Na, mi a téma?

Na, mi?

Már 6 napja nem írtam, mert nem igazán volt miről. Kis életem folyt a maga kis langyos vizében, Bonikám jól volt, szépen evett, a széklete rendben volt.

Egészen ma kora estig.

Reggel kakilt 1 jót és délután még nem volt semmi extra, bár kaki sem volt. Aztán elmentem jógázni, életemben először és ez konkrétan Etka jóga volt. Hát, mit mondjak? Érdekes volt. Biztos, hogy fogok még menni, de majd meglátom, mert annyira nem nyerte el a tetszésemet.

No, de nem is ez a lényeg, nem ezért ragadtam klaviatúrát.

Este fél 7 után, mire hazaértem, a nagyszobát telerakta Bonikám. Már, ahogy beléptem éreztem a bűzt, szétnéztem és borzasztóan elkeseredtem. Eddig minden rendben volt, épp délután kérdezte 1 ismerős néni, hogy hogy van Bonika, mire én mondtam, hogy jól. Meg az is elkeserít, hogy annyira próbálok vigyázni rá. Állandóan pórázon van, hogy elrángassam, ha valamit össze akar nyalogatni, merthogy tüzel a szomszéd lépcsőházban 1 kutya. Még korábban a doktornő mondta, hogy ilyentől is lehet beteg. Hát, nem értem.

Most kapott 1 egész szem Bolust, aztán kap még Normaflort és később lehet, hogy kap még 1 B6 vitamint is.

Enni nem kap semmit. Holnap délután főzök neki krumplit, esetleg kap hozzá kekszet és csirkemellet, de előtte még a mellet meg kell vennem.

A kakit, fosit összetakarítottam, vizessel megtöröltem, szőnyegtisztítóval felkeféltem és beterítettem a szőnyeget újságpapírral.

Hát, itt tartunk most.

Meglehetősen elkeseredett és szomorú vagyok.

Folytatás

Kezdem Bonikával. Korai volt az örömöm hétfőn, mert kedden reggel újra befosott. Folytattam a gyógyszerezést, így ma (szerda) reggel és délután volt 1-1 normális széklete. Étvágya van, krumplit kap, kekszet és csirkemellet. A gyógyszert megpróbálom fokozatosan elhagyni, de izgatottan várom a holnap reggelt. Remélem, nem kell takarítással kezdenem a hajnalt.

Ma beszéltem Vivikével telefonon, kissé kókadt volt a hangja, de a kérdésemre, hogy mi baj van, azt mondta, csak pihen. Viszont meg sem kérdezte, hogy mi van Bonikával.

Emesével jól telnek a délutánjaink.

Katától kérdeztem, hogy van már az anyukája, el tud-e menni Mesiért az usziba. Azt mondta, hogy szerinte el.

Na, este felhívtam Kati nagyit, mondtam, hogy bevállalok még 1 napot, ha ő nincs jól. Hááát, jó lenne, mondta. Így én megyek holnap is Mesiért, viszont, mondtam neki, hogy a jövő héten csak szerdán és csütörtökön tudok menni. Rögtön elkezdte mondani, hogy neki mennyi dolga van, ilyen orvoshoz, meg olyan vizsgálatra kell mennie. Eszébe sem jut, hogy én meg dolgozom. Na, mindegy. Nagyon magával van elfoglalva. Gyógyuljon meg.

Más.

Jut eszembe a pókocskám olyan 2 napja elköltözött. Szerintem elmosta az eső a hálóját is és őt is. Remélem, talált 1 jobb helyet magának, mert bizony, elég ritkán láttam kosztolni:-)

Sokszor gyönyörködtem a hálójában. Hihetetlen, ahogy kifeszítik, felépítik azt a hálót.

Számomra lenyűgöző, egy csoda!

Uszoda

Emese jár úszni. Nekem nem fontos az úszás, de nem is az a lényeg, hogy nekem mi a fontos. Nem is tudom, hogy tudok-e úszni, szerintem nem, de mikor egyszer Istvánnal kiúsztam a Tisza közepéből vagy 50 méter olyan 5-6 méter mély vízben és utána vissza, na akkor elbizonytalanodtam. Lehet, hogy tudok úszni? Alapvetően nem vagyok 1 vízimádó és a tengerbe is csak addig lépegettem, míg leért a lábam.

De Kata úszik, búvárkodott is, neki fontos, hogy a gyerekek ússzanak. Így beíratták Emesét egy kéthetes tanfolyamra. Igen, de nem tudnak érte menni, így nekem és Kati nagyinak kell megoldani. Nos, Kati nagyi, aki nyugdíjas, otthon töltheti az idejét és ő az én koromban már évek óta nyugdíjas volt, bevállalt 2 napot, nekem a munka mellett, a kutya mellett jutott 3 nap. És még a jövő hétről nem is beszéltünk. Akkor majd remélem meg tudom fordítani a helyzetet, neki lesz 3 nap, nekem 2 nap, csak az egyenlőség miatt. Ha kell megoldok egyedül mindent.

Nagyon oda kell figyelni a gyerek törölgetésére, öltöztetésére és főleg a hajszárításra. Nem is volt semmi gond, kivéve a cipő felvételénél, mert Emese nem akart leülni 1 székre, azt mondta, hogy koszos, pedig nem volt az. Ezen kicsit összevesztünk:-)))

Utána gyógyszertárba mentünk, Bonikának vettem Normaflort. A gyógyszertár után legalább 10 percet vártunk a qrva villamosra, míg odazötyögött 1 nosztalgiavillamos az autómentes nap tiszteletére. Alig fértünk fel, úgy toltam magam előtt a gyereket. Gondoltam is, hogy nem csoda, ha az emberek autóval járnak ilyen katasztrofális tömegközlekedés helyett.

Nagy nehezen hazaértünk, már Kata meg Gábor itt vártak a lépcsőházban. Nagyon  jól érezték magukat, később becsatlakozott Lackó is. Na, az estém jól elment, most fogom befeejzni a dolagimat.

Az esti sétánál felhívtam Bonika orvosát. Folytatjuk azt, amit megkezdtem és legnagyobb örömömre volt 1 pici kaki és az rendben volt. Remélem, hogy visszatérhetünk hamarosan a normális kajáláshoz. Jó lenne, ha visszaszedne néhány dekát. Tegnap 7,9 kiló volt, ez elég kevés.

Gyógyuljunk. Ha Bonika gyógyul testileg, én gyógyulok lelkileg.

Folytatódik a betegség

A péntek hajnali hasmenés óta ma dél körül volt először széklete Bonikának. Ő kéredzkedett, amiről egyből tudtam, hogy nem jelent jót.

A kaki első fele normális volt, gondolom, arra még kihatott a gyógyszer. De a második fele sima fosi volt és és még utána is guggolt, nyomott volna, vagyis ingere volt.

Sajnos, a délutáni sétánál újabb fosi volt. Sima fosi, a végén már csak a lé jött belőle. Nagyon el vagyok keseredve, kivagyok idegileg. Nem tudom, mit kéne tennem, hogy jól legyen. Kap gyógyszert, koplaltatnom kéne, de éhes. Látom, hogy éhes. És rettenetes sovány már, este meg kéne mérnem, de tudom, az 1 újabb trauma lesz nekem.

Adtam neki 1 kis főtt krumplit, azt szereti és csipegettem bele kekszet. De csak nagyon keveset kapott. Még az előző betegségnél mondta a doktornő, hogy ezt lehet adni. Este újabb adag gyógyszert kap és megint stresszelhetek, hogy mi lesz éjjel, összefossa-e a lakást és aztán, hogy holnap mire jövök haza.

Holnap felhívom a doktornőt, hátha ad tanácsot telefonon.

Ha szervi baja van, azzal nem tudom, hogy mit lehet még kezdeni. Nagyon öreg. Emberi korban számítva Bonika most 77 évesnek felel meg. Lassan kezdek belerokkanni lelkileg, fizikailag és alkalmanként anyagilag.

Ki kell mondanom, hogy ha nem jön ki ebből a betegségből, akkor döntenem kell róla. Egyedül, munka mellett nem bírom őt ellátni.

Szeretném, ha újra szép, egészséges kakikat szednék össze.

Szeretem őt.

Szeretem ♥ ♥ ♥

Újabb fosi

Bonika az éjjel megint fosizott 2x is. Rögtön adtam neki gyógyszert és reggel is, azóta nem volt széklete. Tulajdonképpen már tegnapdélután érzékeltem, hogy nincs jól. Nem evett. Bármit kínáltam neki, elfordította a fejét.

Este megevett 1 picike parizert. Aztán alig, hogy elaludtam 10 óra körül, már fél 11-kor arra ébredtem, hogy fosizik a másik szobában. Felkeltem, rendet tettem, gyógyszert adtam neki, de nagyon keveset aludtam az éjjel. Vagy 4x felkeltem, megnéztem, hogy mit csinál és volt is még 1 fosi.

Reggel kapott még 1 adag gyógyszert. Rohantam haza melóból, a legkorábbi busszal eljöttem, amivel csak lehetett. Eléggé izgultam, hogy mi vár itthon, de szerencsére nem volt semmi takarítani való. Délután sem volt kaki és este sem.

Viszont olyanokat fingadozott délután, hogy azt hittem, elájulok. Ez tegnap is így volt, én meg meggyanúsítottam Emesét, hogy ő pukizott az orrom alá. Szóval a puki ismétlés után az éjjel nem fog megismétlődni, remélem.

Pár szem kekszet adtam neki enni, szívesen ette, ma már lenne étvágya, de csak keveset merek adni egyelőre. Este megmostam a lábacskáit és a kakis popsiját is. Most pihizik.

Karmom

Igazából a körmömről lesz szó. Nagyon szép formájú, különleges körmöm van. Na, jó, lehet, hogy a különleges túlzás, de a fiam is mondta 1x, hogy senkit nem ismer, akinek ilyen szép körme lenne, mint nekem.

Életemben 1x volt műkörmöm. Az úgy volt, hogy mindig irigykedtem Vivi körmeire, így aztán 1x befizetett engem a műkörmöséhez 1 születésnapi műkörömépítésre.

Ez lett az eredmény:

Én választottam azt, hogy ilyen legyen. Diszkrétet akartam és olyat, amit elég sok hétig viselhetek bármihez. Szép volt, de utáltam. Utáltam, mert nem tudtam vele fogni és képtelen voltam megszokni. Ahogy nőtt a körmöm, őrülten reszelgettem és alig vártam, hogy vége legyen. Akkor megfogadtam, hogy soha többet műköröm.

A műkörmös akkor azt mondta, hogy úgynevezett karvalykörmöm van. Képes vagyok elég hosszúra megnöveszteni, de ahhoz szerencse is kell, mert általában letörik vagy beszakad.

A nyáron sikerült néhány hétre igen hosszú körmöket növesztenem:

Az első kép kicsit homályos, a másodikon nem túl szép a lakkozás, de inkább a hosszát, a formáját nézd.
Ezt viseltem a múlt héten:

És ezt ezen a héten:

A lányom azt mondta, hogy anya, te nagyon trendi vagy:-)

Vegyes

Ma több apróságról fogok írni, ezért nem tudtam jobb címet adni a bejegyzésnek.

A hajnali kutyasétánál bizony rácsodálkoztam az égre. Ott virított velem szemben a csodálatos Orion csillagkép. Az Orion, amelyet ideig csak hideg téli estéken láttam, most szeptemberben itt van velem hajnalban. Tavaly télen megpróbáltam megtanulni néhány csillagképet felismerni. Izgalmas, érdekes dolog. Aztán, ahogy jött a nyár, nem találkoztam a csillagokkal, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voltam lent olyan időpontban, amikor a csillagok láthatóak. Világosban sétáltunk Bonikával reggel is és este is. Szeretem a csillagokat, de jobban szeretek világosban sétálni

Délután elmentem Bonikának bolha elleni nyakörvet venni és kutyasampont. Majdnem 10 ezer forintot hagytam ott.

Egy pasi utánam következett, míg elpakoltam a cuccot, kicsit hallgatóztam, aztán az utcán utolért, én meg megszólítottam. Azért volt az állatorvosnál, hogy a kutyáját kivezessék a rendszerből. Elvitette az állategészségügyi telepre (magyarul a sintértelepre), mert öreg volt. Elaltatták. A kutya vak volt, nehezen találta meg az ételt, gyenge volt, 16 éves --- volt. Udvaron tartott kutyus volt. Nem kötekedtem, de azért, mert vak 1 kutya még nem kell elaltatni. Lehet kézből is etetni a jószágot. És, ha gyenge? Hát, Istenem, akkor csak pihenget. Azt már el is felejtettem megkérdezni, hogy miért nem temette el, ha van kertje?

A pókom tegnap és tegnapelőtt fogott valami rovart, evett is, láttam, de ma nem. Szerintem minden éjjel új hálót sző. (Vagy fon? A fonalat fonja és abból szövi a hálót, nem?) Kicsit mindig arrébb van a háló, úgy látom. A tegnapi és a mai sokkal sűrűbb volt, mint az az előtti. A szálakat kb. 3 mm-re szövi egymástól. Kíváncsi vagyok meddig marad.

Este összetalálkoztam Katával és a gyerekekkel. Emese 1 szál nyári ruhában volt harisnya vagy zokni nélkül kis vászoncipőben. 18 fok volt. Gábor lázas. Lehet, hogy Emese is újra a betegség felé tart.

Nem tudok mit tenni. Buták. A saját hibájukból nem tanulnak.

Gárfild

A nevét direkt írtam így. Nekem úgy rémlik, hogy már írtam róla, de nem találom.

Röviden.

Tavaly nyár elején költözött ide 1 nő a lányával és a macskájukkal, Garfielddal. Talán valahol vidéken éltek, nem tudom, illetve nem vagyok biztos benne. Garfieldot arra szoktatták, hogy kijárjon a bérházi lakásból, ami azt jelentette konkrétan, hogy a macska éjjel és nappal kint volt. Hogy ez a macska döntése volt-e vagy a gazdié, sosem fogom megtudni.

Szóval, szegény Garfield olyan volt, mint 1 kóbor macs. A legborzasztóbb az volt, hogy az én általam hosszú évek óta etetett, itatott madárkákat levadászta, illetve elűzte. Miközben a lépcsőházunk üvegablakait madárbaráttá tettük felragasztott matricákkal, Garfield szájában naponta lógtak a halott kis madarak. Szép volt, aranyos és szelíd, a gyerekek szerették, mert hagyta magát megsimizni. És Boni is testközelbe került vele 2x is. Konkrétan megszimatolta a hátsóját, mármint Boni Garfieldét.

Nos, a vadászatát nehezen toleráltuk. Volt, aki azt mondta, hogy otthon enni sem kap, azért vadászik. Volt, aki hazafelé jövet üldözte a biciklijével és volt, aki gyalogosan. Volt, aki kutyát akart ráuszítani és volt, aki azt mondta, ezt a macskát meg kéne mérgezni.

Erre persze nem került sor. Sőt, olyan augusztus elejétől már ÉN etettem szegény macskát. Vettem neki macskakonzerveket és volt, hogy papíron levittem Bonika maradékát is. Imádta, falta be, szegény macska.

Viszont a vadászata miatt megkértük a közös képviselőt, hogy beszéljen a csajjal, csináljon valamit a macskájával, hogy ne mondjam a döggel. Szegény macska. Nos, a válasz az volt, hogy ne foglalkozzunk vele.

Garfieldot elütötte az autó. Nyugodjon békében.

Újra etetem, itatom a madárkákat. Örömmel láttam, hogy ma délután 1 rigó fürdőzött az itatóban:-)

A természet apró csodái

Nem vagyok természetjáró, nem is leszek soha, de attól még szeretem a természetet. A ma történt apró gyönyörűségeket fogom most leírni.

Élnek a lakótelepen mókusok, alkalmanként látom őket, egyet, esetleg kettőt és egyetlen egyszer láttam hármat, viszont 1 galambokat etető néni mesélte, hogy az erkélyével szemben lévő fák egyikén 4 mókuskát látott egyszerre, olyanok voltak, mint 1 család:-) A délutáni séta alkalmával 2 mókust láttam kergetőzni, játszani. Hihetetlen milyen édesek, ahogy kergetik egymást és biztos vagyok benne, hogy ez csak játék, incselkedés egymással, ez látszik a viselkedésükön. Amikor az egyik megáll, akkor a másik is. Ha bántani akarná a másik az egyiket, akkor utolérhetné, mikor az egyik épp megáll. Jellegzetes, ahogy kopog a kis körmük a fa törzsén, miközben körbe-körbe rohangálnak. Aztán le a fűbe, nagyokat szökellve átmennek 1 másik fára.

Most is így volt. Úgy veszem észre, hogy "szocializáltabbak", mert már közelebb engednek magukhoz annak ellenére, hogy én kutyával szoktam lenni.

Az egyik mókuska megunta a játékot, átszaladt az úton, a parkolón, keresett 1 másik fát. A másik, amelyik ott maradt olyan 2,5 méter magasságban, ő lesett minket, de huncutul. Lapult. Mondhatnám, hasra feküdt a fa egyik ágán, teljesen lelapult, rejtőzködött. Jól rejtőzködött, mert ha nem tudom, hogy ott van, akkor nem is vettem volna észre. Nagyon helyes volt, 1 darabig néztem, de aztán tovább mentünk és bosszankodtam, hogy ilyenkor sosincs nálam fényképezőgép.

Pár méterrel arrébb a fák lombjai alól kiérve, kémleltem az eget. Mindig szoktam. Ha sötét van, akkor azért, mert tanulok felismerni néhány csillagképet. Ha meg világos van, akkor általában a madarakat lesem. Fecskét nem sokat láttam, ez a cudar idő lehet, hogy már elüldözte őket délebbre. Viszont magasan fent, kb. a benzinkút fölötti részen 3 ragadozómadár körözött nagyon magasan. Sajnos, nem ismerem fel őket a sziluettjükről. Őszintén? Amúgy sem nagyon, pedig jó lenne. Egyébként már máskor is láttam itt ragadozómadarat körözni. Nagy hülyeség, ha azt mondom, hogy esetleg kerecsensólyom lehetett? Nem tudom. Fogalmam sincs, de költenek itt a Bükkben, az biztos. Ezek hárman olyanok voltak, mint 1 család, de ez is csak olyan "emberi" dolog, amit belemagyarázunk. Szerintem ilyenkor már nincsenek együtt a szülő madarak a fiókákkal. Azt meg végképp nem tudom, hogy röpködnek-e együtt...?

Aztán, ahogy visszatekintettem a másik irányba szintén ott körözött 1 ragadozó a toronyház fölötti részen, de sokkal alacsonyabban. Nem tudom, hogy ők kihasználják-e a termikeket, de olyan volt ez a madár, mintha a termik segítségével körözgetett volna.

Képzeld, a pókom végre vacsorázott. Még 1x sem láttam, hogy fogott volna valamit a hálója, de most olyan szárnyas hangyaféle akadt bele. Már csak azt láttam, hogy kissé csomagolja, adjusztálja, de nem tette a spájzba, rögtön kajálgatta.

Hát, ilyen vagyok én. Képes vagyok elgyönyörködni ilyen apróságokban és bizony örömet okoznak.

Azért teszek 1 képet ma is. Egy pici babarigó, még júniusban fotóztam a kis mérgest.

Ps.: a tv-ben gyerekkorom egyik emlékezetes filmsorozata kezdődött most: Őrjárat az égen. Istenem, mennyi szép fiú szerepelt benne...

Saját pókom van

Tudom, ez nem nagy kunszt, hiszen a lakásokban általában beköltöznek pókok, különösen, mikor már kint kezd hűvösebbre fordulni az idő. De az én pókom a fürdőszobaablak elé költözött - kívülről - és már vagy 1 hete ott szövögeti a hálóját.
Mostanában sokat esett - ma is -, olyankor újra kell dolgoznia. Ritkán szemlélhet meg az ember ilyen közelről 1 szép pókhálót. Jól meg tudom nézni, mert szemből a vékony pókfonalra süt a nap, így az meg-megcsillan.

Adott 1 szép, kerek pókháló és, ahogy azt ki kell neki feszíteni, az egész ablakkeret használata szükséges hozzá. Felfelé és oldalt hosszú, méteres feszítőszálak láthatóak. Egyszerűen - szerintem - az emberi agy számára felfoghatatlan, hogy ez a csöpp kis állat milyen "elgondolás" alapján készíti a hálóját. Hogy az ki legyen feszítve, hogy az a kör alak meglegyen, keresztbe-hosszába a szálakat összedolgozni... Nem értem, de ő tudja. Valahogy tudja.

Nagyon nehéz volt fényképeznem, mert az én kis gépen nem túl alkalmas makró fényképezésre, de azért itt van, ő az, szerény véleményem szerint, 1 koronás keresztespók:

Phosh idő

A hócipőm (hogy ne írjam, a tököm) tele van a mai időjárással. Egész áldott nap esik a qrva eső. Borzasztó károkat okozott másfelé, nálunk nincs árvíz, reméljük, hogy nem is lesz.

Nincs kedvem semmihez, csak, amit nagyon muszáj, azt végzem el. Reggel Bonikával olyan 6-7 percet voltunk lent szakadó esőben. Még ilyen sosem volt, hogy csak ennyit legyünk lent. Pisilt, kakilt elég hamar, aztán vissza is fordultunk. Ő is utálja az esőt és én sem szeretem.

Boltban voltam, mikor épp csendesedett kicsit az eső és utána ebédet is főztem. Sztrapacskát (fagyasztott), pirított szalonnával és tejföllel. Ettem hozzá kovászos ubit. Mit mondjak, isteni volt.

Délután megint szemerkélt, mikor lementünk sétálni, így kicsit többet voltunk lent.
Az esti séta jobban sikerült, mert épp nem esett és találkoztunk Csutiékkal is.
(Feri házából hangos veszekedés hallatszott ki. Egy női hang és Feri. Hogy megutáltam ezt az embert.)
Holnapra is esőt ígérnek még.

Sajnos, Lackóék házának pincéjében ilyenkor áll a víz. Nem pereskednek, amit én a magam részéről helytelennek tartok (és más is, ahogy beszéltünk róla), mert ez az eladó részéről letagadott rejtett hibája a háznak. Kata majdnem sírva mondta nemrég, hogy a gyerekek szobájának falán már látszik a vizesedés. Nem tudtam tovább érdeklődni, mert kért, hogy ne is beszéljünk róla. Jó lenne, ha megoldanák, de úgy látom nem tesznek semmit és talán pénzük sincs rá. Pedig, ha így marad, biztos jó penészes lesz minden, mert a fűtéssel sem erőltetik meg magukat. A gyerekek már túl vannak az első betegségen, de én ezen már nem csodálkozom, mert szerintem kicsit jobban fel kéne öltöztetni őket. Mikor a bombariadó volt és kint voltunk náluk, akkor azt láttam, hogy Emese 1 kis nyári ruhában és mezítláb kolbászol a szőnyeg nélküli házban.
Remélem, a fűtés rendesen fog működni.

Nyár volt

Akkor még nyár volt, mikor ezeket a képeket készítettem.

Néhány éve feltűntek a szarvasbogarak a lakótelepen. Először csak kis szarvasbogarakat láttam és mentettem őket. Ott kolbászoltak a járdán, az oda nem figyelő felnőttek, gyerekek egész biztosan eltaposták volna. Mikor felvettem őket, mindig elcsodálkoztam, hogy ebben az apró, kb. 2 centis kis bogárban hihetetlen mekkora erő van. Ha nem jó helyen fogtam meg, simán kifordult az ujjaim közül. Eszmei értéke 5 ezer forint.

Aztán feltűntek a nagy szarvasbogarak. Egyszerűen csodálatos megjelenésű állatok. Tavaly és eddig csak egyetlen egyszer, láttam repülni. Akkoriban olvasgattam is róla, így tudtam mit látok. Nagy hanggal repül, szinte függőleges helyzetben és nem mondhatnám túl gyorsnak. Szerintem nehézkesen repül. Igazán érdekes volt. Emlékszem, csak álltam tátott szájjal és bámultam ki a fejemből. Lenyűgözött. Eszmei értéke 10 ezer forint.

Na, akkor a képek.

Nem mind jó kép, de szarvasbogaras kép. Kezdjük a rosszabbakkal.

Próbáltam "profilból":-))), ellenfényben fotózni, ahogy mászott felfelé a fa törzsén, de nem sikerült élesre állítanom, viszont az elgondolást jónak tartom:-)

Ő az. Ez sem elég éles, de jobban látható.

Miközben ezt a bogárkát fotóztam, egyszer csak 1 koppanást hallottam az aszfaltról. Egy másik gyönyörű bogár landolt mellettem. Szóval, ők fent a fán harcot vívnak a nőstényért. Amelyik a földre kerül, valószínűleg el is pusztul --- még akkor is, annak ellenére, ha én felteszem a fa törzsére, hogy másszon fel újra.

Ez 1 nagyon szép bogár és a kép is jó lett.

Felemeltem, feltettem a fára. Hát, nem gyönyörű! De!

Másnap ott találtam 1 halott bogarat. Lehet, hogy ez a szépség volt. A vesztes:-(

Nézd meg a méreteit! Direkt a telefonom mellé tettem, hogy az arányok láthatóak legyenek. Kb. 7 cm hosszú volt.

Ma nem történt semmi

Visszatérnek az unalmas hétköznapok. Jó ez nekem? Jó, hát. Igazán nem történt semmi.

Bonikámnak jó étvágya van és a kakija is olyan, mint a betegsége előtt. Most már szépen fel tudom szedni, nem megy szét.

Kicsipáztam a szemét, nagy örömömre. Nehéz már őt rendbe tenni, nem úgy van, mint fiatalabb korában volt. Most küzdenünk kell, ezért becsapom. Az odaszáradt csipát feláztatom kamillateával és úgy már ki tudom szedni. Közben simiztem mindenhol. Jól esett neki.

Bent melóban én voltam ma a "főnök". Ha-ha-ha. Zoli és Laci Pestre mentek, így én maradtam, de semmi extra nem volt.

Nem is tudok másról írni.

Aludjatok jól.

Régen így aludt. Ez a kép 2009. július 21-én készült, több, mint 5 éve. Már régóta nem fekszik hanyatt.

Vendégem volt

Hozzám ritkán jön "külsős", de ma meglátogatott 1 volt kolléganőm. Akkor is jól megértettük egymást, mikor még 1 helyen dolgoztunk és ez mostanra is így maradt. Viccesen azt szoktam mondani, hogy együtt utáljuk ezt a munkahelyet és, ha valakivel közösen utálunk valamit, jajj az nagyon jó:-)))

Meséltem neki néhány dolgot bentről - például a helyettesítésről,  aztán, hogy a jelenlegi 1 szem kolléganőmet nem tudom "hova tegyem" és a nyári dolgaimat is elmondtam - a mosógép és hűtővásárlást, Bonikámnak a betegségét.

Bonikám etetésére oda kell figyelnem, mert válogat az öreg úr.

Így alszik a foteljában

Gombariadó - ahogy Emese mondta

Először is, köszönöm szépen, Bonika korához, alapbetegségeihez képest jól van. Szépen eszik, iszik is, széklete rendben.

Szóval, tegnap délután, ahogy kinéztem az ablakon, arra lettem figyelmes, hogy az egyik utcát lezárják teljes szélességében, tudod, ilyen műanyag szalaggal. Ekkor még nem tudtam miről van szó, de próbáltam fülelni. Nem eredménytelenül:-) Az egyik kislány kiabálta 1 másiknak, hogy bombariadó van, mert 2. világháborúból megmaradt bombát találtak csatornatisztítás közben. Áh, gondoltam, ez 1 vicc és végeztem tovább a dolgomat, lassacskán jött volna az esti sétánk ideje.

Hallom lentről, hogy itt van a menyem és az unokáim és Emese mondja az anyjának, hogy feljön nagyihoz és elmondja, hogy gombariadó van. Emese nagyon izgatott volt egyem a szívét. Pár másodperc múlva, erőteljes kopogtatást hallok az ajtón és Emese kiabál, nagyi, nagyi, gombariadó van! Beengedtem, adtam neki 1 kis gumicukrot, meg 1 Vivi által kiselejtezett Puma kistáskát. Ezzel Emese vissza is ment.

Nézek ki az ablakon, látom 1 csapat rendőr özönlik a házba. Ez már nem volt vicc. Csöngetnek, hogy szedjük össze magunkat, el kell hagyni a lakást. Gyorsan felöltöztem, még melltartó sem volt rajtam, összeszedtem az irataimat és Bonikának is a cuccait meg kaját.

Kata elvitt minket és Kati nagyit hozzájuk.

Legó, az 5 hónapos kutyus kissé felidegesítette Bonit, de szerencsére bezárták boxba. Viszont a cicával olyan jót kergetőzött az én drágám, hogy öröm volt nézni. A cica csak incselkedett vele, hiszen 4 labradorral él együtt.

Kint a kertben megetettem Bonikát az elvitt keksszel és pisilt is. Kata adott neki vizet, ivott is. Közben telefonálgattam. Vivikét felhívtam, Lacit, 1 kollégát, a főnökömet és nagyon jó ötlet volt 1 szomszédot felhívni, aki itt maradt a ház környékén. Kértem, hogy hívjon fel, ha haza lehet menni.

Közben Lackó palacsintát sütött, tv-t néztünk, beszélgettünk, aztán a gyerekek elmentek fürdeni. Tiszta idill.

Fél 9-kor hívott a szomszéd, hogy lehet hazajönni. Hurrrrrrrrrrráááááááá! Nagyon boldog voltam.

Sétáltunk pár percet Bonikával, de nagy kedve nem volt, mert már elfáradt. Még teregetnem kellett, aztán előkészíteni másnapra a dolgokat, zuhanyoztam és 1/2 11 körül kerültem ágyba. Meglehetősen rosszul aludtam, összesen nem többet, mint 5 és fél órát.

Fáradt vagyok.

Bombariadó volt

Képzeld, bombariadó volt nálunk. Bocs', de majd holnap írok róla --- már, amit tudok.

Bonikám, hála az égnek, egész jól van. Ma már egyedül volt itthon. Kaki is volt, eszik szépen, de azért óvatosan adom neki a kaját.

Most, hogy Lackóéknál voltunk a bombariadóból kifolyólag, egész jól elmacskázott, felélénkült. Kergette Sütit, a cicát. Az meg ugye nem fél, mert 4 kutyával él együtt.

Még 1 érdekesség.

A szeptember 05-i bejegyzésemet 0 óra 00 perckor sikerült közzétennem, így azt már szeptember 06-i bejegyzésnek vette a rendszer.

Érdekes ez a 0:00.

Bejegyezte: Hermione dátum: 0:00

Kakinak így még nem örültem:-)

Ma a reggeli sétánál végre kakilt Bonikám. Komolyan mondom, majd' sírva fakadtam, mikor megláttam, hogy "leguggol" és kinyom 2 szabályos kis hurkát. Kicsit lágy volt, ahogy összeszedtem, de szerintem ez  egész normális kaktusz volt. Délben nem volt kaki, de este megint, bár az estit kicsit még puhábbnak éreztem, de biztos alakul még a kis drágám.

A folyadékot nem nyomtam ma bele csak a Normaflorral. Kíváncsi voltam, hogy mennyit iszik magától. Hát, nem túl sokat. De az esti séta utáni vízlefetyelése zene volt füleimnek.

Holnapra hagyok itthon neki teát is, vizet is. A tea epres és van benne picike cukor. Ízlik neki, de magától még nem itta, csak úgy, hogy ezt adtam a Normaflorral, meg tegnap, mikor nyomtam bele, többször kapott teát is.

Reggelire adok neki 1 kis kekszet, tettem bele picike főtt krumplit és 1 kis Pedigree valami husit. A krumpliból ugyan nem hasznosít semmit, de a doktornő azt mondat, hogy adhatom neki és picit meg is sóztam, hátha fog rá inni.

Holnap 04:10-kor kelek, 5 után pár perccel megyünk le.

Rettenetesen utáljuk. Már totális a sötétség, csillagos az ég.

Se ivás, se kaki

Bonikám már eszeget szépen. Sőt, enne többet is, ha adnék neki, de ma még nem mertem. Holnap emelem majd kicsit az adagot.

Nem akar inni magától, ezért 30 percenként 10 ml folyadékot fecskendeztem a szájába reggeltől estig. Küzdöttünk, mert nem tetszik neki a dolog. Nemcsak vizet adok neki, hanem teát is. Úgy vettem észre, hogy a tea jobban ízlik neki. Eper ízű és 1 hangyányi cukor is van benne. Kapta még a Normaflort, ezt adni kell neki úgy 1 hétig. A pasztából kapott 1 nyalást és holnapra is maradt még 1 nyalatnyi:-) Mit is kapott még? Estére 1 adag fájdalomcsillapítót és ma már megkapta a vesevédő gyógyszerét, mert ez nagyon fontos.

Viszont még mindig nem kakilt. Pukizgat az orrom alá, de kaki még nem volt.

Itt voltak Vivikéék. Megnyugtatott, hogy nem azért jön hozzám, mert körmöshöz megy, hanem azért megy körmöshöz, mert hozzám jön. Itt sokkal, ezrekkel olcsóbb, mint Pesten.

Sikere volt az ebédnek, tejszínes, kukoricás csirkemell rizzsel. Győző kapott 1 poharas gombás levest, mi Vivikével nem vagyunk levesesek. Desszertnek vaníliás, citromos krémtúrót csináltam.

A gyógyulás útján

A gyógyulás útjára lépett kis bogaram, Bonika. Szerda óta nem hányt, széklete sem volt, viszont nem is evett.

Az éjszakánk jól telt, ami - gondolom - a kapott fájdalomcsillapítónak köszönhető. Végre le tudott feküdni, aludni, pihenni. Borzasztó kimerült volt már a majdnem 24 órás álldogálástól.

Itthon maradtam vele ma is. Rám fért, mert nagyon fáradt voltam, de elsősorban azért, hogy szemmel követhessem, hogy mit csinál és főleg, hogy apránként etessem, hiszem tulajdonképpen hétfő óta nem evett. Szerencsére látszik rajta, hogy éhes, de csak nagyon óvatosan adok neki enni, alig terhelve a kis gyomrát.

Kapott kekszet és főtt krumplit. Összetörtem mindkettőt, nagyon ízlett neki. A krumplitól nem fog hízni, de a doktornő azt mondta, hogy diétázni jó. Én meg hozzáteszem, hogy szereti is Bonika. Aztán kapott még renal tápot, vagyis olyat, ami jó a veséjének. A ropit köszönte, nem kérte. Vicces volt, ahogy kiköpte. Igazából a kutya nem tud köpni, de addig forgatta a nyelvével a szájában, míg megszabadult a kis ropidaraboktól.

Tablettát már nem kapott, de adom neki a Normaflort és 1 pasztát, amit rettenetesen utál. Állagát tekintve olyan, mint 1 sűrű, folyékony csokoládé, de az íze nem. Egy fecskendőbe kaptunk 5 ml-t, azt adogatom neki már 2 napja és még holnapra is van. Este kapott még 1 fájdalomcsillapítót, ami finom, édes és szintén fecskendőben kaptuk meg.

Egy baj van, nem iszik. Ha ez holnap is így lesz, sokkal több folyadékot kell fecskendeznem a szájába, mert a vízre szüksége van. Nagyon igyekszem a legjobban tenni a dolgomat Bonikám gyógyulása érdekében.

Közben megérkeztek Vivikéék, jöttek beteglátogatóba, de nem sokáig lesznek itt, kb. holnap délig. Mindig csak így jönnek Megy holnap körmöshöz, aztán Lackóékhoz. Úgy érzem magam, mintha szálloda lennék. Csak 1 állomás vagyok Pest és a körmös között.

Kontroll

Nem mentem ma dolgozni, persze ez már tegnap eldöntött dolog volt a részemről.

Az éjszakánk nem jól telt. Bonika egyfolytában koslatott. Ment pár lépést, megállt. Percekig állt. Aztán újra pár lépés, álldogálás, lihegés. Láthatóan nem volt jól. Ha kiment a szobából, általában mentem utána vagy csak felkeltem és kinéztem az előszobába. Vagyis, alig aludtunk. Nem is tudom, hogy így állva tudott-e egyáltalán valamennyit pihenni. Esetleg a fenekére ült le. Próbált lefeküdni, de nem ment. Aztán rájöttem, hogy ez a kutya nem tud lefeküdni, azért csinálja ezt az álldogálós - mászkálós dolgot. És ez így ment éjjel és nappal. Annyira sajnáltam, hogy nem tudok segíteni neki.

Először azt hittem, hogy a rengeteg szuri helye fáj neki, de nem így volt. Óvatosan lenyúltam a hasa alá és morgott. Megtaláltam az okot, vagyis szegénykémnek vélhetően annyira fájt a hasa, hogy nem tudott lefeküdni. Délután 2 előtt csoda történt, mert hasra feküdt az előszobában és aludt. Jajj, meg sem mertem moccanni, hadd pihenjen ameddig csak akar. Ez 1/2 3 utánig tartott, kb. 3/4 órát alukált.

Kata délután visszavitt minket az orvoshoz. Ismételten kapott infúziót és bele sok szurit, fájdalomcsillapítót is. Tegnap külön kapott 5 szurit.

Elmondta a doktornő a teendőket a gyógyszerekkel, etetéssel kapcsolatban.

Holnap is itthon maradok. Bonikának az etetését meg kell oldanom, ez nagyon fontos. 3/4 rész krumpli, répa, tészta vagy rizs és 1/4 rész husi alacsony fehérjetartalommal. Csak apránként szabad visszaadni neki a kaját.

Nagyon fontos, hogy minél hamarabb újra szedje a veséjére a gyógyszerét. Eddig por volt, de nagyon utálja, ezért most kapszulát fog kapni.

Lehet drukkolni, hogy összeszedje magát.

Orvosnál

Bonikám tegnap evett 1 kis főtt rizst olyan 1,5 centi apróra kockázott virslivel. Az éjszakánk nyugodt volt, reggelre nem volt sem pisi, sem kaki, sem hányás. Úgy véltem, hogy a gyógyulás útjára léptünk, de tévedtem. Még tegnap megbeszéltük Lackóval, hogy ma délelőtt elviszi Bonikát az orvoshoz, de előtte még beszélünk. Az előbb leírtak miatt úgy gondoltuk, hogy nem kell elvinni Bonikát. Rossz döntés volt.

Délután megint arra jöttem haza, hogy a lakást összefosizta. Eléggé magam alatt vagyok, hogy ilyen beteg a kis drágám.

Katával elvittük az orvoshoz. Kapott infúziót és sok szurit. Most próbálna pihenni, de kissé nyugtalannak látom.

Hívtam a főnökömet 2x is, hogy holnap itthon maradok, de nem vette fel a telefont.

Mindegy, akkor is itthon maradok.

Holnap délután vissza kell mennünk az orvoshoz.

Nagyon-nagyon remélem, hogy jobban lesz Bonikám.

Folytatódik a hányás, hasmenés

Kíváncsi voltam, hogy mi lesz éjszaka Bonikával kapcsolatosan. Sajnos, reggel arra keltem, hogy a nagyszobába bekakilt. Szareltakarítással kezdtem a napot hajnali 04:10-kor. Nem volt túl vidám kezdés. Máskor is előfordult ilyen, hogy kakilnia kellett éjjel, de jelzett, kaparta az ágyam oldalát, lekéredzkedett. Most viszont nem. Legalábbis nem emlékszem rá.

Aztán alig tudtam én is felöltözni a kaki takarítás után, mert már erősen lihegett, sürgölődött, így jelezte, hogy le akar menni. Vagyis nem 5 óra után pár perccel mentünk le, ahogy szoktunk, hanem már 1/2 5 után lent voltunk. Fosizott.

Melóból megint arra jöttem haza, hogy vagy 3 helyen kaki, és szintén vagy 3 helyen hányás volt. Lemenetel előtt erősen lihegett, jelezte, hogy sürgős dolga van. Leértünk, fosizott és hányt is sárgás, habos gyomorsavat.

Délután 1/2 6-kor megint gond volt. Már leguggolt a szobában, mikor rákiabáltam, hogy: Boni, neee! Egyem a szívét, visszatartotta és megvárta, míg gyorsan cipőt húzok és siettünk le.

Ezt megelőzően adtam neki pár szem háztartási kekszet, nem tudom, hogy jót tett-e...?

Aztán főztem rizst, kapott kb. 1 evőkanálnyi főtt rizst 1 icipici virslivel.

Este sétáltunk még egyet, nem volt kaki.

Most itt pihen.

Várom az éjjelt és a reggelt.

Eléggé ideges vagyok. Ha nem változik, Lackó holnap elviszi orvoshoz.

Bonika betojt, behányt

A mai napot megelőzően pontosan 4 héttel ezelőtt kellett 04 óra 10 perckor kelnem. Mit mondjak? Sokkoló volt. Muszáj volt későbbre járnom dolgozni - előírták -, így ráértem kelni. Sőt, segítségem is volt, Laciék itt voltak 4 napot és apa 1 hetet. Levitték Bonikát reggel és délután is.

Bonika sem szeret ilyen korán lejárni, de sajnos, ez nem kívánsághangverseny. Egyem a szívét, lehet, hogy a biológiai órája hozzászokott a későbbi lemenetelhez, kakiláshoz.

Ma reggel, mikor lementünk, nem kakilt, de ebből normál esetben nem csinálok gondot, hiszen nem mindig kakil. Délután, mikor beléptem a lakásba, éreztem, hogy valami nem stimmel.

Bekukkantottam a nagyszobába, 1 kupac kakit és 2 fosit találtam. 3 helyre pedig behányt. A nagyszobába a foteljába (milyen jó, hogy mindig letakarom), a fürdőben és a kisszobában a fekvőhelyére, itt is az ő kis ágyneműi vannak. Holnap mosom ki, ma nem tudtam, mert már 1 adag cuccot bekészítettem a gépbe.

Először lementünk sétálni, utána jött a "cucc" rendbetétele. Kibírtam.

Délután sem volt kaki és most este sem.

Na, most kicsit izgulok, hogy mi lesz éjjel... Remélem, nyugodtan alszunk.