy csupán a kora miatt nem engedheti meg magának ezt a hangnemet velem.

A nescafés dobozt sosem teszi vissza a szekrénybe, bezzeg én, ha véletlenül elöl hagynám nála Pesten, tán még a III. világháború is kitörne.

Egyébként jól vagyok.

Holnap megyek Ágihoz karácsonyozni.

Más.
A senki fenyője eltűnt. Másnapra nem volt ott. Remélem, valaki hazavitte és felöltöztette.

Családi ebéd

Ma nem volt semmi extra. Mondhatnám, hogy a szokás szerint jól sikerült minden. Csupa unalmas dolgot tudok csak leírni.

Úgy előkészítettünk mindent, semmivel nem kellett kapkodni. A levest csak átforraltam és főztem hozzá kétféle tésztát. "Rendest" és gluténmentest. Apa igen nagy gonddal sütögette a kacsát, finom lett ez a szép nagy madár. Sütöttem hasábburgonyát és főztem fűszeres rizst. Volt négyféle savanyúság is.

Aztán a sörkiflim, szeretik és jól is csinálom. Háromféle bejgli, a gesztenyés diplomata puding gluténmentes babapiskótával és Kata is hozott pár szelet sütit az övéből. Délután kétféle gyümölcs. Ez volt a kaja felhozatal.

Vivikéék érkeztek hamarabb. Megvártuk Lackóékat és akkor megkereste mindenki az ajándékát a fa alatt. Apa örült az ingeknek, amiket kapott még Vivitől és Lackóéktól.

Én mindent megkaptam, amit kértem. Derékmelegítőt, arckrémet, szájkontúrceruzát és füstölőket.

Vivikéék olyan 4 körül mentek el, Lackóék később. Utána nekiálltam rendet rakni, mosogatni. Apa nem törte magát, kihozott talán 2 tálcát a szobából a konyhaasztalra, aztán ennyi, de remekül tudott volna irányítani a fotelból - ha hagytam volna.

Azért nem volt semmi ennyi ember után mindent rendbe tenni.

Összességében jó nap volt, mert minden jól sikerült, a család jól érezte magát, de nekem kicsit unalmas volt.

Senki fenyője

Jól telt a napunk apuval. Sokat dolgoztunk a holnapi nagy családi ebéd érdekében.

Csukát sütöttünk ebédre, mind megettük. Apa befűszerezte a holnapi kacsát, én mostam 1 adag ruhát, muszáj volt, sütöttem 1 tepsi sörkiflit, finom lett és elkészítettem a gesztenyés diplomatapudingot gluténmentes babapiskótával. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mert azért ez a piskóta nem olyan, mint ami búzalisztből készül.

Az esti kutyasétáltatásnál furcsa dolgot láttam. Ma, karácsony szentestén, valaki kitett a kuka mellé 1 díszítetlen kis fenyőfát. Megsirattam ezt a kis fenyőt. Kivágták, eladták, családhoz került, szeretett volna karácsonyfa lenni. Ott állni a meleg szobában feldíszítve, büszkén, még ha életét adja is ezért, bár nem ő akarta így. De nem kellett senkinek. Egyszerűen kidobták.

Legszívesebben hazahoztam volna.

Egy biztos, miattam már nem vágnak ki fenyőt, mert műfenyőm van 1999. karácsonya óta.

Ő az:

Boldog karácsonyt!

Újra karácsony

Karácsony, hát eljött újra karácsony. Igazából egyedül akartam tölteni. Gondoltam, egyszer meghívom a gyerekeket ebédre, aztán a többi napot ellustulom itthon. Nem így történt.

Csütörtökön már szabadságon voltam, elintéztem az összes hiányzó ajándék megvásárlását. Ági barátnőm mondta, hogy vegyek neki hálóinget, de 1.200.- Ft-nál többet ne adjak érte. Vagy 1 parfümöt, amit 1 bizonyos helyen 5-600.- Ft-ért lehet kapni. Nem kell neki nagy, elég egy 50 ml-es - mondta. Ehhez képest 30 ml-es parfümöt kaptam 900.- Ft-ért. De, hogy Ági mikor látott utoljára 1.200.- Ft-ért hálóinget, arról nem szól a fáma. Egy helyen volt 1.700.- Ft-ért, de nem az ő méretében. 2.000.- Ft-ért kaptam végül + a parfüm.

Pénteken elintéztem az összes kajavásárlást. 4x voltam boltban, iszonyat mennyiségű pénzt ott hagytam a boltokban. A Sparból csak úgy tudtam hazajönni, hogy a szekeremet felemelték a villamosra, mert egyedül nem bírtam. Viszont, végeztem ezzel a vásárlással is.

Szombaton a nagytakarítást csináltam meg, azon kívül mostam is és megfőztem a vasárnapi gulást:-) Igazán elégedett voltam magammal.

És ma, vasárnap megjött apa. Az még csak hagyján, hogy megjött, de itt lesz 1 hétig. Kicsit tartok tőle, remélem a flegmaságával és a cinizmusával nem fog kikészíteni. Az empátia szót pedig tuti, hogy még csak hírből sem is ismeri.

Holnap édes kettesben karácsonyozunk.

Majd beszámolok a továbbiakról is.

Vegyes a felvágott:-)

Nincs nap, hogy ne gondolnék Istvánra.

Közelednek az ünnepek és én apuval leszek kettesben. Apa bejelentette, hogy karácsonykor 1 hétre leköltözik hozzám. Jókat főzünk majd, biztos veszekszünk is. Ő majd tévét néz a nagyszobában, én meg a kicsiben. A fűtésre a gatyám rá fogom fizetni.

A nagyszobában 14 fok van és hasonló a konyhában és az előszobában. A fürdő 1 hangyányival melegebb, mert ott azért fűtök 1 keveset reggel és szükség esetén este is. A kisszobában azért 20 fokra felmelegítem a hőmérsékletet, mikor ideülök a gép elé. És persze az imádott ágymelegítőm. A világ egyik legjobb találmánya.

Úgy érzem, hogy valami nem stimmel a hasam tájékán, de erről most nem akarok írni. Feszült vagyok, sokszor nem túl jó a közérzetem.

Ágival ma bementünk a városba, szétnéztünk a karácsonyi bazársoron. Kértem tőle 1 olyan sálat, mint amilyet tavaly is kaptam, mert az 1 nagyon szuper sál. Vett is nekem egyet, én választottam és nagyon örülök neki. Ági még nem mondta, hogy ő mit szeretne tőlem, de gondolkodik. Jó lenne, ha minél hamarabb eldöntené, hogy időben megvehessem.

Egyébként marhára meglepődtem, mert a 74 éves barátnőmmel alig bírtam tartani a lépést. Szó szerint végigrohantunk a főutcán.

Kicsit kimozdultam itthonról és beszélgettünk Ágival.

Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy István hülyét csinált belőlem. Írtam neki 1 levelet, amit sosem fogok elküldeni. Leírtam benne, hogy szerintem miért írta azt, amit írt, vagyis, hogy találkozhatnánk.

Íme az (újfent) el nem küldött levél /idézem magam:-)))/

"Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért is írtad nekem, hogy gondolsz rám és találkozhatnánk és a következőkre jutottam:
1. Be voltál kapva, mikor írtad azt a levelet.
2. Nem voltál bekapva, de mire visszajöttél meggondoltad magad, 24 nap sok idő.
3. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, de elfelejtetted az egészet, 24 nap sok idő.
4. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, nem felejtetted el, de olvasatlanul kitörölted a válaszlevelem.
És végül az utolsó variáció:
5. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, nem felejtetted el, nem törölted ki a levelem, csak újból hülyét akartál csinálni belőlem és megalázni és végül 1 jót röhögtél a markodba.
Miért csináltad ezt velem, István? Te pontosan tudod, hogy milyen sokat jelentettél nekem és mégis... vagy éppen azért?
Igazából nem értem, hogy lehetsz olyan gonosz, hogy örömet okoz Neked ha bántasz engem, ha belém rúgsz még egyet!?"

Hát..., ennyi.

Az exem aljassága

Nagyon kibuktam, lehet, hogy zavaros lesz, amit írok. Annyira zokogtam, hogy még beszélni sem tudtam.

Megpróbálom elmondani a lényeget.

Talán már említettem, hogy 2005-ben az exem rábeszélésére felvettünk (felvettem) 1 svájci frank alapú jelzálog hitelt, amivel a lakásom került megterhelésre. Akkor az exem azt mondta, hogy míg él ő fizeti a törlesztést. Bolond lettem volna nem élni 1 ilyen lehetőséggel. Persze, ő erre már nem emlékszik és mivel semmit nem írtunk le, ezért nyoma nincs sehol.

Valamennyi papíron az én nevem szerepel és az én kizárólagos tulajdonomban lévő lakás került megterhelésre a jelzáloghitellel, mely 15 évre terheli a lakást. Mivel az exem akkoriban egy idősek otthonában élt, ezért nem rendelkezett olyan vagyonnal (azóta sem), melyre a jelzáloghitel kiterjesztésre kerülhetett volna, ezért nem szerepel a neve sehol a hivatalos papírokon. Szóban megállapodtunk az exemmel, hogy a hitel felvétele során felmerült költségeket fele-fele arányban viseljük és az ezután megmaradt pénzt is 50-50 % arányban elosztjuk, mely így is történt.

Fizetett 4 évet és 4 hónapot a 15 évből. Egy idő után már nekem is hozzá kellett tennem az ő havi 20.000.- Ft-jához és 3 éve teljesen egyedül fizetem a jócskán megemelkedett törlesztést. Most jutottunk el odáig, hogy én már valamivel többet fizettem, mint ő. Naivan azt gondoltam, hogy nem fogja letagadni és bíztam benne, hogy a törlesztésbe is beszáll, pedig a törlesztést is úgy gondoltam, hogy elég, ha havi 10.000.- Ft-ot utal nekem, nem is kéne a fele, ami több, mint 15.000.- Ft lenne havonta.

De mindent letagadott. Mocskos, aljas, szemétláda módon azt mondta, hogy én felvettem azt a hitelt és adtam neki belőle valamennyit. Az mondta, hogy én ezzel törlesztettem neki, mert ő vett mindent ebbe a lakásba (jelzem, 1999-ben elkötözött), sőt még a lakást is ő vette. A fejemhez vágott olyan dogokat, hogy én rossz anya voltam - vagyok és, hogy ringyó voltam. Ilyeneket mondott.

Azt elfelejti, hogy ellopta Vivi zsebpénzét, hogy eladta Lackó biciklijét, itthonról a ventilátort, amit lehetett kilopott a MIHŐ-ből, pénzzé tette, hogy italt tudjon venni. Volt, hogy fizetésnapon már pénz nélkül jött haza, olyan tartozásai voltak és piás volt akkor is. A gyerektartást postán kértem sajnos, mert volt arra is példa, hogy felvette és napokig letagadta.

Kígyót-békát vágtunk egymás fejéhez, én lettem a vesztes.

Mindez a mai beszélgetés Lackóéknál bonyolódott. Mikor jöttem el tőlük, már a sírás fojtogatott és köszönni sem voltam képes Lackónak.

Itthon a lépcsőház előtt Balla Erzsike cigizett. Na, mikor megláttam, kitört belőlem a zokogás, kérdezte, mi baj van, de nem tudtam megszólalni. Azt mondta, hogy még így nem látott. Aztán mikor már képes voltam beszélni, kértem, hogy jöjjön fel hozzám, szívesen elmondanám neki, jól esne, ha meghallgatna. Így is volt. Örültem, hogy elmondhattam és megállapítottuk, hogy sajnos, tehetetlenek vagyunk, nincs mit tenni. Vannak még ilyen becstelen, aljas emberek, mint az én exem is.

Aztán, mikor Erzsike elment, felhívtam Lacit, de annyira sírtam, hogy alig tudtam megszólalni a telefonba. Csak magamon kívül zokogtam, ő meg kérdezte, hogy mi baj van, mi baj van. Nagy nehezen elmondtam neki, de nem nagyon  ért rá beszélni velem. Esküvőre készülnek Karcsival.
 

Az exemnek nagyon súlyos gyomorvérzése volt még 2000-ben az alkoholizmusa miatt. Aztán 2001-ben stroke-ot kapott, aminek következtében a jobb oldala lebénult.

Talán Isten nem ver bottal.

Felhívott Laci

Laci az öcsém. Az öcsém, aki 1 pasival él. Igen, ő meleg, amivel nincs is semmi bajom. Ő ilyen és kész, ez van, ezt kell elfogadni. El is tudom fogadni. Hogy akkor mégis mi a baj? Elmondom.

Mióta Laci Karcsival él, azóta a mi testvéri kapcsolatunk gyökeresen megváltozott. Olyan 180 fokos fordulatot vett. Karcsiig fontos voltam Laci életében, tudom és éreztem is. Most már nem. Lehet, hogy ezt is megértem kicsit? Igazából nem tudom. Lehet.

Mikor kicsit nyaraltam fent Pesten, 1 közös programunk volt. Máskor minden napra terveztünk valamit. Mivel tudtam, hogy így lesz, ezért eleve nem is terveztem vele.

Mikor hazautaztam, az előtte lévő napon eljöttek értem apuhoz, hogy menjek el és aludjak náluk, mert ők másnap nem akarnak korán kelni, tőlük meg gyalog kimehetünk a Keletibe. Marha boldog voltam, el tudod képzelni.

Mikor telefonon beszélünk, ő állandóan tolmácsol Karcsinak, merthogy Karcsi nem hall és Karcsit zavarja, hogy nem tudja, hogy mi miről beszélünk. Hát, engem is zavar az, hogy nem beszélhetek az öcsémmel - úgy mond - két fül közt, miért kell egy harmadik személynek mindent tudni, amit én mondok, legyen az bármi is. El is döntöttem, hogy nem mondok most már Lacinak semmit.

Aztán többször előfordult, hogy egyszerűen lerázott, mikor felhívtam, mondván, hogy most zöldségesbe mennek, boltba mennek, vagy épp reggelit készít.

Ez utóbbi történt november 24-én, szombaton délelőtt olyan 10 óra magasságában. Akkor eldöntöttem, hogy nem hívom. Ha kíváncsi rám, akkor hívjon 1 neki megfelelő időpontban. Én szinte sosem teszek olyat, hogy lerázzak valakit telefonáláskor.

Na, most felhívott pár perce. A telefonjuk kihangosítva, épp ettek. Csak ilyenkor van rám idő. Ezt is úgy érzem, hogy na, kössük össze a kellemest a hasznossal. Tudjuk le ezt is jelszóval, mert én úgy érzem, hogy ha telefonáláskor mással vagyunk elfoglalva, akkor nem is tudunk a másikra koncentrálni. Oda kell rá figyelni, mert nem látjuk a gesztusait, csak halljuk.

Mi újság, kérdezte. Mondom semmi. Rögtön észrevette, hogy nincs jó kedvem. Mi baj van, kérdezte. Mondom, hosszú. Erre elköszönt és letette a telefont. Nagyon - nagyon rosszul esett, hogy csak ennyire érdekli, hogy mi van velem, hogy meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy mi a baj. Rövid úton lerázott, újra.

Nem hívom, mert nem kíváncsi rám.

Pénteken összekötik az életüket. Hivatalosan.

(Minden összejött. Vivi flegmasága, Laci érdektelensége irántam, hogy nem tudok lefogyni és hiába írtam Istvánnak, nem reagált. Félek a téli időszaktól, nem bírom fizetni a fűtés. Elég mélyen vagyok.)

Vivi

Ma van a névnapja Vivinek. Vivien. Milyen szép név. Igazából anya választotta.

Vivivel sem könnyű, csak úgy, mint apuval. Nagyon csúnyán beszél velem. No, nem káromkodik, hanem minden szavamra úgy reagál, mintha személyes sértésnek venné. Egyszerűen nem tud tisztességesen hozzám szólni. Leginkább csak akkor szól hozzám, ha kérdezek tőle valamit. Elereszti a füle mellet és emelt hangon, flegmán visszakérdez: Mi van?

Nekem ez eléggé fáj. Nem beszél meg velem semmit, nincs rám szüksége. Már nincs. Mikor itt lakott nálam, akkor is úgy éltünk 1 lakásban, mint 2 idegen. Ez régóta így van, de mindig fájni fog. Majd egyszer talán rájön, hogy mit vétett ellenem, illetve a lelkem ellen. Sosem kapok tőle semmi kedvességet. És persze segítséget sem. Mert nekem néha jól esne, ha azt mondaná, hogy anya, tudok olcsón hozni Vanisht, kérsz esetleg? De ő ilyet sosem fog kérdezni tőlem.

A mai ünnepi ebéd előtt is mindenki bent nevetgélt a szobában, én meg egyedül gürcöltem a konyhában. Végül rászóltam, hogy segítsen megteríteni. Nem volt más választása.

Tudod mit szeretnék? Ha mondjuk 1 negyedévben egyszer, engem is meghívna valamelyik gyerekem mondjuk 1 vasárnapi ebédre. Engem ugrálna körbe valaki. Csak nagyon kicsit és csak nagyon ritkán. Úgy szeretném. Én havonta hívom meg őket ebédre, ennyire futja a lehetőségeim keretein belül.

Most kicsit padlón van a lelkem. Közeleg karácsony. István átvert, nem jelentkezett a dél-afrikai útja után. Írtam neki több levelet is (én hülye), de nem válaszolt egyikre sem. Pedig, mikor október első felében írt a találkozás lehetőségéről, lelki szemeim előtt már azt láttam, hogy az ünnepeket együtt töltjük.

Istenem, milyen bolond, bolond nő vagyok. Egy örök álmodozó.

Nem könnyű apuval

Apa eljött hozzám, itt tölti a hétvégét nálam. Nem akar sokáig maradni, ma jött és holnap megy is haza. Pedig igazából nekem az lenne a segítség, ha hét közben itt lenne néhány napot. Nem kéne reggel Bonikával lemennem és délután sem kéne azzal foglalkoznom, hogy rohanjak hozzá haza. Arról nem beszélve, hogy finomakat főzne nekem. Jól tud főzni Apa, ezt bebizonyította már sokszor.

Nyáron itt volt nálam majdnem 1 hetet, jól is érezte magát, aránylag elég jól ki is jöttünk egymással..

Hogy most mi a bajom? Hát, elmondom.

Mivel az anyagi helyzetem meglehetősen gyatra, ezért nagyon-nagyon spórolok a fűtéssel. Nap közben egyáltalán nincs feltekerve a konvektor, így 16 - 17 fok van a szobákban. Csak akkor tekerem fel a kisszobában a fűtést, ha már bevonulok és be is csukom magam mögött az ajtót. Így - egyelőre! - napi 3 köbméter gázt fogyasztok és max. 20 fok a "meleg".

Most, hogy Apa itt van, mindent összefűtünk, az előszobát is. A szobákban 22 fokon felül van a hőmérséklet és éjszakára sem tekeri le Apa a konvektort a nagyszobában, ahol alszik.

A 3 köbméter gáz helyett elment 11 köbméter gáz. Durva különbség, nem?

A villanyt mindenhol égve hagyja maga után. Ment a fürdőszobába zuhanyozni és bátorkodtam leoltani a villanyt a szobában is és a konyhában is. Mikor kijött, kérdezte, hogy én oltottam-e le a villanyt, mondtam, hogy nem én, hanem Boni (a kutya). Ja, ez csak vicc. Mondtam, hogy persze én, mert égve hagyta, csak úgy, mint most is, ahogy kijött a fürdőből. Erre annyi volt a válasza, hogy nem baj. Persze, neki nem baj.

Tudod mennyi a nyugdíja? 220.000.- Ft. Most mondta.

Aztán belekötött abba is, hogy én olcsó elemeket használok. Vegyek drágát, mert az tovább tart. Mondtam, hogy nem tart annyival tovább, mint amennyivel drágább. Ezt Lackó is megerősítette az esti kutyasétáltatásnál, de Aput nem lehet meggyőzni.

Rettenetes természete van. Flegmán beszél, mintha a seggéből rángatna ki. Nekem sincs könnyű természetem - talán ezt (is) teszi a magány -, de vele még nehezebb. Nagy türelem kell hozzá.

Összeszerelte nekem az új tv állványomat, ami természetesen némi pakolást is kívánt. Mondtam, hogy szerintem, hogy kéne, de nem úgy csinálta. Aztán végül egyszerűen nem lehetett másképp, csak úgy, ahogy én mondtam. De el nem fogadta volna elsőre a javaslatomat.

Apa 80. évében van. Ehhez képest még nagyon jól tartja magát, aminek nagyon örülök.

Csak ne lenne ilyen néz vele...

Nyaralás 5. napja - Veresegyház

A nyaralásom következő napján Lacival és Karcsival kimentünk a Veresegyházi Medveotthonba.

Vasárnap volt, korán megebédeltünk és irány Veres.

Nem csalódtam. Veresegyház pontosan azt a hatalmas élményt adat, amit vártam vagy reméltem a látogatástól. Bármikor lehet menni, az év minden napján, a belépő sem drága. A macik 1 iszonyatosan hatalmas nagy kifutóban vannak sokan együtt. A kerítéstől szinte karnyújtásnyira kunyerálják a mézet. Szeretné az ember megsimogatni azokat a hatalmas medvebuksikat.

A méz. A mézet megveszi az ember gyereke és a következő módon lehet odaadni nekik: a kifutó kerítése mellett többfelé nagy műanyag edényekbe hatalmas, hosszú nyelű fakanalak vannak letéve. Erre kell a mézet csurgatni és benyújtani a macinak, aki vígan lefetyeli, nyalogatja a mézet a fakanálról. Ha mákunk van, akkor a fakanál az én kezemben marad és nem a kerítés túlsó oldalán landol.

Fakanál a másik oldalon 2 maci között:

Ez a hatalmas kifutó úgy van megépítve, hogy a közepe teljesen olyan, mint a természetes élőhelyük. Nagyra nőtt bozótosba bújhatnak el, fás, bokros terület és mesterséges barlangokat is készítettek nekik.

Néhány farkas együtt él a medvékkel, méghozzá azért, mert ők sérült vagy idős farkasok. A farkasfalkában nem maradnának életben, viszont a medvék nem törődnek velük.

Aztán találkoztunk ormányos medvékkel. Ők elég kicsik:

Az ormányos medvék melletti kifutóban néhány mosómedve aludt furcsa pózban:

Az otthon gondozói nagy meglepetésére tavasszal 3 medvebocs született, holott ők úgy tudták, hogy a fiú medvék ivartalanítva vannak mindannyian. Hát nem így történt.

Tél végén az egyik nőstény medve nagyon védte a barlangját, a gondozók nem tudták, hogy miért. Élelemmel elcsalták a barlang bejáratától, ekkor bebújtak a barlangba, megtalálták a bocsokat és el is vitték őket azonnal. Muszáj volt, mert, ha a pici macik előjöttek volna, biztos, hogy nem maradtak volna életben, hiszen a természetben az anyamedve egyedül, fajtársaitól, a hímektől távol neveli fel a bocsokat. Ez az adott közös kifutóban nem lehetséges.

A kis macik szépen növögetnek, bár itt csak 1 látható a képen:

Bizony a farkasok is szeretik a mézet. Csodálatos, igaz vad falkában élnek. Csak az nyalogathatja a mézes fakanalat, aki a hierarchia csúcsán van. Ők - úgy, mint a medvék - igazi bozótos-fás-bokros területen élnek. Mi is úgy jártunk, hogy egyszer csak előjött a sűrűből 1 farkas, aztán szépen, sorban érkeztek a többiek.

Ő volt az első:

Mézevő farkas:

Ezen a képen 7 farkas látható a falkából. Egyébként nagyon sokan vannak:

A szívem csücskei a madarak. Sérült madaraknak, gólyáknak is van helye a Veresegyházi Medveotthonban. Mellesleg gyönyörűek, imádom őket:

A háttérben még 1 hattyú is látható:

Strucc csőr felülnézetből:

Ő is itt lakik, csak 1 kicsivel arrébb:

Nagyon-nagyon jól éreztem magam. És még arról nem is beszéltem, hogy volt lehetőség farkast simogatni. Bizony bementem a farkasok közé és megsimogattam néhányat. Nem féltem 1 pillanatig sem. Persze ott voltak a gondozók. Laci videóra vette, a fészbukon látható.

Nagyon szeretnék máskor is elmenni ide. Igazán nagy élmény volt.

Nem történt semmi

Valószínűleg a héten hazaérkezett István. De nem jelentkezett:-(((. Biztos már el is felejtette azt, hogy mit írt nekem. Őszintén szólva bánatos vagyok.

Ha itt ülök a gépnél, állandóan nyitva van a gmail-em és lesem, hogy jön-e tőle levél. Ez a dolog egyik oldala.

Józan paraszti ésszel, arra gondolok - ismerve őt -, hogy három és fél hét távollét után sok a dolga, talán még a leveleit sem nézte meg. Mindig azt mondta: ezer a dolgom, százfelé kell mennem. Főleg, ha le akart rázni.

Szóval, ha akar írni, akkor a hétvégén - legkésőbb - írnia kell.

Ugyanakkor arra is gondolok - ez a dolog másik oldala -, hogy jó ez így. Most kicsit (nagyon) még izgatott vagyok, ez egy várakozással teli izgatottság, de majd elmúlik. Ha nem ír... 1 - 2 hét és már nem fogom lesni a levelét.

Nyilvánvaló, hogy valaki várta itthon, szerintem ez is közrejátszik abban, hogy nem jelentkezik.

Nem tudom, mi lenne a jobb? Tudom, ha hív, menni fogok. De nem akarok besorolni más mögé. Nem. És tele vagyok kisebbségi érzéssel. Nem vagyok elég vékony - pláne, hogy híztam -, nem vagyok elég magas - 157 cm -, nem vagyok elég szőke - barna vagyok -. Tudod miért vagyok barna? Korábban vörös voltam és ő úgy hívott engem, hogy vörös démon. Nos, miután szakítottunk, nem akartam vörös maradni, ezért lettem barna. Aztán, ahogy ő mondta, az átlagosnál érzékenyebb a ...m, ami jelen esetben nem előnyt jelentett. Nem tudok rendesen ...i és nem lehet ... ...i. Mindez korábban is így volt és így is maradt. És talán még rosszabb is lett, hiszen vele voltam utoljára és ennek már több, mint 20 hónapja. Azóta nem voltam senkivel.

Nem is hiányzik.

Nyaralás 4. napja - Budapest

Még Katinál voltam Vácon, amikor felhívtam Ancsit. Ancsit, aki nagyon jó barátnőm volt míg Pesten éltem, 10 éves koromig, de akkor elköltöztünk, költözni kellett. Évekig leveleztünk utána, sőt találkoztunk is. Olyan 16 évesek lehettünk mikor utoljára láttam. Ő terhes volt, én még szűz. Ez a babája meghalt, sajnos.

Aztán megszakadt a kapcsolatunk, míg néhány évvel ezelőtt ő megtalált engem az iwiwen. Szép, hosszú leveleket váltottunk egymással, tudott a családomról és Istvánról is, a bogyókról, amiket beszedtem. Később a levelezés ritkult, mert már nem nagyon volt miről írni, hiszen a napi események nem biztos, hogy mindig érdeklik a másikat.

Az idén tavasszal írta, hogy augusztusban jön haza "Magyarba" - ahogy ő mondja -, már megvette a repülőjegyet.

Nagyon készültem a hazaérkezésére. Rendeltem neki 1 különleges ajándékot a Széchenyi Könyvtárból, áttúrtam a fényképeket és összeszedtem azokat, amelyek egymáshoz kötnek minket, valamint a '60-as, '70-es évekből őrzött leveleit, képeslapjait.

No, szóval azért annyira nem volt könnyű felvenni a kapcsolatot. A fészbukon levelezgettünk, telefonszámot váltottunk, felhívtam és abban maradtunk, hogy szombaton reggel jön értem kocsival és elmegyünk oda, ahol laknak, míg itt vannak Pesten a férjével, Trevvel. Én kértem, hogy ne 1 presszóba üljünk be, ott nem lehet rendesen beszélgetni. Ancsikám foglalkozik Ausztráliában régiségekkel és akkor szombaton reggel valahol Rákosnemtudomhol volt a bolhapiacon vásárolni, így én Pestlőrincen szinte útba estem. Délelőtt 1/2 10 kor értek oda, természetesen már készen voltam.

Ott állt igazi valójában Ancsi barátnőm. Megöleltem hosszan és sírva fakadtam. Még most is elhomályosul a szemem, ha erre gondolok. Bemutatott a férjének, aki rögtön nagyon szimpatikus volt nekem és nagyon  kedves volt, mert mondta, hogy üljek előre, hogy tudjunk beszélgetni. Hát, mi beszélgettünk egészen délután 3-ig - egyfolytában.

A Római parton lakik Ancsi a barátnőjénél, Zsuzsinál, mikor itthon van. Útban hozzájuk, először beültünk 1 presszóba, ők ittak kávét, én ettem 1 sütit. Persze, nem engedte Ancsi, hogy én fizessek.

Zsuzsi nem volt otthon, dolgozott. Teával kínáltak, ami jól esett, mert nem volt valami nagy meleg.

Szóval, nagyon-nagyon sokat beszélgettünk. Átadtam az ajándékomat, úgy láttam tetszett és örült neki. Megmutattam a leveleket, képeslapokat és fényképeket is. Mondtam, hogy nem adom neki - kivéve egyet -, de beszkennelem őket, ha kéri. Persze, hogy kérte. Egy képeslapot adtam neki, amit az apukája írt nekem. Nagyon szerette a szüleit, ez most is érződik abból, ahogyan beszél róluk. Gondoltam ennek a lapnak nála van a helye.

Én kaptam tőle 1 gyönyörű fekete blúzt, ami gazdagon van hímezve gyöngyökkel és kaptam 50 ausztrál dollárt, mert ő emlékszik arra, hogy egyszer, amikor telefonon beszéltünk, leégettem a kávéfőzőt:-) és vegyek 1 másikat vagy bármit, amit akarok. Egyelőre nem váltottam be ezt a pénzt, majd később.

Késő délután készültek elmenni ebédelni, de oda már nem mentem velük, pedig hívtak.

Elmondta Ancsi, hogy a férjének is nagyon tetszett Magyarország és tervezik, hogy ideköltöznek, de addig is tartjuk a kapcsolatot. Minden esetre én küldözgetem neki a beszkennelt leveleket. Írta is, hogy nagy örömet okozok vele, én meg örülök, hogy ő örül:-)))

Délután 3-kor a Keleti mellett szálltam ki Ancsiék Svájcban bérelt autójából.

Megvettem a vonatjegyeket hazafelé, vettem 1 kürtöskalácsot, amire már csütörtök óta vágytam (ekkor szombat volt) és felhívtam Lacit.

Találkoztam Lacival és Karcsival, kimentünk a Titanic kiállításra és a Nemzeti Vágtára.

Elég későn értem haza apuhoz, el is fáradtam rendesen.

(Csak zárójelben megjegyzem, Istvánról egyelőre semmi hír, ami egyáltalán nem zavar.)

Levelezésem folytatása Istvánnal

Írtam Istvánnak, ahogy azt mondtam is az előző bejegyzésemben.

Leírtam neki, hogy küldtem azt az indiai mailt, de már vagy 2-3 hete, én ki is töröltem. Csak azért küldtem, mert anno, még láttam a videóját Indiáról, több részletben néztük meg, mindig azt vártam, hogy mikor jön a halott égetés, mikor jön a halott égetés:-)))
Na, szóval nagyon sok hasonlóság volt ebben, amit küldtem és az ő videójában --- a nevezetességekre gondolok. Régebben szerette az ilyen típusú fájlokat, gondoltam, talán még most is...
Aztán írtam, hogy igen, szülinapom is volt. Idézem magam:

"Tudod, mindig mondtam: Te 07.07., én 10.10.
Sosem felejtem el. Küldtem is Neked sms-t a napján.
Üdv,

aláírás"

Következő nap megérkezett a válasz. Ahogy írtam az előző bejegyzésemben, igazából nem számítottam rá, hogy válaszol. Ütős volt, amit olvashattam. Ezt írta:

az utóbbi időben előjöttek benne azok a szép pillanatok, amikor együtt voltunk és egyre többet gondol rám. Most elutazik, de, ha visszajött és, ha én akarom, akkor találkozhatunk.

Mivel holnap elutazik, ezért még gyorsan válaszoltam is neki tegnap éjjel. Idézem magam:

"Utazz el, érezd jól Magad és, ha visszajöttél - és még mindig gondolsz rám -, jelentkezz. Most hirtelen nem tudok mit mondani. Gondolkodnom kell."

Itt tartunk most. Kíváncsi vagyok, hogy ha visszajön 3 és fél hét múlva, fog-e jelentkezni.

Egyelőre nem akarok táplálni semmi reményt.

Csak titokban...

Levél Istvántól

Levelet kaptam Istvántól. Mint mindig, minden vele kapcsolatos dolog most is, ez is felzaklatott. Mit is kezdjek vele? Kezdjek vele valamit egyáltalán? Hová helyezzem a lelkemben?

Elmondom hogy volt.

Két héttel ezelőtt kaptam 1 .pps file-t, ami Indiáról szólt. Nagyon szép képekkel és zenével. István valaha el akart engem vinni Indiába, de aztán nem lett belőle semmi. Illetve elvitt Portugáliába.

Portugália - Fatima

 

Őszintén? Nagyon szép lehet India, de az a sok kosz és mocsok, az a nagy szegénység engem elriasztott tőle, nem is bánom, hogy nem mehettem. Ő persze elment. Akkor még valamilyen szinten "együtt voltunk", így mikor hazajött, megnézhettem a videót, amit készített Indiáról. Összehasonlítva a videót és a kapott .pps file-t, nagyon sok hasonlóságot találtam bennük, hiszen India szinte minden fontos nevezetessége látható a .pps-ben, ami egyben azt is jelenti, hogy ezeket látta István is. Emlékeztem rá a videóból.

Tudom, hogy régebben szerette az olyan .pps-eket, amelyek olyan vidékről, országról készültek, ahol már járt. (Mellesleg, a világ minden szegletében járt.) Nos, 1 laza mozdulattal továbbküldtem neki.

Ahogy írtam is, ez már 2 hete volt. Utána állandóan lestem a postámat, hogy hátha reagál valamit, de nem történt semmi egészen tegnapig. Tegnap éjjel 11 óra körül írt nekem 1 mailt, amit ma reggel olvastam. Nagyjából a következő volt benne:
leírja, hogy küldtem 1 mailt Indiáról, ami nagyon szép és, hogy majdnem mindent látott belőle, ami a filmen volt. Aztán írja, hogy ha jól tudja most van a születésnapom és Isten éltessen sokáig. A végén pedig, puszi, István.
Ennyi. A küldött mailt nem köszönte meg és őszintén szólva, nem tudom, hogy biztos-e abban, hogy mikor van a szülinapom. Mindegy, nem számít. A lényeg, hogy írt.
De korábban nem akart reagálni az indiai levélre és lehet, hogy egyáltalán nem reagált volna, ha valamilyen módon eszébe nem jut a szülinapom. Nem tudom.

Fogok neki válaszolni - holnap. Választ ugyan nem remélek, de biztos, hogy 1 darabig majd úgy nyitom meg a postafiókomat, hogy azt nézem, vajon jött-e tőle levél?

Mondd meg, miért nem tudok szabadulni tőle, attól, hogy nap, mint nap gondoljak rá? Miért?
A válasz egyszerű: mert ő volt életem Férfija. A lelkem vágyódik utána --- a testem nem. Mégis..., mégis valami iszonyatos kötődés tartja a gondolataimban.

Ha tudná...

Nyaralás 3. napja - Vác

Pénteken úgy terveztük, hogy elmegyünk a Veresegyházi Medveotthonba. Már sokat nézegettem a honlapjukat és beszéltünk is róla a fórumban, ezért akart Kati elvinni, aminek persze nagyon örültem volna, de az időjárás közbeszólt.

Szinte egész nap esett az eső és hideg is volt. Vivit felhívtam, mondta, hogy Miskolcon 26 fok van, míg Vácon a sej-hajunk befagyott. Kati közben elárulta, hogy szeretnének elvinni engem a Momentán Társulat Rögvest című előadására és, ah igent mondok, akkor Csaba megveszi a jegyeket. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert sokat költöttek rám így, de igent mondtam.

Szóval, időben kötve voltunk a színházhoz, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el Veresegyházra. Fölösleges lett volna elindulni, pazarolni a drága benzint, ha ki sem tudunk szállni az autóból, mikor odaérünk. Így a nap jórészt pihizéssel telt. Neteztem, mert apunál már nincs net, mióta Laci elköltözött és bizony net nélkül..., ajjaj, már nem élet az élet. Megismerkedtem Kati anyukájával és apukájával. Kaptam tőlünk sok, finom és friss - akkor szedték, pénteken reggel -paradicsomot. Koktél pari, Lucullus és sárga színű. Adtam Laciéknak, apunak és természetesen hazahoztam a maradékot --- most fogyott el nemrég az utolsó.

Megnéztük Katiék nyusziját is. Kicsit soványnak találtam, Kati mondta, hogy diétán van, mert kövér volt, de szerintem most kifejezetten sovány. Látszanak a bordái és hát, jön a tél, a hideg, ő pedig az udvaron lakik.

Ebédre finom rántott csirkemellet kaptam sült krumplival és az Ila-féle savanyút ettük hozzá.

Este kocsival bementünk Pestre a színházba. Még előadás előtt felhívtam Vivit, mondta, hogy néhány kolléganőjével beülnek valahova, ezután vasárnapig nem tudtam elérni, de ez 1 külön történet, senkinek nem kívánom azt, amit nekem át kellett élnem.

Az előadás jó volt, vidám, lehetett nevetni, bár én mondtam, hogy szerintem ennek a 90 %-a nem improvizáció, míg Katiék azt mondták, hogy szerintük pont fordítva van, ennek a 90 %-a improvizáció. Nem vitatkoztam.

Éjjel még hazavittek apuhoz.

Másnap a 38 éve nem látott, Ausztráliába szakadt barátnőmmel találkoztam.

De erről majd legközelebb:-)

Nyaralás 2. napja - Dorog

Tehát, este összepakoltam a cuccaimat és reggel elindultam a Nyugati pályaudvarra. Katim azt szerette volna, hogy már a 9 órás vonattal menjek, de sürgősen lebeszéltem, hiszen nekem ahhoz szinte hajnalban kellett volna felkelnem. Így is 3/4 9-kor indultam a 10 órás vonathoz.

A Nyugatiban nagyon szerettem volna 1 kürtös kalácsot venni, de nem volt sehol. A vonat kb. 25 perc alatt megtette az utat, tök jó. Az idő viszont vacak volt, esett az eső.

Kati természetesen már várt. Elmentünk hozzájuk, megmutatta, hogy hol alszom - Detti szobájában. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a gyereket kitúrom a helyéről.

Aztán elindultunk Dorogra, Ilához. A Határ nevű étteremben megkajáltunk. A kaja nagyon jó volt, mind megettem, de a pincérek hihetetlenül bunkók voltak. A kérdéseimre nem tudtak értelmesen válaszolni és egyáltalán nem foglalkoztak velünk. Ila ki akarta fizetni mindhármunk kajáját, amit természetesen nem hagytunk neki.

Kaja után felmentünk Iláékhoz. Finom zserbót sütött nekünk, Kati teázott. Sokat és nagyon jót beszélgettünk. Lefotóztam Ila kis kedvenceit, a papagájokat:

Késő délután hazajött apus is, végre személyesen is találkozhattunk. Apus elég beteg, mert hetente 3x jár dialízisre. Sajnos. És, hát már nem fiatal. Azt tudom, hogy Ila jövő augusztusban lesz 70. Bejelentettem neki, hogy elmegyek a 70. szülinapjára. Tudomásul vette:-))) Mi mást tehetett volna...?

Mielőtt elköszöntünk, kaptam Ilától 1 üveg káposztasalátát, ami olyan finom volt, hogy csak Pestig jutott, haza már nem hoztam, hiszen az üveg alján volt csak 1 kicsike. És kaptunk mindketten - Kati is, én is - fürjtojásokat.

Csak úgy, mint odafelé, hazafelé (Vácra) is Szlovákián keresztül mentünk, így elmondhatom, hogy még külföldön is jártam. Ha-ha-ha.

Ezen az estén Katiéknál aludtam. Másnapra terveink voltak, de erről majd legközelebb.

Ilám és Katim, 2 jó barátném:

Nyaraltam

No, nem igazi nyaralás volt, de felmentem Pestre 1 kicsit. 8 napot töltöttem fent apunál, minden napra volt valami programom. Apránként leírom.

Bonikával kellett mennem, mert nem tudtam megoldani az elhelyezését. Laci és Karcsi lejöttek értem, ami nagy segítség volt, mert egyedül nehéz lett volna a bőrönddel és a kutyával tömegközlekedni, illetve vonatra fel-, vonatról leszállni. Lacinak van még céges VIP. kártyája a MÁV-ra, ő tök ingyen utazik. Karcsi meg a hallásérülése miatt 90 %-os kedvezménnyel utazhat és 1 őt kísérő személy is, aki jelen esetben én voltam. 320.- Ft volt 1 jegy. Bonikáé sokkal több.

Mivel utálok kapkodni, ezért szépen időben mindennel elkészültem. Laciékat szendviccsel vártam, mert pont ebédidő volt és Karcsi ráadásul cukros is. Ők csak jöttek, ettek és fordultak vissza, mivel indulnunk kellett a vonathoz.

A vonaton semmi extra nem volt. Ócska, műbőrös, koszos vagon. Régi típusú, 4 ülés volt egymással szemben. Bonikának vittem 1 plédet, rátettem az ülésre, ott pihizett a kis drága öreg kutyusom.

15 percet késtünk azért, természetesen. A Keletiből elsétáltunk Laciék albérletébe, az Ajtósi Dürerre. Annyira nem voltam boldog tőle, de nem volt más választásom, mert a kocsi ott állt a ház előtt. Laciék azt mondják, hogy ez az út olyan 10 perc nekik. Bonikával ez majdnem fél óra volt, de mondjuk nem is siettünk.

Megnéztem az albijukat. Érdekes. Nekem olyan, mint 1 labirintus. Szépen van berendezve, otthonos és mondhatom, megvan minden kényelmük. Talán az furcsa, hogy a WC-től "1 kilométerre" van a fürdő, ahol kezet lehet mosni.

Innen mentünk tovább apuhoz, végre kocsival. Már elég fáradt voltam. Laciék gyorsan elköszöntek, mert fogászatra mentek, mivel csináltatják Karcsi fogait.

Még akkor este apunál előkészítettem 2 napi ruhát, mert másnap utaztam Katihoz Vácra.

Innen folytatom, bár eddig nem volt semmi gatyaszaggató, sőt, ezután sem lesz, csak akarok 1 kicsit írni.

Így utaztunk a vonaton:

 

... - sörkifli

Sós süteményről csak egyetlen egy képem van. Ez a sörkifli. Nagyon jó a tésztája, gondoltam már rá, hogy egyszer pogácsának is érdemes lenne megsütni, napokig friss marad - már, ha marad belőle:-)))

A menyemtől kaptam a receptet, de kissé átformáltam, mert én teszek bele reszelt sajtot és szezámmagot is, sőt ez utóbbit a tetejére is rászórom.

Jól néz ki, nem? Imádom. Mikor megsütöm, egyszerűen ellenállhatatlan.

... - édességek

Néhány édesség képét osztom meg most Veled. Igazán finomak.

Ez a rezgő torta. Jól néz ki, mutatós, finom is, de sok benne a nyers tojás. A tetején gyümölcskocsonya van.

Ez a húsvéti tükörtojás süti. Az alapja sima lekváros tekercs, arra kell tenni marcipánt, 1 fél őszibarackot és szép fényesre bevonni az egészet.

Ez a puding torta, nem összetévesztendő a rezgő tortával, bár lehet, hogy külsőleg kicsit hasonlít. Egyszerű csokis és vaníliás puding zselatinnal keményítve, a tetején gyümölcskocsonya friss eperrel kirakva. A gyümölcskocsonyát úgy öntöttem rá, hogy szép, fényes legyen az eper. (A konyhapultomat ne nézd. Öreg.)

És ugyanez felülnézetből:

Ennek a sütinek története van. Néhai sógornőm, Jolánka sütije volt, már akkor is nagyon szerettem, de mint gyakorlatlan fiatalasszony sosem mertem megsütni, csak most néhány éve. Emlékeimben úgy él, hogy Jolánka Margit szeletnek hívta, de a net teljesen mást hoz fel, ha rákeresek. Mi csak úgy hívjuk, hogy lakodalmas süti. Falusi lagzikban elmaradhatatlan. Nagyon finom és mutatós.

Itt az én sütim olyan, mint, amit bombatámadás ért, ami azért van, mert vastag és életlen késsel szeleteltem.

Erre nem is nagyon emlékszem. Talán valami kifli felkarikázva, leöntve cukros - vaníliás tejjel és rétegezve meggyel és tört (nem darát!) dióval. Megsütöttem és forrón megszórtam fahéjas porcukorral. Azt tudom, hogy finom volt és baromi egyszerű.

A diót kifejezetten nem szeretem darálva. Jó, persze van néhány süti, amibe muszáj darálni, de amibe nem muszáj, abba csak úgy teszem bele, hogy egy nylon zacskóban húsklopfolóval durvára töröm. A fentebbi "lakodalmas" süti tésztájában is így van benne.

No, menj és süssél valamit.

... - főételek

Az előző rész folytatása.

Ezt csak úgy hívom, hogy nyári csirkesült - sütés előtt:

Nyári csirkesült - sütés közben:

Nyári csirkesült:

Nyári csirkesült tányéron saját készítésű tzatzikivel:

Natúr gombapörkölt:

Gombapörkölt tejföllel:

Kedvencünk a kínai  szezámmagos csirke:

Egyszerű húsos lasagne:

Szép színes natúr lecsó kevés csípős paprikával:

Sült csirke sok zöldséggel együtt sütve - sütés előtt:

Zöldséges csirke sütés után:

Aki megéhezett, annak jó étvágyat!